** Eli szemszöge**

- Oh sziasztok! -köszönt Luke, majd felém fordult- Eli, bocsi késésért - majd újra mindenkihez intézte a szavait - de beszeretnék mutatni valakit. - oda fordult az a valaki felé. Kezdek rosszat sejteni. - Ő itt a barátnőm! - Hogy MI?! Azt mondta a barátnője? Mindannyian ledöbbentünk, főleg én. Mikey engem nézett. Én eszméltem fel először. Azért meg is kéne szólalni.

- Örülök a találkozásnak. Eli vagyok. - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, szerintem sikertelen volt, de a csaj visszamosolygott szóval azért nem annyira észre vehető az erőlködés.

- Én is örülök. Én Sarah vagyok. - kezet ráztunk, majd a fiúk is feleszméltek és ők is bemutatkoztak.

- Eli, akkor jössz? - fordult felém Luke.

- Öhm, igazából azért jöttem, hogy szóljak, hogy sajnos ma egy váratlan dolog közbe jött és nem lenne baj, ha elhalasztanánk?

- De - szólt közbe a mellettem álló Ash, de meglöktem és szerencsére vette a célzást, így nem folytatta.

- Nem dehogyis, nyugodtan menj, de felhívhattál volna, hogy  elmond, nem kellett volna idáig jönnöd.

- Tudom, de legalább beszélgettem egy kicsit a fiúkkal meg találkoztam Sarah-val. - próbáltam leplezni a szomorúságot egy mű mosollyal. - De ha megbocsájtotok akkor én mennék. Örültem a találkozásnak. - fordultam Sarah felé.- Sziasztok! - köszöntem el mindenkitől. 

- Kikísérlek. - jelentette ki Mikey.

- Rendben.

Elindultunk az ajtóhoz, ahol felvettem a cipőm, de már könnyesedett a szemem. Nem néztem direkt Mikey szemébe, nehogy lássa. 

- Nézz rám. - mondta. Csak megráztam a fejem. Az állam alányúlt és úgy kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Behunytam a szemem és nyeltem egy nagyot, ezzel is megpróbáltam leküzdeni a könnyeket. Ránéztem.

Szomorú volt.

- Te szereted.- jelentette ki.- Úgy tudtam, hogy ez lesz. A kurva életbe is. - suttogta.

- Nem a te hibád. - néztem rá.- De én most mennék. Szia.

- Várj! - megpróbálta elkapni a kezem, de nem sikerült neki. Átléptem a küszöböt és haza indultam. Persze, most nincs itt a kocsim. Na mindegy.

Ahogy átfordultam egy másik utcába már potyogtak is könnyeim, amiből egyre több lett, csak úgy folytak.

El sem hiszem! Én tényleg beleszerettem. Pedig megfogadtam magamnak, hogy nem fogok. Nem akartam úgy járni, mint annak idején. De  hát persze nekem mennem kellett a saját fejem után, ahelyett, hogy hallgattam volna Laura, vagy Michael-re. De hát a szerelem hirtelen tör ránk, akármennyire is próbálja az ember megakadályozni. Azzal nyugtattam én is magam, hogy hát hogyan is lehetnék szerelmes, amikor még csak nem is ismerem. Nos hát ez nm számít, akár ismered, akár nem, ha van valami kis kapcsolat is köztetek tényleg csak leheletnyi, már megtörténhet. Csak vigyázni kell, mert ez szokott a legjobban fájni. A viszonzatlan szerelem.

Ahogy mentem még egy nyári futózápor is elért. Na remek, ennél rosszabb már nem is lehet.

Ahogy beértem a házba felmentem szobába és ráborultam az ágyra, és sírtam tovább.

Miért mindig ezzel büntetnek engem? Más miért nem érnek ekkora pofonok az életben?

**Mikey szemszöge**

- A kurva életbe! - ordibáltam egyet, amikor Eli elhagyta a házat.

- Baj van? - jött ki Ash utána pedig Cal is a konyhába.

- Szereti igaz? - kérdezte Cal.

- Aha. - bólintottam. - De utána megyek, egyedül indult haza, ráadásul sírva. Nem lehet egyedül. Ti jöttök? - fordultam feléjük.

- Én megyek.- jelentette ki Cal.

- Én majd később megyek. Kitalálok valamit Lukenak, hogy miért mentetek el.

- Köszi. - mondtam, ő meg csak bólintott. Elköszöntünk tőle, ő visszament a konyhába, mi meg a kocsiba szálltunk és elindultunk. 

Felhívtam közben Dave-et, Cal pedig Laut. Nem szeretek vezetés közben telefonálni, de értesíteni kellett.

- Hello. Mi a helyzet?

- Eli, baj van.

- Mi történt?

- Igazunk lett és tényleg szereti Luke-ot. De nem így kellett volna kiderülni a számunkra.

- Hogy érted?

- Eli ma átjött gitár órára és Luke kicsit késett és amikor megjött, volt vele egy csaj. És mint kiderült a barátnője, Eli meg összetört és sírva ment haza. Most megyünk utána.

- Baszd ki! Elkéretőzöm edzésről és megyek. 20 perc és Elinél vagyok.

- Rendben. Szia.

- Hello.

Leraktam a telefont. 

- Lauval mi a helyzet?- kérdeztem Cal-tól amint lerakta a telefont.

- Jön. Azt mondta 5 perc.

- Rendben.

Mikor odaértünk a házhoz, akkor jött megy Lau is. Az ajtóhoz mentünk és csöngettünk de nem nyitotta ki. Az ajtó zárva volt.

- Várjatok, van kulcsom. - halászta elő Lau a táskájából.

Kinyitottuk az ajtót és bementünk.

- Eli! - kiabált Lau. - Mi vagyunk azok! Én, Mikey és Cal! -  nem válaszolt, viszont sírást lehetett hallani az emeletről, így felfelé vettük az irányt. A szobájában feküdt az ágyon. Tiszta víz volt, amitől vacogott, ráadásul sírt is.

Hallani lehetett, hogy a ház előtt megállt egy kocsi, biztos Dave az. Nem tévedtem, hisz fél percen belül megjelent az ajtóban.

- Jaj szívem. Öltözz át legalább- megrázta Eli a fejét. - De de. Így nem maradhatsz.  - Otthoniasan elment a szekrényhez és elővett száraz és tiszta ruhát. - Picit kimentek fiúk, Lau te maradhatsz ha akarsz. - kimentünk, mind a hárman.

- Hogy - hogy Dave maradt bent?- kérdezte Cal.

-Tudjátok Dave olyan mintha a bátyja lenne Elinek. Mindig úgy viselkednek és Matt mindig gondoskodik róla és megvédi ha arról van szó. Ráadásul azt hiszem egyszer rányitott Elire amikor fürdött és akkor látta úgy is, szóval nem ez lenne az első. Bár nem használja ki a helyzetet.

Bólintottunk, hogy megértettük.

**Dave szemszöge**

Amint meghallottam, hogy baj van Elivel el is mentem edzésről pedig csak 20 perce kezdődött. Gyorsan visszaöltöztem, szerencsére fürödnöm nem kellett, hiszem nem melegedtem ki. 

Amint a házhoz értem bementem és mivel nem volt csukva az ajtó, így becsuktam. Felmentem gyorsan és láttam Elit ahogy az ágyán fekszik vizesen és sír.

- Jaj szívem. Öltözz át legalább. - mivel csak megrázta a fejét, így odamentem a szekrényéhez és vettem elő száraz ruhát, majd a fiúkhoz fordultam. - Picit kimentek fiúk, Lau te maradhatsz. - kimentek mind annyian.

- Na gyere ide. - szóltam Elihez. Nem akart idejönni. - Eli légyszi. Nem maradhatsz vizes ruhában.

Idejött lehajtott fejjel.

- Ne sírj. -töröltem le a könnyeit. - Na átöltözöl vagy segítsek?

- Egy darabig segíthetnél, mivel tapad rám a vizes cucc. 

- Rendben. - segítettem neki valameddig levetkőzni, de azért az erkölcsöt tartottuk, amikor már a pólót vagy a nadrágot kellett levenni, akkor már elfordultam és leültem az ágyra. Bement a fürdő és gondolom ott vette át a fehérneműjét. Majd visszajött és elrakta a vizes ruhákat.

- Készen vagyok. - felé fordultam. Még mindig pityergett.

- Gyere ide. - szóltam neki. Idejött és hozzám bújt majd kitört belőle újra a sírás.

______________________________________

Sziasztok! 

Remélem tetszett! 

Tessék vote-olni és kommentben kifejteni a véleményeteket! 

Lehet akár a történetről vagy egy egy szereplő viselkedéséről! 

xxSimpleandComplicated