– Helló, chat – mosolygott idegesen a kamerába Theo. – Eljött hát az idő.

Egyedül ült a székében, az egyik monitoron önmagát látta, ahogy egy másodpercnyi késéssel becsukja a száját. A chat mellette pörgött, záporoztak a köszönések, az emojik, a kérdések és minden más.

– Nem is tudom, mikor csináltam teljesen egyedül streamet – gondolkozott hangosan, majd látva a chatben felugró ismétlődő nevet, nevetve megrázta a fejét. – Nem, August ma nem jön. Egyedül is elég nehéz lesz megcsinálni ezt, el sem tudom képzelni, milyen lenne, ha többen lennénk. Egyébként is... én voltam hülye, egyedül kell vállalnom a következményeket.

– Szóval – csapta össze a kezeit. – Ha nem néztétek volna Simon streamét, és nem is jártatok CratC-n, akkor elmondom, hogy mi a helyzet. Legutóbb fogadtunk, és sajnos veszítettem, így teljesítenem kell Simon chatjének egy kívánságát. És a kívánság az volt, hogy olvassak fanfictionöket streamen, úgyhogy... Most itt vagyok, hogy fanfictionöket olvassak.

Beleharapott az alsó ajkába, és a chatre pillantott. Mindenki őrjöngött, lelkesedett. Ha a téma nem lett volna ennyire kellemetlen, Theo örült volna neki, hogy a nézőinek tetszik az ötlet. Így viszont másra sem bírt gondolni, mint hogy mennyire szeretné már elérni a stream végét.

„elérkezett a pillanat, amiről az összes t&aas rajongó álmodott, figyelem! ha valaki küld neki smutot, én fizetek érte száz dollárt"

„kár, hogy august nincs itt, megnézném az ő reakcióját. teddy tuti ki fog borulni"

– Nem, nem vagyok dühös Augustra, amiért felhívott – válaszolt Theo az egyik ismétlődő kérdésre. – Persze, figyelhetett volna jobban, de most már mindegy. Essünk túl rajta. Ha van valami ötletetek, posztoljátok CratC-n, és jelöljétek meg a #TheoFanfictiontOlvas taggel. Egy pillanat és nézem őket. Ja, és vigyázzatok, semmilyen olyan tartalmú fanfictiont nem szeretnék látni, amiben bármilyen korhatáros vagy traumát okozó dolog előfordul. Kösz!

Hátradőlve várt egy pillanatig, aztán előrehajolt, és behúzta a stream ablakába a saját CratC oldalát. A saját kamerás képét kicsinyítve a sarokba húzta, de elég nagyra állította ahhoz, hogy rendesen lehessen látni őt.

– Hallani a zenét, chat? – kérdezte szórakozottan, amíg bepötyögte a CratC keresőjébe a taget.

Rögtön több találat is felugrott a képernyőn, míg a chat igent kiáltott a másik oldalon. Theo elégedetten bólintott, és görgetni kezdett.

– Valami nem túl hosszút szeretnék. Tudjátok mit? Beírom ezeket egy szavazásba. Először lesz egy... Egyszer majd talán? Ez a címe? Egyszer majd talán? Oké, ez lesz az egyes számú lehetőség. A második pedig a Tökéletes zuhanás. Jézusom, mi ez a cím? – Theo kicsit csücsörítve frissítette a CratC-t. – Az utolsó, amire szavazhattok, az az Elvileg. Húsz poszt is készült csak az elvilegről, úristen. Egy percet kaptok kiválasztani, melyik legyen.

Theo elküldte a szavazást, és figyelte, ahogy a nézők egyre gyűlnek a WeCreate stream alatt. A szavazás százalékosan mutatta a jelenlegi állást, ami az elején eléggé megoszlott, de körülbelül harminc másodperc múlva az egyik rohamosan növekedni kezdett. Hetven százalék.

– Ha olvastátok őket, akkor a legrövidebbet válasszátok, légyszi – jegyezte meg. – Nem fogok örökké itt ülni. Oh, kész a szavazás. Akkor elvileg az Elvileget akarjátok. Rendben.

