A napok sehogy sem akartak eltelni. Másnap mikor felébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Rémlett az, hogy tegnap este eszméletlen orgazmusom volt a vibrátoromtól. Aztán eszembe jutott az álmom. A suliban ezért kicsit ferde hajlamúnak tituláltak, de akkor sem érdekelt, ha lánnyal smároltam. Most pedig az álmom a konkrét megtestesítője volt. Újra a középiskolában voltam, újra a legjobb barátnőmmel. Néha full részegen átsmároltuk magunkat az éjszakába, de nem volt túl gyakori. Minden elmélkedésem, a régi "nagy szerelmemhez" kapcsolódik, Jilian-hez. Vele alkalomadtán történt több is, mint ártatlanság és most megelevenedtek. Azonban mindez szép és jó volt, de megzavart valami rikácsoló hang. Mi a franc lehet ez?

Feltoltam magam a párnáim közül és a szemem kinyitása nélkül megpróbáltam felállni és megkeresni a hangot. Csakhogy most ez csúfondárosan nézett ki: az ágyból egyből kiestem, mert valami takarónemű szar rám tekeredett és nem eresztett. Így hát a padlón feküdve úgy döntöttem, hogy felállok, de még mindig csukott szemmel. Nyár van! Nem szabad korán kikelnem az ágyból! Főleg, hogy ÉN, Zora Trent 10-nél hamarabb kikecmeregjek, na az meg végképp lehetetlen. A következő lépéseimet nagyon megfontoltam: mielőtt konkrétan léptem volna egyet, tapogatóztam a lábammal. Ismeretlen tárgyakba ütköztem, majd elértem a célom. Valószínűleg a telefonom az, mert nagyon kellemes a hangja.

Ösztönösen jobbra húztam és beleszóltam.

- Jó reggelt magának is! - ásítottam el a készülék mellett.
- Szép napot, tanárnő! Ilion vagyok - közölte az alak a telefonban. Az legbátrabb, illetve egyetlen hallgatóm, aki fel mer hívni.
- Most nem tudom, hogy mit mondjak Ilion. Legszívesebben letépném a fejed, de természetesen a testi erőszakot büntetik, szóval mondd.

A vonal végéről nevetés hallatszott, majd belekezdett.

- Az idei nyári kurzusfelkészítőt Landon Paulsonnak akarják adni.

Erre a kijelentésre minden további szó nélkül kipattant a szemem.

- Most fáj a lelkem. Komolyan annak a tapló LANDONNAK? - üvöltöttem a készülékbe. - Jó semmi baj Zora. Nyugodj meg. És csak azért hívtál fel Ilion, hogy ezt reggel közöld velem?

- Tanárnő már elmúlt tíz. A reggel nyolcig tart. De nem. Természetesen azért hívtam a tanárnőt, hogy megtudjam, lenne-e kedve átvenni ezt a feladatot Mr. Paulsontól. Néhányan arra gondoltunk, hogy indítunk egy petíciót és tanárnőt ajánljuk a feladatra. De persze csak, ha elvállalja.

- Mikor is indul a kurzus?
- Igazság szerint jövőhét hétfőn.
- És nektek ez most jutott eszetekbe? Ha korábban mondjátok, talán én is tudtam volna intézkedni!
- Akkor beadhatjuk a kérelmet?
- Adjátok! Ha valami kell még, akkor hívj, de úgy is meg fogom tudni az eredményt, valamilyen úton-módon.

Ugyan a barátaim száma korlátozott, mégis egy ilyen hívás után kellett egy társ, akinek kiadhatom a mérgemet és meg is ért. A tanszéken is legalább olyan fontos a túlélés, mint az egyetem tanulói korszakában. Ugyan itt a profok nagy részével jó, ha jó viszonyt ápolunk, néha nem árt egy kis ellenségeskedés. Az első egyetemi évemben találkoztam Jada Williams-szel. Fizikából szerzett meg mindenféle diplomát, nagyon sok disszertációja van, ami szinte világhíres. Mégis belém kellett kötnie az első szemeszteremben. Még diák koromban felvettem egy fizikás tantárgyat, pusztán szórakozásból és nyilván ő lett a tanárom.

