Augustnak végig gyomorgörcse volt a találkozó miatt, mert nem kis lépésre szánta el magát. Felfedni az arcát több ezer ember előtt, mikor évekig titkolta a kilétét? Ehhez még neki is össze kellett gyűjtse a bátorságát, hiába, hogy mindenkitől csak támogatást kapott volna. A találkozó napján próbált minél tovább aludni, hátha lemarad az esemény nagy részéről, de az izgatottsága már délelőtt kikeltette az ágyból. A déli órákbeli felkelése ellenére, mégis mire fellépett az internetre, már az egész CratC-t elárasztották a képek, a hashtagek és videók. Ahogy pörgette az oldalt, folyton Theo arca került a szeme elé. Ez erősítette meg a döntését, hogy igenis, muszáj volán mögé ülnie. Ha jól számolta, négy órán belül oda is érhet New Yorkba, a találkozó helyszínére.

Alig várta, hogy végre New Yorkba érhessen és megölelhesse az ő Teddyjét. Nem tudta elhinni azt, hogy mire vállalkozik. Nem igazán volt még szüksége arra, hogy egyhuzamban négy órát vezessen, de Theo miatt ezt bármikor megtenné.

August a CratC posztok görgetése közben elfogyasztotta a reggelijét, felöltözött és ezzel felvette a Theo pulcsiját. A tükörbe utoljára belenézve megigazította a haját és ekkorra realizálta azt, hogy tényleg megteszi. Két év titkolózás után megmutatja magát a nagyvilágnak. Egy nagy sóhajtást követően kiment az ajtón, bezárta a házát és megközelítette az autóját. Még mielőtt meggondolhatta volna magát, elindult. Már nem volt visszaút, elfordította a slusszkulcsot és elkezdte a négy órás utazását.

Az autóban fülledt meleg volt, a verejték August homlokán egyre inkább csak gyűlt és hiába állt percenként egyre kevesebb kilométer előtte, nagyon messzinek érezte a célját. Az órájára tekintve látta, hogy az óra delet ütött, vagyis már húsz perce úton volt.

August az első fél órában azon agyalt, hogy hogyan kellene megszólítania Theot. Az első találkozásuk egy olyan pillanat, amit már mindketten nagyon izgatottan vártak és a tény, hogy Theo nem tud August érkezéséről, még inkább felcsigázta a fiút. August lelki szemei előtt látta, hogyan fog lezajlani a találkozás: első lépésként August elbújik a tömegben, azt remélve, hogy senki sem fogja felismerni. Az első szegmens már magában elég veszélyesnek tűnt, de August fejben felkészítette magát minden lehetséges kimenetelre. A második lépés ennél sokkal egyszerűbb és kiszámíthatóbb: August terve szerint felkeresi majd Theot a programjai után és annyit mond, hogy "Helló, Teddy!". August úgy vélte, ez a legjobb dolog amivel meglepheti a legjobb barátját. Egyértelmű lesz az, hogy ki szól hozzá és Theo rá fog nézni és meg fogja ölelni, annyira szorosan, hogy August levegőt sem fog majd kapni.

A terv tökéletesnek tűnt, most már csak az kellett, hogy senki se borítsa el az egészet, mert annak káosz lenne a vége. Óriási káosz.

August a rádióban szóló zenék között válogatott, amikor megszólalt a csengőhangja. Egy egyszerű mozdulattal felvette a hívást, majd kihangosította.

– August! Annyira sajnálom, hogy nem vagy itt – hallotta meg Simon hangját a vonal másik oldalán August. – Az előbb ebédeltem a nagy sztárral, Karolina Coulsonnal! Érted, Karolina Coulsonnal! Mennyire menő már ez!

– Oké, meglepetés, mégis megyek a találkozóra – jelentette be August, rettegve Simon reakciójától. – Volt egy rémálmom és rájöttem, hogy mennyire szeretnék menni.

– Micsoda? – kérdezett vissza Simon. – Mi történt? Rendezed a dolgaid a barátoddal?