Mély levegőt vett, és rákattintott a linkre a legfelső CratC posztban. Beletelt egy pillanatba, amíg betöltött az oldal, és egy furcsa, Theo számára ismeretlen weboldal tárult a szeme elé.

– Amelyben August és Theo üzeneteket váltanak, és kötnek egy üzletet – olvasta hangosan a leírást annak ellenére, hogy a szöveg megjelent a streamben is. – Ez nem hangzik rosszul, ráadásul ha jól látom, nem hosszú elolvasni. Mehet, chat? Láttok mindent, megy a zene, minden szuper? Ha igen, írjatok egyest a chatbe.

Szép lassan a chatben a minden más üzenetet felváltották az egyesek, és Theo bólintott.

– Akkor indulhatunk. Legyünk túl ezen. Gondolom, máris a felkapottban vagyunk, de nem gond. Induljon az Elvileg.

Theo az olvasás ikonra kattintott, mire az oldal újratöltött.

– Ó – sóhajtott fel. – Ide van írva az egyik oldalra, hogy Theo, a másikra pedig hogy August. Gondolom ezek üzenetek akarnak lenni, ugye? – Egy pillanatnyi szünetet tartott. – Te jó ég! Több, mint egy millió megtekintés? Te jó ég!

A chat a háttérben őrjöngött.

„THEO ELVILEGET OLVAS, ELJÖTT A VILÁGVÉGE"

„jelöljétek meg TeenagerInLove-t"

„TEENAGERINLOVE ITT VAN"

„august?"

„#t&aas forever"

„august a chatben!!!!!!"

„ez nem az igazi august, chat! august nincs itt!"

„a pillanat, ami örökre bevésődött a történelembe. HAJRÁ TEDDY"

„#hajráteddy"

„#hajráteddy"

– Köszönöm, srácok – mondta Theo idegesen. – Remélem, túléljük ezt. Készen álltok?

A chat egyértelmű igent kiáltott, Theo pedig felsóhajtott, és olvasni kezdett.

– Akkor. August azt mondja, Theo – kezdte. – Jézusom, ezt nehéz lesz felolvasni nektek. Mire én, vagyis Theo, azt felelem, „szia. Mit szeretnél?" Ezután August megint azt mondja, Theo, vagyis Theooooooooooo, ha jól számolom... tizennégy o-val. Ez sajnos nem reális, a valóságban minimum húsz o-t ír nekem.

Megnyalta a szája szélét, és lejjebb görgetett. Talán nem lesz kibírhatatlanul nehéz.

– Erre én: „Mit akarsz?" Hé, ez azért... Illetve: „Nyögd már ki! Liloval streamelek. Mérges lesz, ha veled beszélgetek közben."

– Erre August: „theoooooooooooooooooooooo", huszonkét o-val, ez már sokkal August-osabb. – Theo felnevetett, és a chatre pillantott.

„teddy, ne az okat számolgasd, olvaass!"

„20o"

„20o"

– Én jövök. Azt írom: „idióta". August: „a te idiótád" plusz egy szívecske jel. Mire én: „dehogy vagy az enyém, kitagadlak" – Theo egy pillanatra elhallgatott, aztán csak a közönség kedvéért hozzátette. – Az író olvassa a beszélgetéseinket, vagy mi? Haha. Aztán August küld nekem egy szomorú fejet, zárójel kettőspont. És megint én jövök. „Oké, mégsem. De csak akkor, ha elmondod, mit akarsz." Ez igaz, Augustból néha nagyon nehéz kihúzni, hogy mégis mi a fenét akar. Csak így ír nekem valami húsz o-s Theot, és aztán azt várja, hogy magamtól kitaláljam, mit akar. Rohadt idegesítő.

„TEENAGERINLOVE A CHATBEN"

„team teenagerinlove!"

– Szóval – folytatta Theo. – August erre azt válaszolja, hogy „semmit". Theo küld három kérdőjelet. August: „csak láttam, hogy Liloval vagy, és kíváncsi voltam, válaszolsz-e." Tipikus August. Én: „kis rajongó. Engem nézel a szabadidődben? Nem kéne valami zseni dolgot csinálnod, mondjuk" Pont, pont pont. „Mit tudom én, felfedezni a gravitációt?" Haha. Könyv-Theonak jó a humora, kedvelem. Erre August azt válaszolja, hogy „a fenét. Le fogsz bukni. Lilo pislog, mint amikor mérges." Ez igaz. Lilo tényleg sokat pislog, ha mérges.

