Ronald feltépte az ajtóm ami egy kicsit vicces látványt nyújtott, így el is mosolyodtam. 

-Mi történt?-kérdeztem. 

-Úristen nem fogod elhinni! Felkértek, hogy menedzseljek egy híres bandát!- Kikerekedtek a szemeim.

-Mond, hogy a Linkin Park, mond! mond!-kezdtem el ugrálni.

-Nem éppen. Sőt ismered is őket-húzta el a száját.

-Mi?-kérdeztem értetlenül.

-A 5 seconds...of.....-

-Mi van? Ugye ez csak egy nagyon rossz vicc. Ezt te sem gondolhatod komolyan!- Ronald megvakargatta a tarkóját. 

-Pedig de...és tudom, hogy nem szereted őket....

-Utálom őket-helyesbítettem.-

-De külön lesztek. Ez annyit takar, hogy kialakítunk nekik egy próbatermet, ők ott zenélgetnek, elkerülitek egymást és nem lesz gond!-tapsolt kettőt.

-Lehetetlenség lesz elkerülni, ezeket. Amúgy meg. Miért pont TÉGED.-nyomtam meg a szót.-kértek fel arra, hogy segítsd a munkájukat?-vontam fel a szemöldököm. 

-Nem tudom. Az előbb telefonáltak, hogy mit szólnék hozzá, ha segítenék nekik. Persze elfogadtam , mert tudod mennyire nagylelkű vagyok-tette a mellkasára a kezét-és mivel elég híresek nem fogunk unatkozni.

-Mellettem unatkoztál?-döbbentem le.

-Nem dehogy is! Erről szó nincsen! Csak veled nem volt olyan pörgős az idei év. Nyáron voltak fellépéseid. Kicsit mozgósabbra számítottam.

-Ergo. Engem miért nem kérdeztél meg erről az egészről?-

-Mondom! Most kaptam a telefont.-

-Hát ez szuper! 4 idiótával összezárva ki tudja meddig. Ide nem akarnak költözni?-kérdeztem inkább magamtól, de Ronald válaszolt.

-Ami azt illeti, a srácok 20 perc múlva itt lesznek-nézte meg a karóráját. Lesütöttem a szemem, majd sóhajtottam egy óriásit. 

-Te idehívtad őket?-kérdeztem nyugodt hangon.

-Ja, de nem lesznek sokáig.

-Ha keresnek, vagy bármi mond azt, hogy nem vagyok itthon. Kérlek!-néztem rá bociszemekkel.

-Én nem értelek téged Stephanie. Annyira gonosz vagy velük. Nem ezt érdemlik.-sétált ki a szobámból.

Elgondolkodtam Ronald utolsó szavain. Nem ezt érdemlik. Ó dehogynem! Sőt! Minden egyes másodpercben ott leszek a nyakukon, idegesíteni, piszkálni fogom őket. Összedörzsöltem magam előtt a tenyerem és ördögien nevettem fel. Tervemet, a bejárati ajtó hanga zavarta meg. Odakullogtam a szobaajtómhoz, rátapasztottam a fülemet, majd diszkréten hallgatózni kezdtem.

-Örvendek! Köszönjük szépen még egyszer! Már nem tudtunk kihez fordulni.-nyalizott Ashton. 

-Igazán nincs mit! Üdv nálunk!-pacsizott le a srácokkal. 

-Üdv nálunk-utánoztam Ronaldot, nyávogós hangon. Hallottam még a két kicsit leszaladni a lépcsőn. Kérdezgettek össze-vissza, hogy kik ezek, mire Marta elmagyarázta nekik. 

-Mr. Ross-

-Calum tegezz!-nevetett fel Ronald. 

-Lehet illetlenség megkérdeznem, de Stephanie itthon van?-Ronald az isten szerelmére ha beköpsz kinyírlak! 

-Elment a barátnőjéhez!-köhögött Ronald. Áruló! 

- Két perce még egymással beszélgettetek Steph szobájába.-köpte be Steven.

Kuncogást hallottam lentről. Jaj ne! 

-Az előbb még úgy volt, hogy elmegy de...-

Ekkor kiléptem a szobámból. Mindenki rám kapta a tekintetét.

-Elisa barátnőm most írt, hogy belázasodott, így nem tudok ma náluk aludni.-indultam le a lépcsőn. A fiúk rendesen végigmérték a szemükkel a Red Hot Chili Peppers-es toppomat, meg a fekete Nike melegítőm. 

-Sziasztok srácok!-mosolyogtam rájuk. 

-Na skacok menni fog ez! Beszélgessetek nyugodtan, én elintézem a papírmunkáim, Marta besegít, és a két kicsi pedig indul aludni. Most!-Adta ki az utasításokat Ronald mire a kicsik morogva felmentek Stven szobájába. Most már csak öten vagyunk.

-Csini vagy!-dicsért meg Mikey.

-Hmm, én nem akarlak basztatni de egy pizsiben, hogy lehet elindulni a barátnőnkhöz?-kérdezte Luke.

-Mikor jött az SMS, gyorsan átöltöztem..forgattam a szemeim.

-Mond csak kicsi, nem hallgatóztál?-küldött felém egy mosolyt Calum. 

-Jó az időérzékem-kacsintottam rá.

-Most már egy csapat vagyunk-ölelte át a vállam Mikey. Lerángattam magamról a kezét.

-Csak hogy tisztázzuk! Ti vagytok csapat.Én szóló karrierezem! Még véletlenül se gondoljatok ilyesmire!-löktem meg a mutató ujjammal Mikey mellkasát. 

Calum elnevette magát. 

-Tudod, kicsi. Pedig mától minden egyes nap velünk leszel összezárva. Nézed a próbáinkat, segítesz nekünk, élvezni fogod. Ne próbáld bemesélni magadnak, vagy nekünk, hogy nem olvadsz el!-vigyorodott el ismét.

-Nem leszek a csicskátok előre szólók!-

-Ó dehogynem! Holnap találkozunk kicsi! Ja és jól állnak neked az ilyesmi toppok. De legközelebb vegyél fel egy melltartót!-kacsintott, mire arcom lángba borult. Nevetve intettek majd távoztak a lakásból. Lefagyva álltam a nappalink közepén.

-Hű, gyorsan elsiettek a srácok.-kuncogott Marta. Felsiettem a lépcsőn, majd beviharoztam a szobámba. 

-Hülye Calum!-dobtam le magam az ágyamra. 

-Azt hiszi vicces pedig nem az!-morogtam magamnak. Bekapcsoltam a Tv-m majd valamelyik filmen megállítottam és azt néztem, míg be nem aludtam.