Teltek a hetek, továbbra is Sharon és az apja Gabi védelmét élvezték. Azonban ez idő alatt még ha nem is látszódott Gabin a terhesség nyoma hála a genetikájának és a testi fizikumának, a jelei jelen voltak. Reggeli rosszullét, fáradtság, érzelmi ingadozások.
-Mik a terveid mára?-kérdezte Steve.
-Csak a városba van egy kis elintéznivalóm!-mondta. De hazudott. Valójában egy ideje tervezik Aaronnal a rajtaütést. Hogy kin? Aki valójában a miniszter halálát akarja. De nem merte elmondani a kapitánynak hisz tudta ebbe úgy se menne bele. De már szörnyen gyűlölte hogy nem lehet Steve mellett, hogy a fia még mindig elzárkózik tőle. Boldog akar lenni a családjával. Cselekednie kell.
-Elkísérjelek?-kérdezte.
-Nem kell!-mosolygott a kapitányra.-Amúgy is Louis tudod milyen....és az se kell hogy ellened forduljon aztán végül csak Sharonhoz ragaszkodjon!
-Próbáltam beszélni vele de...!-simogatta a karját.
-Tudom...! Hihetetlen hogy mennyi ideje nem ölelhettem át őt...!
-Ne sírj!-nyomott egy puszit a homlokára.
-Nem sírok! Esküszöm!-szedte össze magát.
-Hajnalodik...ideje mennem!-simogatta meg Gabi arcát.
-Megint az ablakot akarod választani?-mosolyodott el.
-Nem lehetne hogy kivételesen az ajtót válasszam?-mosolyodott el Steve is.
-Ezzel a hasizommal nem nehéz feladat pedig!-simította végig a kezét rajta.
-Az ablakot választom!-nevette el magát.
-De még maradj velem egy kicsit!-emelkedett fel a kapitány csókjáért.
-Csak nem érzelmi ingadozásod van megint?-nevette el magát.
-Miért mondod ezt?-nevette el magát Gabi is.
-Este nem akartad hogy hozzád érjek most viszont úgy látom más szándékaid vannak!
-Ez nem igaz!-ellenkezett azonnal.
-Melyik fele?
-Komolyan erről akarsz beszélgetni vagy végre csinálunk is valamit?
-Mit szeretnél csinálni?
-Steve!
-Mi az?-fordított a helyzetükön így már Gabi volt alul. Ahogy felette támaszkodott teljesen elveszett a kapitány tekintetében.-Tudnom kell mit akarsz!-simította végig a kezét Gabi oldalán.
-Ne merészelj a kezeddel fentebb barangolni!
-Akkor merre barangoljon?-kérdezte ahogy Gabi combját simogatta.
-Komolyan térképet kell rajzolnom a testemhez?
-Ha azt kérem?
-Ne idegesíts! Valahogy ezt a kis csodát is belémraktad!-nevette el magát.
-Gabi!-szólt rá.
-Mi az? Most tudtad meg hogy szex által lesz gyerek?-ugratta a kapitányt, mire a kezei azonnal Gabi fehérneműjét érintették amire apró hang hagyta el Gabi ajkait.
-Oh, ez csak nem nekem szólt?-csókolta meg.-Légy jó kislány rendben?
-Oh, most jön az a rész ahol ,,apucinak" kell szólítanalak?
-Ne csináld mert a végén kiderül, hogy beindulok tőle!
-És ha pont azt akarom?-harapott az ajkába.
-Mond azt, hogy ha most elkezdjük nem fogsz megállítani azzal a szöveggel hogy még sem akarod folytatni!
-Teljesen nedves lettem szerinted meg akarok állni?
-Mi? Nedves vagy? Biztos nem a magzatvized folyt el?
-Hülye, még nincs itt az ideje!-ütötte meg a kapitány mellkasát.
-Akkor minek van itt az ideje?-nyomott egy csókot Gabi hasára.
-Feladom!-forgatta meg a szemeit ahogy ki akart bújni az ágyból de a kapitány megakadályozta ahogy azonnal megcsókolta.
-Hova menekülsz? Nem most jön az ,,apuci" rész?-csókolgatta Gabi nyakát.
-Csak érdekel ez a szerepjáték?-mosolyodott el.
-Te érdekelsz! De te nagyon!-folytatta a csók nyomok osztogatását, majd Gabira nézett.-Őrülten szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek!-harcoltak ajkaik. A reggel gyönyörű kezdés volt számukra így csak Gabi reménykedni tudott, hogy semmi se rontja ezt el.
-Kisasszony előkészítettem a kocsiját!-jegyezte meg James.
-Köszönöm!-mosolygott a férfira.
-Biztos nem akarja, hogy én menjek elintézni a dolgait a városba? Szívesen megteszem!-mondta.
-Nem kell James! Sietek vissza!
-Ha már a városba mész elvihetnél magaddal! Én is odamegyek!-szólt közbe Sharon.
-Persze, miért is ne?-mosolygott Sharonra. Gyűlölte őt, megvolt rá az oka.
-Gabi nem lenne jobb ha veletek mennék?-kérdezte Steve. Féltette őt nehogy Sharon olyat mondjon amivel eléri, hogy újra Gabi ellökje őt magától.
-Nem kell! Igaz Sharon?-nézett a nőre.
-Nem! Mi baj lehet...igaz Gabi?-nézett Gabira ahogy a kijárat felé sétált.
-Igaz...!-nézett hátra a válla felett.
-Gabi!-állt fel Steve.
-Minden rendben lesz! Ne aggódj! Sietek vissza rendben?-nyugtatta meg a kapitányt. Majd elindult Sharon után.
Eleinte csendben ültek a kocsiban majd Gabi kommunikációt kezdeményezett.-Hova vigyelek?
-Oh, csak menj nyugodtan! Majd szólok!-dőlt hátra az ülésbe.
-Tudnom kellene a város melyik felére vigyelek!
-Ne aggódj, nem lesz hosszú utunk!-a mosoly azonban kissé rémisztő volt. De Gabi nem akarta kimutatni.-Szóval hanyadik hétbe jársz?
-Mi??!-kapta oda a fejét Gabi.
-Szerinted hülye vagyok? Másokat lehet hülyíthetsz de engem nem!
-Nem tudom miről beszélsz!-játszotta a hülyét.
-Akkor beszéljünk őszintén! Tudod a kis tervem igaz?
-Milyen terved?-igaza volt. Mindent tudott de senkinek sem szólt.
-Ne játszd magad...tudod hogy én béreltem fel a maffiát apám megölésére igaz? Csak tudod azt nem értem miért nem ellenkeztél az ellen hogy ma egy autóba furikázzunk? Kicsit sem félsz?
-Teljes mértékben tisztában vagyok vele ha ártani mersz nekem Steve haragjával kell szembenézned! Tévedek?-mosolygott rá Gabi.
-Ugyan! Azt Steve se gondolná hogy ártanék neked! Ezt te pedig nagyon jól tudod!
-Mond mit akarsz!-parkolt le Gabi egy elhagyatott helyen.
-Hm...semmit! Tőled semmit! Vagyis...ez nem igaz! Ezt azért elveszem tőled!-mondta ahogy kiszállt az autóból. Gabi melegséget érzett. Vérzett...ő pedig képtelen volt megmozdulni.