Június 2.

Az esküvő után Amina és Jacob majdnem három hétre leléptek nászútra - igazából még most is tart. Teljesen megértem őket. Használják ki ezt az időt először együtt és csak aztán foglalkozzanak a valósággal.

Nos és én? Caleb azóta mind a két héten egyszer elvitt egy randira. A szombatot tettük meg randinapnak, mert akkor már nem tanítok. Azonban egyre közeledik a június közepe. Két napja tombol már a júniusi láz na meg az egyetemisták. Egyre jobban be vannak tojva, hogy nem fog sikerülni a záróvizsga vagy a diplomamunka szar lesz. Egyre gyakrabban keresnek meg, hogy korrepetáljak és segítsek nekik megérteni azt, amit négy év alatt nem értettek meg. A legtöbb teljesen reménytelen alak, de mindenki megérdemel egy második esélyt.

Június 23.

Péntek van. Nagyjából hétkor keltem, de mire beértem az egyetemre teljesen elzsibbadt az agyam. Ma van az utolsó vizsganap, amin részt kell vennem. Őrültek háza van, mindenki lázasan tanul és reméli, hogy a legjobb tételt húzza ki. Nem fogják. A legjobbakból egyet raktam bele, a legrosszabbakból kettőt-hármat.

Beültem a székembe, kitöltöttem egy pohár vizet és intettem az ajtóban álló srácnak, hogy jöhet. Magabiztosan sétált be és majdnem kiköptem a vizet a nevetéstől. Ránéztem kicsit csábítóan, majd a legnehezebb tételt kicsit előrébb toltam neki. Ő vett a lapot, majd kacéran rám mosolygott és megnézte a boríték tartalmát. Kicsit vicsorba torzult a mosolya, de legalább végigküzdötte a feleletet. Azt hiszem itt nyerne értelmet a pofára osztályozás elnevezése.

Miután nagyjából hét óra magasságában sétáltam fel a lépcsőházban, egy piros boríték volt ragasztva az ajtómra. Közelebb érve majdnem szívinfarktust kaptam.

Kilakoltatási engedély

Ha ez a nap nem lett volna eddig elég, ez a piros boríték végleg kiakasztott. Letéptem az ajtómról majd miután öntöttem magamnak egy pohár vodkát leültem elolvasni.

Tisztelt Ms. Zora Trent!

Ezennel érvénybe lép a kilakoltatás, a lentebb említett indokok miatt. A kilakoltatás időpontja június 24. 10 óra. Amennyiben a fentebb említett időpontban nem tartózkodik lakásában, a gondnok tulajdonában lévő kulccsal bemegyünk és a lakásban található bútorzatot a ház alaksorába szállíttatjuk.

A kilakoltatás indokai:

- három vagy annál több havi elmaradás lakbérrel, víz- vagy gázsszámlával
- lakók felől érkező panaszok mennyisége csendháborítás vádjával

Ezen indokok miatt a lakóközösség vezetője illetőleg az ingatlantulajdonos közös döntése alapján kilakoltatási parancsot kaptunk.

Tisztelettel:

Owen Palinczki

Miután elolvastam a levelet, egyből lehúztam a pohár vodkát. Első dolgom volt hívni Aminát.

- Nem hiszem el, hogy kilakoltatnak! Holmi csendháborításért meg lakbértartozásért! Ilyet csinálhatnak? - kiabáltam bele a telefonomba egy hosszabb mizu-hogy-vagy-én-jól-és-te beszelgétés után.
- Ha gondolod megnézetem egy ügyvéddel...
- Nem tudom. Csak mondd, hogy láballhatnék ki ebből a kurva szar helyzetből? Hogyan? - kiabáltam megint a kanapéra huppanva.
- Megértem, hogy mérges vagy, de ne velem kiabálj. Nem én nem fizettem be a számlákat...
- Kiment a fejemből! Ember vagyok! Későn értem haza...
- Jól van, álljál ne. Megnézem mit tehetek.