– Ez nem vicces, Theo nem a barátom – jegyezte meg August, de a vonal másik oldalán csak Simon nevetését hallotta. – Realizáltam azt, hogy ennél nagyobb lehetőségem nem lesz sohasem, szóval úgy voltam vele, hogy az a legkevesebb, ha elmegyek a találkozóra.

– Ez érhető, Theo sem gyakran hagyja el a házát, egy publikus eseményen kell lekapni, amíg levegőn van – magyarázta Simon, még mindig a saját viccein röhögve.

– Lekapni? Simooon! – kiáltott fel August. Szinte biztos volt abban, ha most tükörbe nézne az arca paradicsompiros lenne. – Először megölelni szeretném, utána jöhet bármi más.

– Elkapnit akartam mondani, véletlen volt, eskü! – vágta rá Simon, majd témát váltott. – Mikorra érsz majd ide? Tud bárki is arról, hogy jössz?

– Csakis te és több, mint egy órája vezetek, olyan három óra múlva odaérek – válaszolt August Simon kérdéseire. A tekintetét viszont egy pillanatra sem vette le az útról, igyekezett minél biztonságosabban vezetni, hogy semmi baj se történjen. – Nem szeretném, hogy bárki tudjon az érkezésemről, szeretnék meglepetésként érkezni.

– Csak a szervezők meg ne tudják, óriási katasztrófa lenne belőle. Most gondolj bele, lemondtad a találkozót, mivel titkolod a kinézeted és a személyedet, erre megjelensz, mert rémálmod volt. Bele szeretnél menni a rémálomba, vagy elég ha annyit tudok, amennyit mondtál? – Simon egy pillanatra sem fogta be a száját, izgatottan fecsegett. – Egyébként én nagyon örülök annak, hogy jössz, mert ez egy óriási élmény. Mindenki nagyon kedves. Kivéve Nia Preston, neki amikor köszöntem elfordult a másik oldalra. Valószínűleg azt hitte, hogy egy rajongó vagyok, lehet, hogy nagyobb "tartalomkészítő" felirat kellett volna a kártyámra.

– Nia Preston a videóiban is egy szörnyű embernek tűnik és már több helyen is olvastam azt, hogy nem is szereti a rajongóit, szóval nem meglepő – tette hozzá August. – A rémálmomról csak annyit, hogy emlékszel a bálom napjára?

– Amikor megcsókolt Lucy Nelson, totálisan kiakadtál és Theot bombáztad üzenetekkel helyettem? – kérdezett rá Simon.

– Igen, az a nap. Nem is az a lényeg, a csók most is megtörtént, sőt, veled streameltem előtte elég vicces volt.

– Hadd foglaljam össze mindazt, amit eddig mondtál, mert nem igazán tudom, hogy miről beszélsz. Azért volt rémálom, mert velem streameltél vagy mert Lucy Nelsonnal csókolóztál? – értetlenkedett Simon. – Nem teljesen értem, hogy mire gondolsz.

– Igazából, mindkettő oké volt, csak ... – August nem bírta befejezni a magyarázatát Simon feldúlt felkiáltása miatt.

– Csakis oké volt velem streamelni? August, ennél jobban már nem tudod megsérteni az érzéseimet – vágott bele August szavába Simon.

– Hagyod hogy befejezzem és megmagyarázzam mire gondolok, vagy nincs rá jogom? – August nevetve válaszolt Simon felháborodására.

– Most nem állsz olyan pozícióban, hogy bármire is jogod legyen – jelentette ki Simon. August biztosra vette, hogy a fiú mosolyog.

– Oké, szóval az álmom úgy kezdődött, hogy felkeltem és reggeliztem majd veled streameltem. A stream témája az volt, hogy gyógyítókként kipróbáltuk a SUB extrém módot és meglepődtem, amikor elkezdtél Lilóról áradozni, hogy mennyire nehéz dolga van egyedüli gyógyítóként a csapatban. A rémálom-Simon teljes megszállottja volt Lilonak. Külön megemlítetted és fényezted a cím közben, már itt nem volt teljesen tiszta az egész.

