Theo még egyszer a telefonjára pillantott, de August egyelőre nem válaszolt. Mióta elküldte neki a videót, és megerősítette, hogy tényleg ezt akarta elküldeni, akárhogy is frissítette újra és újra a beszélgetést, nem akart új üzenet megjelenni.

– Megint túlságosan aggódsz – mondta volna Audrey. – Komolyan, többet aggódsz, mint anya!

És milyen igaza lett volna! Nem tesz semmi jót azzal, ha egész nap a telefonját bámulja, és egy olyan emberért aggódik, aki a problémamegoldási képességeiről híres.

Akárhogy is igaza volt a képzeletbeli Audrey-nek, Theo csak egy fél órára tudta elvonni a figyelmét Augustról. Bepakolt a hűtőbe és a szekrénybe, rendet rakott a konyhában, de mindez csak a kezét kötötte le, az agyát nem. A fejében végtelenítve ment a jelenet, a saját hangja, ahogy azt a végzetes mondatot mondja, és August nevetése, ahogy megnyugtatja, majd úgyis ki fogja vágni.

Miután rádöbbent, hogy képtelenség tovább takarítani, kénytelen volt visszatérni az emeletre. A szobában már félhomály uralkodott, a nap most kezdett igazán lemenni odakint, pedig már nyolc óra volt. Theo kinyitotta az egyik ablakot, hogy friss levegőt engedjen be, és leült a gép elé.

A CratC-n rengeteg értesítés várta. A rengeteg like-ot egyszerűen megtekintettnek jelölte, majd belépett a beszélgetések közé. Természetesen August nem válaszolt a fél óra alatt, de kapott egy üzenetet Simontól csupán öt perccel korábban.

„Helló, húsz perc múlva streamelek Braddel és Liloval. Akarsz jönni?"

„Aha" – válaszolta rögtön Theo. – „Esetleg készülnöm kéne valami különleges dologgal?"

Felugrott a három pötty, ahogy Simon válaszolt.

„Csak magad hozd. Találtam egy SUB tesztet, de majd úgyis eldöntjük, mi legyen."

Theo küldött neki még egy okét, hogy tudomásul vette. Utána gyorsan írt egy posztot, hogy nemsokára megjelenik Simon streamjében és linkelte a fiú Crat profilját is. A rajongók azonnal megrohamozták, érkeztek a kérdések, hogy August is ott lesz-e, hogy mit fognak csinálni, vagy teljesen más témáról. Theo nem felelt egyre sem, de egy kicsit megengedte magának azt a luxust, hogy csak figyelje, ahogy a pár perces posztja népszerűsége pillanatok alatt növekszik.

Ezután elolvasta August bocsánatkérő posztját és hagyott egy like-ot alatta. Nem igazán akart stream előtt belemenni a dologba, de nem bírta megállni, hogy ne olvasson bele a kommentekbe. Jól esett látni, hogy a legtöbb hozzászólás támogató, néhány pedig megmosolyogtatta őt. Viszont mielőtt felhergelte volna magát a dolgon, és újra átjárta volna az aggodalom, gyorsan bezárta, hogy véletlenül se essen kísértésbe.

Húsz perc gyorsan eltelik, ha az ember a gép előtt ül. Theo csak felment néhány közösségi oldalra, újra és újra megnyitotta az Augusttal való beszélgetését válaszra várva, aztán újra felment a közösségi oldalakra, és azon kapta magát, hogy Simon indítja is a hívást. Mielőtt felvette volna, megnyitotta a Crat-ot, és belépett Simon streamjébe. Mindig szerette ellenőrizni, ha nem a saját profilján volt jelen, hogy éppen mennyi ember nézi és mit mondanak róla.

– Nem tizenkettő vagyok, hanem tizenhat – tiltakozott éppen Brad természetesen hihetetlen hangerővel, amikor Theo végre belépett a hívásba.

– Szia, Theo! – kiáltotta Lilo azonnal. A hangja fényes és tiszta volt, mint minden alkalommal, amikor köszönt neki.

– Szia, Lil. – Theo halványan elmosolyodott. – Sziasztok.

– Rohadtul nem szia – mondta Brad. Theo a streamre pillantott. A videó egyelőre Simon kameráját mutatta, ahogy a fiú unottan pörög jobbra-balra a székében. Theo jól ismerte Simon szobáját ebből a szögből, szinte jobban, mint a sajátját. A rengeteg videóhívás miatt akár fejből le tudta volna rajzolni tökéletesen, a falon lévő apró karcolásokkal együtt, amiket azóta látott, hogy Simon megvette a jobb minőségű kamerát.

