7. rész
- Az a kék legyen, ott.- mutattam a nekem tetsző szépségre.
- Ohh, remek választás.- mosolygott, majd elvette az eddigi helyéről. Odalépett hozzám, és felém nyújtotta. Elvettem és átbújtam az öv alatt.
- Ezen egy kicsit állítani kell.- jelentette ki, majd mögém lépett. Hátulról előre nyúlt és elkezdte igazítani a gitárt, úgy ahogy kellene állnia. Ráadásul mivel majdnem egy fejjel magasabb mint én, így nekem egy kicsit lent lógott. Feljebb emelte, így nagyjából a gitár alsó fele a combom felsőbb részénél volt, ott megtartotta. Igaz kicsit fura volt, mivel ahogy tartotta a gitárt, teljesen hozzáért a combomhoz, és ez nem csak zavarba ejtő volt, hanem csikis is. Elkuncogtam magam.
- Mi az? - kérdezte értetlenkedve, miközben a gitár szíját húzta rövidebbre, hogy megfelelően lógjon.
- Semmi, csak a kezed, ami a combomnál van, csikiz.
- Szóval csikis vagy? Amúgy bocsi. - vette el a kezét. Elém lépett és igazgatta még egy kicsit a gitárt.
- Semmi baj, és alapjáraton nem vagyok csikis, csak olykor rám jön.
- Jó tudni.- mosolygott - A gitár kényelmes? Vagy állítsam még?
- Nem, így jó. Köszi - mosolyogtam rá.
- Nincs mit. Annyiban különbözik az elektromos gitár az acousticustól, hogy... - és belekezdett egy rövid, de lényegre törő magyarázásba.
- Mutatok egy részt. Utánam próbált meg eljátszani.- bólintottam, ő pedig magára akasztott egy enyhén vaj és fekete színű gitárt.
- Na, akkor rajta. mosolygott megint biztatóan.
Lejátszott egy kis részt, majd én is utána.
- Ez jó volt. Következő.- ismét megmutatta, majd én is lejátszottam.
- Okés, ügyes. Következő jön. - megmutatta bár ez kicsit nehezebb volt, de leutánoztam.
- Oké.- levette a gitárját, majd mögém lépett. - A második felét elrontottad, és rosszul is tartod a kezed. - a jobb kezemhez nyúlt az ő jobb kezével, és kivette a pengetőt a kezemből.- Engedd.- felemeltem a kezem, így pengetni tudott már. A bal kezét pedig az én bal kezemre tette. - Segítek. Így tartsd a kezed.- beállította a kezem, majd hátulról jobban a közelebb jött, így tudott rendesen segíteni, és közben látta is, hogy mit csinál.
- Mehet? - kérdezte. Bólintottam. Ő lenyomta a megfelelő ujjamat a húrokra és ő pengetett. Megpróbáltuk még egyszer együtt.
Igaz zavarba ejtő volt a közelsége, de ment.
- Most próbáld meg egyedül. - visszaadta pengetőt, és elém állt.
- Okés.- és lejátszottam neki, úgy, ahogy az előbb mutatta.
- Rendben, jó volt.- ránézett a telefonjára.- Fél hét, szerintem fejezzük be mára, a fiúk még megakarnak ismerni. Persze, ha nem gond.
- Nem, dehogy.- levettem magamról a gitárt és átadtam neki.
- Az én gitárom- vette át a gitárt.
- Szép. Én is ilyet szeretnék majd. Vagy ugyanilyen kéket, mint a tied, vagy pirosat. VAlami erős pirosat.- magyaráztam.
- Nem rossz döntés.- ismerte el. - Gyere a fiúk már várnak.
- Már beszéltem Ashtonnal, ő engedett be, szóval váltottam vele egy-két szót. Meg felfelé jövet találkoztam kettő fiúval, egy piros hajúval, meg egy kreol bőrű, sötét hajú sráccal.
- Óóóóóó, akkor találkoztál mindenkivel, aki itt él, már csak be kell mutatni téged. - kacsintott, majd kinyitotta a szobája ajtaját és előre engedett.
- Köszi.- mosolyogtam.
Elindultunk lefelé a lépcsőn.
- Amúgy, hogy tetszett a gitár óra?- kérdezte reménykedő szemekkel.
- Jó volt, tetszett. Nem bántam meg, hogy eljöttem.
- Ennek örülök.
- De akkor is kell mondanod valamit cserébe.
- Az nem olyan biztos.
- Majd meglátjuk.- kacsintottam rá.
Leértünk, és a nappaliba mentünk, ott ült mind a 3 fiú a TV előtt.
- Hé srácok!- szólt Luke.
Felénk kapták a fejüket, majd Ashton kikapcsolta a TV-t. Felálltak mindannyian és hozzánk jöttek.
- Sziasztok.- intek nekik mosolyogva.- Elizabeth White vagyok, de nyugodtan szólítsatok Elinek, vagy bármilyen becézést elfogadok. - mosolyogtam rájuk kedvesen.
- Velem már beszéltél, de Ashton vagyok, nyugodtan szólíts Ashnek. - vigyorgott.
- Szia! Calum vagyok, de hívj inkább Calnak.- mosolygott kedvesen.
- Hello! Michael, de inkább Mike, vagy Mikey. - vigyorgott ő is.
- Gyere ülj le!- lökött meg egy kicsit Luke a hátamnál fogva. Leültem az egyik kanapéra. a fiúk is elhelyezkedtek.
- És fiúk, meséljetek, nem is tudok rólatok semmit a bandán kívül, de hogy hallottam - pillantottam Ashtonra- ti tudtok rólam pár dolgot.
- Inkább te mesélj magadról.- mondta Cal, mire a másik három egyetértően bólintott.
- Oké...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro