/Viola/

Ma van az első vizsgánk! Te jó ég! Remélem, hogy nem fogok elszúrni mindent! Mert nem nagyon gyakoroltam rá és nem szeretnék mindenki előtt beégni!..... Korán felkeltem, mert nagyon görcsölt a hasam a stressztől. Lementem és megreggeliztem. Amikor nyitottam volna ki a kijárati ajtót, egy ismerős, álmos hangot hallottam utánam szólni:

-Kicsim! Még csak 6 óra van! Miért keltél ilyen korán?-kérdezte anya egy nagy ásítás közben.

-Hát, ma lesz az első vizsgánk, emiatt hajnal 5 óta görcsölt a hasam! Így kénytelen voltam felkelni!-válaszoltam, álmos szemekkel.

-Ó, értem! Fáj még a hasad?-kérdezte és megsimogatta a fejemet.

-Már nem!

-Még ráérsz az indulással! Gyere és beszélgessünk egy kicsit!-mondta és leült a kanapéra.

-Oké.-ültem le mellé.

-Szóval, még nem is meséltél a kirándulásról!-erre a mondatra lefagytam, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e neki az igazat.

-Viola?! Hahó! Történt valami?

-Öhm... Hát igen, volt egy kis gond....-válaszoltam remegő hangon.

-Mi történt?!? Valaki bántott?!?-láttam a szemében, hogy egyre jobban aggódik.

-Hát...-kezdtem bele a mondandómba, mert úgy voltam vele, hogy jobb lesz, ha elmondom az igazságot:

-Az történt, hogy a kirándulás után Jessica megcsókolta Thort, ezért kikészültem. Hiszen utálom azt a lányt mert mindig megszivat! Utána elrohantam, felszálltam Zafírra és elrepültünk a sárkányok erdejéhez. Mielőtt befutottam volna az erdőbe, Szelli és Emma megállítottak. Segíteni akartak nekem, ezért elmondtam nekik, hogy mi történt. Ezután láttam, hogy Thor jön a sárkányával. Mérges voltam rá és csalódtam benne, ezért berohantam az erdőbe. Addig futottam, amíg találtam egy tisztást és ott egy fa tövében leültem sírni. Ezt valószínűleg meghallották az ott élő sárkányok és ahelyett, hogy megtámadtak volna, odatelepedtek körém és megvígasztaltak. Nekik is elmondtam, hogy mi történt. Olyan volt, mintha megértettek volna, hiszen amikor odajött Thor, megcsapták őt a farkukkal és vicsorogtak rá. Nem tudtam, hogy miért, de láttam az arcán a rémületet, amikor a szemembe nézett. Később, amikor már Emmáék is megérkeztek, kiderült, hogy a szemem lila fényben ragyogott és a hajamban egy tincs lilára változott. Nagyon megijedtem, ezért elkezdtem sírni. Közben Thor elmondta, hogy amikor először mutatkozott meg az isteni ereje, neki is ragyogtak a szemei. Aztán megöleltem és megcsókoltam őt. Nem tudom, mi ütött belém! Ezután ő is megcsókolt.... Thor azt is mondta, hogy a sárkányok istene rég eltűnt és most átadta nekem az erejét.-miután befejeztem a mondókámat elővarázsoltam egy lila lángocskát a kezemből és megmutattam neki azt a tincset. Így remélem el fogja hinni amit mondtam.... Anyám ámúlva nézte a kezemet:

-Kicsim, te tudtál erről?-kérdezte, rémült arccal.

-Nem....

-Apád mindig is azt mondta, hogy van benned valami erős kapcsolat a sárkányokkal, mert amikor kicsi voltál, mi sosem tudtunk elaltatni téged! Csak ők, a sárkányok tudtak álomba szenderíteni!-csordult le egy könnycsepp arcán.

-Értem! Mostmár mindent értek!-öleltem meg anyát és ránéztem az órára:

-Te jó ég! El fogok késni!

-Sok sikert, kicsi valkűr!- mondta, majd adott egy puszit az arcomra.

-Köszi, szia!-köszöntem el tőle, majd felszálltam Zafírra.
Villámgyorsan oda is értünk az istállóhoz. Szelliék már ott vártak engem:

-Violaaaa!!!!! Azt hittük, már nem is jössz!-ugrott a nyakamba Szelli.

