Ezt az örúlt idegesítő padtársamnak akit imádok JustSmile310😍😘😚😙😗🍸🍹🍺🍻🥂🍾🥃 Boldog Szülinapot!!!
~Izabella szemszöge~

Rémülten néztem bátyámra, aki szikrázó szemekkel nézte párosunkat, ahogy félmeztelenül faljuk egy mást, Shawn a fenekemnél fogva tart engem. Ennél kínosabb szituációba nem is találhatott volna minket a bátyám, az engem tartó fiúnak jeleztem, hogy tegyen le, bár őt mintha nem is zavarta volna a helyzet, lehet neki nem az első ilyen lebukós alkalma. Zavartan álltam Shawn előtt, aki védelmezően a derekamra fonta karjait.

- Már nem is köszöntöd a régen látott bátyuskádat? - tárta ki gúnyosan a karjait én még mindig lesokkolva álltam Shawn ölelésében. - Ha nem hát nem, amúgy Damien Blackwell vagyok és benned kit tisztelhetek kedves idegen, aki a húgomat itt akarja megdönteni a lépcsőn? - nyújtotta Shawn felé a kezét, amit barátom elfogadott.

- Shawn Mendes. - fogott kezet bátyámmal.

- Shawn Mendes. - ízlelgette a nevét, de láttam rajta, hogy forr a dühtől. - Az a Shawn, az a híres énekes?

- Igen. - vigyorodott el büszkén barátom. - Az vagyok.

- Értettem. - rántotta ki testvérem a kezét Shawnéból, aki meglepetten pislogott bátyámra, Damienen valami féle felismerés jeleit láttam, tud valamit Shawnról valami mocskosat. Éreztem, hogy itt baj lesz ha tovább marad ez a helyzet, így közbe léptem jobbnak láttam ha Shawnhoz szólok a bátyám helyett, aki még mindig nyersen méregette az előtte álló félmeztelen fiút. Gyengéden megrángattam barátom kezét, hogy figyeljen rám.

- Gyere Shawn menjünk öltözni.

- Szerintem is kéne. - dörmögte bátyám és a nappali felé vette az irányt, de még visszaszólt. - Oh, és húgi veled még beszédem lesz!

- Rendben. - mondtam rémülten, amit a mellettem álló fiú észre vett. - Sietünk.

Erre csak valami morgással válaszolt, idegesen szedtem a lépcső fokokat Shawnt a kezénél fogva húztam magam után, minél előbb el kell tűnnie innen nem akarom, hogy összezördüljön Damiennel.

- Iza lassíts! Izabell hova sietsz? - rángatta a kezemet Shawn, hogy megállítson. - Izabell állj már meg! Mi folyik itt?

- Menned kell most! - dobáltam neki a ruháit, ahogy felértünk a szobába, értetlenül állt ruháit szorongatva. - Öltöz már Shawn!

- Nem Izabell! Addig nem, amíg el nem mondod mi folyik itt! - fordított magával szembe.

- A bátyám nem szívleli a fiúkat körülöttem. - nem mondhatom meg neki az igazságot, nem tudhat róla.

- Tőlem nem kell féltenie. - simította végig az arcélelem, belesimultam tenyerébe.

- De akkor is menned kell. - adtam csókot telt ajkaira, amit morogva viszonzott. Gyorsan magunkra kaptuk a ruháinkat Shawn kelletlenül, de távozott nem akart megamra hagyni a bátyámmal, aki elégé dühösnek nézett ki.

- Izabell nem akarlak itt hagyna. Mi lesz ha bántani fog nem akarlak bajba keverni. - szabadkozott Shawn a bejáratban.

- Nem tőlem kell megvédeni a húgomat hanem a magad fajtáktól. - állt a hátam mögé Damien és kezét védelmezően a derekamra fonta ezzel is kimutatva Shawnnak, hogy ideje lenne távoznia és annyira nem szívleli barátomat. Enyhén megszorította a derekamat testvérem, hogy végre küldjem el a fiút, pedig annyira nem akaródzott.