– Most ezzel azt mondod, hogy van egy univerzum, ahol totális Lilo simp vagyok? – érdeklődött Simon, mire August egy igent mondott. – Uh, unalmas egy univerzumnak tűnik.

– Mindegy, az álmomban nem létezett Theo. Lucy Nelson ugyanúgy megcsókolt, még mindig kapcsolatban volt meg minden és amikor kiakadva ott hagytam, nem találtam Theo profilját. Akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos nekem Theo és ez az egész, szóval eljöttem a találkozóra érte. Meg érted is persze, te vagy az egyik kedvenc emberem, Simon – mesélte August teljes beleéléssel.

– Szóval azért jössz a találkozóra, mert az álmodban életed szerelme Teddy nem létezett és rájöttél, hogy mennyire fontos neked az, hogy találkozz vele, vagy azért, mert nem akarod egyáltalán, hogy Lilo simp legyek és megállíts attól, hogy feliratkozzak négy dollárért Lilo csatornájára?

– Az utóbbi, az a négy dollár pénzkidobás lenne – felelte August. – Oké, ez gonosznak hangzik, bocsánat, de sose lett esélyem jóba lenni Liloval. Akármennyire próbálkoztam, nem engedett közel magához, mintha úgy érezte volna, hogy én meg ő versenyzünk Theo figyelméért.

– Mert az is történt, csak ezek szerint te hatásosabb voltál, mert Theo a te barátod, nem az övé – csettintett Simon a nyelvével. August azt kívánta, bárcsak máris ott lenne a találkozón, hogy beleüssön Simon vállába.

– Theo még mindig nem a barátom – erősítette meg August.

– Már nem hiszek neked, csakis miatta eljössz egy találkozóra és felfeded az arcod egy csomó embernek, ilyet csakis életed szerelméért tennél – válaszolta Simon szkeptikusan. – Ha velem lett volna ilyen rémálmod, csak átfordultál volna a másik oldaladra nevetve, hogy mennyivel jobb ez az univerzum.

– Igazad van, biztosan tovább aludtam volna, mégis csak ezért vagyok ikonikus – cukkolta tovább Simont August egy óriási mosollyal az arcán. – Tudod, úgyis alszom.

– Mindenki ismeri a szövegedet, August – sóhajtott egyet Simon. – Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól elbeszélgettünk, de sajnos el kell köszönjek, mert mindjárt kezdődik az előadásom, szóval kívánj kéz és lábtörést. Neked pedig további jó vezetést, olyan két és fél óra és itt vagy!

– Sok szerencsét, Simon – köszönt el August és megint magára maradt.

Egyedül a rádiója törte meg az autóban uralkodó, feszültséggel teli forróságot. August amíg Simonnal beszélt pár percre elfelejtette minden problémáját és a meleg sem érződött ennyire égetőnek, viszont most, hogy semmi sem terelte el a figyelmét, minden rosszabbnak érződött. A rádióban szóló dalok sem segítettek a helyzetén, a repetitív remix zenék korántsem voltak a kedvencei, az egyhangú ütemektől csak megfájdult a feje. Simonnak igaza volt, August közel volt az út feléhez. Ha minden jól sikerül, picit több, mint két órán belül látni fogja Theot élőben. Még mindig lehetetlennek hangzott ez az egész. August nem tudta elhinni, hogy tényleg beült az autójába. A szerelem ezek szerint teljesen megőrjíti és bátorrá teszi. Talán túl bátorrá. Mi van, ha Theo nem is fog örülni neki? Végülis, kétszer nemet mondott neki, mostmeg úton van a találkozóra, hogy meglepje Theot. August nem várhatja el azt, hogy Theo örüljön is neki. Megjelenik két nemleges válasz után és teljes meglepetést okoz mindenkinek. Biztos, hogy ez volt a jó döntés? Két órával később már csak nem fordulhat vissza, az út felét már megtette, de minden kilométer jelző táblánál egyre nagyobb súly telepedett a mellkasára. Már nem volt biztos abban, hogy ez a jó döntés.