Theo egészen kezdett belejönni. A történet egyelőre nem tartalmazott semmi olyat, ami kínos lett volna, a chat jól szórakozott, és nem volt hátra sok. Az egész eddig a lehető legjobban alakult. Lejjebb görgetett, és folytatta az olvasást:

– Theo küld Augustnak három pontot válaszul. Aztán azt, hogy „szállj le rólam". Ez nem tipikus Theo. Erre August: „te beszélgetsz velem, miközben streamelsz" plusz megint pont, pont, pont. Milyen igaz. Mit hibáztatja Augustot, amikor ő beszélget? Theo azt írja: „nem beszélgetek veled".

Theo nem tehetett róla, hangosan felnevetett. A chat felrobbant.

– Ez olyan igaz! – magyarázta Theo a nem bennfenteseknek. – Nemrég összevesztünk azon, hogy most ez beszélgetés-e, vagy sem. Mindegy. August azt írja, csupa nagybetűvel, hogy „Theo". Hányszor írta le eddig a nevem? Aztán szintén csupa nagybetűvel: „Lilo csúnyán néz. Menekülj". Én jövök: „hülye. Nem buktam le". Igen, August, profi vagyok, meg tudom oldani a titokban az üzeneteket. August azt válaszolja, „csak percek kérdése". Én: „hagyj már békén. Miattad fogok lebukni. Ne írj többet". August: „Ne olvasd el az üzeneteimet. Nem én tehetek róla, hogy telefonfüggő vagy". Ez nem igaz! Nem vagyok telefonfüggő. Csupa nagybetűvel megkérem Augustot, hogy hagyjon békén. Erre ő megint leírja a nevem. „Theo. Teddy. Pici Teddy. Az én pici Teddym".

Theo érezte, hogy halványan elpirul, de a helyzet még közel sem volt olyan tragikus, mint amire gondolt. Ki fogja bírni. Csak akaraterő kell hozzá. És nem szabad arra gondolnia, hogy több tízezer ember nézi a szenvedéseit.

– Umm... Theo azt írja, „ne beszélj rólam úgy, mintha ötéves lennék". Igaz, August, idősebb vagyok nálad, ne beszélj így rólam. August egy „hé"-t küld Caps Lock-kal, azután: „Lilo mérges lesz. Theo. Teddy. Teddykém". Ez az August határozottan minimum olyan idegesítő, mint a valódi August, gratulálok a szerzőnek. Én csupa nagybetűvel azt írom: „Mi a fenét akarsz" kérdőjel nélkül.

„theonak tetszik az elvileg!"

„elvileg supremacy"

Theo felsóhajtott.

– August jön megint. „Továbbra is semmit". Új üzenet. „Csak". Új üzenet. „Azt akartam mondani". – Theo alig hallható szünetet tartott. – Új üzenet. „Hogy kibaszott jól nézel ki ma".

A chat teljesen megőrült. Theo a billentyűzetére pillantott. Nem készült fel eléggé lélekben. Persze, természetesen tudta, hogy mire számíthat. De legalább egy óráig előtte meditálnia kellett volna. Minimum.

– Erre én azt válaszolom, hogy „stalker". Milyen igaz. August egy stalker. – Megpróbálta oldani a feszültséget egy mosollyal, de a mosoly túl erőltetettre és idegesre sikeredett. – „Most már az is stalker, aki nézi a streamet? Hé, vigyorogsz. Mit fog szólni Lilo?" „Leakadnál Liloról?" „Te streamelsz vele" feleli August. Aztán Theo: „Féltékeny vagy? Ott tartottál, hogy jól nézek ki" – Theo nem tehetett róla, megint egy pillanatra oldalra nézett a kamerából. – August jön. „Kis egoista. Sosem lennék féltékeny." Theo. „Te beszélsz? A nagy August? Aki borzasztó okos és elvileg jól is néz ki?" Elvileg csupa nagybetűvel.

