-Mikor tarthatlak végre minden álca és aggodalom nélkül a karjaim közt?-simogatta Gabi oldalát aki a mellkasán pihentette a fejét.
-Most is a karjaid közt vagyok!-pillantott fel rá.
-Mégis úgy érzem, mintha nem lennél az enyém!-nézett le rá.
-Tiéd vagyok...ki másé lennék ha nem a tiéd?
-Te is tudod hogy értem...!
-Akkor azt is tudhatod hogy ez a gyűrű miért van az ujjamon! Rémlik?-mutatta a kezén lévő fényesen tündöklő gyűrűt.
-Miért?-kérdezte mosolyogva.
-Mert a felesége leszek Amerika egyik legnagyobb hősének!
-Oh, és ki az? Már ha szabad kérdezni!
-Biztos nem ismered, de ő maga Amerika kapitány!
-Kapitány? Nem rémlik a neve, lehet nem is akkora hős!
-Ha ismernéd biztos te is csodálnád!
-Annyira gyönyörű vagy!-simogatta a haját.-A legszebb, az egész világon!
-Zavarba akarsz hozni?
-Zavarba hoztalak?-hallatszott apró nevetés a kapitánytól.
-Kicsit!-hajtotta a fejét a kapitány mellkasára.
-Szeretném ha ez a pillanat örökké tartana...!
-Örökké fog! Végre újra egymásé vagyunk!
-Mit fogunk tenni ha mindennek vége? Ha vége ennek a küldetésnek?
-Nem tudom...őszintén még azt se tudom a holnap mit hoz! Csak...éljünk a mának rendben?
-Tudnom kell hogy bármit is hozzon a holnap te itt leszel velem!
-Félsz, hogy újra elveszítjük egymást?
-Rettegek tőle...!
-Itt leszek...rendben?-csókolta meg a kapitányt.
-Reggelente a te arcod az amit látni akarok...!
-Majd megunod!-nevette el magát.
-M-m!-dünnyögte ahogy becsukta a szemeit.-Soha!
-Szeretlek...kapitány!
-Én is szeretlek...Gabriella!
Másnap reggel minden a szokásos módon ment. A párosunk továbbra is titkolta a kapcsolatát, így csak Tony tudta a szemezések okát.
-Kisasszony itt van Ryan úrfi!-lépett be James.
-Oh, remek!-törölte meg a száját Gabi.
-Kedvesem!-lépett be nagy boldogsággal az ajtón.
-Micsoda meglepetés...!-húzta ki maga alól a széket Gabi.
-Hiányoztam?-csókolta volna meg Gabit de ő elfordította a fejét.-Na, még csókot se érdemlek?
-Eddig se engedtem, hogy megcsókolj ezután se fogom! Mit akarsz itt Ryan?-figyelte a férfit aki az asztalnál foglalt helyet és egy szelet pirítóst vett a kezébe.
-Meg van az időpont!
-Milyen időpont?-nézett rá értetlenkedve Gabi.
-Az esküvőnk időpontja!-harapott a kezében lévő kenyérbe.
-Mi?
-Mi az? Ennyire örülsz?
-Álljunk meg! Nem gondoltad volna hogy ezt együtt kellett volna megbeszélnünk?
-Minek várunk olyan sokáig? Essünk túl rajta minél előbb!
-Anyu...!-hallatszódott Louis hangja.
-Louis kérlek menj az emeletre!-nézett a fiára.
-Nem akarom őt apukámnak! Kérlek anyu..!-sírt ahogy az anyukáját ölelte.
-Ne aggódj...nem lesz semmi baj!-törölte le a könnyeit.
-Pedig jobb ha hozzászokik hogy az apukája én leszek!
-Ebben rohadtul tévedsz!-nézett a férfira Gabi.
-Mi?
-Nem megyek hozzád feleségül!
-Hogy mit mondtál?-kezdett ideges lenni.
-Jól hallottad! Nem megyek hozzád!-mondta határozottan. Ennek hallatán Louis arcán a megkönnyebbülés jeleit lehetett látni.
-Most szórakozol velem?
-Én? Nem!
-Na ide figyelj te kurva....!-lépett közelebb Gabihoz, így Louist azonnal a testével kezdte védeni.-Most azonnal megfogod magad és elkészülsz...elintézem hogy még a mai nap a feleségem légy!
-Azt mondtam nem megyek hozzád!-mondta határozottan.
-Azt akarod hogy a fiadnak bajod essen?-kérdezte vigyorogva mire Steve felállt a székből és Gabi elé sétált.
-Merj hozzáérni és én foglak megölni!
-Kapitány...!-hallatszott Louis félő, remegő hangja.
-Te tűnj el a képből! Semmi közöd ehhez!-lépett közelebb Ryan de Steve meg se rezzent.
-Tűnj el Ryan...most!
-Ugyan miért tenném? A menyasszonyom épp mögötted áll!
-Nem vagyok a menyasszonyod!
-Dehogynem!-vigyorgott.
-Ezt rosszul gondolod!-mutatta fel a kezét amin virított a gyűrű.
-Ez meg...ez meg mi a szar?-kérdezte idegesen.
-Tetszik? A vőlegényemnek kifejezetten jó ízlése van!-mondta mosolyogva Gabi amitől még jobban felhúzta a férfit.
-Ki a francról beszélsz?-szörnyen ideges lett.-Ki a franc az?-kiabálta.
-Louis apja!-válaszolta Gabi észre se véve mit mondott.
-Mi?-azt hitte rosszul hallotta Ryan.
-Mi?-fordult meg Steve. Gabinak ott esett le mit mondott. Félt hogy a kapitány most fogja elszólni magát.
-Hogy Louis apja?-kérdezett vissza Ryan.-Pf, ne viccelj! Egy egyéjszakás kalandos férfihoz akarsz hozzámenni?
-Inkább mint hozzád....!
-Tudod te ezzel mit okoztál?-lépett közelebb.-Háborút! Készülj Gabriella!-hagyta ott őket.
Gabi csak nézte a kapitányt aki lefagyva állt, majd kiviharzott a teremből.
-Tony vigyázzatok Louisra kérlek!-rohant a kapitány után.-Steve! Steve állj meg!-futott utána.
-Mi a fene folyik itt? Hm? Elmondanád mi féle játéknak vagyok már megint a főszereplője?
-Mi?-állt meg Gabi.
-Tehát én csak a játék része vagyok? Louis apja az akit valójában akarsz?
-Steve...!
-Válaszolj már a kurva életbe!-kiabált a kapitány.
-Igen!-kiabált vissza.-Őt akarom! Louis...apját akarom! Mindig is őt akartam!
-Értem...hát...legyetek boldogok!-ment tovább.
-Állj már meg!-kiabált utána.
-Mit akarsz még?-fordult újra szembe vele.
-Téged! Téged akarlak Steve!
-Ne játssz velem tovább, elég volt!
-Steve nem érted?
-Mit? Hogy kihasználtál? Azt hittem szeretjük egymást, de....hagyjuk!-fordult újra az ellenkező irányba.
-Te idióta te vagy az apja!-üvöltötte utána, mire Steve lábai képtelenek voltak tovább menni.-Te vagy az apja!-mondta remegő, síró hangon megtörve.
-Mit mondtál?-fordult meg Steve.
-Én...!-vette egyre nehezebben a levegőt.-Én sajnálom...!-de ahogy ezt kimondta elsötétült minden előtte.
-Gabi! Gabi térj magadhoz!-kapta el Steve ahogy próbálta felébreszteni.-Gabi ébredj fel!