/Peter/

Ma délelőtt, amikor Thor órát tartott a könyvtárban a lányoknak, én is ott voltam. Egész végig nem tudtam levenni Emmáról a szememet! Annyira szép lány!...
Miután végeztek a tanulni valóval, odamentem Emmához:

-Szia, lenne kedved esetleg sétálni velem egyet a kertben?-súgtam bele fülébe, amikor megölelt.

-Igen, menjünk!

-Akkor én most el is megyek!-kacsintott Emmára Szelli, majd elment. Mi pedig lementünk a kertbe:

-Szép hely, igaz?-kérdeztem séta közben.

-Igen...... Amúgy..... Szilveszterkor....... Amikor azt mondtad, hogy szeretsz..... Azt komolyan gondoltad?-kérdezte félve, majd szembe fordult velem.

-Igen, halál komolyan-válaszoltam, majd lassan megcsókoltam.

-Mondtam már..... Hogy gyönyörű vagy?

-Hát..... Azt hiszem nem....-mondta elpirulva.

-Akkor most mondom!: Gyönyörű vagy!-válaszoltam, majd ő csókolt meg.

-Te pedig tök helyes srác vagy...

-Köszi.

-Repültél már sárkányon?
-Még nem. Miért?-kérdeztem furcsálló tekintettel.

-Mert...... Ha van kedved..... Elvinnélek egy körre...

-Én benne vagyok!-válaszoltam, majd a lány megragadta a csuklómat, és elmentünk az istállóhoz:

-Ő itt a sárkányom, Üstökös!-mutatott egy fekete-piros sárkányra.

-Szép!-mentem volna közelebb az állathoz, de az elkezdett fenyegetően vicsorogni rám.

-Na, nyugi kislány! Ő csak Peter, a barátom! Nem fog bántani!-simogatta meg fejét a lány, majd felpattant a hátára.

-Gyere! Mostmár felülhetsz!-intett nekem a fejével, majd felültem mögé.

-Indulhatunk?-kérdezte Emma izgatottan.

-Igen.

Amikor felszálltunk egy kicsit megijedtem, mert a sárkány olyan hirtelen pattant fel a levegőbe, hogy majdnem leestem. Átkatoltam Emma derekát, aki egy kicsit meglepődött:

-Csak nem félsz?-kérdezte, szinte gúnyos mosollyal.

-Mi? Nem..... csak majdnem leestem.-válaszoltam nevetve.

-Akkor jó.

-Ő mindig ilyen vad?

-Üstökös? Nem! Dehogy! Csak nem szereti az idegeneket, főleg a fiúkat!-válaszolt a lány.

-Értem..... De azért remélem, hogy egyszer össze barátkozunk.-simogattam meg a sárkány hátát.

-Hát..... Muszáj lesz!-nevette el magát a lány.

-Amúgy..... Nemsokára itt a téli bál...... Lenne kedved majd eljönni velem?

-Hát persze!-mondta mosolyogva.

-Oké.-mondtam, majd megöleltem hátulról.

-Szeretlek Emma!-pusziltam meg az arcát.

-Én is szeretlek Peter!-fordult hátra, majd megcsókolt.

Az egyik pillanatban a sárkány észrevette, hogy Emma nem fogja a gyeplőt, ezért elkezdett pörögni. Le is zuhantunk volna, ha én nem lövök ki egy pókhálót a sárkányra és nem fogom meg Emmát...

-Üstökös!!!! Ez meg mi volt?!?-kérdezte a sárkánytól Emma, amikor visszaültünk rá. A sárkány csak egy nevetés szerű morgással válaszolt.

-Köszönöm, hogy megmentettél!-adott egy puszit arcomra.

-Nagyon szívesen!-karoltam át ismét a derekát.

-Amúgy hogyhogy nem jött ma Viola a palotába?

-Hát...... Biztos valami dolga akadt...-válaszolt röviden.

-Dehát.... Ő szokta a legkomolyabban venni a tanulást! Nem fura ez egy kicsit?

-Nem! Öhmm...tegnap voltunk nála, és nem volt valami jól.... Szóval szerintem azért nem jött....

-Értem....

-Mostmár ideje lenne hazamenned..... A végén még gyanakszanak majd rád...

-Igazad van! Nem szeretnék úgy járni, mint szegény Thor! Loki állandóan nyaggatja, hogyha későn jön haza!-nevettem el magam.

Ezután Emma visszavitt a palotába, majd elment....