„#teddyelpirult"

„VALAKI SZÓLJON AUGUSTNAK"

„elvileg? gyakorlatilag, szívem"

– Jézusom, ez a sztori – mondta Theo, aztán megint lejjebb görgetett. Végig tudja csinálni. – August erre azt feleli, „bántja a szívemet az a csupa nagybetű". Én: „az enyémet meg a belőled áradó ego". Ez igaz. Augustnak sokkal nagyobb az egoja, mint nekem. Nem én vagyok az egoista, hanem ő. August jön. „De azért szeretsz" írja. Theo. „Dehogy szeretlek, hülyének nézel?" Igen, hülyének néz? August. „Nah" kilenc a-val. Aztán azt írja, „hé". Aztán „válaszolj" és végül „mondd azt, hogy szeretsz". Jézusom. Jézusom, jézusom, jézusom.

„cratcn #1 a gyakorlatilag!"

„imÁDLAK teenagerinlove"

„#jézusomjézusomjézusom"

– Most végre Theo is válaszol. Azt mondja, „nem mondom". Persze, hogy nem mondom – tette hozzá Theo. Menni fog. Majd utána meditál. Szüksége lesz rá, hogy elfelejtse ezt. – August azt kérdezi, miért. Erre Theo azt mondja, „nem fogok hazudni". Ááá, ez nem kedves dolog.

Mély levegőt vett.

– Most August küld nekem egy csomó üzenetet. „Ez fájt, Teddy. Megint vigyorogsz. Aranyos vagy, amikor vigyorogsz. Úgy nézel ki, mint az angyalka emoji. Csak a glória hiányzik a fejed felől." Haha. Tényleg úgy nézek ki, mint az angyalka emoji? – kérdezte Theo.

„IGEN"

„theo az angyal"

„tuti august is ezt gondolja, ne aggódj"

– Most Theo válaszol. „Angyalka emoji? Akkor te vagy az ördög. Csak a szarvak hiányoznak". Ez nagyon kegyetlen, de azért vicces. A valóságban nem vagyok se ennyire kegyetlen, se ennyire vicces. August: „Azt se tudod, hogy nézek ki". Igaz. Theo: „azt tudom, hogy elvileg jól", az elvileg megint csupa nagybetűvel. Mi ez a dolog ezzel az elvileggel? August azt írja „Elvileg? Gyakorlatilag" – Theo hangja elcsuklott egy pillanatra. – Szívem? Azt írta nekem, hogy szívem?

„a fanfiction a valóság"

„babe, honey, darlin', drágám"

„elvileg supremacy"

„theo august telefonjában: szívem"

– Oh, meg is kérdezi a Könyv-Theo, hogy „szívem?". Erre August azt írja, „angyalom". – Theo halványan elmosolyodott. – „Patás ördögöcském". Ez egész reális rész. Ki szavaz arra, hogy megírjam Augustnak üzenetben, hogy patás ördögöcském?

„MINDENKI"

„teenagerinlove egy JÓS"

Theo kuncogott.

– Dehogy írom, csak vicceltem. Menjünk tovább, még a felénél se tartunk. August ír most. „Kopj le. Még mindig nem mondtad, hogy szeretsz. Nem lenne hazugság, tudom." Erre Theo. „Ne hülyéskedj. Nem vagy vicces." Egy kicsit belezavarodtam. Miért lenne ez vicces? August válaszol. „Nem hülyéskedek!" Aztán leírja az imádlak szót nagybetűkkel és minden betű között kötőjellel. „Tiszta szívemből". – Érezte, hogy megint elpirul egy kicsit. Miért ment ebbe bele? – Theo jön. „Aww. Oké, mennem kell. Lilo gyanakszik."

Görgetés lefelé.

