Mikor megérkeztünk az étteremben kétségbeesetten néztem körbe. Reméltem is és nem is, hogy Caleb mellett kapok ülőhelyet. De a sors valamiért úgy akarta, hogy az egyes számú asztalnál egymás mellé üljünk. A sokfogásos vacsora után kirakták a süteményeket az asztalokra. Amina és Jacob ebben az időben lépett le a fotózásra.

- Na és Caleb Bower mivel töltöd a szabadidődet? - szegeztem neki a kérdést. Ha már ennyire elbűvölő mosolya van, legalább lássam is.
- Mit szeretnél tudni Zora Trent?
- Például mit dolgozol?
- Ha rám nézel mire gondolsz? Mit dolgozok?
- Most húzni fogod az agyamat? - kérdeztem kapásból vissza.
- A hajadat szívesebben húznám persze nem ilyen körülmények közt.

Meglepett az, hogy ennyire őszintén kijelentette, hogy megdugna. Elnyílt a szám és meg sem tudtam szólalni. De aztán feltört belőlem a szó, mint áradatkor a csatornából a szennyvíz.

- Igazság szerint nem zavarna, ha a vacsora szexbe torkollana. Sőt. De próbáltam magam nyugtatni, hogy nem a szex az első. Szóval szeretnélek megismerni.

Most Caleben volt a sor, hogy csodálkozzon.

- Hát rendben. De szavadon foglak - mosolygott, majd a kezét a combomra rakta és elkezdte becsúztatni azok közé. - Nem tudom kinéznéd-e belőlem, de egy fotós céget vezetek. Az egész ötlet abból indult ki, hogy egész kicsit koromóta imádok fotózni. Először csak a természetet fotóztam és utáltam mindent ami mű. Nem szerettem szerkeztgetni a képeket, csak naturálisan hagytam mindent. Ez idővel kicsit átalakult, mert természetes színvilágot teremtettem egyre profibb munkákkal. Nagyjából tizenkilenc voltam, amikor az első esküvőmet elvállaltam. Nagyon elégedettek voltak így hát elterjedt a híre a fotóimnak. Ebből aztán kinőtte magát a vállalkozásom. Igaz, közgazdászként végeztem, mégis minden tudásomat felhasználtam a cégalapításhoz. Tehát nekem a hobbim a munkám, a munkám a hobbim, kinek hogy tetszik. Na és te hogyan jutottál el az egyetemi matematikaoktatásig? - Ahogy rámmosolygott esélyem sem volt, hogy ne kezdjek el beszélni. A szavak gördülékenyen jöttek ki a számból.

- Egészen kicsit koromban magyar-matek tanár akartam lenni. Később aztán rájöttem, hogy ez nem megvalósítható, így nagyjából tíz év után választottam a két irányultság közül, azt hiszem egyértelmű, mit is választottam. Nem tudtam még a középiskola végén sem hogy mit akarok, ezért beadtam a jelentkezésem elméleti matematikára és azt tanultam. Nagyjából a harmadik szemeszter után rájöttem, hogy imádom a kamaszokat. Nem is a kamaszokat, hanem a korombelieket. Csodáltam a profokat, hogy milyen okosak és mennyi energiájuk van. Az elméleti matek mellett elkezdtem egy tanárit is párhuzamosan csinálni, de kiderült, hogy okosabb vagyok, mint kellene. Így kerültem az egyetemre... újra.
- Érdekes, hogy az embert mennyire befolyásolja az egyetemi tapasztalat. Nekem csak a koleszbulik maradtak meg és az eszméletlen sok lógás. Néhány napos tanulással megúsztam mindent a vizsgák előtt, hála a fotografikus memóriámnak - hát nem irónikus? -, de ennél többet nem szenteltem semmilyen tantárgyra.
- Az egyetem alatt voltak bulik? - nevettem fel cinikusan. - A nagyobbik részükre mai napig nem emlékszem. Nagyjából hónaponta egyszer mentem el bulizni csakis csak a barátnőm unszolására. Vagy ivás volt a vége vagy pasizás. De hát régen volt már az...

Először azt hittem, nagyon unalmas fickó lesz. A jó test, rossz agy, de szerencsére pozitívan csalódtam. Ahogy beszélgettünk a sütemények felett, becsúszott néhány pohár bor és pezsgő is. James, aki a ceremóniamester is volt egyben, fél tizenegykor táncra invitálta a kedves közönséget. Az első tánc alatt Ed Sheeran Perfect című száma indult el.

- Szabad egy táncra, hölgyem? - nyújtotta felém immár azt a kezét, ami eddig a combomon pihent.
- Részemről lenne a megtiszteltetés, uram.

