- Nekem és Jacobnak van egy kis bejelenteni valónk! - szólalt fel Amina apu születésnapján tartott családi ebéden.

- Mikor jön a gyerek?

- Ikrek?

- Fiú vagy lány?

A hozzászólások rekord sebességgel repkedtek Ami felé, amit ő csak egy mosollyal tudott le. Én biztosra tudtam, hogy esküvő előtt nem akarnak gyereket. Ugyan Ami feje lágya már benőtt, hisz 30 évesen az ember már elgondolkozik a családon, de kicsit szabad szellemű volt.
Fiatalabbakat megszégyenítően bulizott és élete az ő kis szabad életét. Egészen addig, amíg nem találkozott Jacobbal. Az egész nem indult sehogy.

Ami és én egy céges rendezvényen voltunk, amikor találkoztak. Én előre beszerveztem valakit (egy randipartnert), hogy ne unatkozzak, de aztán Ami mégis eljött. Így hát mivel velem nem lehetett, ezért társaságot kellett keresnie. Így lett az, hogy végigjárta a borokat és a szendvicseket és hatalmas érdeklődéssel figyelt egy-egy díszítést. Ez a hagyományos Trent-tesó pasifelszedő cselekvésünk. Mit ne mondjak, eddig mindig bejött. És tessék, a nővérem nagyjából tíz perc alatt felkeltette egy jól szituált fiatalember figyelmét. Ami szokásaitól eltérően a sráccal nagyjából a rendezvény végéig csak beszélgettek. A nővérem egy nyomulós csaj és nála nem a beszéd a lényeg. Eddig nálam sem az volt.

A hosszas beszélgetésnek most öt évvel később lett meg az eredménye: Jacob karácsonyi ajándéka egy gyűrű volt Aminak.

- Jacobbal májusban összeházasodunk. Pontosabb infókkal majd a meghívóban szolgálunk. Köszönjük - mondta és leült.

Anyuékat nem lepte meg annyira hír, hisz ők voltak a másodikok, akik megtudták. Azonban olyat láttam anyán, amit eddig nem sokat. Az arcán könnyek folytak le. Aki ismeri az édesanyámat, az tudja, hogy egy végtelenül erős nő, aki sosem mutat ki semmi ilyesfajta érzelmet. Most azonban ahogy mosolygott könnyek áztatták az arcát. Apa fél kézzel átkarolta és magához húzta. Állát anya feje tetejére rakta és valamit mormogott neki, amitől anya elnevette magát.

Azonban, ahogy körülnéztem észrevettem, hogy az eddigi harsány nevetés az idióta vicceken kicsit csendesebb lett. A párok feleszméltek, hogy mi történt. Házasodnak a testvéremék. Voltak, akik rám néztek és voltak, akik egyszerűen egymásba feledkeztek. Az asztal alatti kezek felcsúsztak az asztalra, összekulcsolódtak és gyengédebbek lettek. Néhány férfi a kezét a nő háttámlájára tette vagy pedig egyenesen megölelt a szeretett személyt. Egymással is elkezdtek foglalkozni. Így hát mikor felálltam az asztalomtól senki sem vette észre, hogy kisomfordáltam.

Nem szomorított el különösebben a tény, hogy nem volt senkim. Megvoltam eddig is magamban és a néhány egyéjszakás kalandom is megfelelt. De valahogy most más volt: nem volt elég az, hogy külső szemlélője vagyok a családomnak. Mindig is imádtam nézni, ahogy az egész működik: ahogy a nagybátyám elszórakoztatja a kicsiket vagy éppen a nagyobb lányokat a disznó vicceivel. Ahogy a nénikém már megint panaszkodik arra, hogy el kellett jönni és miért nem mehet a dolgára vagy maradhat otthon. Vagy a keresztanyám, aki a nyolc kiskölykével ide-oda rohangál. Amikor rájuk néztem így összességében, akkor mindig elfogott az érzés, hogy igen, itthon vagyok. 

Nem kellett sokáig mennem, hogy egy kis nyugalomra találjak: a hatalmas ebédlőt és nappalit egy üvegfal választotta el az előszobától és a terasztól. Február lévén az idő hűvös volt, így senki nem merészkedett ki a friss levegőre. Mélyen beszívtam a hideg oxigént és alig ért le a tüdőmbe, már hallottam is az ajtó nyitódását.

- Tudod nem kell elmenekülnöd. Nem vagy egyedül. - A hátam mögött a nővérem állt a szokásos "ne légy már szomorú" testtartásában.

- Nem menekülök, csak szívnom kellett egy ...

- Cigit? Megértem. Ez a sok nyüzsgő kisgye...

- Tényleg a hidegre jöttem ki - nevettem el magam. - Ennyi rokon és nyüzsgő kisgyerek mellett nem merek rágyújtani.

- Jól van na. Találunk neked valakit. Még az esküvő előtt.

- Igazság szerint bíztam benne, hogy majd az esküvőn találok egy pasit, aki még az éjféli torta előtt megdönt és szép emlékként élünk majd egymás fejében - vázoltam fel nem túl erkölcsös tervemet Aminak. A nővérem egy baromi nagy szemforgatással konstatálta a kijelentésemet.

- Jacobnak vannak barátai...

- Az ilyen mondatok sosem kezdődnek túl jól.