- Én nem bántanám Izabellt! - csattant fel Shawn idegesen és a kezét ökölbe szorította. - Én szeretem!

- Persze, persze mind ezt mondja, utána ha sikerül megfektetned akkor majd mást fogsz mondani. - bátyám idegesen tolt maga mögé miután látta, hogy Shawn tesz felém egy lépést. - Most már ideje menned, otthon aggódhatnak érted hova tűnhetett a sztárocskájuk.

Shawn nyitotta volna a száját, hogy visszavághasson valamit a bátyámnak, de beelőztem hosszú csókot nyomtam telt ajkaira, amit rögtön viszonzott és csípőmre tette kezeit ezzel magához préselve, így akarhatta testvéremnek megmutatni kié is vagyok. Nekem kellett megszakítanom a csókot, amit Shawn elégedetlen morgása jelzett, elhúzódva ajkaim után kapott, de már távolabb voltam tőle, homlokunkat egymásnak döntöttük.

- Szeretlek Izabell. - suttogta ajkaimra, majd egy gyors puszit nyomott rájuk. - Találkozunk holnap a suliban, ha bármi baj van hívj fel, beírtam a számomat a telefonodba.

- Rendben, de nyugi nem lesz semmi baj. - adtam puszit az orra hegyére. - Találkozunk holnap.

- Szeretlek. - mondta még utoljára és elnézett felettem, ahol Damien állt. - Örvendtem a szerencsének.

- Részemről nem szintén. - felette ridegen testvérem, Shawn lenézett rám és egy széles vigyorkeretében részesített egy csókban, de ebbe beleadott apait, anyait.

- Szia szépségem! Este hívlak!

- Szia Shawn! - köszöntem el tőle. A kapuig követtem tekintettemmel a mozdulatait, de ahogy kiért a kapuhoz és becsukódott utána a rács testvérem karon ragadott és berángatott a házba, még láttam Shawn ijedt tekintetét, de nem tudtam neki jelezni hogy nincs semmi baj. Damien a nappaliba rángatott és leültetett a kanapéra, amíg ő idegesen fel alá járkált, kezén kidagadtak az erek, csak egyszer láttam ilyen dühösnek.

- Hogy gondoltad ezt Izabella? - fordult felém. - Elárulnád mégis mit művelsz?

- Szerinted minek látszik? - kérdeztem vissza sértődötten. - Szerelmes vagyok!

- Szerelmes!? - nevetett fel keservesen. - Amikor legutóbb szerelmes voltál el kellett költöznünk egy másik országba! Tudod mi történt akkor és nem veszed figyelembe!

- De igen! - sipítottam. - Én Szeretem Shawnt!

- Szeretem, szeretem, szeretem ezt mondtad Lukenak is és látod mi lett a vége! Ez a Mendes gyerek is egy újabb Luke, csak más csomagolásban! - Damien szinte őrjöngött dühében az én szememben pedig megjelentek a könnyek, amik megállíthatatlanul folytak végig arcomon. - Izabella én csak meg akarlak óvni egy újabb csalótól.

- Shawn nem olyan! - suttogtam elhaló hangon.

- Én nem úgy hallottam Nashéktől.

- Te beszéltél azzal a rohadékkal? - álltam fel idegesen.

- Nem én, más hallotta tőle! Shawn bántott téged! - kezdte mondani oktatását. - A csuklóid lilák nem is vetted észre, a csípőd vonalában is véraláfutások vannak! És te mondod, hogy nem bánt?

- Azok véletlen voltak, a nagy hévben bizonyára nem vette észre, de én sem.

- Ha ilyen könnyen elveszti a fejét egy egyszerű dolog terén, akkor mi lesz ha tényleg kijön a sodrából? - az arcomra volt írva az igazság, amit Damien győzelemnek könyvelt el. - Ezen nem is gondolkodtál húgi?