A táncparkett nagy része félhomályban tündökölt. A párok lassan felszivárogtak a parkettre és elkezdték meghitt táncukat. Caleb két kezével megfogta a derekam, ezzel egyetlen lehetőséget adva kezeimnek: a nyakában. Ahogy lassan elkezdtünk ringatózni, keze néha meg-megcsúszott a fenekemre, de aztán visszább húzta és leste a reakciómat. Először a szemébe néztem, ami csillogott a vágytól, de aztán megláttam telt, duzzadó ajkait. Szinte csak rá kellett gondolnom, hogy mikre lenne képes - rögtön elnéztem a terasz irányába. Ráhajtottam a fejemet a vállára és így ringatóztunk tovább. A szám végén újra a szemeibe néztem.

- Merre kisasszony?
- Nézzük meg a teraszt? Kíváncsi vagyok, ott milyen a hangulat.

Persze nem a hangulatra voltam kíváncsi. Levegő kellett. Azonnal. Kicsit előrébb mentem, nehogy Caleb bárhogy is hozzám érjen. A szám ki volt száradva, a gondolataim csak a telt ajkain jártak.

- Nem kérsz valamit inni? - mosolygott rám a férfi és a koktélbár felé intett a fejével.
- Dehogynem.

Én vodka narancsot kértem, Caleb pedig egy Mai Tait. A terasz szélén lévő vaskos kőkorlátokat vettem célba. Leraktuk az italjainkat és csak bámultunk. Egymásra, a koktéljainkat, az ajtóra ahol kijöttünk.

- Tudod, nem hittem, hogy ilyen vagy - kezdett bele egy mondatba. Felvontam a szemöldököm és folytatásra invitáltam. - Azt hittem, hogy te vagy a megtestesült buta libaság. Mármint amikor megtudtam, hogy Ami húga vagy. Nyilván mikor elmondta, hogy matek prof vagy akkor már ez a gondolatom elillant, de nem így képzeltelek el.
- Hanem hogy?
- Egy szürke kisegérnek. Amina mellett nem gondoltam volna, hogy testvérként ennyire erős jellemed van. Vicces vagy, közvetlen és őszinte - mosolygott rám.
- Hát köszönöm szépen. Ha már a vallomásoknál járunk, nem azt mondom, hogy még soha nem hallottam rólad, de a lánybúcsú előtt még csak említési szinten voltál. Nem én vagyok Ami legjobb barátnője, gondolom már találkoztál valamelyikükkel. Engem nem feltétlen mindig a barátos estekre vitt. Ennek köszönhetően, mikor megláttalak a lánybúcsúnk, kicsit megilletődtem. Amina kerítőnőt akart játszani, hogy ne legyek magányos az esküvőjén. És aztán feljött az, hogy te lennél Jacob magányos barátja - vontam meg a vállam immár én is mosolyogva.
- Még az a szerencsém, hogy Amina a legjobb partner ilyen téren - mondta ki, majd egy kezével a derekam fogta meg, másikkal az arcomat és megcsókolt.

Alapból olyan közel álltunk egymáshoz, hogy mikor néha kortyoltunk a koktélunkból, hátrább kellett állnunk, így a csók nem ért teljesen váratlanul. Éreztem, hogy egyre közelebb húz magához, egyre jobban összepréselődött a testünk. Karjaimat a nyaka köré vontam és beletúrtam a hajába. Belemorgott a csókunkba, majd még közelebb vont magához. Miután elváltunk köpni-nyelni nem tudtam, csak elnyílt szájjal bámult a duzzadt ajkak tulajdonosára.

- Most belekezdenék a sűrű bocsánatkérésbe, de egy pillanatát sem bánom az előbb történteknek - bámult rám kitágult pupillákkal.

- Hát ahogy én érzem ránk férne ennél több is - mosolyodtam el. Bal kezemet lecsúsztattam a testünk közt, míg el nem értem a lényegig. A kézfejemmel végig simítottam a dudorodó nadrágon és aztán kissé belemarkoltam.

- Te boszorkány! Remélem tudod, hogy ennek nem lesz túl jó vége.

- Majd meglátjuk - mondtam, majd felkaptam a koktélomat otthagytam Calebet. Persze a fenti szobák felé indultam, ezért reméltem, hogy követni fog.

Mire felértem a nevemmel ellátott szobához, hallottam a mögöttem hatalmas lépésekkel közeledő férfit.

- Az őrületbe kergetsz Zora!

- Még nem tudsz mindent - fordítottam el a kulcsot a zárban, majd kicsit meglepődtem, mikor a becsukott ajtónak hirtelen neki döntött Caleb.

- Mit nem tudok még?

- Három hónap? - mondtam ki.

- Mi van a három hónappal? - nézett rám értetlenül.

- Három hónap kell még a fogadalmamhoz. Ez olyan, mint egy diéta. Egy szex diéta. Mostanság kicsit sokat éltem a mának, ezért elhatároztam, hogy élek egy kis szexmentes életet. A fenébe, hogy kellett neked pont most jönnöd! - csuktam le a szemeimet.

- Hékás. Mit jelent a szexmentes? - hangján bujaság hallatszott. Kipattant a szemem és megértettem mire gondolt.