/Emma/

Miután hazavittem Petert, elmentem Violához:

-Szia Emma! Hol voltál eddig?-kérdezte Szelli.

-Sziasztok! Én csak repültem egyet.

-Szia!-ölelt meg Viola.

-Szia! Mizujs?

-Semmi különös, csak egész nap untam az agyam!-válaszolt.

-Sziasztok, lemaradtam valamiről?-érkezett meg Thor is.

-Nem, semmiről! Épp jókor jöttél!-adott egy puszit Viola, Thor szájára.

-Hogy vagytok?-simogatta meg Viola hasát.

-Köszi jól...-válaszolt mosolyogva.

Ezután sokat beszélgettünk és nevettünk. Megmutattuk Violának a mai tananyagot, majd Szellivel hazamentünk....

/Thor/

-Nagyon hiányoztál, tudod?-néztem a lány szemébe.

-Igen! Te is nekem!-csókolt meg.

-Képzeld Loki ma ahányszor csak lehetett, nyaggatott arról, hogy hol vagy...

-És mit mondtál?

-Azt, hogy már tegnap se voltál valami jól, ezért nem jöttél ma...-válaszoltam, majd megsimítottam a hasát.

-Nemsokára egy boldog család leszünk...

-Ez így igaz!-válaszolta vigyorogva.

-És mi lesz az esküvővel? Azt mondtad, hogy tavasszal lesz!-nézett a szemembe.

-Igen, csak....... tudod...... egy kicsit később kéne, hogy semmiképp ne fázz meg! A jóslások szerint csak május végén lesz igazán meleg.-válaszoltam.

-Rendben...... De..... tudod..... akkor már meg is fog látszódni, hogy mi a helyzet.-nézett a hasára.

-Tudom,....de az nem baj!-mondtam, majd megcsókoltam.

-Ugye majd vigyázol ránk?

-Hát persze, feltétlenül! Ti vagytok a legfontosabbak számomra.-válaszoltam komoly arccal.

-Rendben Drágám!-puszilta meg az arcomat.

-Nagyon szeretlek, Angyalkám!

-Én is szeretlek Drágám!-mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.

-Olyan kedves és gyengéd vagy! Kiváló anya leszel!-simogattam meg a haját.

-Köszi. Te pedig védelmező és magabiztos apa!

-Apám azt mondta, hogy jó lenne, ha az esküvőnkön koronáznának meg! Mit szólsz?

-Nekem jó!

-Annyira várom már!-pusziltam meg a fejét.

-Mit? A koronázást, vagy az esküvőt?

-Hát az esküvőt, te kis huncut!-mondtam, majd megcsikiztem az oldalát.

-Hékás! Ez nem ér! Gyere csak ide!-mondta nevetés közben, majd ő is megcsikizett egy kicsit.

-Thor! Állj le!-csapott a kezemre, amikor megcsikiztem a hátsóját.

-Jólvanna, túl csábító vagy... De akkor te is hagyd abba!-mondtam nevetés közben.

Ezután még sokat beszélgettünk és nevettünk. Kb. este 6-kor már hazamentem, hogy nehogy gyanút fogjanak. Amikor éppen az ágyamon feküdtem, anyám nyitott be:

-Szia Thor! Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Persze!-válaszoltam, majd felültem az ágyon.

-Ma nem láttam Violát a könyvtárban! Történt valami?-kérdezte aggódva.

-Nem......vagyis igen,..... de jó értelemben...

-Mi történt?

-Hát..... Az a helyzet, hogy...... hogy babát vár!

-Atya ég! Thor! Ez csodálatos!-ölelt meg, majd hozzátette:

-Gratulálok!

-Köszönjük....

-És az esküvő mikor lesz?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Május végén. Mert a jóslások szerint akkor lesz melegebb.

-Rendben..... Olyan büszke vagyok rád, fiam!-ölelt meg mégegyszer anyám.

-Köszönöm, anya!

-Akkor megyek, és megmondom a szolgáknak, hogy kezdjék el kialakítani a lakásotokban a gyerekszobát!-mondta lelkesen.

-Rendben. Várjunk.....milyen lakásban?

-Amikor betöltottétek Lokival a 18-at, apáddal úgy döntöttünk, hogy elkezdjük kialakítani a lakásaitokat, ahol majd a családotok fog lakni!

-Értem már! Köszönöm!

-Nagyon szívesen, fiam!-mondta, majd elment.

Ezután szétterültem az ágyamon és elgondolkodtam azon, hogy vajon kisfiam, vagy kislányom lesz?....