24. rész
Ők is elköszöntek majd egy utolsó integetés után elhagytuk az iskola épületét.
- Melyikőtök akar vezetni? - kérdeztem.
- Én. - mondta Luke mosolyogva.
Odaadtam neki a kulcsomat.
- Én kocsival vagyok, úgyhogy nálad találkozunk. - mondta Dav.
- Okés.
Beültünk a kocsiba, Luke a sofőr üléshez, és pedig az anyós üléshez, és elindultunk.
** Luke szemszöge**
Amikor elindultunk egy kis csönd telepedett ránk, amit Eli tört meg.
- Köszi, még egyszer. - fordult felém.
- Nincs mit. Én is köszi, hogy tudod.... hogy bíztál bennem.
- Nem adtál rá okot, hogy ne tegyem. - mosolygott rám, amit viszonoztam.
- Amúgy, hogy mondjam. - gondolkoztam el. -szóval... jól csókolsz. - nyögtem ki végre.
- Kössz, asszem. De te sem panaszkodhatsz.
- Köszi. - majd felnevettünk.
Pont megérkeztünk hozzá. Bejártam a garázsba, majd kiszálltunk a kocsiból, és odaadtam neki a kulcsait. David is megérkezett.
- Bejöttök ügye? - fordult felém.
- Felőlem. - mondtuk egyszerre Davvel.
- Ezt igennek veszem. - nevetett Eli.
Kinyitotta a bejárati ajtót, majd őt követve bementünk.
-Na végre. - veszi le a cipőjét. - Azt hittem, már soha többé nem érzem a lábaimat.
- Akkor miért ilyen cipőt vettél fel? - kérdezte nevetve David.
- Egyet jegyezz meg cipő terén, ami nem fáj az nem szexi. De amúgy azért, mert más lett volna az összkép egy lapos talpúval és nem is értelek volna fel titeket. - nevetett ő is. - De ne álljatok már az ajtóban, gyertek beljebb, foglaljatok helyet a nappaliban, vagy a konyhában, vagy ahol kényelmes. Mindjárt jövök.
- Oké - mondtuk egyszerre, Eli pedig felment.
Bementünk a nappaliban, hát mit ne mondjak elég jól nézett ki a berendezés.
Leültünk a kanapéra.
- Na hogy tetszett a buli? - fordult felém David.
- Jó volt. - Csak az a két csaj akadt volna le rólunk meg az a Theo gyerek ne jött volna. - vallottam be
- Jah az a kettő csaj mindig valakire rá van akadva.
- Értem.
- Figyelj.
- Hmm?
- Elinek ne hozd fel semmilyen formában Theos dolgot. Kicsit szar volt a kapcsolatuk meg a szakításuk is. Így Elit eléggé érzékenyen érinti ez a dolog.
- Rendben.
Lejött Eli.
**Eli szemszöge**
Felmentem gyorsan lemostam a sminkemet és lezuhanyoztam. Egy ilyen este után nagyon jól esett. Fürdés után felöltöztem egy kényelmes ruhába, kifésültem a hajam, majd felkötöttem.
Lementem a fiúkhoz.
- Na nem tudom ti hogy vagytok vele, de én farkas éhes vagyok. Ti kértek valamit enni vagy inni?
- Igen. - mondta David.
- Te Luke?- néztem rá.
- Én is. - mosolygott rám.
- Akkor mivel szolgálhatok?
- Nem tom, mi van? - kérdezte Dav.
- Feltudok ajánlani szendvicset, rántottát, vagy mit ennétek?
- Én szendvicset. - bólintottam.
- Én is.
- Okés. Még valamit?
- Meg kérhetlek valamire? - nézett rám David kiskutya szemekkel.
- Mit szeretnél?
- Csinálsz olyan finom sütit, mint amit szoktál? Tudod azt a csokisat.
- Szeretnétek enni? - kérdeztem mosolyogva, mire elkezdtek hevesen bólogatni. - Oké, csinálok.
Kimentem a konyhába és neki láttam a szendóknak, meg persze a sütinek.
- Gyertek, kész van minden. - mondtam amikor már a sütit vágtam fel. Alig telt el fél perc a fiúk már az asztalnál ültek az ételre várva.
Eléjük raktam a szendvicseket, majd én is leültem enni.
Miután megettük a desszert következett.
- Úgy imádlak! - mondta David miközben tömte magába a sütit.
- Tudom. - rántottam meg a vállam. Kaptam tőle egy puszit meg egy ölelést.
- Tényleg isteni ez a süti. - mondta Luke.
- Köszi. - mondtam, majd én is ettem belőle.
- Nézünk egy filmet? - kérdeztem a fiúktól amikor elpakoltam a tányérokat.
- Nézhetünk. - mondta David.
- Luke? Benne vagy?
- Aha. - válaszolt az utolsó falatot bekapva.
- Nem akartok átöltözni egy kényelmesebb ruhába?
- De. - vágják rá.
- Dave te tudod hol vannak a cuccaid.
- Nem tudom.
- Tegnap voltál itt és akkor is elmondtam
- De az tegnap volt!
- Fhú, de rövid az emlékezeted.
- Mondtad már. - vigyorgott.
- Na gyertek. - biccentek a lépcső felé.
Felmegyek a szobámba a nyomomban a fiúkkal.
- Luke te nyugodtan nézz körül.
- Okés.
Luke elkezd nézelődni, mikor Dav megszólal.
- Hé tudom már melyik volt az a fiók.
- Na melyik?
- Ez itt. - kezdi el kihúzni az említett fiókot, de elé állok és visszatolom.
- Pontosan tudod, hogy ez az a fiók amibe nem nézhetsz bele.
- Tudom. De akkor is kíváncsi vagyok.
- Legyél. Akkor sem fogsz belenézni!!
- Nem értem. Miért olyan nagy cucc, hogyha látom a bugyijaid?
_______________
Sziasztok!
Itt is a rész és remélem, hogy tetszett! :)
Még egyszer köszönöm a több mint 1K megtekintést!
Imádlak titeket és mindenkinek sok puszit és egy hatalmas ölelést küldök! ♥♥♥
:DDDD
xxSimpleandComplicated
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro