Május tizenkilenc. A nap, amire a szüleim régóta vártak. Amina nagy napja. A lánybúcsú után meglepően feloldódott a hangulat köztem és Ami barátnői közt. Ezt annak tudtam be, hogy rengeteget ittam és akkor talán kedvelhetőbb vagyok. Az este nagy részére emlékszem, azonban, hogy hogyan is jutottam el az ágyig a fürdőből, az egyszerűen kimaradt.

Nagyjából egy hónappal a lánybúcsú után tartottunk egy mozizós ottalvós estet Amival. Már épp kínáltam volna meg még egy pohár kólával, amikor nemes egyszerűséggel lehányt. Nem tudtam, hogy direkt kaptam vagy csak én voltam kéznél, de kicsit furán éreztem magam a már nem túl tiszta ruhámban.

Miután mind a ketten átöltöztünk és lezuhanyoztunk, Ami rám nézett. Nem csak hogy rám nézett, de jelentősségteljesen nézett.

- Terhes vagyok - nyögte ki minden kertelés nélkül. Egy jó tanács: ne akkor kezdjetek el inni, mikor a tesótok jelentősségteljesen néz rátok.

Sosem voltam az a köpködős fajta, ezért hát mikor hirtelen levegőt vettem még a tüdőmbe is jutott a nedűből. Nagyjából egy fél perc fuldoklás után sikeresen tudtam egyenletesen lélegezni. Kitöröltem a felgyűlt könnyeket a szemem sarkából és rámeredtem.

- Amina Taylor Trent! Nem kérdezem meg, hogy hogyan történt, mert tudom miként keletkezik egy gyerek, de...
- A lánybúcsú után történt - vágott a szavamba a nővérem. Elég szórakozott képet vágott, de hirtelen ellágyult az arca. - Miután lefektettünk - nézett rám hirtelen szúrós szemekkel - Jacob nemes egyszerűséggel megcsókolt. Tudom, ez annyira nem felkavaró tény, de azon kívül nem volt kanos. Akkor hihetetlen és észveszejtő szexben van részem. De most csak úgy megcsókolt. Az ölébe kapott és szeretkeztünk. Teljesen kiment a fejünkből a gumi. Nagyjából egy hete vettem észre, hogy nem jön meg. És tudod, hogy nekem ha egy napot késik, akkor beteg vagyok. Csakhogy nem voltam beteg. Jacobbal együtt mentünk el teszteket venni. Mind a hat pozitív lett. Természetesen nem terveztük esküvő előtt, de ha így alakult... - tárta szét a kezét esetlenül.
- Jaj te dinka. A világ legjobb nagynénje leszek a kis Acobnak.
- Hogy kinek?
- Acob! A kis Ami és Jacob keresztezése. De lehet, hogy jobb név lenni a Jami.

Ezek után megöleltem a tesómat, akinek egyből elkezdtek folyni a könnyei.

- A legjobb keresztanya leszel - suttogta a fülembe, ami kicsit szaggatottra sikeredett, mert a taknyától alig kapott levegőt.

Így történt meg az eset, hogy a nővérem esküvőjén az italok kilencven százaléka alkoholmentes lett.

A nagy nap reggelén fél nyolckor egy hívás ébresztett. Azt hittem, hogy csak az ébresztőm az és abba hagyja a dalolászást két perc után, de amint abbamaradt az idegesítő hang, szólalt is meg újra. Anélkül, hogy a kijelzőre néztem volna, felvettem a telefont.
- Jó reggelt - ásítottam bele a telefonba.
- MI AZ HOGY JÓ REGGELT? - kiabált a fülembe a nővérem. - Lassan nyolc óra!
- Este nyolc?
- Tudod, hogy ma milyen nap van? - kérdezte kicsit idegbetegen.
- Az esküvőd napja?
- Igen! Akkor told csak szépen ide a segged! Szükségem van rád! - kiáltott fel hisztérikusan.
- Egy óra múlva ott leszek - ásítottam bele a készülékbe.
- Számolom!
Azt hittem csak viccel. Ezért újra betakartam magam a hatalmas paplanommal és a párnámba bújtam. A reggeli visszaalvás könnyedségével merültem bele az álmok világába... egy másodpercre. Vagyis annyinak éreztem, ugyanis a nővérem újabb hívása keltett.
- Jelzem, hogy tíz perce hívtalak. Tudom, hogy visszaaludtál, szóval gyerünk álomszuszék.
Majd ki is nyomta a telefon.
- Te átkozott némber! - nyögtem a szobám falainak. Pontosabban a főbérlő szobájának falainak. Aki ki akar tenni. Nem tetszenek neki a pasiügyeim és hogy lehet, hogy később fizetem be a számlákat.

