Szerencsémre Caleb ízig-vérig férfi volt, mert amellett, hogy felizgatott és még várakozásra is kényszerített, nagyjából két perc alatt öltözött fel. A lépcsőn úgy futott le, hogy megfordult a fejemben, hogy leszakad a szerkezet, de minden gondolatom elpárolgott, mikor a futás lendületével csapódott nekem, és szorított a bejárati ajtónak újra. Mint aki éhes, úgy kezdte el falni az ajkaimat, miközben keze végig járta testem összes porcikáját. Mostanában kedvenc elfoglaltsága, hogy az ölébe kap, és így présel oda mindenhez, mutatva mekkora erekciót okozok neki. Legközelebb mikor kinyitottam a szemem már a kanapén voltunk, a ruhám a derekamra feltűrve és ujjai pedig a puncimnál matattak. Egymás szemébe néztünk. Az alattam lévő férfi szemei ködösek voltak, de tele izgalommal és csínnyel. A pillanatba csak az rondított bele, hogy megszólalt valamelyikünk telefonja, amit megpróbáltunk ignorálni, de mikor egyre hangosodott az irritáló hang Caleb kihúzta kezét a bugyimból, lenyalta az ujjain maradt nedvességemet perverz vigyorral, majd lerakott maga mellé a kanapéra, és elindult megkeresni a zaj forrását. Fél perc után felmutatta a telefonját, rajta az idővel.

- Babám, szerintem lassan el kellene indulnunk, mert az esemény öt perc múlva kezdődik – mosolygott rám még mindig ködös szemekkel.

- Nagyon szívesen lekésném a megnyitót, de ezt a fantasztikus ruhát kár lenne elpazarolni.

És tényleg kár lett volna. Egy hosszú szaténos zöld ruha volt rajtam, vékony pántokkal, a mell részénél pedig kissé bő eső anyaggal. Néhány ilyesmi ruhám volt csak a szekrényemben, mert a tanári állásomhoz nem ilyesmi öltözéket szoktam viselni. A sminkem abszolút kifinomult volt, mondhatni nem is látszott, csak egy kis enyhe zöldes highlightert tettem a szemhéjamra. Kifelé menet az előszoba tükrében megláttam a kinézetemet, és miután konstatáltam, hogy igenis jól nézek ki, és hiányoznak ezek a ruhák és a viselésük, észrevettem a hajamat, majd a félig elkenődött, alig látszó sminkemet. Mint aki most jött egy jó kufircból. Bárcsak.

Meglepő módon nagyon hamar odaértünk. Caleb útközben csak addig engedte el a kezemet, amíg igazgattam magam, de azon kívül végig fogta, és a hüvelykujjával állandóan simogatta a kézfejemet. Az pedig ahogy rám nézett, egyenesen mennyei volt. Eddig is tudtam, mióta elkezdtünk összejárni, hogy van valami közöttünk, a levegő egyértelműen szikrázott minden alkalommal körülöttünk. De most felfigyeltem rá. Az, hogy elköteleződtünk talán megengedi nekünk azt a luxust, hogy teljesen kinyíljunk, minden érzésünket megéljük, és ne féljünk az összetöréstől.

Ahogy odaértünk, egyből jött egy fiatal srác, hogy elvigye a kocsit, majd miután Caleb egy kis pénzt nyomott a kezébe újra mellettem termett. A derekamat átkarolta, és gyors puszit adott a számra.

- Na lássuk milyen érdekességeket állítanak ma itt ki – vigyorgott rám, mint aki tud valamit. A nagy gondolkodások közepette nem is kérdeztem meg, hogy mit is fogunk ma látni.

- Kellene aggódnom? – húztam össze résnyire a szemeimet.

- Egy cseppet sem – mondta, de a vigyor nem tűnt el az arcáról.

Az előcsarnok szinte már dugig volt emberekkel, mind szépen felöltözve, elég sokuk kezében pedig fényképező. Szóval mégsem maradtunk le semmiről, majd a feltevésemet beigazolva homály borult a teremre, és miután elhalkult a tömeg, a mikrofonba is beleszólt a ceremóniamester.

