-Elmondanátok miről is van szó?-kérdezte Steve.
-Ő egy legenda!-mondta lelkesen Natasha.
-Miért lenne legenda?-nézett Thor Natashara.
-Ő biztos megtalálja Peggyt Steve!-mondta határozottan Clint.-Még ha egy kis időbe is telik neki, ő tuti megtalálja!
-Miért vagy ebben ennyire biztos?-nézett rá Steve, nem akarta magát hamis reményekkel éltetni.
A csapat nem sokra rá álomra hajtotta a fejét, kivéve egy embert Stevet. Nem tudott aludni, folyamatosan Peggyre gondolt és arra hogy mi lesz ha valami baja esik. Ezekkel a gondolatokkal ült a teraszon, mikor valaki megjelent mögötte.
-Azt ne mondja kapitány, hogy nem kényelmes az ágy és azért nem alszik!-mondta Gabi ahogy leült mellé.
-Nem...!-mosolyodott el Steve.-Sokkal kényelmesebb mint a hadseregnél! Csak a fejem teli van gondolatokkal...!
-Milyen gondolatokkal?-nézett rá a lány.
-Ijesztő gondolatokkal...!-mondta Steve azonban a következő pillanatban Gabi kezeit a férfi szemére helyezte.
-Töröld őket!-mondta Gabi. Steve pedig ezen az apró kis eseményen elmosolyodott.
-Ez mi lett volna?-kérdezte Steve.
-Kiskoromban anyu mindig ezt csinálta ha rosszat álmodtam! Azt mondta ilyenkor minden rossz gondolatot, álmot el lehet törölni! Úgy látszik ez csak gyerekeken működik, felnőtteken már nem!-mosolyodott el.
-Működött...!-mondta Steve ahogy a lányra mosolygott.-Kérdezhetek valamit?
-Kérdezhetsz, az már nem biztos hogy kielégítő választ fogok rá adni!-viccelődött Gabi.
-Miért hívott az a férfi Maddognak?-nézett a lányra.
-Ezt pont az a kérdés amire nem fogok tudni kielégítő választ adni!-mosolyodott el.-A múltam része ez a név...!
-Mikor még ügynök voltál?
-Az se most volt már!-nevetett zavarába a lány.
-Hány éve csinálod....ezt?
-A maffiáskodást?
-Nem akartam így mondani!-mosolygott zavartan Steve.
-Lassan öt éve!
-Várjunk csak! Hány éves vagy?-döbbent le Steve.
-Most azon gondolkozol hány éves voltam mikor ügynök lettem vagy maffia vezér?-nevette el magát Steve arcán a lány.
-Mindkettő!
-Nagyon fiatalon lettem ügynök...még épphogy betöltöttem a tizenötöt! Huszonkét évesen kezdtem el ezt az életet!
-Te huszonhét éves vagy?-döbbent le Steve.
-Most ezzel csak az érezteted magaddal mennyire öreg vagy kapitány!-nevette el magát a lány.
-Igaz! A nagyapád lehetnék!
-De nagypapa léttedre jól tartod magad!
-Megéri ezt csinálnod amúgy...?
-Hogy megéri-e? Nem tudom...! Túl régóta vagyok egyedül aztán ezzel igazán el lehet ütni a szabadidőt!-mosolygott Gabi.-A szüleim biztos nem lennének büszkék rám amiért ezt csinálom de...amiért küzdök azért büszkék lennének!
-Szerintem így is úgy is büszkék lennének rád! Annyi hülyeséget csináltam én is kis kölyökként mégis tudtam, hogy minden fejmosás ellenére szerettek és büszkék voltak rám!
-Tehát a kapitány rossz gyerek volt!-mondta halkan ám kellően hangosan hogy Steve meghallja.
-Igen! Ez se titok többé!-nevette el magát.-Rendkívül rossz gyerek voltam!
-És neked kapitány?
-Mi nekem?-nézett a lányra.
-Megéri ezt csinálni? Nem vágysz egy nyugodt életre?
-De...mindennél jobban arra vágyok hogy egy nyugodt életem legyen egy kis eldugott helyen ahol a kis családommal élhetem le az életem!
-Jó, hogy neked vannak álmaid...!-sóhajtott Gabi.
-Hát legyenek neked is!
-Inkább nem! Az álmodozás nem nekem való!
-Miért? Félsz hogy nem válik valóra?
-A félelem régóta nincs a szótáramba...! Sőt...nagyon sok érzelmet kiölt belőlem ez a szakma! De hát nem lehet ez ellen mit tenni!
-Mindig van lehetőség változtatni a dolgokon!
-Hát kapitány végülis ez már a jövő zenéje! De ha nem haragszol én elteszem magam holnapra!
-Menj csak! Jó volt beszélgetni!-mosolygott rá.
-Jó éjszakát Steve!
-Jó éjszakát Gabriella!