- Hát mondjuk... ez-az még beleférhet.

Caleb újra megcsókolt, de már sokkal vadabban. Sietve elkezdtük egymást levetkőztetni és mire mind a ketten ruha nélkül voltunk, teljesen ziláltam. Felkapott az ölébe, majd leült az ágyra és elfeküdt rajta.

- Innentől azt csinálunk, amit szeretnél.

Belenéztem a szemeibe, majd megcsókoltam. Először a száját. Aztán az arcát. Majd lassan szívogatni kezdtem a nyakát, a mellkasát, a hasát, míg el nem értem szinte merev péniszéhez. Ahogy bekaptam a számba, teljesen megremegett alattam a teste. A kezeit a hajamba akasztotta, majd egy finomabb mozdulattal teljesen letolta a farkát a torkomon.

- Baszki, így nagyon hamar el fogok menni, ha ennyire baszott jó vagy!

Szívtam még néhányat nemi szervén, majd kicsi vákuumot képezve lecuppantam arról. Egyből vette a jelet.

- Na babám itt az idő a hatvankilences póz felvételére.

Ahogy ráültem az arcára, hirtelen megéreztem a nyelvét a csiklómon. Úgy megszívta, hogy felsikoltottam, majd tökéletes bosszúként újra a farkára buktam. Ekkor kezdődött el az örök csata. Melyikünk élvez el hamarabb? Ő egyre nagyobb csapásokkal nyalt, én pedig egyre mélyebben szoptam. Azt hittem, hogyha a kezemmel is besegítek, akkor majd nyerek. De nem gondoltam arra, hogy Caleb is bevetheti ezt a trükköt.

Így hát, mikor belém merítette két ujját a farkával a számban hatalmasat sikítottam és szorítottam egyet a markomon. Caleb ondója a számba robbant.

Miután elélveztem, megfordult és szinte Caleb testére omlottam.

- Tudod ez nem volt olyan rossz - vallottam be.
- Miért, tőlem mit vártál? Nyilván jó vagyok.
- Hogy te mekkora egy felfújt önelégült hólyag vagy - nevettem el magam.

Becsuktam a szemem és élveztem ahogy fejem alatt mozog Caleb mellkasa minden lélegzetvételnél. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de felemeltem a fejem és ránzéztem a férfire. Aki engem bámult. Lassú csókolózásba kezdtünk - még éreztük egymás ajkán a másik örömnedvét. Egy idő után ráfeküdtem Calebre. Hamarosan rájöttem, hogy ez nem is olyan jó ötlet, ugyanis a még nedves puncim éppen a félmerev farkán helyezkedett el.

- Ezt nem kellene... - nyögtem.
- Mit? - kérdezett vissza, majd mozdult néhányat alattam.
Ha így játszunk, hát legyen. Kicsit feltoltam magam félig ülő pozícióba és szeméremajkaim közé vettem a hímtagot. Fel-alá mozgattam a csípőmet, mígnem Caleb kezei megálították azt.

- Jó, értem mire gondoltál - suttogta.

Szeme be volt csukva és látszott rajta, hogyha néhány másodpercen belül nem szállok le róla, akkor keményen megdug. Ezért hát legördültem róla és elindultam összeszedni a szétdobált ruhadarabjaim.

Már majdnem mindent felvettem, csak a ruhát kellett volna, mikor észrevettem a férfit a ruhámmal a kezében.

- Na gyere te boszorkány. Segítek felvenni ezt a ruhát, ami a padlón jobban nézett ki.

Amina

Jacob kitett magáért. A fotózást eredetileg nem akartam gyorsan csinálni, hogy legyen egy halomnyi kép. De lett. És gyorsan. Majdnem másfél szabad óránk maradt. Így hát amint tudtunk, szinte szaladtunk fel a lakosztályig.

Nagyjából háromszor próbáltattam meg Jacobbal levetetni a ruhámat, hogy majd élesben jól menjen. Jól is ment. Így hát, miután elháltuk a házasságot jó szívvel mentünk újra a vendégség köreibe.

Leültünk az asztalunkhoz, amit egyből megtámadtak. Épp Jacob Josh bácsikája mesélt valami fantasztikusan untató sztorit, amikor megláttam a gerlepárt. A szobák lépcsőjén jöttek le, mind a ketten ragyogtak... talán Zora kicsit jobban is, mint szokott. Caleb a kezét Zora derekára vagyis inkább fenekére csúsztatta és így terelte az egyes asztalhoz. Letelepedtek, majd meghitt beszélgetésbe kezdtek.

Hogy Joshnak ne tűnjön fel, Jacobot egy kicsit meglöktem az asztal alatt és a fejemmel Zoráék felé intettem. Hatalmas vigyor terült el az arcán, mikor meglátta őket. Az asztal alatt összeütöttük az ökleinket, majd hallgattuk tovább az eszméletlenül izgalmas és információgazdag meseáradatot. De miről is szólt?