Egy teljes hete vannak itt. Az első napokban még-még elvoltunk de most? Állandóan veszekszem velük, mert nem felelek meg az elvárásaiknak. Mennek a szivatások, a másik őrületbe kergetése, kicseszések és hasonló dolgok. Igyekeztem keresztbe tenni nekik de semmi. Ronald fogott vissza a legtöbbször. Vele is túl sokat veszekedtem ebben az 1 hétben. De ma elhatároztam, hogy leszarom a srácokat és végre azt csinálok amit szeretek. Elmegyek vásárolni, sorozatokat nézek, olvasok, de leginkább dalokat írok. Eddig sikerült valami gyengeséget írni ami kezdetnek megteszi. 

Álmosan kullogok le a lépcsőn. Annyit látok, hogy a 4 idióta körbeüli Ronald laptopját. Ja elfelejtettem volna mondani, hogy ezek minden reggel itt kötnek ki? 

-Mit csináltok?-kérdeztem őket gyanakodva.

-Neked is szép jó reggelt!-nézett fel egy pillanatra a gépből Luke.

-Volt már szebb is!-morogtam. Odasétáltam hozzájuk. Valami Wellnes szarságot nézegettek.

-Mi a franc?-döbbentem le

-Nyaralni megyünk! Válogatjuk a helyszíneket. Van valami ötleted?-kérdezte Michael.

Kikerekedett szemmel figyeltem őket.

-Ti fel tudjátok fogni, hogy ez mennyibe kerül? Ronald tud róla? Mennyi időre mentek?-vágtam hozzájuk a kérdéseim.

-Nyugi kicsi. Mi álljuk az egészet és akármennyire is hihetetlenül hangzik de Ronald javasolta. Szerinte jár nekünk egy kis pihenés.-nyújtózkodott Calum.

Calum szavai maradtak a fejemben. Ronald ajánlotta? Hisz régen velem sose csinált ilyet. A fiúkkal bezzeg mindent megtesz. Vagy csak elszállt az agya? Ekkor esett le minden. Éreztem, hogy könnyek folynak le a arcomon.

-Steph mi a baj?-ugrott fel Calum. 

Amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam a szobámba. Idegesen csaptam be az ajtómat és ültem le az ágyamra. 

Calum rontott be a szobámba és térdelt le elém.

-Mondj valamit! Megbántottalak? Steph!-rázott meg.

-Titeket szeret! Engem már elfelejtett. Sosem lesz már a régi? Meg tudod ezt érteni?-szipogtam. Négy értetlen arccal voltam körülvéve.

-Miről beszélsz?-törölte le a könnyeim Cal.

-Megijesztesz minket!-tette a kezét a vállamra Ashton.

-Ronaldról beszélek. Mióta ti is itt vagytok teljesen megváltozott. Olyan programokat szervez be nektek amiket azelőtt nekem soha. Látom rajta, hogy örül ennek az egésznek. Még amikor ti nem voltatok itt akkor egész nap fa arccal járkált mindenhova. Ha értesítést kapott ugrott egyet hátha valami fellépés vagy meghívás amit ő intézhet de nem. Úgy érzem már nem vagyok neki fontos. Abba kellene hagynom ezt az egészet. Neki nem én vagyok a megfelelő.-sírtam tovább.

-Ne mondj ilyeneket! Ha tudnád Ronald mennyit mesélt nekünk rólad. Szinte olyan mintha a tesónk lennél. Rengeteg cikis, kis kori történeteket mesélt rólad. Azt meg verd ki gyorsan a fejedből,hogy abbahagyod azt amit csinálsz!-ölelt meg Cal. Visszaöleltem és el sem akartam engedni. Mélyen beszívtam erős, férfias illatát. Éreztem, hogy izmai megfeszülnek, és még tovább tartott a kezében.

-Csoportos ölelés!-jelentette ki Mikey mire mind összeölelkeztünk. Valami jó érzés öntötte el a testemet. Megnyugtató és egyben riasztó volt a srácok közelsége. Lehet még  a végén összekovácsolódunk. Már kínossá vált a majdnem 5 percig tartó szeretetrohamunk, amikor elengedtük egymást. 

-Azt hiszem beszélnem kéne Ronalddal.-néztem Calum szemébe mire bólintott. A szobám ajtajában Ronald jelent meg. 

-Gyerekek megvan már a szállás hm? Steph te sírtál?-kerekedett ki a szeme.

-Dehogy!-vágtam rá. 

-Ah szuper! Na indulás foglaljunk le valami fasza kérót.-viharzott ki a szobámból. 

-Menjetek és érezzétek jól magatokat! Köszi még egyszer.-mosolyogtam rájuk.

-Nem hagyunk itthon! Jössz velünk!-értetlenkedett Luke

-Sajnos nem. Most itthon akarok lenni nyugiban. Majd legközelebb!-

Szomorúan néztek rám, majd kimentek a szobámból.

-Srácok!-kiáltottam utánuk, mire megfordultak és kíváncsian néztek.

-Lehetne, hogy erről nem beszéltek Ronaldnak?

-Persze. Köztünk marad-bólogattak. 

1 óra alatt rendbe szedtem magam. Gondolkoztam mindenen. Az unalmas életemen, Ronaldon, a srácokon, a karrieremen. Erőt vettem magamon és lesétáltam a többiekhez akik még mindig szörföztek a neten. 

-Van valakinek kedve sétálni egyet?-kérdeztem

-Mehetünk!-állt fel Mikey akkora lökettel hogy mögötte feldőlt a szék.

-Te barom!-csapott rá a hátára Luke.

-Hová mentek? Még mindig nincs meg a szállásunk!-sipákolt Ronald.

-Nyugi ha visszaérünk is meg tudjuk oldani. Addig keresgess!-parancsolta Ashton.

A srácokkal éppen hogy elindultunk az utcán már egy sipítozó lánycsapat rohanta meg őket. Kértek aláírást képeket amiket a fiúk örömmel osztogattak. Mosolyogtam rajtuk egy sort mikor egy alacsony vörös hajú lány állt meg előttem.

-Hű. Te vagy Stephanie Morgan! Kérhetnék egy aláírást?-tolta felém a noteszét.

-Örömmel-írtam alá. A csaj még motyogott valamit magában majd eltűntek a barátnőivel. 

-Látod kicsi? Már egy emberke felismert. Haladás-nevetett Cal mire vigyorogva meglöktem a vállát.