– Helló! – Simon most egy kicsit felemelkedett, és látszott, hogy valamit csinál a gépen. – Esetleg berakhatlak titeket is a streambe? Ki akar jönni kamerával?

– Nekem oké. – Theo bekapcsolta a kamera funkciót, és azonnal meg is jelent Simon mellett a világ előtt. Felemelte a bal kezét, és meglepve látta, hogy a képmása szinte azonnal utánozza őt. Ritka volt, hogy sosem késett a kép.

– Egy pillanat – hümmögött Lilo, és pár pillanat múlva ő és Brad is ott sorakoztak a képernyőn. Lilo szobája ugyanolyan ismerős volt Theonak, mint Simoné, ha nem jobban. Tudta az összes könyvcímet a polcról, ismerte a kirakott poszterek apróbetűs részeit is, és Lilot is legalább ennyire. Bradet mutatta legközelebbről a kamera, látni lehetett az apró, sötét szeplőket az orrán és a szintén sötét hajszálait is egyenként ki lehetett venni.

– Túl sokan vagyunk – jegyezte meg a fiú, miután megszemlélte a felállást. – Vegyük ki Theot.

Theo felvihogott. Nem is számított másra: Brad szeretett a show középpontjában lenni, bármilyen áron is.

– Neked meg mi a fene bajod van velem?

– Nem tudom – vonta meg a vállát Brad.

Lilo a szemét forgatta.

– Kezdhetnénk, Simon? Kezd elegem lenni ebből a kisbabából.

– Ma már megvitattuk egyszer a koromat, és szíves-örömest beszélek megint a témáról.

– Na, jó, fogd be! – kuncogott Lilo. – Senki nem kíváncsi még egyszer a kiselőadásodra.

– De Theo még nem is látta – nyüszített Brad.

– Nem is vagyok rá kíváncsi.

– Árulkodni fogok Augustnál, amiért bunkó vagy velem.

– August úgyis az én pártomat fogná – szegte fel az állát Theo. – Tudja, hogy te kezdted, mert mindig te kezded.

– Nem is én kezdtem, egy szót sem szóltam, te meg...

Simon belesikított a mikrofonba, mire mindenki a fejéhez kapott. Theo fülében fájdalmasan visszhangzott az éles, magas hang.

– Mi a fene, Simon? – visított Lilo, aki le is kapta magáról egy pillanatra rózsaszín fejhallgatóját.

– Soha nem hagytátok volna abba, ha nem csinálom ezt – mondta egyszerűen Simon. – Megvan a teszt. A chat szerint nem elég izgalmas, ha csak együtt kitöltjük, ezért valami versenyt kéne csinálnunk. Van ötletetek?

– Nekem van ötletem! – jelentkezett Brad. – Legyünk két csapatban. Én leszek Theoval, Lilo pedig Simonnal.

– Én akarok Theoval lenni – panaszkodott Lilo, mire Theo halkan felnevetett.

– Tipikus nő. – Brad az asztalra csapott. – Örülnöd kéne, amiért bevállalom Theot, tuti ő tudja a legkevesebbet a SUB-ról négyünk közül.

– Hé! – kiáltott felháborodottan Theo. – Két éve folyamatosan játszok! Egyébként is, sokkal szívesebben lennék Liloval, mint veled.

– De nem tudsz dolgokat. Ne felejtsd el, hogy igazi August fan vagyok, mindent tudok rólad.

– Simon, távolítsd el a gyereket a hívásból! – kérte Theo. Simon felvonta a szemöldökét, és megrázta a fejét.

– Eszemben sincs. Én leszek Liloval, ti meg ketten.

– Mi leszünk a piros csapat – közölte Brad. – Theo és én matchingelő pulcsit fogunk viselni.

– Dehogy fogunk.

– De még mennyire. Felveszem a Theo-pulcsim.

– Miért van neked egyáltalán Theo-pulcsid?

– Nekem is van Theo-pulcsim – szúrta közbe Simon. – Szerintem mindenkinek van Theo-pulcsija.

– Chat, kinek van még Theo-pulcsija? – ordított Brad.

– Hangerő! – kiáltott vissza Theo. – Ti meg ne lopjátok a pulcsimat.

– Tudod, ugye, hogy előtted is létezett fehér-piros csíkos pulcsi a világon? – kérdezte vihogva Lilo.

– Nem létezett – javította ki Brad. – Theo találta fel. Mi leszünk a piros csapat.

– Oké – sóhajtott Simon. – Ti lesztek a piros csapat.

– Voháááááá! Örülsz, Teddy?

– Örülök.

– Remek. Akkor kezdhetünk?

