Amanda

Pár óra múlva kivettem a fülhallgatóm és lementem a lépcsőn. A lépcső végén megtorpantam,mert mind a öt fiú és apu az előszobába ültek.

-Öhm én csak azt szeretném kérdezni van e valami kaja.-haraptam a számba.

-Persze kicsim mindjárt megmutatom honnan válogathatsz.-mosolygott rám.

-Oké. És a konyha merre van?-próbálkoztam újra,de úgy tűnt,hogy zavarok.

-Megmutatom.-állt fel Harry.

Elindult balra én meg utána. Még párszor elfordultunk valamerre aztán egy hatalmas konyha közepén álltunk.

-Hol van kaja?-fordultam meg,hogy szembe legyek vele.

-Mit szeretnél enni?-húzta ki nekem a széket.

-Legyen mondjuk müzli.-ültem le.

-Azonnal adom.-szedte elő a hozzávalókat.-Lenne kedved utána sétálni egyet?

-Ahha.

Harry elém rakta a müzlit ami nem hétköznapi volt.

-Köszönöm.

-Akkor hagylak enni.-mosolygott.

-Nehogy itt hagy. Nem fogok visszatalálni.-húztam el a szám.

-Oké.-nevetett fel.

Megettem a müzlimet bár kicsit idegesítő volt,hogy Harry végig nézett.

-Indulhatunk?

-Ahha,de előbb átöltözök.-álltam fel.

Visszamentünk az előszobába és én egyből felmentem a szobámba átöltözni. Kimentem az erkélyemre megnézni,hogy milyen idő van és tizenöt másodperc múlva azt hittem odafagyok. Nagyon hideg volt kint.

-Indulhatunk.-futottam le a lépcsőn.

-Oké.

-Hova mentek?-kérdezte apa felhúzott szemöldökkel.

-Sétálni.-nyitottam ki az ajtót.

Már öt perce csöndben sétáltunk amikor kezdett elég kínos lenni.

-Hova megyünk?

-Az erdőbe. Ilyenkor nagyon szép.

-Itt laknak Londonba a szüleid?-próbáltam oldani a feszültséget.

-Ahha,a nővérem is. Izgulsz a suli miatt?

-Eléggé. Nem szeretek ismerkedni.-vallottam be.

-Észrevettem.

-Mi?

-Zayn elmondta,hogy kidobtad.-nevetett.

-Hát ja,de nem direkt,mármint nem akartam megbántani.

-Semmi baja.

-Hány éves vagy?-löktem meg a karját.

-19 és te?

-17.És nem szeretem a zenéteket.

-Ez nem azt jelenti,hogy minket sem fogsz szeretni.-állt meg és elém jött.-Vagy igen?

-Nem tudom.-rántottam vállat.

-Paulal nem beszélgetettek sokat.-jelentette ki.

-Hát nem.

Ez után megint csöndben sétáltunk tovább. Azt vettem észre,hogy egy esőcsepp cseppen az orromra. Nem is egy hanem több száz eset le az égből. Pár pillanat alatt elkezdett felettünk leszakadni az ég. Harry elkapta a kezemet és elkezdtünk rohanni. Harry nagyon gyorsan futott és rajtam meg magas sarkú volt. Megálltam és erre Harry is megállt.

-Mi baj?

-Nem bírom.-fújtam ki a levegőt.

-Gyere már nincs sok.-húzott tovább.

Vettem egy nagy levegőt és tovább futottunk. Pár perc múlva tényleg otthon voltunk. Csurom vizesen léptünk be a házba.

-Hát ti?-röhögött Liam.

-Kicsit megáztunk.-néztem rá szúrós szemmel.

-Azt látjuk.-mondta apa.

-Na én inkább felmentem.-forgattam a szemem.

Már a lépcső elejénél jártam amikor észrevettem,hogy Harry jön mögöttem. Nem törődtem vele,de amikor bementem a szobámba és utánam jött megbizonyosodtam róla,hogy nem eltéved,hanem utánam jött.

-Àt szeretnék öltözni.-próbáltam kiküldeni,de csak egy kaján mosolyt kaptam.

-Engem nem zavarsz.-ült le.

-De engem baromira zavarsz.-mondtam idegesen.

Bementem a fürdőbe és ledobáltam magamròl minden ruhát aztán beálltam a zuhanyfülkébe ès csak engedtem magamra a vizet. Tizenöt perc mùlva elzártam. Ajj nem hoztam be a ruhámat. Mielőtt kiléptem a fürdőből szétnéztem nincs e Harry a szobámba.