Általában nem a felöltözéssel és az elkészüléssel van gondom. Szerencsére az anyatermészet csodálatos bőrrel ajándékozott meg, így a reggeli és esti hidratálókrémen kívül soha semmit nem rakok az arcomra. Így a fogmosás után belebújta a segítőlányruhámba. Na is itt kezdődött a gikszer. Mit pakoljak össze?

Végül mire nagyjából a harmadik táskát tömtem meg mindenféle kellékekkel, teljesen beleuntam az egészbe. Három vászontáskával és a ruhazsákos ruhámmal a kezemben lehuppantam a kanapémra.
- Nem hiszem el, hogy már megint hatszáz lommal indulok el.
Egy hatalmas sóhaj kíséretében felpattantam és nekiindultam.

Amina idegrohamot kapott. Sírt és üvöltözött már reggel fél kilenckor. Anyám kissé aggódva, de leginkább agyilag kikészülve támadott le, amint beértem a nővéremék ajtaján.

- Én ezt nem bírom. Csinálj vele valamit. Ja, és ha te is ilyen leszel, kidoblak mind a kettőtöket! - Majdnem komolyan hangzott. Anyának az idegei mindig acélból voltak, de a lányos vinnyogást sosem tűrte. Főleg, hogy csak két lánya volt.
- Megoldom. Van még itt valaki?
- A barátnőit nem hívta ide, csak az esküvőre.
Ezen meglepődtem. Az a tizenegynéhány ember mindig mindenhol ott volt. Akár akartuk, akár nem. De hát a nővérem kicsit szenilis lett. Tanács: ezért ne tartsatok esküvőt, miközben terhesek vagytok!

Amikor beléptem Ami szobájába, egyből nekem rontott:
- Nem lesz jó. Semmi sem jó. Minden rossz. El fogom szúrni. A baba fogja elszúrni. Jacob szúrja el. Nem vagyok szép. Hogy fog engem így szeretni? Úgy nézek ki, mint egy tehén! - bőgte el magát újra. Megforgattam a szemem, majd pár másodperces gondolkodási idő után válaszoltam.
- Van esküvőszervezőtök?
- Van - szipogta.
- Na akkor ez egyenlő azzal, hogy minden rendben van. Semmi dolgod sincs, csak annyi hogy besétálni apa karján. Mindenki téged fog majd nézni. És nem, nem vagy disznó. Meg ha az is lennél, hát szerinted pont Jacob lenne az, aki nem fogadná el? Ő téged úgy szeret, ahogy más eddig nem tette és ezek után nem is teheti. Azon kívül, hogy minden jót megad neked, segít és támogat, ő a gyereked apja.
- Valami ilyesmi... - motyogta.
- Nos, szóval most szépen hozok egy kis csokit, lefekszünk arra az ágyra és délig fel sem kelünk. Kibeszélünk mindenkit. Engem, téged, a családot. Akit csak szeretnél.
- Tudod... a csoki nem elég. Uborkát szeretnék enni nutellás kolbásszal - meresztette ki rám kisírt szemeit. Nem hiszem el.
- Jelzem, mivel a húgod vagyok és az egyetlen, hogy ez gusztustalan. De mindent az arának.

Amina nagyon jól viselte az evős kényszerpihenőt. Miután az óra kettőt ütött felkeltünk az ágyról és segítettem megcsinálni a nővérem sminkjét és haját. Saját maga körül nem akart nagy felhajtást, ezért egy nagyon egyszerű de gyönyörű ruhát választott és kencék terén sem ragaszkodott semmihez. A haját laza loknikba csavartam be, majd néhány szilikongumi segítségével kicsit felfogtam azokat. Miután ráadtam a ruhát, én is elkezdhettem öltözni.

A ruhámat leginkább úgy tudnám jellemezni, mint egy koboldruha. Vicces, mert nagyon sokat vaciláltam az üzletben, mert nem szerettem volna se túl kihívót, se túl diszkrét ruhát és nem is akartam elnyomni a menyasszonyt. Így esett erre a választásom. Az egész olyan, mintha lenne egy pántnélküli ruha, íves mellrésszel, azonban a tervező egy merész gondolattal toldotta meg: tülszerű anyagból kitöltötte a mellkas és a váll fedetlen területét és hosszujjúnak alkotta meg. Visszafogott mégis érdekes. Van benne fantázia.

Amina a fotelbe roskadva figyelte a folyamatot, hogy hogy vetkőzök le szinte teljesen meztelenre. A ruhában beépített melltartó volt, így arra nem volt szükségem, csak egy mutatós tangára. Nagyon szeretem az exklúzív darabokat, így különleges alkalmakkor felveszek belőlük egyet-egyet.

Annyira elmélyedtem az öltözködésben, hogy fel sem tűnt, hogy valaki kopogott. A következő pillanatban Ami beinvitálta a kopogtatót. Ha ösztönösen nem kapom magam elé a kezemet, akkor majdnem teljesen meztelenül állnék... Mikor megismertem az alakot, teljesen felháborodtam.

- Na hékás! Fordulj már el! - szóltam rá, mikor láttam, hogy visszafolytott mosollyal az arcán a testemmel szemezett.
- Caleb, fordulj el és úgy mondd légyszíves - kérte meg Ami Calebet. A férfi megajándékozta a nővéremet egy ezer wattos mosollyal és elfordult.
- Igazság szerint, csak jöttem értetek. Jacob mondta, hogy negyed négyre talán elkészültök. Már egy ideje a lakásban kóvályogtam, de aztán gondoltam megzavarom a készlődést. De mint láttam pont jókor - mesélte viccelődve, a mondat végére lehalkítva hangját. És mivel nem volt olyan messze tőlem még az elejtett szavait is hallottam, nem úgy mint Ami.

Elkerekedett a szemem. Nem is igazán gondoltam bele először, hogy talán vonzónak tart. Vagy abba, hogy ő is egy férfi akinek talán nincs barátnője. Beleborzongtam hirtelen abba, hogy mit tudna művelni velem a ...

- Na Zora, gyerünk már. Öltözz fel és menjünk! - ripakodott rám Ami. A hangja nagyot hasított a gondolataimban, hiszen már egészen eltértem a valóságtól. Feleszmélve gyorsan magamra kaptam a ruhát. A hátán végigfutott egy zipzár, amit könnyen felhúztam. A tülszerű anyag a hátamon V-alakban a zipzár teteje mellett kapcsolódott be a ruhába.
- Megfordulhatsz - szólaltam meg egy torokköszörülés után. Már csak a cipőmet kellett felvennem, azt meg akár végig is nézheti.

Miközben összeszedtem még néhány kelléket, amit a táskámba dobáltam bele, Caleb elmagyarázta a tervet.

- Gondolom már minden le van fixálva, de azért elmondom, hogy most hogyan fogjuk csinálni. Négytől van a templomi esküvő. Sayes atyával már megbeszéltem, hogy mi akkorra érkezünk és rögtön el is kezded a bevonulást. Édesapád ott fog várni az ajtónál. Mi Zorával gyorsan beslisszanunk a templomba és után már jöhettek ti is amint megszólal a zene. Ezek után öttől lesz az állófogadás a templomkertben, amíg négyen elmegyünk a Városházára, hogy mindent előkészítünk. James majd elindítja a tömeget fél hatkor, hattól polgári esküvő. Ott amint mindenki beült ti ketten elől bevonultok, utánatok megyünk Zorával. Amint ennek is vége lesz átmegyünk az étterembe. Onnantól meg már egyszerű a program: evés, ivás mulatás - nézett hirtelen a szemembe. Beharapta az alsó ajkát és élesen beszívta a levegőt. Kezeit kiszedte a zsebéből és maga előtt összekulcsolta őket. Mikor végigmértem, akkor láttam, hogy a nadrágja eltér a természetes formától. Megfeszült a csípőjén.

Észrevette, hogy végigmértem, amitől az egész testtartása megfeszült.

- Akkor szerintem indulhatunk is! - nyögtem ki, majd összeszedve a csokrokat és a táskámat nyíl egyenesen kisuhantam a szobából. A szemem sarkából még láttam, ahogy Caleb felsegíti Amit és utánam indul.

Amináék háza előtt egy gyönyörű fehér BMW állt feldíszítve. Bepakoltunk a csomagtartóba és segítettem beszállni Aminak hátra. Már kerültem volna meg az autót, hogy a nővérem mellé szálljak be, mikor mind a ketten egyszerre szóltak rám, hogy az a vőlegény helye. Szemforgatva ültem be az első ülésre Caleb mellé. Kicsit talán túlságosan is az ülés belső felére ültem, de nem akartam már fészkelődni.