- Üdvözlök minden kedves jelenlévőt! Elnézésüket kérem a kisebb csúszás miatt, de a művészúr közlekedési nehézségekbe ütközött, ezért csak most ért ide. Ha már a művészúr került szóba, engedjék meg, hogy bemutassam azoknak, akik nem ismerik, bár Önök valószínűleg már ismerik a munkásságát. Leroy Madstrafen egy holland képzőművész, aki Európa után szép hazánkban is szép hírnévre tett szert alkotásaival. A közönség figyelmét vulgáris művészetével keltette fel. Eleinte csak egy-egy nem közéleti témát ábrázolt, de miután mássága miatt számos alkalommal meghurcolták, úgy döntött, hogy a szexualitás lesz műveinek központja. Sokféle kategóriát ismerünk napjainkban, és Leroy Madstrafen arra szentelte utóbbi éveit, hogy minél többet megtudjon ennek a világnak a mozgatórugójáról. Számos remekműve mellett található leírás arról, hogy miért készült el, illetve, hogy milyen veszélyekre hívja fel a figyelmet velük. Kérem hatalmas tapssal köszöntsék Mr. Madstrafent, az est művészét!

Teljesen lesokkolódva álltam a tömegben. Szerencsére velem sosem történt semmilyen szexuális bántalmazás, de mivel iskolában dolgozok, néha a legváratlanabb emberekről derült ki, hogy nem az akinek sok éven keresztül gondoltam. Mindig megijesztett, hogy ilyet csinálnak bizonyos emberek. Egy gyerek, vagy éppen egy félig felnőtt nem mehet el biztonságban bárhova, mert néhány állat figyeli minden lépésüket. Ahogy megszálltak az ijesztő gondolatok, a félelem helyét az idegesség, majd a düh vette át. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy hol vagyok, csak ment fel bennem a pumpa egészen addig, amíg meg nem éreztem a derekamon egy kisebb szorítást. Majdnem lendült a könyököm, amikor hirtelen visszanyertem a hallásomat.

- Baba minden rendben? – hallatszott Caleb kissé aggódó hangja. – A füleden már majdnem a füst jött ki – mosolygott rám félően.

Azonban értelmes választ nem tudtam rögtön kinyögni, mert a dühöm egy másodperc alatt párolgott el, mikor eljutott a tudatomig, hogy milyen becenéven szólított. Baba. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez a világ egyik legszebb szava, és talán még soha senki nem szólított így. Hirtelenjében majdnem kimondtam, hogy szeretem, de a pillanatnyi habozásom miatt úgy döntöttem, hogy inkább csak gyengéden megcsókolom. A mai nap olyan, mintha sosem akarna véget érni, akár a csók, amibe belekezdtünk. Egy idő után átváltott ölelésbe, majd mire a fáradt agyammal kigondoltam, hogy mennyire kellemes, hogy a barátom ölelő karjaiban lehetek, megéreztem, hogy a férfimnak egyáltalán nem arra járnak a gondolatai nekem. Kicsit hátrébb húzódtam karjai között, és összehúzott szemmel bámultam fel rá.

- Ugye tudod, hogy most nagyon csúnyán elrontottad a kis romantikus hangulatunkat?

- Ha nem lennél ilyen őrülten szexi, akkor sajnálnám, de rajtad sem látom a teljes ártatlanságot – kacsintott rám. – Mi lenne, ha így kissé szorosan előttem mennél, amíg helyre állnak a dolgok – mutatott le szemével az ágyékára, amit már amúgy is eléggé éreztem a hasamon.

- Legközelebbi eseményre szürke öltönybe jössz, és majd szépen faképnél hagylak – grimaszoltam rá vidáman, majd a kérésének megfelelően félig takarásban indultunk be a galéria nagytermébe.