- Ő nem bántana, megígérte.

- Luke is ezt mondta. - jött közelebb hozzám. - Azt is mondta, hogy szeret és emlékez csak visszautasítottad, nem akartál vele lefeküdni erre ő félholtra vert, megfélemlített, követett, üldözött! Ha akkor nem hallom meg a beszélgetéseteket, még mindig abban a pokolban lennél, ott iszonyatosan dühös voltam, hogy nem vettem észre előbb. De nem követem el kétszer ugyan azt a hibát! Most nem!

- Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.

- Haza költözök itt kaptam állást Torontóban. - felelte lágyan. - Mostantól nem leszel itthon egyedül és gondoskodni fogok arról, hogy senki se érjen hozzád egy újjal se!

- Én nem hagyom el Shawnt!

- Mióta vagytok együtt? - kérdezte sejtelmesen.

- Ma reggel óta. - erre hangos nevetésben tört ki.

- Istenem olyan naiv vagy! Még a nevedet se tudja rendesen, ahogy hallottam!

- Ez nem igaz! - pedig az Shawn szerintem nem tudja, hogy valójában Izabellának hívank és nem Izabellnek.

- Néhány édes kedves szó, egy két bók és te már rögtön a lábai előtt heversz! Fogadni mernék ha nem jövök akkor az ágyban kötöttetek volna ki! Nincs igazam? - kezdte újra szidásomat. - Egy ilyen fiúnak a lányok csak a dugásra kellenek!

- Ne, kérlek hagyd abba! - sírtam kétségbe esetten.

- Csak a szexre semmi többre, te is arra kellesz neki! És képzed Shawn Mendes nem arról híres milyen hosszú kapcsolatai vannak, ő a lányokat egy egy-éjszakás kalandra akarja. Ahogy téged is! - nálam itt tört el a mécses keserves zokogásba kezdtem, bátyám rémülten nézett rám, ahogy meglátta arcomat és aggódva közelített felém. - Izabella nem akartalak bántani én....

- Hagy békén! - sírva futottam fel a szobámba és terültem el az ágyamon, a zokogásom nem akart elmúlni, mintha a szívemet szorongatnák. Hosszú ideig nyomtam az arcomat a párnába, hátha abban megtalálom a nyugtom, de semmi a sírásom alább hagyott, de minden lélegzetvétel egy kínzással ért fel. Damien még soha nem beszélt velem, így a fáradságtól elnyomott az állom. Egy meleg kezet éreztem a hátamon és hogy besüpped mellettem a matrac, reménykedtem benne, hogy ez az egész veszekedés csak a képzeletem szüleménye és Shawn ül mellettem.

- Izabella? - lassan átfordultam a másik oldalamra, hogy szembe nézek a látogatómmal, de csak Damien volt az. - Beszélhetnék?

- Nem akarok veled beszélni! - bújtam vissza a takaró alá.

- Izabella kérlek ne hisztiz. - hangja meggyötörten csengett. - Nem akartalak bántani.

- De még is megtetted! - ültem fel idegesen, ha a szememmel ölni lehetett volna akkor Damien rég halott lenne.

- Én csak téged akartalak védeni, ahogy megláttalak titeket összegabalyodva elfogott a félelem, újra magam előtt láttam, ahogyan a kórházi ágyban fekszel csövek lógnak ki belőled. Ne akard, hogy újra át éljem, azt a fájdalmat, amikor eszmétlenül láttalak. Kérlek ezt ne akard! - fogta meg a kezemet kérlelően.