Mindenki bólogatott, Lilo izgatottan összeérintette az ujjait. Theo nem tehetett róla, gyorsan ablakot váltott, hogy egy pillantást vethessen az üzeneteire. August még mindig nem válaszolt. Különös csalódottság sepert végig rajta, pedig számíthatott volna erre.

– Én készen állok. Theo és én tarolni fogunk. Jó, mondjuk Theo annyira nem, de én... – Brad önelégülten vigyorgott, és hátradőlt a székében. – Nálam csak August ismeri jobban a SUB-ot.

– Hé, kölyök! – kiáltott rá Lilo mosolyogva. – Tényleg, Simon, August nem ugrik be ma?

Simon koncentráltan meredt a képernyőjére, de most megrázta a fejét.

– Elfoglalt – felelte egyszerűen.

Theo egy pillanatra lesütötte a szemét, ahogy átfutott rajta a bűntudat. Bűnösnek érezte magát, amiért szórakozni mer, amíg August... Mit csinálhat most? Nem kéne felhívnia? Egy fél percnyi szünet állt be a beszélgetésbe, hirtelen senki sem tudta, mit mondjon.

– Úgy se bírja ki sokáig Theo nélkül – jegyezte meg hirtelen Brad, és Theo még hálás is lett volna neki, amiért megtörte a csendet. – Ha egy óránál tovább megy a stream, be fog csatlakozni.

– Dehogy fog – ellenkezett Theo.

– De-de-de – bólogatott hevesen Brad.

Lilo elfojtott egy mosolyt, és Simon szája is gyanúsan felfelé görbült. A chatben pörögtek az üzenetek, Theo pontosan tudta, mit írnak, még annak ellenére is, hogy direkt nem nézett oda. Miért? Miért nem tudják egy percre békén hagyni?

– Hagyjátok abba – mondta félig kuncogásba fulladt hanggal. – Hagyjátok abba, nem fog jönni.

– Elhiszem! – Simon felemelte a kezeit az asztalról. – De ha nincs igazad...

– Akkor! Akkor teljesítened kell a chat egy kérését.

– Micsoda? – Theo összevonta a szemöldökét. Mégis mit akarnak ezzel elérni? – Ez baromság, nem csinálok ilyet. Mire gondoltok egyáltalán?

Lilo halkan fulladozott a nevetéstől. A pillanatnyi feszültségnek, amit August feltűnő hiánya okozott, már nyoma sem volt.

– Ha August nem telefonál bele a streambe, akkor nyersz. Ha viszont felhív téged közben, akkor van a chatnek egy kívánsága.

Theo a szemét forgatta. Nem szívesen áldozott be egy kívánságot a feszültség eltüntetése végett, de mostanra nem volt választása.

– Ez baromság – ismételte.

– Tuti megütöd a subgoalt, naaaaaa – könyörgött Brad.

– Nem. – Theo határozottan rázta a fejét.

– Legyen csak az első egy óra akkor. Csak akkor vesztesz, ha addig hív, amíg a stream nem lépi át az egy órát. Ha nyersz, kapsz kétszáz ingyenes feliratkozót Simontól.

Simon meglepő módon bólogatni kezdett.

– Kétszáz feliratkozó, Theo. Kétszáz!

Theo felsóhajtott, és kifújt egy hajtincset az arcából. Megint ablakot váltott, és a csevegést megnyitva gépelni kezdett. Már percek óta tisztában volt vele, hogy igent kell mondania – a közönség izgalomra vágyott –, de még reménykedett benne, hogy valahogy megúszhatja a nem kívánt szituációt.

– Oké, benne vagyok.

– Ha! Írni akarsz neki! – kiáltott fel Simon, amivel Theo minden reménye azonnal köddé vált. – Azonnal kérek egy screenshotot a beszélgetésetekről.

Theo érezte, hogy az arca kezd átmelegedni. Ez tuti elvonja mindenki figyelmét a Dante-drámáról.

– Dehogy küldök.

– Kétszáz feliratkozó – suttogta a mikrofonba Lilo.

Theo behunyta a szemét, aztán kitörölte a kezdetleges üzenetet, és elkészítette a képernyőképet. Privát üzenetben csatolta Simonnak. Látta a fiú arcán, hogy megkapta, mert halványan elmosolyodott.

– Rendben. Kezdődhet a játék.

– Na, én is látni akarom Theo és August beszélgetését! – nyafogott Brad.

– Nem gyerekeknek való tartalom.

– Simon! – kiáltott Theo, és azonnal eltakarta az arcát a kezével. – Mi a probléma veled, miért csinálod ezt? Komolyan, mi a bajod?