Az a gondolat tartotta benne az erőt, hogy Simon, Brad és Harvey biztosan örülni fog majd az érkezésének. Theo reakciójában viszont már nem volt ennyire biztos, de megéri ennyi kockázat, nem?

–

August két órával és több kiakakadással később ért oda a találkozó helyszínére. A stadion óriási volt, már kintről lehetett érezni a tömeg jelenlétét. August az épületet megközelítve egy pillanatot sem gondolt arra, hogy jegyet kellene vennie, úgyhogy óriási csalódással fogadta a tényt, hogy a biztonsági őrök nem akarták beengedni a helyszínre.

– Ha ismerem az egyik tartalom készítőt, akkor bemehetek? Természetesen megveszem a jegyet, csak tudják, nagyon fontos, hogy bemenjek és nagyon sajnálom, hogy csak most értem ide, de későn döntöttem és messziről jöttem, légyszíves engedjenek be – magyarázott August, miközben kérlelő szemmel nézett az egyik biztonsági őrre.

– Ha ide tudja hívni az egyik tartalom készítőt, részt vehet az eseményen, mint plusz egy fő, de dupláját kérjük el a jegyért – jelentette ki a férfi, mire August magában elmosolyodott az örömtől. Rögtön előkapta a telefonját és megkereste a Simonnak közös beszélgetését és elkezdett gépelni.

AugustIsSleeping: van egy kis probléma

SimonSays: hadd találjam ki, nem engednek be?

AugustIsSleeping: talált süllyedt, viszont azt a részt már elintéztem, de ki kéne jönnöd. már rábeszéltem őket arra, hogy beengedjenek, mint plusz egy fő, de ahhoz ki kéne jönnöd. meg a jegy dupláját kell fizessem, de tökmindegy

SimonSays: úton vagyok, a főbejáratnál vagy?

AugustIsSleeping: igen, de kérlek siess, mert nem hiszik el, hogy tényleg ismerek valakit bentről

SimonSays: jól van, rohanok mester!!!!

Simon betartotta a szavát, alig öt perccel később már az ajtóban lihegett. Felmutatta a nyakában lógó kártyát a biztonsági őröknek, akik egy bólintással konstatálták a tényt, hogy Simon egy tartalom készítő.

– Igen, tényleg velem van a srác, elnézést a kellemetlenségekért – szólalt meg Simon.

August kifizette a pénzt, majd a kapott jeggyel Simonnak együtt berontott az épületbe. Az egész dekoráció úgy nézett ki, mint egy álom. A csarnok eleje tele volt standokkal, rajtuk streamerek áruival: különböző dizájnos pulcsi, póló és sapkák hevertek mindenhol. Kicsivel hátrébb helyezkedett el a nagyszínpad, ahol most is egy előadás zajlott.

– Tuti rájöttek az őrök, hogy te vagy a nagy August – jegyezte meg Simon. – Miután én jöttem ki, mint az ember, akit ismersz gyanúsan rám néztek és szinte éreztem, hogy tudják, hogy ki vagy.

– Igen, szerintem ezért engedtek be – egy biccentéssel fejezte ki August az egyetértését. – De teljesen mindegy, mert itt vagyok, nem?

– Üdvözlöllek a CratC találkozón, August! – kiáltott fel Simon. – Látom, hogy már most Theo pulcsi van rajtad, de annál az árusnál lehet kapni halas pulcsikat vagy annál a másiknál árulja Brad az új kenyeres pólókat, ha gondolod nézz szét nyugodtan, de nekem rohannom kell, mert mindjárt megbeszélésem van. – Simon egy öleléssel búcsúzott el Augusttól. – Majd látni akarom Theo arcát, ha találkoztok, írj rám ha megközelíted – mondta utoljára Simon, majd elfordult a nagy függönyök irányába.

– Feltétlenül – kiáltott utána August.