Ilyen idegesen is rég járkáltam fel-alá a lakásomban. Amiben lassan nem fogok lakni. Mi a legegyszerűbb módja, hogy ne rúgjanak ki? Feküdjek le Owennel? Ah, nem. Owen egy ötvenes pasi, akinek szerető felesége van... elvileg. Könyörögjek? Az hatásos egyáltalán? Meg hogy jut ez eszembe? Huszonhat éves vagyok! Nem fogok csak úgy könyörögni? Akkor mit csináljak?

Gondolataimat a telefonom csörgése szakította meg. Miután töltöttem magamnak még egy pohár vodkát, felvettem.

- Nem vagyok jó kedvemben - szóltam bele a telefonba panaszosan.
- Hallom hírét - nevetett a készülékbe Caleb. - Jacob most hívott, hogy nem tudok-e valahol azonnal kibérlendő albérletet.
- Veled szimatoltat Amina lakás után?
- Lehetnél te is kreatívabb egy kicsit annál, hogy nem csinálsz semmit - fedett meg Caleb.
- Igazad van. Van valami ötleted, ha már itt vagyunk?
- Mondhatni van. Előbb vázolom, és ne szólj közbe, oké? - válaszként csak belehümmögtem a készülékbe. - Költözz hozzám...
- Három hónapot mondt...
- Mondtam, hogy ne szólj közbe. Szóval. Egy hatalmas tetőtéri lakásom van, mert a fények miatt igénylem a teret, ahol alkothatok. Ha azt mondom, hogy hatalmas, akkor úgy is gondolom. A bútoraid nem férnek be, de te igen. Van plusz két hálószoba az emeletemen külön fürdőszobával. A közös élettér csupán a konyha illetve a nappali. Ha szükséged lenne dolgozószobára, akkor a földszinten az enyém melletti lomos szobát át tudjuk alakítani. Ha nagyon szeretnéd még csak nem is kell találkoznod velem... - halt el a hangja a mondat végére.
- Csak attól félek, hogy...
- Szex lesz a vége. Figyelj, megértettem. Te egy olyan lány vagy, akiért megéri küzdeni. Kivárom azt a három hónapot. De tudd, hogy a mostani ismerettségünk alapján én nem három hónapra tervezek veled - mondta és már rakta volna le a telefont, gyorsan beleszóltam.
- Jó. Holnap tízre fel tudnál jönni hozzám? Van egy belvárosi garázsom és oda kellene elirányítani a kilakoltatókat. Lehet, hogy egyedül nehezebben menne nekem.
- Persze. Akkor holnap, tíz.

Utolsó szó jogán lerakta a telefont és szinte el sem hittem, hogy mi történt. Költözöm.

Reggel majdnem úgy keltem fel, mint egy mosott szar. Rettentően rosszul éreztem magam a számlák miatt. Engem egy rendes embernek ismert meg a lakóközösség és nem akartam okot adni, hogy ezt a véleményüket megváltoztassák.

Miután letusoltam odatettem főni egy kávét és csináltam egy gyors avokádókrémet a kétnapos bagetthez. Kicsit meglepődtem, mikor kilenckor megszólalt a kapucsengőm.

A kis kijelzőn Caleb toporgott, fel se nézve a kamerába csak nyomta a gombot.

- Hát te? - szólaltam bele a telefonba.
- Jöttem, mert miért ne.
- Akkor gyere fel. Van kávém.

Megnyomtam a beengedő gombot, majd végignéztem magamon. A kedvenc tigrises köntösöm volt rajtam és egy elnyűtt jógás póló és egy szintén szakadás felé tartó short. Na ez aztán az illő fogadtatás!

A csengőm egy papagájhang, ami bemondja, hogy vendég érkezett. Sokan elég idegesítőnek találják, de kell a mindennapokba egy kis humor, ami eszembe juttatja, hogy miért is érdemes élni.

- Neked van egy papagájod? - üdvözölt egy mondattal Caleb.
- Jobb. Egy papagájcsengőm - nevettem, majd kicsit megemelkedtem és adtam egy csókot a férfinek.
- Minek köszönhetem ezt a szívélyes köszöntést? - ölelte át a derekam és egyre közelebb húzva magához.
- Hmm, rég láttalak.
- Szombaton, te boszorkány.

Általában a boszorkány szót akkor használja, ha akar valamit. Eddig hol megadtam neki, hol nem. Az ajkamba harapott, majd felkapott az ölébe és két tenyerével a fenekem alatt tartott.

- Tudod sokkal jobb lenne, ha kiengednéd kicsit a gőzt, mielőtt minden megtörténik... - suttogta a fülembe.
- Mire gondolsz? Talán egy cigi-kávé a teraszon? Vagy egy kis villásreggeli?
- Jobb ötletem van - mormogta, majd a nappaliban óvatosan letett a puha szőnyegemre, majd rámdőlt. - Most jönne az a rész, hogy a lelket is kikúrom belőled, de mivel most ez nincs asztalon valami jobbat mutatok - vigyorodott el kajánul.

Miután hatalmas hevességgel megcsókolt, néhány csókot lehelt a mellkasomra, a hasamra, majd egy mozdulattal lerántva rólam a shortot és a bugyit a lábaim közé fészkelte magát. Széttett lábaimra kívülről rákulcsolta kezeit, és egy hatalmasat nyalt a vágatomba.

Megremegett a testem és a hajába kapaszkodtam. Nyelve hol a csiklómon járt, hol a hüvelyembe nyalt bele néha-néha, de volt mikor a farpofáim harapdálta és nyalt be közéjük. Ráadásként pedig szakállnövesztésbe kezdett. Így minden alkalommal, mikor a szeméremajkaim közé dugta nyelvét végigszántotta azokat a borostájával, ami az érzékeny területre nagy hatással volt. Mikor erősebben nyomta az arcát a puncimhoz, akkor sikítoztam. Sosem voltam halk szex közben, nem most fogom elkezdeni.

- Caleb! Én nagyon el fogok élvezni! - sikítottam egy elalkalommal, mikor megszívta a csiklómat. Néhányszor bele-belenyalt még a nagyajkaim közé, majd hirtelen a hüvelyembe dugta két ujját, a fenekembe egyet és rászívott a csiklómra.

Beletéptem fekete burjánzó hajába és a fejét is nyomtam magamhoz, de a csípőm is jelentősen emelkedett. Olyan hangos sikítással élveztem el, hogy ezt biztosan a szomszédok is meghallották.

Néhány percig csak ott feküdtem a szőnyegen, pihegve, mint aki világát nem tudja. Nem is tudtam. Nem tudom, mikor fejezte be Caleb a nyelvmunkát, mert mikor hirtelen kinyitottam a szememet, csak feketeséget láttam, de hamar kitisztult a kép. Caleb egyik lábát felhúzva, másikat kinyújtva a kanapénak döntötte a hátát. Keze az ágyékán nyugodott vagyis inkább markolta azt. Rájöttem, hogy az, hogy engem kielégít, biztosan őt is rohadtul felizgatta.

Tápászkodtam volna fel, hogy viszonozzam a szívességet, mikor csengettek. Soha nem átkoztam még ennyire a papagájt. Mind a ketten szemforgatva felálltunk és míg én elindultam visszavenni a széthajigált bugyimat és shortomat felvenni, addig Caleb valahogy megigazgatta a farkát a nadrágjában. Mikor ezt észrevettem, kicsit megremegtem. A tudat, hogy Caleb álló farokkal fogja velem fogadni a kilakoltatókat, teljesen felizgatott.

Kinyitottam az ajtót és ott állt velem szemben Owen Palinczki. Megbeszéltük, hogy tíz napot kapok, hogy a lakást kiürítsem és elmenjek.

Miután Owen elment a csapatával, Caleb mögém lépett és átkarolt. Majdnem szomorúan döltem bele az ölelésébe, mikor merevedését megéreztem a fenekemen. Felé fordultam, majd a kanapéra löktem.  Felcsillant a szeme, de mikor határozottan ráültem lehunyta azt. Néhányszor köröztem a csípőmmel a még becsomagolt farkán, majd a szétterpesztett lábai közé térdepeltem.