– Most akkor August ír egy rakat üzenetet. „Hé" és „Itt hagysz válasz nélkül?" Caps Lock-kal. August nem használ ennyi Caps Lock-ot. „Teddy"

Theo elhallgatott, és csendben nézte a képernyőt. „teddy. én szeretlek. túlságosan is. folyamatosan rád gondolok. látlak. látom, ahogy a telefonodat nézed. nem értem, lilonak hogy nem tűnt fel. rossz gyerek vagy az online órán. tuti lebuknál puskázás közben. de cuki vagy. még akkor is, ha nem válaszolsz. akkor is csak rád fogok gondolni. nem tudsz ezzel lerázni. ahhoz túlságosan is szeretlek." Egy reszketeg sóhaj tört elő a tüdejéből. Miért, miért, miért?

– Ezt nem olvasom – motyogta idegesen. – Miért muszáj ezt olvasnom?

Biztosan teljesen elvörösödött. Nem mert a kijelző azon részére pillantani, ahonnan a saját képmása nézett vissza rá.

– Öhm. Theo erre azt írja, August tiszta mániákus – mondta remegő hangon. – Ami igaz. Ezután a nevükön szólítják egymást... – Menni fog. Menni fog. – August azt írja, „Foglalkozz velem. Unatkozok. Játssz velem valamit". Theo: „Nem érted, hogy éppen streamelek?" Tényleg, miért nem hagy békén?

„MERT SZERET TÉGED, TE IDIÓTA"

„mert totál beléd van zúgva"

„T&AAS"

„KLIPRE VALAKI A PIRULÁST"

– „Ez benne a csavar". Theo egy magányos kérdőjelet küld. „Ettől lesz izgalmas", izgalmas nagybetűkkel. Én: „Előre félek. Mit akarsz?" Chat, én is előre félek. „Mi lenne. Mondd azt, hogy szeretsz". Ezt nem hiszem el, képtelenség levakarni ezt a srácot.

A chatben legalább száz „#valakiszóljonaugustnak" üzenet jelent meg egymás után.

– Theo azt válaszolja, „ez egy elég hülye játék. Ilyet nem játszom". Ez igaz, ez hülye játék. Nem túl kreatív. August: „De játszol. Mert ha azt mondod, hogy szeretsz". Theo: „Akkor?" August... Küld egy képet? Mi van? – kiáltott Theo. – Micsoda? Mi ez a történet, mi ez?

„kipróbálhatnád a valóságban is. tuti bejön"

„theo teenagerinlove-tól vesz flörtölési leckéket, EZAZ"

„VALAKI SZÓLJON AUGUSTNAK"

Theo az ajkába harapott.

– Szóval azt az üzletet kötik, hogy ha Theo kimondja azt, akkor August küld egy képet. Theo gyanakszik. „Hadd gondolkozzak. Úgy sem fogsz képet küldeni." A félelem valós, a valóságban August sosem küldene nekem képet azért, hogy kimondjam... azt.

„te csak hiszed"

„kérdezzük meg augustot is, hátha más a véleménye"

– August: „Honnan tudod? Próbáld ki". Jaj, Theo, ne próbáld ki. – Theo már a teljes megsemmisülés határán állt. Innentől tulajdonképpen már bármi történhet, nem kerülhet ennél kellemetlenebb helyzetbe. – „Nem vicces" válaszolom, mert ez tényleg nem vicces. „Nah" mondja August, „ígérem". Erre én: „Umm. Becsszó?" Theo! A becsszó nem ér semmit! „Becsszó". „Ha nem tartod be" írja Theo, „Egy hónapig nem beszélek veled."

Theo úgy érezte, mindjárt meg fog halni. Az arca valószínűleg a pulcsija két színe között váltakozott, a keze remegett. Ez a világ vége. Még egy August monológ következett, amit nemes egyszerűséggel csupán átgörgetett. „tuti betartom. eddig is betartottam volna. de így. túlságosan rád vagyok kattanva ahhoz, hogy egy hónapig kibírjam nélküled. thwo. hol vagy? THEO. válaszolj. most mi van? hmmmm. akkor benne vagy? DEAL?"

– Erre én... Kimondom? – Theo kerek szemekkel bámulta az egyetlen szót. „Szeretlek." – Ez a Könyv-Theo hülye. August becsapja. Micsoda? Nem csapja be? – A következő August üzenet helyett ugyanis csak egy „Kép betöltése" felirat volt olvasható. – Ez kész katasztrófa. Ez kész katasztrófa. A rohadt életbe.

