Caleb

Igaz, hogy a farkam is majd' felrobbant, de teljesen épeszű döntés volt megkérni Zorát, hogy legyen a barátnőm. Egy ideje fontolgattam már, sőt már az egész kalandunk kezdetén tervben volt, de ahogy összeköltöztünk, kicsit zaklatottabb lett, mint volt, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a megfelelő időpont ott lebegne közöttünk.

De megtettem. Érte vállalnék minden kötelezettséget. Ugyan úgy éltünk eddig is, hogy kizárólagosak voltunk egymásnak, mégsem volt igazán hivatalos az egész. És most, hogy konkrétan akkorát élvezett a kezeim között, mint még eddig soha, jónak tűnt az időpont, hogy feltegyem a kérdést.

Néhány percig még remegett a teste, és csukva volt a szeme, de mikor kinyitotta, egyenesen a szemembe nézett.

- Már azt hittem, meg sem fogod kérdezni - válaszolta a boszorkányom. - Te aztán tudsz időpontot választani - kacagott fel.

- Tudod másra sem választhattam volna jobb időpontot - mutattam a szememmel a meredező farkamra.

Kacéran megnyalta a száját, majd fordított a pozíciónkon. Miután a tangáját megigazította, ráült a csípőmre. Szexi fenekével elkezdett körözni rajtam, majd lehajolt és megcsókolt. Ahogy a puncija az előbb, úgy most a szája sem volt kiszáradva, ezért nyálas csókot váltottunk. Aztán úgy döntött, hogy végigharapdálja a testemet. A pólóm alját elkezdte felhúzni, majd az elején a fejem keresztül a nyakamra húzta. Végigharapta a mellkasomat. A mellbimbóimat sem kímélte, amiről eddig nem is tudtam, hogy ennyire érzékenyek. Amikor a hasamhoz ért, kicsit rátámaszkodott, és gyönyörködött benne, majd nemes egyszerűséggel végignyalta. Egészen a nadrágom széléig. Mikor azt is lerántotta rólam, éreztem, hogy az anyag végig súrolta a makkomat, letörölve ezzel róla az előváladékot.

A szopást Zora általában úgy kezdi, hogy szopogatja a makkomat. Nem lágyan és finoman, hanem mintha be akarná szippantani. Egyszer láttam, ahogy egy nyalókát is így szopogatott el az utca közepén. Mondanom sem kell, hogy akkor ott szinte a gatyámba élveztem. Most sem tett másképp. Mikor minden váladékot sikerült lenyalogatnia egyszerűen tövig nyelte a hímtagom. Lassan elkezdte masszírozni a golyóimat is, majd a szemembe nézett. Ilyen nincs! A farkával a torkában még rám mer nézni! Mivel tegnap nem hagyott elélvezni, ami meglehetősen fájt a golyóimnak, pillanatok alatt belerobbantam a szájába. És ahelyett, hogy kicsit engedett volna a farkamon, még szorosabban tartotta, mind a markával, mind a torkával. Lehunytam a szemem, és a fejemet teljesen a földre nyomtam. A csípőm ösztönösen emelkedett, meg akartam baszni a torkát.

Tíz perccel később egymás mellett feküdtünk a pokrócon. Mind a ketten az eget kémleltük, talán kicsit a múltunkban is keresgéltünk, hogy hogyan is juthattunk el idáig. Két olyan ember, mint mi egyszer passzolt tökéletesen és volt lehetetlen is. A hüvelykujjammal gyengéden simogattam a kézfejét, mintegy érintés-mantraként. Imádom az érintést. Azt, ahogy biztosíthatom arról a testi valómmal, hogy rám számíthat és igenis mellett maradok.

A hosszútávú elköteleződés valami olyan a srácok számára, ami alól mindig ki akarnak bújni. Egy nő, nem nő - tartotta a gimis mondásunk. A focicsapatba is csak úgy lehetett bekerülni, hogyha felmutattál egy listát arról, hogy kikkel feküdtél össze. A minimumhatár 5 lány volt. Utólag belátom, hogy ez egy igencsak rossz hozzáállás volt, vizsont a későbbi éveimet teljesen befolyásolta. Főleg miután kikerültem a gimiből. Arról nem is beszélve, hogy apám halála után nagyon kellett valaki, aki kitöltse az űrt. Aztán végül egyszer anyám volt az, aki kirángatott ebből. Rávilágított arra, hogy a húgaimnak nem mutatok jó példát azzal, hogy naponta mást viszek haza. Hogy milyen lesz az önbecsülésük, ha pont az egyetlen bátyjuk nem tiszteli a női mivoltot. Így hát mikor idefelé jövet Zora megkérdőjelezte a hozzáállásomat, nagyon megrémített, hogy azt gondolja, hogy nekem ő nem érne meg mindent.

A múltbéli hibáinkról és döntéseinkről beszélgettünk, de amíg nem látjuk be, hogy a múlt megváltoztatása nem lehetséges akkor sem, ha aszerint élünk, addig nem fogunk tudni a jövőbe továbblépni. És nekem az, hogy végre hivatalosan is barátnőm lett, a jövőt választottam a múlt helyett. És nagyon remélem, hogy ezzel Zora is így lesz.

Mikor elterveztem, hogy ma kijövünk ide a partra, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy semmi kedvem nem lesz innen elmenni. Még soha sem hoztam senkit ide meghódítás szempontjából - valamilyen szinten a tökéletes emberre vártam. Így hát ahogy hűlt az idő, úgy rázkódótt meg mellettem egyre többször a barátnőm. Ráadásul a szél is lengedezett, lévén, hogy egy óceán partján voltunk. A ruhadarabjaink még össze-vissza hevertek körülöttünk, mert nem akartuk megezavarni az idilli pillanatot. Csakhogy a pillanatokból percek, majd a peercekből órák lettek. Az előbb ugyan még éreztem Zorát remegni, de ahogy most felé fordultam, kicsit meglepődtem. Persze kellemesen. Elaludt. Hála annak, hogy összeköltöztünk már nem csak alkalmanként aludtunk együtt, így mondhatni volt időm megszokni a testét a magamé mellett. Viszont most mégis az jutott eszembe, mint amikor először láttam aludni. Csipkés melltartóban, csipkés tangában. Akkor azzal a reménnyel takartam be, hogy majd minden álmát és vágyát megismerem, ha úgy adja az élet. Most pedig, mikor bebugyoláltam a pokrócba, valamiért azt éreztem, hogy most már felelős vagyok az álmaiért és a vágyaiért. És ha rajtam múlik, akkor mindet teljesítem.

Úgy ahogy vot, pokrócostul beültettem az első ülésre, majd bekötöttem. Ekkor kicsit kinyitotta a szemét, majd elmosolyodott és aludt tovább. A rádiót bekapcsolatam, csakhogy ne aludjak el én is hazafelé menet. A forgalom tökéletes volt, lehetett haladni, így az odafelé harminc perces utat most tizenöt alatt megjártuk. Beparkoltam a garázsba, majd gondolkodóba estem. Hogy vigyem fel ezt a gyönyörű lányt a lakásomra - lakásunkra - anélkül, hogy felébreszteném. Belefeledkeztem abba, hogy bámulom, így megijedtem amikor kinyitotta a szemét és beszélni kezdett.

- Fel tudok menni a saját lábamon is.

- Bár ne lenne ennyi ajtó meg zár, hogy fel tudnálak vinni ölben. - Odahajoltam hozzá és megpusziltam a homlokát.

- Köszönöm ezt a csodálatos estét. Tudom, hogy nem vagyunk régóta együtt - majd ránézett a kocsi órájára és felnevetett - igazából csak néhány órája, de nekem fontos az, hogy szavak nélkül is megbeszéljünk mindent. És nagyon régóta most éreztem először azt, hogy a köztünk lévő csend többet beszél, mint mi magunk. És ezt köszönöm. Talán én... - Nem fejezte be, de tudtam, hogy mi követekezett volna. Az, hogy szeret. És az, hogy most köztünk csend van, tökéletesen kifejezi azt, hogy még egyikünk sem áll készen rá.

- Semmi baj. Egyetértek. Én is. Ma már megtettünk egy nagyobb lépést, a többi nagy lépés még várhat magára - kacsintottam rá. Megint elnevette magát, majd a takaróból kibújva hozzám hajolt, átkarolta a nyakamat és megcsókolt.

- Remélem tudod, hogy a garázs be van kamerázva. Talán nem kellene ingyen pornót forgatnunk - utaltam arra, hogy mind a ketten felülről teljesen meztelenek voltunk.

- Végülis, mindig is szerettem volna egy saját filmet - nézett rám huncutan.

- Tudod én egy profi fotós vagyok. Csak szólj és azon nyomban lesz egy saját filmünk.

- Filmünk? Ki mondta, hogy én veled szeretnék közös filmet? - húzogatta fel a szemöldökét egy ördögi vigyor kíséretében.

- Te kis pimasz! Mondanám, hogy ezt megtárgyaljuk majd az ágyban, de úgy sejtem mára elfáradtál.

- Ne becsüld alá a képességeimet! De igazad van. Holnap még meg kell szerveznem a kruzust és az anyagokat is össze kellene állítanom, amit le tervezek adni. És mi lenne, ha ma együtt aludnánk?

- Kérése számomra parancs hölgyeményem!

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a farkam életre kelt az együttalvás hallatán. Viszont az agyam talán egy kicsit belátta, hogy ez most nem az a helyzet, amikor bármit is erőltetnem kellett volna. A nőknél van egy érzelmi kapcsoló, amit ha felkapcsolsz, akkor onnantól a szex csak nagyon nehezen fog menni. Vagy ha elég ügyes az ileltő. Tudom, hogy meg lett volna a képességem, viszont holnap mind a kettőnknek hajtós napja lesz, ezért talán bölcs döntés a pihenés alvás részét választani. Ha minden igaz, akkor most már itt leszünk egymásnak.

Mind a ketten szigorúan külön-külön lezuhanyoztunk, majd pedig az ágyamba bújtunk. Egyik kezemmel átöleltem, míg ő a fejét a mellkasomra hajtotta és a lábát átvetette rajtam. A másik kezét a combjára fektettem, majd néhány mélyebb gondolat után álomba merültem.

Hajnal hatkor kipattant a szemem. A nap sugarai kellemesen világítottak be a szobába és hivogattak, hogy ideje a napot indítani. Zora előtt kifejlesztett napi rutinom volt, hogy minden napra legyen motivációm, és tudjak koncentrálni az adott eseményre. Mióta Zora az életemben van, azóta kicsit elhanyagoltam a munkámat és rutinomat. Így amellett döntöttem, hogy megpróbálkozok a régi reggelindítóval.

Sokak ébredés utáni első teendője, hogy a telefonján csekkolja az új értesítéseket, végigpörgeti az instát, twittert. Ezzel szemben éna fényképezőgépemet kaptam elő, megörökítve először a beszűrődő napsugarak táncát Zora arcán, majd pedig a kilátást. Miután kattintottam néhányat, elkezdtem lapozgatni a képeket, és megdöbbenve vettem észre, hogy Zoráról nincs egy képem sem. Annyira belefeledkeztem a pillanatba, hogy nem készítettem egyetlen képet sem. Ez hosszú idő óta először történt meg velem és nem bántam. Ennek hatására körbementem a lakásba, és minden újdonságot lefotóztam - a kanapét, a gyümölcsös tálat, a kulcstartókat, a vázát. Hirtelen minden szebbnek tűnt.

Visszavittem a gépet a hálószobába, ahol Zora még mindig csendesen és gyönyörűen aludt. Következő napirendi pont az edzés. Ahhoz, hogy ennyire jól nézzek ki, karban is kell tartanom magam. A gimi óta úgy gondoltam, hogy a saját súlyos edzés sokkal jobb erőben tart, mint a kondis súlyos edzés, ezért nem volt semmilyen terembe bérletem, csupán a dolgozószobámban tartottam néhány segédeszközt - matracot, néhány hengert, kisebb súlyokat. Nagyjából negyven percet szánok reggel a bemelegítésre és a mozgásra, míg huszat a lenyújtásra és néhány jóga mozdulatra. Erre eleinte nem voltam büszke, és nagyon leszóltam a jógát, de Eshter húgom egyszer azt mondta, hogy sokkal nehezebb a jóga, mint gondolnám. Nyilván kinevettem, de teljesen igaza lett, amitől ugyan romba dőlt a férfiasságom egy része, de nehény hasznos dolgot azért ellestem a húgomtól.

