Már majdnem elbóbiskoltam, mikor valaki elkezdett fröcskölni.

- Hé, figyelj el!- nyafogott Lau.

- Hmm? Mi az?- kinyitottam, egy kicsit a szemem, hogy tudtára adjam, hogy ébren vagyok.

- Elmész holnap Lukehoz?

- Nem tudom. Mármint örülnék, ha végre valaki megtanítana, főleg, ha ő, mert jól is néz ki, és kedves is. De félek, hogy több lenne ebből az egészből részemről. Tudod Theo óta nem volt semmi, de most hirtelen mióta beszéltem Luke-kal mint ha kezdene előjönni az érzés, de nem szeretném.

- Szerintem menj el, aztán ha valami történik, bármikor abbahagyhatod.

- Igazad van.

- Akkor elmész?

- El.

- Oké. De hallod, ismered a bandáját vagy mit?

- Igen, valamennyire. 5 Second of Summer. Jól néznek ki, mind a négyen. A zenéjük is jó, olykor szoktam hallgatni tőlük számokat.

- Értem, szóval ők is ilyen fejfájós rock zenét játszanak.

- Figyel, a rock zenék nem fejfájósak, amúgy ők modern punk-rock- ot játszanak, asszem.

- Biztos. Majd megnézem őket.

- Felőlem. De menjünk be, mert kezd sötétedni.

Bementünk, majd elmentünk mind a ketten fürdeni, aztán fent a szobámban befészkeltük magunkat az ágyamba (ilyenkor imádom, hogy nagy, kétszemélyes ágyam van, nem kell nyomorogni), beraktunk egy filmet. Valamikor film közben elaludtunk.