/Viola/

Thor állt az ajtóban:

-Üdvözlöm felség!-nyitott ajtót neki Szelli.

-Üdv, kisasszony!-mondta és kézcsókot adott neki.

Nagyon meglepődtem, mert nem számítottam rá, hogy ő is itt lesz... Összeszedtem a bátorságom és én is odamentem:

-Üdvözlöm felség!-köszöntem és meghajoltam, ahogy illik. Erre Thor elnevette magát:

-Jajj, kisasszony! Nem a palotában vagyunk és még nem vagyok király, úgyhogy nem kell meghajolnod!
Erre a mondatra elvörösödtem és hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Egyszercsak Szelli megszólalt:

-Amúgy felség,-folytatta volna, de Thor félbeszakította:

-Bocs, hogy félbeszakítalak, de légyszives ne szólíts felségnek, mert néha zavarba jövök tőle! Inkább szólíts csak Thornak, oké?-mondta nevetve.

-Rendben, Thor.-válaszolta Szelli, vigyorogva.

-Amúgy mi járatban vagy erre felé?-kérdezte Szelli.

-Jöttem, hogy megnézzem a kis sárkányt és hogy felírjam az Asgard-i sárkányok listájára!

-Rendben, akkor meg is mutatjuk, ugye Viola?-kérdeztek tőlem, de én csak Thort néztem...

-Ömmm, Viola?!?!? Hahó, van itthon valaki?-bögdösött meg Szelli, amire egyből feleszméltem:

-Óh, ömmm, hát persze!-vakartam meg a fejemet.

-Akkor indulhatunk is!-mondta mosolyogva Emma, majd nemsokára odaértünk az istállóhoz:

-Odin szakállára mondom, ez egy fényfúria?-mutatott a kicsi felé,csodálkozva.

-Igen, az.-válaszolta Emma határozottan.

-Mi a neve?-kérdezte Thor.

-Meteorit.-mondta Emma.

-Hűha!!!! Csodaszép példány!-mondta a herceg.

-Hát igen...-válaszolta Emma.

-Amúgy fiú vagy lány?-kérdezte Thor.

-Kislány.-mondta Emma.

-Oké, felírtam!-jelentette ki Thor.

-Szerintem menjünk be, mert kezd hűlni a levegő!-mondta Szelli.

-Oké.-válaszolt a herceg, majd bementünk és megkínáltuk Thort tortával:

-Kérsz tortát?-kérdezte Emma.

-Hát persze, hogy kérek!-válaszolta az istenség, majd megkóstolta a tortát:

-Hmm, ez nagyon finom! Ki sütötte?

-Mi voltunk azok!-ölelt át engem Szelli.

-Nagyon ügyesek vagytok!-dícsért meg minket, mire én kicsit elpirultam.

-Gyere Emma, próbáljuk ki az új nyergedet!-mondta Szelli és magával húzta Emmát. Aztán rám kacsintott. Ezt nem tudom miért csinálta...

-Hát, úgy látszik ketten maradtunk!-mondta Thor.

-I-igen!-válaszoltam és kissé zavarba jöttem.

-Amúgy te itt laksz?-kérdezte, mikor körültekintett.

-Nem, csak sokszor járok ide, hiszen Szelli az unokatesóm.-válaszoltam nevetve.

-Oké.... és Emma a tesód?-érdeklődött tovább.

-Nem talált! Ő a legjobb barátnőm!-mondtam.

-Az udvaron láttam egy fekete-lila éjfúriát is, ő a te sárkányod?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Igen ő Zafír, a sárkányom.-válaszoltam mosolyogva.

-Gyönyörű példány, akárcsak te...-erre a mondatra annyira meglepődtam, hogy majdnem kiköptem a vizet, amit ittam.

-Ó, bocsánat!-mondta kicsit zavarodottan.

-Semmi baj, csak...... csak.....-nem tudtam befejezni a mondatomat

-Csak mi?-kíváncsiskodott.

-Mindegy, nem fontos.....-nem tudtam tovább magamban tartani:

-Csak ez olyan cuki volt tőled!-mondtam kipirult arccal.

-Köszi.-mondta és egy puszit adott az arcomra... Na, ez azért fura volt!

-Bocsáss meg, de mennem kell, mert ha apám megtudja, hogy nem vagyok otthon...-mondta vicceskedve.

-Menj csak nyugodtan! Szia!

-Szia, remélem még találkozunk!-kacsintott rám, majd megpörgette a pöröjét és elrepült. Én meg csak bámultam utána...