Menet közben Ami csacsogott valamiről, de teljesen elvonta a figyelmemet az, hogy Caleb nem vette le a kezét a sebességváltóról. Amivel nem is lett volna baj, ha váltáskor nem ért volna hozzá minden alkalommal a kezének az éle a combomhoz. Ülés közben a ruha kicsit feljebb csúszott és így kilátszott a combom egy jelentős része. A negyedik váltás után keresztbe kellett raknom a lábamat, mert éreztem, hogy benedvesedtem. Persze ezt Caleb is észrevette. Hát hogy ne vette volna észre? Kicsit meglepődött, majd önelégülten elvigyorodott.

Ha eddig nem lett volna biztos, most nekem is teljesen nyílvánvalóvá vált: mi vonzódunk egymáshoz. A lánybúcsú óta csak néhányszor futottam vele össze, mikor Amináéknál birodalmi gyűlés volt az esküvő szervezése miatt. De a találkozások között teljesen kiment a fejemből. Habár... egyszer vele álmodtam. Szerencsére egy igen csak rövid éjszakai álom volt. Ki tudja, hogy mit álmodtam volna vele, ha belemerülök az alvásba.

- A fotózás után mennyi időnk van éjfélig? Matekból sosem voltam valami jó - nevetett fel Amina egy nagyobb csönd után. Szinte fel sem tűnt, hogy abbahagyta a beszédet.
- Fél nyolctól szolgálják fel a vacsorát és nagyjából erre egy másfél órát kellett rászámolnunk, mert ugye az egész evési folyamat kicsit le van lassítva a szokásoshoz képest. Fél tíztől van a műtermi fotózás, ami nagyjából egy órát fog elvenni. Szóval lesz egy szabad órátok, mert fél tizenkettőre vissza kell érnetek, a meglepetésprogramok miatt - számoltam be a programról.

Amina nagy bólogatások közepette elpirult, amit persze Caleb is látott a visszapillantó tükörből. Majd nevetett.

- Jacob mondta, hogy szeretnétek tényleg hagyományos esküvőt. Végülis meg lehet oldani - kacsintott Amira a tükörből.
- Ha nem lesz időnk rá, akkor sincs gond, majd max a buli után.

Először természetesen nem esett le. Majd mikor már nem csak Amina vigyorgó arcát láttam, hanem Calebét is és éreztem ahogy a keze újra hozzáér a combomhoz leesett: a parti alatt akarják eltölteni az első nászéjszakájukat.

Amint odaértünk a templomhoz, minden zökkenőmentesen kezdődött. Calebbel besuhantunk, apa karján sétált be Ami, kimondták a boldogító igent. Következett az újabb kocsikázás, megbeszélés hogy miként vonuljanak be, aláírások, papírok. A polgári esküvőn egyre fokozódott a hangulat. Calebbe karolva mentem Amina és Jacob után, mint tanú. Persze ezt nekünk nem kellett volna, de a templomba szaladva kicsit megbotlottam és elkapott Caleb. Aztán belekaroltam és bárhova mentünk felajánlotta, hogy nyugodtan karoljak bele, nem fog bénának gondolni. Persze aztán kinevetett.

Miközben Calebbel voltam repült az idő: elbaromkodta a legmeghatóbb részeket a ceremóniákon, amikor sírni támadt kedvem és mindent kommentált. Úgy éreztem mintha újra a gimiben lettem volna - fiatalon és bután. Persze az, hogy sok időt töltöttem külön a családtól, szinte minden rosszmájú és kevésbé rosszakaró rokonomnak feltűnt. A templomi szertartás után odajött hozzám a 17 éves unokahúgom. Nincs vele semmi baj, amíg ki nem nyitja a száját. De utána... mint egy kis ragaszkodó csitri. A szemem láttán próbált meg rámászni Calebre. Nem értettem, hogy Caleb miért adja alá a lovat, de amint meglátta, hogy hogy nézek rá, teljesen felcsillant a szeme. Megigazított a nyakkendőjét és a lehető legnagyobb önelégültségével és egójával lepantintotta Trancy-t, a kis tinipicsát. Mikor odajött mellém, a derekamra rakta a kezét és a fülemhez hajolt:

- Csak nem féltékeny vagy?

Valahogy sikerült úgy beszélnie, hogy lehellete csiklandozza a fülem tövénél az érzékeny bőrt. Behunytam a szemem és egy pillanatra megrogganyt a lábam. A gondolataim már rég nem ennél az egy lehelletnél jártak.