Simon halkan vihogott, Brad hitetlenkedve tátogott és a fejét rázta, Lilo pedig Theohoz hasonlóan eltűnt a karjai mögött. A Crat-on mindeközben megjelent egy piros felirat Theo feje fölött. „August! Ennyi időd van kínos helyzetbe hozni Theot: 46:12"

– Haha, nagyon vicces – motyogta Theo. Ha August nézi a streamet, akkor nem fogja felhívni, bár ebben nehezen bízhatott. Valószínűleg alszik, és akkor lehetősége sincs becsatlakozni.

– Olvashatom a kérdéseket? – szakította félbe a gondolatait Simon. – Ha felváltva megyünk, az úgy jó?

– Aha.

– Akkor. Brad és Theo...

– Piros csapat – javította ki Brad.

– Piros csapat. Minek a rövidítése a SUB?

– SUBWAAAAAAAAY – ordította a fiú a levegőbe tartott karokkal.

Theo hangosan felnevetett.

– Ez a végleges tipp? – kérdezte felvont szemöldökkel Lilo.

– Abszolút! – vigyorgott Brad. – A Subsequentet bénának gondolták, és nemrég lecserélték. A Subway sokkal menőbb.

– Egyetértek – felelte Theo. – A Subway menőbb. De nincs levédve már?

Brad legyintett.

– Kit érdekel. Következő kérdés, Fireboy!

– Fireboy? – grimaszolt Simon. – Fogd be, Brad, a végén tényleg kidoblak a hívásból. Lil, szívem, mi jövünk.

– Ne kímélj! – Lilo belekacsintott a kamerájába.

– Melyik karaktertípus rendelkezik a legkevesebb hp-val?

– Én és Theo – vágta rá Lilo. – Ez abszolút igazságtalan, de ezt az egy dolgot kivéve a gyógyító egyértelműen a legjobb karakter.

– Igen! – helyeselt Theo. – A többi tiszta szar.

– Ez könnyű! – nyögött fel Brad. – Következőt, következőt! A piros csapat tarolni fog.

– A piros csapat a legbénább név, amit kitalálhattál volna – jegyezte meg Theo. Muszáj volt beszélnie, ez megakadályozta, hogy a gondolatai elkalandozzanak.

– Nem is. A chatnek tetszik. És ugorj fel CratC-re. Máris a felkapottban van.

Theo megnyitotta az oldalt, és tényleg a legfelső címsorban találta a piros csapatot. Egy csomó szelfit jelöltek meg ezzel a taggel, amin a rajongók Theo pulcsijának mását viselték. „Mindenkinek van Theo-pulcsija" mondták a leírások.

– A pulcsid nem egyedi, Theo – mondta Lilo. – Nekem is van, felvegyem?

A chat egyértelmű igent kiáltott. Lilo kikapcsolta a kameráját.

– Mindjárt jövök – jelentette, aztán Theo hallotta a pittyenést a fülében, hogy némította magát.

– Piros csapat – szólt drámaian Simon. – Felkészültetek a következő hardcore kérdésre?

– Azóta készen állok, hogy megszülettem!

– Melyik évben jelent meg a SUB 2.3-as verziója, ami később lekerült a piacról, és miért vették le?

– Kétezer-tizenhétben – mondta Theo.

– És azért vették le, mert volt benne egy baromi véres mini videó – fintorgott Brad. – Az anyukák felháborodtak rajta.

– A te anyukád is? – kérdezte vigyorogva Simon.

– Kapd be – nyújtotta ki a nyelvét Brad. – Csak féltékeny vagy, amiért Theo és én ilyen nyerő csapat vagyunk. Teddy! Virtuális pacsi!

– A fenét – vágta rá Theo.

A következő pillanatban Lilo jelent meg a képernyőn. Még egy másodperc telt el, mire a lánynak sikerült bekapcsolnia a mikrofonját. Tényleg piros-fehér csíkos pulóvert viselt, bár nem egészen olyat, mint Theoé.

– Mit szóltok? – kérdezte, míg a chat éljenzése közben megfordult a kamera előtt.

– Az enyémnek van elöl egy zsebe – jegyezte meg Theo.

– Theoé menőbb – mondta Brad. – De azért jól áll.

– Kösz. – Lilo leült a székébe. – A chat azt akarja, hogy ti is vegyétek fel. Közös Theo-pulcsi nap van!

Brad elfordult a kamerától, de csak egy pillanatra, amíg elővett valamit a szekrényéből.

– Az enyém itt van! – kiáltotta büszkén. Levette a fejhallgatóját, és felhúzta a pulcsit.