A képernyőre pillantott. Theo: „A rohadt életbe"

„TEENAGERINLOVE NEM JÓS, HANEM MAGA THEO"

„valaki szóljon augustnak! posztoljatok cratcre!"

Theo észre sem vette, hogy már fél perce hallgat. Az egész olyan hihetetlen volt. Sosem szabadott volna belemennie ebbe. Miért, miért, miért?

– Umm – mondta, a hangja halk és bizonytalan volt. – August képet kér Theotól. Theo nem akar küldeni. Úgyis streamben van, minek kell neki? „Az nem volt benne az üzletben, hé" szomorú fej. Erre August: „ez nem az üzlet része. Csak látni szeretnélek". Igen, megmondom neki, hogy ott a stream. Az miért nem jó?

Theo becsukta a szemét. „az nem ugyanaz. ha nekem küldesz képet, az csak az enyém. te nem érzed ezt? ha itt beszélünk ketten, az más. sokkal... bensőségesebb"

Kizárt, hogy ő ezt fel fogja olvasni. Nem, biztosan nem fogja ezt felolvasni. Leshetik, hogy ő ezt felolvassa. Az lesz a legjobb, ha most lezárja a streamet és elköltözik külföldre. Másik nevet vesz fel. Hogy került egyáltalán ilyen szituációba? Fél szemmel a chatre nézett.

„szegény teddym, nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél :((„

„august miért nincs itt ilyenkor?"

„theo is in love with august, CONFIRMED"

„ez a legnagyobb t&aas pillanat, ami valaha történt. remélem, sokan klipre vették."

„már nem is t&aas, hanem daneo #AugustvagyDante"

„szegény theo!"

– Igen, szegény Theo – jegyezte meg. – Bocs, srácok, azt hiszem, abba kell hagynom itt a streamet. Remélem, megkaptátok, amit szerettetek volna... Az tuti, hogy totálisan kikészítettetek. – Idegesen felnevetett. – De még azt szeretném mondani, hogy annak ellenére, hogy én nem élveztem ezt a sztorit, semmi problémám nincs vele. A múltkor August is beszélt a dologról, a legutóbbi kérdezz felelek streamemben. Tök oké, hogy ilyet csináltok, de én nem... Szóval én nem fogom elolvasni. Borzasztó kínos ilyet olvasni magamról és a legjobb barátomról, tudjátok?

Elhallgatott, nem tudta, mit mondjon még. Hogy nem azért pirult el, mert kínos? Hogy az egész túlságosan valóságos volt? Mit akarnak hallani a nézői tulajdonképpen?

– Akárki is írta ezt, TeenagerInLove, vagy nem tudom, nem szólok bele, azt műveltek, amit akartok... Természetesen addig, amíg nincs benne olyan tartalom, ami... tudjátok, na. Csak ennyi – mondta végül. A hangja még mindig bizonytalan volt, egy kicsit remegett. Általában August csinálta az ilyen beszédeket. – Hát igen. Ennyit szerettem volna.

„borzalmasan kínos volt. remélem, soha többet nem kell ilyet csinálnod. szeretünk!"

„aaaaajh, sajnálom, hogy august ezt nem látta :((„

„én hiszek a t&aasban, akármit is mondasz, theo"

– Akkor... sziasztok. – Theo kinyomta a streamet.

A képernyő töltött, feldolgozta az információt, és tovább küldte a több tízezer nézőnek. Theo hátradőlt. Ez az egyik legnagyobb baromság volt, amit életében művelt. Az elvileg továbbra is megnyitva töltötte be a monitort. Theo a szavakra pillantott, a képzeletbeli üzenetekre, amik valószínűleg egy kamasz lány agyába születtek meg, és már több, mint egymillió személy a világon elolvasta őket. Arra gondolt, néhány mennyire hasonlított néhány helyen a valódi üzeneteikre. Legszívesebben azonnal elmenekült volna az internettől, a rajongóktól Augusttól, mindentől.

De tudta, hogy nem teheti meg. Túlságosan függött tőle, túlságosan imádta ahhoz, hogy feladja. Hogy mit, azt pontosan nem tudta volna megmondani.