-Sziaaaa!!!!-ölelt meg Emma is.

-Sziasztok, gyakoroltatok a mai vizsgára?

-Hát persze! Hisz ez az első vizsgánk! Jó benyomást kell keltenünk!-lelkendezett uncsitesóm, de Emma csak bámult maga elé.

-Emma?!? Mi a baj?!?-kérdeztem, aggódó tekintettel.

-Hát...... Az a helyzet, hogy elfelejtettem, hogy ma lesz a vizsga és nem tudok semmit!-kezdett el pánikolni.

-Nyugi nem nehéz, csak át kell menned a sárkányoddal egy akadálypályán!-nyugtattam, de ő egyre jobban félt.

-Majd én megyek előtted és neked csak utánoznod kell engem!-javasolta Szelli.

-De úgyse fog menni!!! Eddig még egyszer sem sikerült átrepülnöm a szűk falak között!!!-mondta Emma könnyes szemekkel.

-Ne félj, menni fog!-bíztattam, de ő sírva elfutott a mosdó felé, majd hirtelen feltámadt a szél:

-Ez meg mi? Pedig mára nem jósoltak ekkora szelet!-mondta Szelli.

-Nem tudom, mi ez, de Emma után kell mennünk! Félek, hogy neki is felébred az ereje....-válaszoltam, majd elfutottunk a mosdóba, ahova Emma ment.

Ahogy beléptünk a mellékhelyiségbe, hideg szellő csapott meg minket. Pedig itt nincs is ablak... Megláttuk Emmát az egyik sarokban guggolva. Nagyon sírt:

-Emma, jól vagy?-simogattam meg a hátát.

-Menjetek innen!-kapta fel a fejét és ránkordított.

Az ő szeme is ragyogott úgy mint az enyém, csak kék fényben. Egy hajtincse pedig égszínkék volt. Felébresztette az erejét...

-Nyugi, nem akarunk bántani!-mondtam halk, megnyugtató hangon.

-Azt mondtam menjetek innen!!!-csapott egyet a levegőbe és egy erős széllökés lökött engem arrébb.

-Ezért mondtam! Nem akarlak titeket bántani!-mondta sírva.

-Hozunk segítséget!-javasolta Szelli, megfogta a kezem és magával húzott.

-Hová megyünk?-kérdeztem futás közben.

-Megkeressük Thort vagy Lokit! Valamelyikük biztos tud segíteni!-lihegte.
Nemsokára kiértünk az udvarra és odarohantunk Thorhoz:

-Thor! Segítened kell!

-Sziasztok! Mi a baj?-kérdezte aggódva, majd mindent elmodtunk neki.

-Szóval, tudsz segíteni?-kérdeztem, aggódó tekintettel.

-Igen, de nem biztos, hogy beválik az én módszerem! Ha nekem nem sikerül, akkor csak Loki segíthet rajta!-válaszolta, majd elindultunk a mosdó felé.

-Miért pont Loki?-kérdeztem értetlenül.

-Mert ő meg tudja változtatni az érzéseket!-mondta komoly arccal.

-Oké...-kicsit furcsálltam a dolgot, de ha ez kell ahhoz, hogy Emma jobban legyen, akkor jó...

-De ez csak vészhelyzet esetén kell!-tette hozzá a herceg, majd bementünk a mosdóba. Nagyon hideg volt ott...

-Ne gyertek közelebb!-mondta a síró lány.

-Emma figyelj! Én csak segíteni akarok!-közeledett felé Thor.

-Nem tudsz segíteni!-kiabált rá és egy nagy széllökéssel kirepítette szegényt a folyosóra.

-Akkor jöhet a B terv!-állt fel a földről, megpörgette a pöröjét és elrepült...

/Thor/

Gyorsan elrepültem a palotába az öcsémért:

-Loki!-rontottam be a szobájába.

-Mi az Thor? Neked nem a csajokat kéne nézned?!?-állt fel az ágyáról, vigyorogva.

-Loki, most nem érünk rá viccelődni! Fontos dolgunk van!-mentem hozzá közelebb.

-Csak nem a barátnőddel történt valami?-kekeckedett a maga módján.

-Ahjjj, Loki! Most nem róla van szó, hanem Emmáról! Felébredt az ereje és senki nem tudja őt lenyugtatni! Segítened kell! Változtatsd meg az érzéseit! Kérlek!