Kicsatoltam az övét, kigomboltam a nadrágját, majd lassan lehúztam a sliccét. Miután a nadrág szorosabb anyaga engedett, boxerében megnőtt a merevedése. Lehúztam róla a puha anyagot is, így farka hirtelen felugrott és a hasára feküdt. Kezembe vettem és elkezdtem szopni. Egyik keze a hajamba markolt, másik a kanapéba és nyögött.

- Szerintem soha nem fogom tudni megunni azt, ahogy szopsz. Mintha a lelket is ki akarnád szopni belőlem te... ah kurva élet! - pattant ki hirtelen a szeme, mert tövig bekaptam a farkát. Ilyet eddig még sosem csinált, de egy durvább mozdulattal a földön hanyat fektetett és kíméletlenül dugni kezdte a számat. Nem tudom meddig csinálta, de egy idő múlva megremegett a teste és egész mivoltát a torkomba ürítette egy állatias hörgéssel.

Ezután lehuppant a földre ő is és mellém feküdt. Nem tartott sok időbe, míg lenyeltem az összes gecijét, mert a nagy része eleve nem is a számban landolt. Felé fordítottam a fejemet és bámultam rá. Éreztem, hogy a szám fel van dagadva és elnyílva. Csak bámultam, ahogy ránga az arca és ahogy teste néha meg-megfeszül. Farka még nagyjából mereven állt. Odanyúltam, megfogtam és elkezdtem fel-le húzogatni a bőrt.

- Tudod én azt mondtam, hogy megéri várni rád. De mikor csinálsz egy ilyen mutatványt, hogy miután eszméletlenre szoptál és még vered a farkam... kedvem támadna ájulásig dugni téged. Hogy azt se tudd, milyen országban vagy - mindezt csukott szemmel mondta, majd hirtelen felém fordította a fejét és tekintetét az enyémbe fúrta. Csak a hirtelen gondolattól is összerezzent a testem.

Magára húzta a testemet és megcsókolt. A számat, az arcomat, a nyakamat. Majd újra. Az egyik csók után, mikor éreztem, hogy a farka már megint harci készültségben van, elkezdtem felállni róla.

- Hééé Zora. Hova-hova?
- Nagyon élvezem a helyzetet, de össze kell pakolnunk. Ki akarok költözni ebből a lakásból amilyen hamar csak lehet.
- Argh... - csak morgott egyet, majd ő is felült, ugyan még ölében velem.
- Ha szexelhetnénk más lenne a helyzet. Annyiszor engedném, hogy megdugj, amíg be nem alszunk. De így... mindig csak felkorbácsolod a vágyaimat, amit kielégítessz, de aztán...
- Persze, értem. De hidd el, ha nálam fogsz élni, ez csak rosszabb lesz - kacsintott, megcsókolt, majd lerakott magáról. A konyhapulthoz ment és bekapott egy avokádós szendvicset. - Na mit segítsek pakolni?

Este tizenegyre úgy nézett ki a lakás, mintha robbantottak volna. Ugyan a ruhákat és hasonlókat bőröndökbe rendeztük és készen voltak, az iratok, papírok, könyvek rendezése valami eszméletlen pocsékul ment. Bedobozoltunk, amit lehetett, de így is romosnak látszott minden. Mivel minden ruhaneműt összepakoltam már, ezért úgy döntöttünk Calebbel, hogy ezeket elvisszük már a lakására és mostantól nála alszok.

- Na tehát, ez lenne a vendégszoba - tárta ki ajtaját egy szobának az emeleten. - Megkértem ugyan a takarítónőt, hogy csináljon rendet, de attól függetlenül még semmi sincs igazán a helyen. Majd valamikor berendezzük, ha készen leszünk a lakásoddal.
- Nagyon köszönöm - mosolyogtam rá és megcsókoltam.
- Ha keresnél...
- Tudom, hol talállak.

Még adott egy utolsó hosszú csókot, majd elváltunk.