Calum száguldozott az utakon. Már vagy egy 10 perce kocsikáztunk, mikor megcsörrent a telefonom. Óvatosan kihúztam a zsebemből. Anyám neve szerepelt a kijelzőn. Egyből kinyomtam. 

-Mi az? Miért nem vetted fel?-kérdezi Calum, aki egy pillanatra vette le a tekintetét az útról. 

-Semmi közöd hozzá!-bámultam az ölembe.

-A pasid?-dőlt előre a hátsó ülésről Michael. 

-Anyám volt. De nem nagyon ápolok vele jó kapcsolatot.-mosolyogtam hátra. 

Végre megérkeztünk. Cal leparkolt, majd kiszállt a kocsiból, addig én szerencsétlenkedtem a biztonsági övvel. Végre sikerült kikapcsolnom, és nyitottam volna ki a kocsiajtót, de valaki megelőzött. 

-Hű, milyen udvarias-sziszegtem. 

-Semmi köszi, vagy Calum annyira tökéletes vagy megjegyzést se kapok?-vonta fel a szemöldökét. 

-Ha az életbe bármikor is mondanék olyat, hogy Calum egy úri ember, kérlek lőjetek le. Kösz.-tettem fel a tenyerem a mellkasom elé.

-Ez fájt-

Egy ismeretlen és hatalmas épület előtt álltunk. Még sosem jártam erre, de Ronald sem emlegette volna. Apropó Ronald. Ő hol van?

-Srácok! Ronald?-kérdeztem

-Mindjárt itt lesz. Addig menjünk be!-indult el Ash.

-Biztos?-húztam el a szám-

-Jaj majd megesz-röhögött Luke.

Elindultunk Ashton után, aki úgy látszik járt már itt. Sietve mellé tipegtem.

-Voltál már itt?

-Kiskoromban anyuék elhoztak ide. Remélem összefutok pár ismerőssel. Sokat változott, mióta itt jártam-nyitotta ki előttem az ajtót.

-Köszi. Pontosan hány éve jártál itt?-pillantottam körbe. Velem szemben volt a recepciós. Körülötte két bőrkanapé egy lépcsősor, páfrányok,és híresebb énekesek képei.

-Persze neki megköszönöd-pufogott Calum. 

-Kuss már-tette a szája elé a kezét. Megálltunk a recepciós előtt. Ashton elszövegelte, hogy Ronald mit beszélt meg az énektanárral stb. Eligazított bennünket, mi meg igyekeztünk fel a lépcsőn.

-Válaszolva a kérdésedre utoljára 9 évesen-mosolygott.

Felértünk a 2. emeletre. A recepciós szerint a terem végén a legutolsó ajtóhoz kéne mennünk. Bekopogtam de nem jött válasz szóval benyitottam. Egy srác viszont pont öltözött. Vagyis a felsőteste meztelen volt, szóval ráláttam izmos felsőtestére. Kérdőn nézett rám én meg sokkot kaptam.

-Úristen bocs!-csuktam be vissza az ajtót. Hihetetlenül piros lehetett a fejem, mert azért valljuk be ez elég cink volt.

-Mi van csak nem basznak bent?-kérdezi Luke. 

-Nem éppen.-suttogtam közbe remegett a kezem az adrenalintól.

-Szellemet láttál?-mosolyodott el Ashton. Ekkor kinyílt előttem az  ajtó. A srác mosolyogva nézett rám. Láttam rajta hogy ő is  zavarban van. 

-Sziasztok! Gondolom ti vagytok akikkel énekelnem kéne. Aaron vagyok!- nyújtotta a kezét mire a srácok kezet fogtak vele. 

-Te pedig?-fordult felém. Istenem ennek a srácnak a neve is olyan helyes mint ő. 

-Stephanie. Stephanie Morgan!-nyújtottam a kezem. Megfogta és szerintem kicsit tovább fogtuk a kelleténél. 

-Gyerekek itt  vagyok!-sietett felénk lihegve  Ronald. -Bocs a késésért-ért Aaron mellé. 

-Semmi baj. Egy picit megvárakoztattam a srácokat. Gyorsan átöltöztem még. A fejem már rák vörösbe váltott. Luke röhögve meglökte a vállam. Bementünk Aaron próbatermébe, ami elég hangulatos volt. Zongora, gitár, minden volt ott amit el lehet képzelni. Kaptunk két lapot amin bemelegítő dalok voltak. Aaron először a fiúkat akarta hallani (hát persze), mire ők belekezdtek saját szerzeményükbe a Hey Everybody-ba. Unottan hallgattam végig. Végre leénekelték és jöhettem én. Aaron az a " mutasd mit tudsz" tekintettel vizslatott. Mivel nem a sajtá dalom akartam, ezért a Sia Cheap Thrills-volt a megfelelő szám. Koncentráltam,hogy ne rontsam el, és igyekeztem a fiukról az egoista vigyort letörölni.  A szám végére Aaron is meglepődött.

-Na azért ennyire nem volt rossz!-nevettem fel

https://youtu.be/31crA53Dgu0