1. Már megint hova kerültem?

Ha pontozni kéne egy egytől tízes skálán, hogy mennyire érzem abszurdnak a helyzetemet, akkor én a tizennyolcast mondanám.

Azt még sikerült valahogy megemésztenem, hogy az egyik barátomnak szuperereje van, hogy kísérleteztek rajta meg ilyen kis átlagos, hétköznapi dolgok. Tudjátok. Remélem kiérződött az iróniám. Emellett a másik barátom bosszúból elkezdi legyilkolni azokat, akikről úgy gondolja, hogy közük lehetett az apja halálához. Hát nem tök normális?

És én még azt hittem, hogy ennél jobban nem fog abnormálisabbá válni a helyzet. De sajnos tévedtem. Mivel az én ügyetlenségemnek hála átkerültünk a Földi Dimenzióba és itt ragadtunk mind a hárman. Hála Istennek két hónap keresgélés után egymásra akadtunk. Ám ez az új dimenzió mindnyájunkat próbára tett.

Én egy német autó alkatrész gyárba érkeztem, ahol azt a két hónapot kisegítőként töltöttem. Kaptam szállást, hamar betanultam, pontosan végeztem a feladataim és megkedveltek az ott dolgozók. A nyelvet is viszonylag hamar elsajátítottam annyira, hogy megértessem magam.

A két hónap elteltével Leo toppant be a gyárba egy igen magas rangú férfival az oldalán. Ő volt a francia leányvállalat igazgatója. Mint utóbb kiderült Leot befogadta egy francia tehetős család, akinek az egyik rokona a francia leányvállalat igazgatója. Mit ne mondjak, igazán szerencsés helyre pottyant.

Naomit már két hét után megtalálta, mivel elég nagy botrányba keveredett az érkezésekor és a híre messzire eljutott. Én is hallottam felőle, de nem tudtam felkeresni őt sehogy sem.

Szóval azóta eltelt két év. Én tizenhét éves lettem, Leo és Nao pedig tizenhat. Leo nevelőcsaládjához költöztünk mindhárman és próbáltunk rájönni hogyan is juthatnánk vissza a saját dimenziónkba. Rengeteget kutattunk, kerestünk. Sokakkal beszéltünk, akiktől azt reméltük közelebb jutunk a megoldáshoz. Ám minden hiába. Az emberek őrültnek hittek minket, és még be se tudtuk bizonyítani az igazunkat, mivel Leo szuperereje a Földi Dimenzióban nem működött.

Így nem volt mit tennünk, másfél év kemény munka után felhagytunk ezzel és új életet kezdtünk. Mert az itteniek bennünk csak három árva gyereket láttak, akiket - valami furcsa okból kifolyólag - nem találtak meg semmilyen adatbázisban, három különböző országban bukkantak fel egyszerre, csak úgy a semmiből és valami általuk hihetetlen sci-fi filmbe illő történettel álltak elő, hogy ők most vissza akarnak menni abba a káoszba, ahonnan jöttek. Őrület, nem igaz?