- Amióta eljöttem Los Angelesből azóta nincs egy barátom sem Jessyn és a klubosokon kívül. Nincsen velem egy korú barátom, azóta nem énekeltem, hogy eljöttem csak a klubban mertem hangosan énekelni, félek attól, hogy valaki ismét nekem esik mert valamit tudok! Luke is a hangomba szeretett először bele, Shawn még soha nem hallott Izabellaként énekelni csak Bellaként. Az iskolában kinéznek engem, mert nem énekelek és nem mutatok nekik semmilyen munkámat, mert az elmúlt két és fél évben attól rettegtem, hogy valaki úgy szeret belém, mint Luke. A műveimen keresztül. - soroltam panaszaimat.

- Te idáig titkoltad miben vagy tehetségese? - ledöbbenve nézett rám.

- Igen. Senki sem tudja, hogy valamiben tehetséges lennék. - suttogtam. - Nem mertem megnyílni az emberek előtt egy burokban éltem addig.... addig amíg Shawn meg nem jelent. Ő soha nem látott engem ezelőtt nem hallott énekelni...

- Pedig nem tudja mit hagy ki a hangod akár az angyaloké. - mosolyodott el szeretett teljesen.

- Ő kitartóan hívogatót randikra, de én folyton vissza utasítottam, a tegnap estéig. Leitta magát bánatában, mert már annyit visszautasítottam eljött a klubba, hogy beszéljen "Bellával". - tettem idéző jelbe a nevemet. - Mivel úgy tudja, hogy Bella legjobb barátom tőle akart segítséget kérni, hogyan vehetne rá egy randira. A végére haza hoztam, mert olyan állapotban nem mehetett volna haza és másnap reggel megbeszéltünk mindent. Megkért, hogy legyek a barátnője és én igent mondtam, de közöltem vele, hogy nem adom magamat egy könnyen, bár eddig sem adtam. - meséltem testvéremnek aki figyelmesen hallgatott.

- Mióta próbál befűzni?

- Több, mint egy hónapja. - feleltem.

- Te csak tegnap este adtad be a derekad?

- Igen, de még bizonyítania kell.

- Értem. - bólintott. - De nem találkozhatsz vele többet!

- Damien! - csattantam fel. - Miért?

- Nem akarom, hogy bajod essen és nem bízok ebben a fiúban, egy hírességben nem lehet. - mondta ridegen a szemében elszántság csillant ezzel jelezve nekem, hogy nem változtassa meg a döntését.

- Nem zárhatsz el tőle! Én szeretem és vele leszek!

- Nem engedem, felejtsd el! - szigorúan beszélt velem. - Felejtsd azt a fiút! Értve vagyok?

- Igen. Lehet igazad van. - nem akarok újra összetörni, mint annak idején távol maradok Shawntól.

- Őrölök, hogy így döntöttél! Na, és most mesélj mi van Jessyvel és az énekléssel a klubban. - csapta össze a tenyerét izgatottan.

- Én vagyok a klub sztárja! - vigyorodok el.

- Mondtam én, hogy sikeres leszel és az álruha jó?

- Tökéletes. Holnap esti fellépésemre el kell jönnöd! - rugóztam a matracon izgatottan. - Jessy is szívesen látna újra!

- Holnap együtt megyünk! - vörösödött el, tudom, hogy bejön neki Jessy és barátnőmnek is ő. Elkezdtünk minden fél-e dologról beszélgetni, így megtudtam, hogy mostantól itthon fog lakni, ekkor megszólalt a telefonom nevetve nyúlok a készülék után, de az arcomról lefagy a mosoly.

- Izabella mi a baj? Ki hív? - érdeklődik testvérem.

- Shawn. - leheltem, bátyám a név hallatán elkomorodik.

- Ha hallgatsz rám elfelejted és keresel egy sokkal jobban hozzád való fiút. - kimérten beszélt hozzám, lehet igaza van és Shawn az első adandó alkalommal megcsal. Kinyomtam a telefont, Damien büszkén nézett rám.

- Tudom, hogy jó döntöttél most húgi! - ölelt magához. Remélem tényleg jól döntöttem.