- ... akik igenis rendes emberek és egyedülállók. Ha szeretnéd kerítek neked valakit, de tényleg.

- Köszönöm anyu a kerítést, de megoldom egyedül is.

- Miért van az Zora, hogy a te szádból az egyedül túl sokszor hangzik el? Megoldom egyedül, nem baj ha egyedül vagyok, úgyis jön majd valaki, egyedül csak a diploma és az állás számít, utána egyedül is rendben leszek. Mióta kikerültél abból a nyamvadt gimiből, sosem volt állandó barátod. Jó rendben, nem sajnálom, mert nagyon sokat tudtunk együtt bulizni, de megházasodom. Még ha neked eddig ez csak egy esküvőt jelentett, akkor csak úgy mondom, hogy nem. Ez valaminek a vége és az eleje. Mostantól nem leszek ott neked minden buliban. Nem fogsz tudni felhívni éjszaka ...vagyis de, de lehet, hogy le fogom csapni a pici miatt, vagy mert csak annyira elfáradtunk. És ez tényleg nem csak egy a sok közül. Én tényleg férjhez megyek. Egy emberhez. Egy férfihez. És a testvéred vagyok. Örülök, ha megosztod velem az érzéseidet, de egy kicsit lehetnél boldogabb vagy örülhetnél is esetleg.

Elgondolkodtatott Ami beszéde. Eddig nem örültem neki? Nem fejeztem ki eléggé, hogy nekem ez fontos? Tényleg állandóan azt hajtogatom, hogy egyedül?

- Na figyelj ide kicsi csillag - fordultam hozzá. Nem tudom, hogy a megszólítás honnan jött, de ha már egyszer belekezdtem, akkor be is fejezem. - Én teljes mértékben örülök neked. Lehet, hogy nem látod rajtam, az csak azért van, mert általában el akarom bőgni magam. Igen, nincs senkim. Ez rád is kihatott, de szerencsére Jacob volt olyan cuki és kirángatott ebből az ördögi körből. Tehát én segíteni akarok neked. Tudom, hogy minden más lesz. Szóval tessék. Nem vagyok olyan jóban a barátnőiddel, de bármi kell, segítek megszervezni. Legyen az lánybúcsú vagy bármilyen kóstolás. Bár arra az anyóst vidd. Az a biztos és akkor nem tud semmibe belekötni. De tényleg. Bármit megteszek érted. És ha nem is lesz senkim az esküvődön, nem csak egy lesz a számtalan közül, ahol jártam. Legalább annyira a magaménak fogom érezni, mintha a sajátom lenne. Szóval most sipirc vissza a sok kérdéshez, mert én itt leszek akkor is, amikor ezek a pletykás rokonaink nem.

- Ugye tudod, hogy te vagy a kedvenc tesóm?

- Mert az egyetlen vagyok? - Megöleltem és beszívtam az illatát. Már nem teljesen a sajátja volt. Jac-kel egy ideje együtt laktak már, és már az aromák elkezdtek keveredni. Szóval ilyen, ha egybeolvad valakivel a nővéred. Furcsa. - Na gyerünk már. Nem érnek rá várakozni!

- Veled még számolok! Az ebéd után, ha mindenki elment, elkezdhetjük tervezni a lánybúcsúmat - kacsintott rám, és besurrant az ajtón.

Mikor már eltűnt, felnevettem és rátámaszkodtam a korlátra. Azt hiszem most kezdődik el csak igazán az életem. Folytattam volna szívesen mély filozófiai gondolataimat az életről, de a telefonom hangos rezgéssel adta tudatomra, hogy itt bizony nincs lazsálás.

Ilion: Ms. Trent a múlt heti anyagot fel tudná rakni a vizsgakurzus honlapjára? Üdv: Ilion

Lehetne ennél is ironikusabb valami? Ilion a kedvenc diákom volt és mindig tudta, hogy mikor nem alkalmas. De engedtem kérésének. Megnyitottam a múlt heti teljes anyagot a telefonom és szinte nevetni támadt kedvem. Egy ilyen könnyű témakört, mint a másodéves matematikai algebra, csak néha látok.

Én: Ahogy kérted Ilion! Remélem segített, de attól nem tudod teljesen bepótolni a jegyzeteimből. Ha nem vagy ott az előadáson, nem tudod meg a szellemes megjegyzéseimet, amik segíthetnek majd a ZH-nál. Na azért jó próbálkozást neked is meg a barátaidnak is! Üdv: Ms. Trent

Minden iróniától mentes jókedv lett rajtam úrrá. Lehet, hogy egyedül vagyok, de koránstem vagyok magányos. Ott van nekem az a fantasztikus dolog, hogy taníthatok, és nem is akárkiknek: a jövő nemzedékének. Így tehát, mikor mindenkinél hanarabb elhagytam anyuék házát, utam egyenesen az egyetemi előadómba vezetett, ahol nekiláthattam a legújabb terveimnek: a dolláros feladatok* bizonyításának.

_______________
* dolláros feladatok: Vannak olyan matematikai képletek, amik a való életben működőképesek, kitalálásuk látomásszerű volt, de konkrétan senki sem tudja bizonyítani, hogy miért. Ezért egy-egy működő bizonyítás komoly összegeket érhet.

{ Köszönöm, hogy elolvastátok, bármilyen visszajelzést szívesen olvasok a komment szekcióban!👻 }