A Caleb által kreált kis buborék egyből kidurrant, ahogy megláttam az első szobrot. A csábítás című alkotásba botlottunk bele elsőként. Egy rövid tematikus leírás szerepelt a szobor mellett, miszerint egy folyamatot fogunk tudni végig követni a nagyjából kétórás nézelődésen. Az idő nem volt megszabva, de ha mindent végig akartál nézni, akkor bizony rá kellett szánni magad rendesen. Ahogy egyre beljebb mentünk a teremben, egyre inkább fogott el több érzés is, persze néhány megfáradt gondolattal. Mire teljesen elértünk a végére egyszerre voltam lesokkolva, elámulva és legfőképpen felizgulva. Amellett, hogy szörnyű eseményeket is bemutattak a különböző festmények, szobrok, porcelánok, illetve egyéb általam nem feltétlen ismert anyagú alkotások, igazán sokat mutattak az emberi testből, főleg a szenvedélyes – vagy akár fájdalmas – szerelemből. A különböző pozitúrájú együttlétek – illetve dugások, mert aztán volt ami nagyon nem nevezhető együttlétnek – és Cal taperoló kezei teljesen más dolgokat mozgattak meg bennem, mint amilyen gondolataim voltak egy galériamegnyitóval kapcsolatban.

Nagyjából nyolc óra lehetett, mikor kiértünk újra az előtérbe, ahol immár egy svédasztalos állófogadás várta a vendégeket. Ahogy megláttam a sok finomságot, egyből megkordult a gyomrom, és reggel óta most először jutott eszembe, hogy ennem is kellene. Itt realizálódott bennem, hogy ezért ingadozott annyira a hangulatom. Na meg azért nem ment ki az se a fejemből, hogy kicsit eseménydúsra sikeredett az elmúlt néhány nap, köszönhetően Calebnek és a testvérének. Lizzy. A fenébe, teljesen kiment a fejemből!

- Min agyalsz boszorkányom? – simult a hátam mögé Cal hízelegve.

- Ha te azt tudnád – vigyorogtam rá sejtelmesen, mert a gondolataim egyből szerte foszlottak Lizzyről, és csak az járt az eszemben, hogy mennyire szeretném, ha most nem a megnyitón lennénk. Bár.

- Van sejtésem – kacsintott rám, majd a tányérjáról felkapott egy paradicsomot, és mintha a világ legfinomabb ételét ízlelné, szinte nyögött, miközben rágta a zöldséget. Muszáj voltam nevetve oldalba könyökölni, hogy viselkedjen, de csak még inkább rájátszott a kajával való élvezkedésre, így eldöntöttem, hogy elmegyek egy koktélért.

A kikészített koktéloknál nem álltak sokan, csak egy hosszú, szőke hajú lány. Ahogy mellé értem, egy csalódott sóhajtással konstatáltam, hogy a Sex on the beach már elfogyott, mikor is felém fordult a lány.

- Két perc múlva hozza a srác az utánpótlást – mosolygott rám kedvesen. Ahogy felém fordult, szinte elállt a lélegzetem. Nem vagyok leszbikus, ferde hajlammal is épphogy rendelkezek, de a csaj valami brutál szép volt. A haja természetes szőke volt, az arca pedig csak úgy sugárzott. Mondjuk volt benne valami nyugtalanító, kicsit tökéletesen szép volt, de az összehatás mindenféle ellenérzést elnyomott bennem.

- Wow, te aztán gyönyörű vagy – csúszott ki a számon.

- Áh, köszönöm. Te is nagyon csinos vagy – nézett végig rajtam futólag. – Riley – nyújtotta a kezét.

- Zora.

- Na és hogy keveredtél ide Zora? – mosolygott rám, még mindig kedvesen. Nem szoktam beszélgetésbe elegyedni idegenekkel, nehezen is alakítok ki baráti kapcsolatokat, de valami azt súgta, hogy Riley nagyon jó barátnő lehetne.

- A barátommal jöttem. – Ahogy kimondtam, egyből belepirultam a válaszomba, de ez egy félrenézéssel próbáltam leplezni. Caleb felé fordultam, bár hirtelen nem láttam meg, így visszafordultam.

- Micsoda szerencsés fickó! Tetszett a kiállítás?

- Huh nagyon is – legyezgettem meg a kezemmel magamat, jelezve, hogy kicsit felfűtött állapotba kerültem a kis túra alatt.

- Nem értem, hogy miért vagy még mindig itt. Gondolom a barátoddal ezután szép kis estének néztek elébe – kacsintott rám játékosan.

- Eddig is elég jó volt, de tényleg lesz még itt egy s más – csúszott ki a számon. De mire végig gondoltam, hogy nem mondtam-e túl sokat, éppen kihozta a pincér az újabb adag Sex on the beach-et, amiből egyet azonnal fel is kaptam. – Ha nem bánod...