Kijelenthetem, hogy gyűlölt, mint a szart. A legtöbb vizsgán kitűnővel mentem át - ami persze nem rajta múlt - úgy, hogy annyi órát mulasztottam, amennyi belefért. Bárhol, bármikor találkoztunk, izzott körülöttünk a levegő: egy darabig tényleg gyűlöltem, de aztán elkezdett szórakoztatni a tény, hogy idegesíthetem. Aztán jött az a hülye facebook-os mizzéria, mikor mindenki kiírta, hogy havonta egy embernek fizeti a kávéját és dumál vele. Amint megláttam kapva kaptam az alkalmon és elsőként kommenteltem.

Másnap bementem fizikára és Jada Williams olyan idegesen és rosszkedvűen törtetett be, mint még soha. Először elátkozta a tanári kart, aztán az egész szakmát, majd a diákokat és aztán személyesen engem is. Na persze az valahogy így hangzott, a kilométernyi káromkodás után:

- ... és ha mindez nem lenne elég, Ms. Trent, mindannyiunk kedvence, tegnap kissé túllépett a határon. Óra után maradjon eligazításra, mert most igazán megbánja minden rossz tettét, amit eddigi életében elkövetett.

Óra után leordította a fejem, majd nemes egyszerűséggel a kezembe nyomott 5 dollárt és így szólt:

- Tessék. A mostani kicseszett hónapomat neked adtam. Beszélgettünk, majd kifizettem a kávéd árát. Légy boldog, élj tovább. Na húzzál ki és ne is lássalak egy hónapig!

Persze nem hagytam annyiban. Az orra elé ültem és minden plusz kurzusára elmentem. Az egyik alkalom után odahívott magához, teljesen meggyötört arccal és fáradt szemekkel.

- Mit akarsz tőlem? - kérdezte nemes egyszerűséggel.
- Azt hiszem hagyom a süketelést - hangzott a válaszom. - Maga jó tanár. Azon kívül elég szórakoztató, mikor ideges vagy mikor beszólogat. Azon kívül nem tudom, hogy észrevette-e, de minden óráján egyre többa diák. Kíváncsiak arra, hogy ki lett az egyetem Északi Boszorkája. Sajnálom, hogy ennyire fárasztom és idegesítem. Esetleg segítehtek valamiben?

A hirtelen pálfordulásom mindkettőnket meglepett. Engem, mert egy boszorkának ajánlottam fel a segítségemet és őt, mert a valaha volt legidegesítőbb diákja - a többi proftól tudom, hogy ez így van - felajánlotta, hogy abbahagyja a szekálását. Ezután nem szólt semmit, csak kisétált az ajtón. Ennyire egyszerűen. Az ezt követő két hétben csendes volt és csak néha civakodott velem, de igazság szerint figyelt. Azt, hogy hogy növekszik a létszám és a beadandók jegyei hogyan javulnak.

Már kicsit kezdtem unni magam egyik órán, amit Jada is észrevett, ezért hátrahívott a szertárba.

- Békeajánlat. Rendesen meghívlak kávézni meg beszélgetni, de cserébe kreáljunk veszekedéseket. Mintha még mindig utálnánk egymást - vigyorgott.
- Honnan tudja tanárnő, hogy már nem utálom? - És ekkor újra kezdődött a kiabálás.

- NEM MEGMONDTAM TRENT, HOGY AZT AZ ELOSZTÓT HOZD? AZT AKAROD, HOGY AZ ÁRAM MEGÖLJÖN? HÚZZÁL KIFELÉ! TUDTAM, HOGY VALAMI ÉRTEKMESET KELLETT VOLNA MEGKÉRNEM!

A nagy nosztalgiából pont Jada rántott ki.