Gondoltam, hogyha Zora nem ébred fel addig, míg megcsinálom az edzést és lezuhanyzok, akkor csinálok neki reggelit. Szerencsére ez nem történt meg, úgyhogy neki láttam palacsintát sütni. Erős férfiemberként sajnos nagy gyengeségem volt az édesség. Bármi ami magas cukortartalommal bírt bármikor el tudtam fogyasztani. Ennek hatására megtanultam magam elkészíteni a cukros ételeket cukor nélkül, így becsapva a szervezetemet. A telefonomat rácsatlakoztattam a ház hangszórórendszerére, majd elindítottam egy random rádiót. Annyira belefeledkeztem Jim és Ron beszélgetős műsorába, hogy nem hallottam meg Zora lépteit, aki így alaposan megijesztett.

- Tudod ezidáig egyáltalán nem voltam ijedős, és most is tartja bennem a férfiasság a lelket, de le kell szoknod erről az ijesztgetésről - feddtem meg mosolyogva.

- Csak meg szerettelek volna lepni. Ami úgy látom, hogy sikeres volt. Szép, jó reggelt Caleb! - majd a reggeli jókívánság mellé megcsókolt.

- Nagyon imádnám folytatni, amit elkezdtél, de ha nem figyelek oda a palacsintákra, akkor reggelire csak szenet fogsz kapni.

- Mivel te csinálod, akár azt is megenném. De igazad van, inkább ennék finom palacsintát. Mennyi idő még? - nézelődött szét a konyhapultnak nevezett csatatéren.

- Milyen kis türelmetlen lett valaki! - kentem az orrára egy kicsit a nyers palacsinta tésztából, majd rácsaptam a fenekére.

- És még én vagyok a türelmetlen! - A kisujjjával letörölte az orráról a mázt, majd szexin lenyalogatta róla a tésztát.

- Rendben na, még fél óra minimum - nyögtem ki nagy nehezen, miután elképzeltem, hogy mit szokott még így nyalogatni.

- Akkor lehozom a laptopom, és elkezdem nézegetni az anyagaimat - billegette a csípőjét, miközben elindult az említett tárgyért.

- Elhoznád az én laptopomat is? A dolgozóban van az asztalon! - kiabáltam utána kicsit megkésve, miközben próbáltam az agyamban kialakult szexképeket elhesegetni.

Mikor kisütöttem az utolsó adagot, elkezdtem megteríteni. Zora lecsukta a gépét, és segített mindent összepakolni.

- Rég keltem fel ennyire boldogan - vallota be.

- Igazság szerint én is. Viszont beszélnünk kell. Több dologról is - dobtam le azt a bombát, amit ő is rám néhány nappal ezelőtt. Csakhogy míg én riadtan reagáltam, ő nagyra nyitott szemmel kíváncsian várta, hogy mire lyukadok ki. - Tudom, hogy eddig is éltük az életünket szokatlanul, de...

- De nem. Igazad van. Megváltoztak a dolgok. Bocs, hogy közbevágtam.

- Semmi baj. Csak annyi, hogy ma reggel rájöttem, hogy lehet ki kellene alakítanunk egy rutint. Egy közöset. Ezt ne vedd rossz néven, de mióta beléptél az életembe, azóta kicsit elhanyagoltam a munkámat, és most jön az esküvőszezon, ami keményebb menet lesz. - Erre a kijelentésre mintha örömében felsóhajtott volna.

- Annyira örülök, hogy ezt te mondod előbb. Vagyis én is akartam erről beszélni, mert jön ez a kurzus, amire sokat kell majd készülnöm, és valószínűleg itthon is jobban kell majd figyelnem a munkára.

- Na, akkor ezt félig meg is beszéltük. Beszerzek majd egy táblát, amire a hónapos beosztásainkat vezethetjük majd, így nem kerülünk el semmit és tudunk egyeztetni, hogy mikor merre. De ez igazából a kisebbik kérdésem volt.

- A kisebbik? - gúvadt ki Zora szeme hirtelen. Egy kis ijedtséget véltem most felfedezni benne.

- Nem kell semmitől félned. Igazából a máról lenne szó. Gyere el velem a mai galéria megnyitóra!