Simon felállt, és kisétált a képből. Mire visszatért, már ő is piros-fehéret viselt.

– Jézusom, hogy lehet mindannyiótoknak ilyen pulcsija? – kérdezte kelletlenül Theo.

– Mert a rajongóid vagyunk – vigyorgott rá Lilo. – Ha majd itt leszel, szerzünk neked rózsaszín fejhallgatót, és te is viselheted az én névjegyem.

– Persze. Meg viszek neked egy igazi Theo-pulcsit, aminek van zseb az elején, mert a tied nem jó.

– Oké – sóhajtott Lilo. – Alig várom.

– Nem kell sokat várnod – jegyezte meg somolyogva Brad. – Mit fog szólni August?

– Brad! Fogd már be!

– Befejezzük még ezt a tesztet, vagy beszélgessünk Franciaországról? – kérdezte Simon kicsit sértetten.

– Befejezzük – felelte gyorsan Theo. Nem szerette volna tönkretenni Simon programját. – Lilo és te jöttök, nem?

– De. Az a csapat BÉNAAAA.

– Dehogy béna. A piros csapat a béna.

– Nem. Mi vagyunk felkapottak, nem ti. – Brad kinyújtotta a nyelvét. Theo fintorgott.

– Abbahagynád ezt? Borzasztó idegesítő.

Brad megint kinyújtotta a nyelvét.

– Következő kérdés. Melyik az a bolt, ahol a legnagyobb valószínűséggel találsz munkát a játékban? – olvasta Simon.

– Hát, azt hiszem a Zockery-ben – túrt citromsárga hajába Lilo. – Ugye?

– Igen – bólintott Simon. – Szerintem is.

– A Zockery béna – jegyezte meg Brad. – Minden béna, amire ti gondoltok.

– Igen – mondta Theo vigyorogva. – A piros csapat a nyerő.

– Theo? – sikított kétségbeesetten Lilo. – Micsoda pálfordulás!

– Azt mondta, a piros csapat a nyerő! – kiáltott Brad. – Ez életem legjobb napja!

Theo megint megnyitotta a CratC-t. Minden tele volt velük. Képernyőképek négyükről, ahogy a pulcsikat viselik, klipek leginkább Brad ordításáról. Már a fanartok is kezdtek gyülekezni. Theo egy pillanatra elmosolyodott, amikor meglátott egyet, amin Auguston van piros-fehér csíkos pulcsi.

– Akkor is vesztettél, ha August írt neked – hallotta Lilo hangját a fülében. – És a számláló szerint még van huszonnégy perce.

– Nem írt nekem – védekezett. – Küldhetek még egy képernyőképet Simonnak, ha szeretnéd. Nem írt egyáltalán. Csak a CratC-t néztem.

– Én nem vagyok kíváncsi a képernyőképeidre! – mondta Brad. – Nem akarom tudni, miről beszélnek a felnőttek.

– Annyira undorító vagy – forgatta a szemét Theo. – Teljesen normális beszélgetésünk van. Legutóbb küldtem neki egy videót, és kész.

– Na, de milyen videót? – kérdezte suttogva Simon.

– Egy teljesen normális videót!

– Tudjátok mit? Hanyagoljuk a témát, különben kénytelen leszek szülői felügyeletet kérni az apámtól.

Lilo majd megszakadt a röhögéstől, Simon elégedetten kuncogott.

– Akkor a piros csapat jön. A kérdés: melyik a statisztikák szerint a legtöbbet használt karakter?

– Ezt nem tudom – mondta Theo, és megvakarta a fülét. – Talán a vegyész? A vegyész népszerű. Brad?

Brad csücsörített.

– Egyszer olvastam erről valamit. Azt hiszem, a vegyész vagy a bérgyilkos volt. De nem emlékszem pontosan.

– Nagyon sok vegyész van. Még sosem játszottam olyan játékot, amiben senki nem jelentkezett vegyésznek. Pótolt bérgyilkos már többször előfordult.

– Igazad van, így belegondolva igazad van – hümmögött Brad. – Legyen vegyész. Ugye, piros csapat?

– Vegyész – véglegesítette a választ Theo.

– Oké, bejelöltem. Lilo, melyik az a helyszín...

Simont egy dallam szakította félbe, ami élesen elütött a Theo fejhallgatóját betöltő hangoktól. Brad felvonta a szemöldökét, Simon elhallgatott. A chat megőrült.

– Várjatok, azt hiszem... – Theo félig nevetve felhorkant, mint aki maga sem hiszi el, amit mond. – Azt hiszem, csörög a telefonom.