-De azt nem csináltam, már vagy 100 éve!!!-kezdett kicsit nyugatlan lenni.

-Akkor próbáld ki újra, mondjunk rajtam! Nevettess meg!-mondtam és leültem az ágyra.

-Hát, jó!-válaszolta, majd a vállamra tette az egyik kezét és becsukta a szemét.

-Gyerünk Loki! Sikerülni fog!-erre a mondatomra kinyitotta a szemét, ami smaragd zöld színben ragyogott.
Sikerült neki! Elkezdtem nevetni. Alig bírtam abbahagyni a röhögést...

-Jajj, Loki! Hát, azt kell mondjam, hogy büszke vagyok rád!-veregettem meg a vállát, mire a zöld fény kialudt szeméből.

-Oké, köszi! De mostmár elengedhetsz!-mondta vigyorogva.

-Akkor indulás!-jelentettem ki, majd elindultunk az iskolába.

A sárkányommal mentünk, mert Loki nem tud repülni! Egy kis idő múlva oda is értünk a mosdóhoz:

-Na végre itt vagytok!-jött elénk Viola.

-Mi tartott eddig?!?-kérdezte idegesen Szelli.

-Loki először nem volt hajlandó felszállni a sárkányomra...-néztem rá az öcsémre, aki még mindig le volt sokkolva a repüléstől.

-Hahó, Loki!-bögdöstem meg, mire ő megrázta a fejét és végre megszólalt:

-Mi? Öhmm, helló lányok!-köszönt mosolyogva.

-Figyelj Loki! Be kell menned oda és meg kell nyugtatnod Emmát! De nem lesz könnyű dolgod! Vigyázz vele!-magyarázta Szelli.

-A lány mosdóba? Én oda be nem megyek!-ellenkezett.

-Márpedig muszáj lesz, mert ha nem teszed, lehet, hogy akaratlanul megöl valamelyikünket! Emlékszel? Amikor neked ébredt fel az erőd, kis híján megöltél engem!-emeltem fel a hangom a mondat végére, mire Loki bólintott egyet és bement oda...

/Loki/

-Szia!-mentem be a helyiségbe és halkan köszöntem a lánynak.

-Loki? Te meg mit keresel itt?-kérdezte könnyes szemekkel.

-Én csak segíteni akarok!-válaszoltam és lassan közelebb mentem hozzá.

-A bátyád is pont ezt mondta!!!-kiáltott rám és egy nagy szél fuvallat kócolta össze a hajamat.

-Tudom, hogy félsz, de ha engeded, hogy eluralkodjon rajtad a pánik, akkor a végén még megölsz valakit!-erre a mondatomra kialudt a fény szemeiből.

-Tényleg?-kérdezte ijedten.

-Sajnos igen, de én tényleg tudok segíteni!-tettem a vállára az egyik kezemet.
A lány teste nagyon hideg volt és átjárta őt a szél áramlás. Ezek szerint ő a Szél istene...

-Mit csinálsz, Loki?

-Ha engeded, megváltoztatom az érzéseidet és nem leszel se ideges, se szomorú! Nem fogsz így félni és reszketni!-a lány engedelmesen bólintott és halkan megkérdezte:

-Fájni fog?

-Nem.- válaszoltam, lehunytam a szemem és koncentráltam.

Sikerült. Emma megölelt engem, majd így szólt:

-Köszönöm Loki!

-Nagyon szívesen!-mosolyogtam rá, miközben elengedett.

Nagyon nehéz volt rávenni a lelkét, hogy legyen boldog. Óriási benne az akarat és az isteni erő! Egy kicsit szédültem amikor felálltam. Utána visszamentem a többiekhez:

-Köszönjük Loki!-ölelt meg Viola is.

-Ügyes voltál! Adj egy pacsit!-emelte fel kezét Szelli.

Adtam neki egy pacsit. Thor ismét vállon veregetett, majd odafordult a lányokhoz:

-A vizsga ma elmarad!-jelentette ki, mire a lányok ujjongásba törtek ki, Emma pedig megölelte Thort.

-De holnap muszáj lesz levizsgáznotok!-tette hozzá a bátyám, nevetve.

Ezután hazamentünk és vacsora után ledöltem aludni, mert ettől a sok koncentrálástól megfájdult a fejem...