- Jaj, dehogy is. Jó szórakozást! – kacsintott rám újra, majd ő is felkapott egy koktélt, és szétváltak útjaink.

Miután viszonylag gyorsan megettük a vacsoráinkat, Caleb szinte futva közelítette volna meg az autót, ha nem húzom vissza kicsit.

- Kicsikém, te nem szeretnél máshol lenni? – húzogatta fel a szemöldökét.

- Ha már itt vagyunk, kicsit még nézelődhetnénk, nem? – kezdtem el húzni az agyát, miközben utaltam is a függönyös esetre.

- Ha szeretnéd visszahozlak ide holnap, vagy akár minden nap, de most más terveim vannak – fogta könyörgőre, miközben még mindig húzott előre a kocsihoz.

- Vannak terveid? – színleltem meglepettséget. Mikor kimerészeltem mondani ezeket a szavakat, közel hajolt hozzám, és a fülembe suttogott.

- Az a tervem, hogy addig nyalom a puncidat, amíg most már sikítva el nem élvezel – majd normális hangerővel folytatta. – De természetesen rajtad múlik, hogy mit csinálunk. Akár tényleg folytathatjuk a nézelődést is – mosolygott rám tettetett ártatlansággal.

Mire feleszméltem már majdnem a mélygarázsnál voltunk, mert Caleb jobban nyomta a gázt, mint odafelé. Miután beparkolt a helyére, kiszállt, és kinyitotta az ajtómat. Ahogy becsukta a kocsit, egyből nekipréselt az ajtónak, és durván megcsókolt.

- Nagyon sajnálom, hogy nem dughatlak meg úgy, mint a Szenvedély című festményen – suttogta a fülembe. Természetesen az esküvő óta fordult már meg a fejemben, hogy simán sutba dobom a fogadalmam, de egyszer sem gondoltam annyira komolyan, mint most.

A festmény előtt állva Calebbel kitaláltunk egy kisebb sztorit, mert nem volt annyira részletezve, mint mi akkor ott szerettük volna.

- A nő egy hosszú fürdőt vett, mert tudta, hogy a férfi kint várakozik rá.

- A férfi tudta, hogy a nő direkt váratja. Megszokott rutin, hogy ilyen módon húzzák egymás agyát – kontráztam rá. A beszélgetés közben Cal keze egyre lejjebb csúszott.

- A nő félig vette fel csak a köntösét, annyira, hogy az egyik mellbimbója kilátszott.

- A férfi beharapta a száját, mert ott azonnal akarta volna megkefélni a nőt.

- Hékás! Nem vagyunk mi vadállatok! – markolt bele a fenekembe az én férfim, majd folytatta a történetünket. – A nő kecsesen odalépdelt az ágy szélén ülő meztelen férfihez.

- Egyből magára húzta a nőt, majd a farkát odaigazította a nedves bejárathoz.

- A nő, ahelyett, hogy tovább évődött volna, nemes egyszerűséggel beleült a felajánlott hímvesszőbe egy nagy sóhajtással.

- Ugye tudod, hogy egy nő évődött volna tovább? És honnan jött a hímvessző szó? – nevettem a fülébe, mert időközben maga elé húzott, a merevedését a fenekemhez nyomta, karjaival átkarolt úgy, hogy az ujjai néha megsimították a Vénusz dombomat, és az arcát szinte a nyakamba nyomta.

- Mi lenne, ha inkább elmondanám neked, hogy a férfi nem igazán bírta sokáig ebben a pozícióban. Inkább letépte a nőről a köntöst, a hátára fektette, majd miközben az egyik mellbimbóját megcsavarta, az ujjaival még a nő csiklóját is izgatta, miközben a nyelvét ledugta a torkán. Ezt a pillanatot örökítette meg a művész – halkult el a hangja a kis meséje végére.

- Egyszer megcsinálod ezt velem? – néztem rá sóvárogva, majd kicsit hátrébb döntöttem a fejem, és először belecsókoltam, aztán kissé beleharaptam a nyakán egy érzékeny pontba.