- Hé kislány! Minden rendben? - lebegtette meg kezeit az arcom előtt.
- Semmi sincs rendben! - fújtattam. - Landon Paulson kapta meg a nyári kurzusomat!
- Rajtad kívül ezt mindenki tudta.
- Szólni esetleg nem akartál róla? - förmedtem rá, de a haragom nem igazán felé irányult.
- Őszintén szólva, azt hittem direkt nem jelentkeztél. Nagyjából márciusban hozták fel a javaslatot, hogy a kurzusokra pályázzanak a professzorok, és a diákok döntése alapján hozott döntést az igazgatóság.
- Úristen, tényleg.

Amint Jada felhozta, minden az eszembe jutott. A pályázópapírok, amiket már rögtön kitöltöttem, de elkevertem, majd az újabb kísérletek saját magam emlékeztetésére, hogy jelentkeznem kell. Aztán... jött Caleb. Miután elkezdtem vele randizni, minden a feje tetejére állt.

- Az egész az én hibám - meredtem magam elé. - És Ilion most megpróbálja ezt kiküszöbölni. Szerinted van esélye?
- Annak a srácnak? Bárhol, bármikor. Bárkit meg tud győzni, hogy milyen jó is - vigyorodott el Jada.
- Pardon me? - gúvasztottam ki a szemem. - Miről maradtam le?
- Hát Ilion eléggé szorgos, dolgos, törtető. Mondhatni...
- Te lefeküdtél vele! - kiáltottam fel hirtelen. A kávézóban ülők ronda pillantásai után észrevettem Jada piruló orcáit. - És nem is egyszer! Mióta tart?
- Csak néhány hete.
- Mindent mesélj el!

Kiprult arccal értem haza, teljesen elfeledkezve a dühömről, a kurzusról és arról, hogy Calebbel meg is beszéltük meg nem is. Holnap péntek lesz, ami ugyan nem a randi-napunk, viszont szombatra valami fontos rendezvényt tettek be, így Calnak odébb kellett raknia az ismeretlen programot. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi az a titokzatos hely, amiről semmit nem árul el. Azonban mikor benyitottam, idegen dolgot éreztem. Ismeretlen női parfüm, ismeretlen női kacaj. A gyomrom görcsbe rándult.

- Hazaértem! - kiáltottam be, nem is tudom mit várva. Torkom összeszorult és szinte lélegezni is elfelejtettem. Befelé menet a kanapéra néztem, ahol egy nálam fiatalabb lány Caleb térdét markolászta. - Kávét valaki?
- Én kérek - szólalt meg a fiatal hang. - Te is kérsz, Calby?
- Persze, jöhet.

CALBY? Ki a franc ez a nő?

Amíg megcsináltam a kávét és előkészítettem, megpróbáltam nyugodtságot és higgadtságot erőltetni magamra egész nagy sikerrel.

- Tessék a kávéd... - hagytam lógva a mondatot, mert nem tudtam, kinek is adom.
- Jaj úrsiten! Nem tudom ki az udvariatlanabb - én vagy Calby! Bocsi! Elizabeth Bower vagyok, ennek a marhának a legkisebb húga! - nyújtotta a kezét felém. Ebben a pillanatban minden kétkedésem és aggodalmam elszállt. Hogy is gondolhattan, hogy Caleb más nőt hozna fel? Milyen bugyuta vagyok!

Gyorsan leraktam a kávét és megráztam a kezét.
- Zora Trent. Örvendek.
- Szeretnétek egyet bájcsevegni rólam?

Egyszerre néztünk Calebre, szinte ugyanolyan unott fejjel.
- Miért akarnánk rólad csevegni? - kérdeztem.
- Mert olyan helyes vagyok, odaadó testvér és pasi. Meg ilyenek. Tudjátok, csak a szokásos.
Ahelyett, hogy több figyelmet adtam volna egyetlen férfinemű lényünknek, Elizabethre fókuszáltam.
- Megkínálhatlak valamivel, Elizabeth?
- Ugyan. Csak Lizzy. Ééés ha már itt járunk, valami szilárd kaja nem lenne rossz. Imádok utazni, de Európa kicsit nem a szomszéd és kezdek megéhezni.
- Mit szólnál egy pizzához? A sarkon van egy isteni Pizzeria, leszaladok valami vacsiért. Vagy szeretnél odamenni, ott enni?
- Áh dehogy. Ha szeretnéd megyünk veled! - csillogott fáradtan a szeme.
- Arra semmi szükség! Fél óra és itt vagyok!

Felkaptam a kulcsomat és már mentem is ki, de mielőtt becsaptam volna az ajtót, Caleb jött oda hozzám.

- Remélem tudod, hogy mennyire imádlak - nézett a szemembe.
- Nem lesz kaja.
- Egy perccel várhat többet a hugocskám - vigyorgott pajkosan, mikor megnyomta a hugocskám szót.
- Tudod szólhattál volna, hogy jön. Egy felesleges tízperces szívrohamot megelőzhettél volna vele - motyogtam.
- Csak nem féltékeny voltál? - szélesedett ki a mosolya.
- Tudom, hogy hogyan engesztelhetnél ki - vigyorogtam rá én is, majd megcsókoltam és kiléptem a lakásból.

A liftben menet végig izzott körülöttem minden, ahogy eszembe jutott az öteletem. Nem fogom engedni, hogy elélvezzem holnap estig. És ma nagyon fog szenvedni!

A Pizzeria forgalma ma nem volt az igazi. Két kisebb asztaltársaságon kívül az üzlet kihalt volt, bár ez nekem kedvezett. Rendeltem négy pizzát, majd várakozás közben ránéztem az e-mail-jeimre. Semmi új, semmi különleges. Értesítések az előfizetéseim számláiról, már megnézett diákoktól érkező levelek, spamek. Majd egyszer csak felugrott egy WhatsApp értesítés.

Caleb Bower képet küldött.
Caleb Bower üzenetet küldött.
Caleb Bower üzenetet küldött.
Jada Williams hangfájlt küldött.
Jada Williams üzenetet küldött.
Jada Williams képet küldött.

Először Caleb üzeneteit nyitottam meg:

Caleb | Zora

ajandek.jpg

Mit szólnál egy kis holnapi
randikiegészítőhöz?

Igazából mindegy is, mert
ígyis-úgyis benne lesz a
holnapi randinkban! ;)

Te bolond vagy Caleb! :'D

Nyílván izgatott vagyok miatta,
de most foglalkozz Lizzy-vel!

Megnyitottam Jada üzeneteit, amihez elővettem a fülesemet is. Barátnőm hangja először feldúltan, majd izgatottan csengett a fájlban.

- Képzeld el Zora, ma találkoztam Farrel-lel. Mikor megláttam a teremben, azt hittem, hogy majd felfordulok! Az a terpeszkedő alak azt hiszi, hogy bárhol ott lehet az életemben! De aztán felhívott Ilion, hogy van egy kis szabadideje. Mondanom sem kell, rögvest ott voltám nála, félig izzadtan és edzőruhában. Mondjuk nem maradt rajtam sokáig. Igen, most kacsintottam.

Felnevettem, majd megnéztem a képet és istenem, bár ne tettem volna. Ilion volt rajta, gondolom ruha nélkül, de szerencsére paplanba burkolva. Az üzenet mellé csak ennyi volt:

Jada | Zora

Tudom, hogy ez a látvány
kellett neked így ma estére :'D

Na de milyen otthon
az uraddal?

Egy nővel talátam otthon

MIVAAN? Ugye kidobtad?

A húga volt az -.-

Baszki

Ez meredek!!!

Az urad már kiengesztelt? ;)

Ah, ne hívd már az uramnak :'D

Még meg sem kérdezte, hogy
leszek-e a barátnője :(

Na majd felhívom én,
oszt bemosok neki egyet virtuálisan ;)

Na mennem kell, kész vannak
a pizzáim

Jóéjt csajos

Neked is meg az uradnak is ;)

Mondtam már

Jóvanna menjél enni

Öt perc alatt újra otthon voltam, de a lakásban az óceánmorajlós zenén kívül más zaj nem hallatszódott. Caleb az ebédlőasztalnál ült két pohár bor és a telefonja társaságában.