Ahelyett, hogy tovább mentünk volna, behúzott egy sötét zugba, ami egy hatalmas vastag függöny miatt keletkezett. Felhúzta a szoknyámat, majd még ugyanabban a pózban, ahogy voltunk, benyúlt a bugyim alá. Elkezdett körözni két ujjával a csiklómon, néha pedig egészen lecsúsztatta őket a vágatomig. Majd mikor szinte a csúcson voltam, a bal kezével rámarkolt a mellemre, míg a puncimon dolgozó ujjaival behatolt, és elkezdte azokat mozgatni. Mikor a bal ujjai összecsípték a mellbimbómat hirtelen elkezdett remegni a testem. És biz' isten felsikoltottam volna, ha száját nem tapasztja az enyémre, és nyelvét nem dugja le a torkomon.

Egy pillanat alatt eszméltem fel a friss emlékből, ennyi elég is volt, hogy sietősre vegyem a formát. Már a liftben sem bírtuk magunkkal, Caleb csak ahogy az előbb a kocsinak, a liftben lévő tükörnek is rendesen odanyomott, és miközben mind a két kezével a fenekembe markolt, felváltva a fogaival harapdálta az alsó ajkamat és dugta bele szüntelenül a nyelvét a számba. Mikor kinyílt az emeletünkön a lift, Calt nem érdekelte, hogy ki lát, ugyanis a ruhámat teljesen feltűrte, majd a vad smárolást meg nem szakítva vett az ölébe. A tangám csak azért nem látszott ki sehol, mert a barátom nagy kezei szinte befedték a fenekemet. Amint beértünk az ajtón, tudtam, hogy mi a dolgom. Az következett, hogy én nyomom Calebet az ajtónak, és minden tétovázás nélkül térdeltem le elé, és zipzároztam ki a nadrágját. Mikor a boxeréből előbukott a farka, megkönnyebbülten sóhajtott. A sóhajtás helyét viszont mély hangú morgás vette át, amint bekaptam a makkját. Két kézzel kezdtem el verni a férfiasságát, és mikor láttam, hogy homályosodik a tekintete, bekaptam a torkomig, és felnéztem rá, igyekeztem egyenesen a szemébe. Ez volt az a pont, ahol felhúzott a földről, majd a vállára kapott. A ruhám fel volt húzva, úgyhogy amíg felértünk az emeletre, addig ujjait belém merített, és élvezés közeli állapotba hozott. Nemes egyszerűséggel ledobott az ágyára, és szinte tépve szedte le rólam a ruhákat. Ahogy értem én is gombolgattam az ingjét, de miután meztelenre vetkőztetett, letépte magáról a fehér anyagot, és a nadrágját is szinte. Hanyatt feküdt, én pedig mintha mindig is csak ezt gyakoroltam volna, az arcára ültem. Viszont nem sokáig maradtam így, mert eszembe jutott, hogy Caleb még mindig nem élvezett el. Így rábuktam a farkára, és akárcsak az esküvő éjszakáján, most is szinte azt játszottuk, hogy ki élvez el hamarabb. Azt hiszem az volt az a pont, ahol mind a ketten elvesztettük a fejünket, mikor újra torkig engedtem a vesszőjét, és megmarkoltam a golyóit. Hirtelenjében ő is bekeményített, és keményen kezdett ujjazni, miközben a csiklómat szívta. Nem telt sok időbe, mire elkezdtem remegni, és Cal farkával a számban amennyire tudtam elkezdtem sikítani. Erre a legjobb reakciót kaptam, amit ebben a helyzetben lehet – éreztem, ahogy a torkomon elkezd folyni a sperma, miközben a vessző lüktetett a számban.

Nem tudom mennyi ideig maradhattunk a felvett pozíciónkban. Lehet percek voltak, de lehet, hogy órák. A kimerültség elemi erővel tört rám, úgyhogy amennyire tudtam össze szedtem magamat, és megfordultam. Caleb utolsó lassú csókjára emlékszek, és arra, hogy karjai körém fonódnak.

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a sok visszajelzést! Sajnos továbbra sem tudom megígérni, hogy gyakrabban fogok részeket hozni. Remélem így is szívesen olvassátok! Köszönöm a megértéseteket!

Terike <3