- Lizzy elaludt úgy tíz perce. Pedig komolyan mondom csak csináltam neki még egy kávét - suttogta nevetve.
- Nem baj. Majd esetleg ha éjszaka felkel akkor tud belőle lakmározni, vagy majd reggel. De hozok két tányért és ehetünk is.

Alapjáraton nem koszoltam volna tányért, de mióta megláttam Caleb négyszögletes tányérjait, azóta még a pizzát is tányérról eszem.

Csendesen elfogyasztottunk másfél pizzát és egy üveg bort, mikor Calnak valami eszébe jutott.

- Mi is lesz a büntetésem? - nézett rám gyanakvóan. Majdnem hangosan felnevettem. Felálltam, megkerültem az asztalt és miközben felhúztam a székről a fülébe súgtam.
- Holnap estig nem élvezhetsz el. Sem tőlem, sem a kezedtől, sem semmitől.
- És miből gondolod, hogy ez nehéz lesz nekem?
- Mert a jutalmad azért, mert ilyen cuki a húgod, az az, hogy kinyalhatsz. Vagy amit szeretnél. Most - parancsoltam rá.
- De ha a húgom lejönne?
- Nem fog. Vagy fent szeretnéd? A szobámban? A zuhany alatt?
- Azt asztalon szeretném, kisasszony!

Caleb

Felültettem az asztalra és lecibáltam róla a ruháit. Ugyan a lebukásnak nem sok esélye volt, de kellőképpen izgalmas volt így is.
Széttárta a lábait és csábítóan nézett rám. Láttam, hogy megborzongott a hirtelen hűvöstől ami gyönyörű punciját érte. Csillogott a sok nedvességtől. Letérdeltem elé és belenyaltam. Elakadt a lélegzete és majdnem javasoltam neki, hogy nyugodtan nyögjön, mikor eszembe jutott a húgom.

Lassan egy ujjammal a csiklóján kezdtem körözni, másik kezemet felvezettem az oldalán és a mellébe markoltam. Hatalmas keblei voltak, amikről általában az jutott az eszembe, hogy milyen szépen mutatna köztük a farkam.

Zorát ezek szerint zavarta, hogy nem érek hozzá teljesen a melléhez, mert lekapta a felsőjét és a melltartóját is. Rácsíptem a bimbójára, majd megcsavartam, miközben a csiklóját szívtam és felnyomtam két ujjam. Néhány apróbb mozgatás után Zora szinte az arcomba robbant. Alfelét az arcomba nyomta és közben lehetetlenül halkan pihegett.

Az alig hallható hangokra a farkam teljesen egyenesbe vágta magát. Melegítőalsómat majd kibökte és súrolta a könyökömet, mikor úgy mozgattam a kezemet. Tudtam, hogy én következek, de ekkor a tudatomba hasított, hogy nem élvezhetek el holnap estig. Ez láthatóan Zorának örömet okozott, mert lepattant az asztalról, a ruháit otthagyva és a kanapéra mutogatott.

Leültem hát, mire a boszorkány lehúzta a nadrágomat és bekapta a farkamat. Csak úgy, semmi figyelmeztetés nélkül. Majd ezután? Ezután a szemembe nézett, a mellei közé vette a farkamat és elkezdte verni. Néha meg-megnyalta a makkomat. Tudtam, ha másodperceken belül nem teszek valamit, elélvezek. Így hát a hajánál megfogva magamra rántottam és megcsókoltam. Ugyanolyan testközelben voltunk, mint az első alkalmunkkor: nedves puncija a nyálától nedves farkamon. Megcsókolt és végleg otthagyott úgy, hogy mikor leszállt rólam, szeméremajkai közt végigcsúsztatta a farkamat.

Ringó csípőjárással összeszedte a ruháit és felgaloppolt a szobájába.