August miután többek között vett Harvey kávéjából, megnézte Brad összes új pulcsiját és beruházott több termékre is, felfedezte a saját standját.

Annak ellenére, hogy nem vett részt a találkozón, ő volt a CratC egyik legnagyobb tartalomkészítője, úgyhogy nem lepődött meg azon, hogy itt is árulják a termékeit.

A sorba beállva kíváncsian pásztázta a termékek számát és sokszínűségét. Több kollekciójából voltak ott darabok, de a kedvence a Theoval közösen kiadott termék volt, a zöld hallal díszített bögre.

– Hali, azt a halas bögrét szeretném kérni – jelentette ki August. A háta mögött hirtelen sugdolózást hallott. Ajaj.

A beszélgetés akkor sem maradt abba, miután August megvette a terméket és kiállt a sorból. A fiú visszanézett a mögötte álló lányokra. Szinte biztos volt abban, hogy felismerték őt és ugrott az álcája. Körülbelül tíz percig tudott ismeretlen maradni.

Legszívesebben elfutott volna a világ végére, de a lábai legyökereztek a földbe. Legbelül a kíváncsisága győzött. Még nem találkozott egy rajongójával sem korábban. Érdekelte, hogy mi fog történni és hogy miket fognak neki mondani. Theo már rengeteg rajongó interakcióról mesélt és nagyon sokszor pozitív hangnemben, szóval úgy érezte, hogy készen áll erre. Még akkor is ha talán nem ez volt a legmegfelelőbb pillanat.

A két lány hamar kikerült a sorból és elkezdtek August felé lépkedni.

August belül magát és a kísérletező énjét átkozta. Az utolsó pillanatig azt remélte, hogy nem ismerték fel és ez csak egy véletlen egybeesés, de a lányok köszönése megtörte a közöttük álló hangos csendet.

– Nem akarunk illetlenek lenni vagy bármi, de nagyon ismerős a hangod – szólalt meg az egyik lány remegő hangon. August egy kicsit megnyugodott, hogy nem csak ő izgult.

– Igazából van egy tippünk arra, hogy ki vagy – tette hozzá a másik. – Nagyon hasonlít a hangod Augustéra és tudjuk, hogy ő nem hivatalos a találkozóra és nagyon sajnáljuk, hogy ha tévedtünk, de ha te vagy az igazi August, elszerettük volna mondani, hogy a streamjeid sok-sok nehéz pillanaton segítettek már át és nagyon hálásak vagyunk.

– Ezt nagyon jól esik hallani, most szükségem volt erre – nevetett fel halkan August. – Igen megtaláltatok, én vagyok August és nagyon örülök, hogy így gondoljátok. Ha szeretnétek, tudunk csinálni néhány közös képet, de csakis akkor, ha megígéritek, hogy nem poszoljátok ki a találkozó ideje alatt.

– Szerintem el fogok ájulni – jelentette ki az egyikőjük, mire August megijedt egy pillanatra.

– Ennyire nem vagyok egy nagy ember, kérlek ne! – replikázott August, mire a lányok elmosolyodtak.

– Ugyanannyi törődő vagy, mint a streamjeid alatt. Annyira nyugodt és jó hangulatú streameket vagy képes teremteni, amiket öröm nézni, mindig biztonságban érzem magam, ahányszor meghallom az intródat. Nem tudom, hogy most csak álmodom vagy ez tényleg megtörténik. – A másik lány kishíjján zokogásban tört ki. – Minden álmom lenne, ha tudnánk egy közös képet csinálni, persze. Az baj lenne, ha megölelnélek?

August csak megrázta a fejét, majd a kettő lány a karjaiba esett. A csoportos ölelés után elkészült a közös kép is és August elköszönt a lányoktól. A tény, hogy mennyire barátságos emberekkel találkozott, megnyugtatta. Mindig is ilyen első interakciót szeretett volna. Az arcán egy nagy mosollyal indult tovább a csarnokban, majd hirtelen Theo hangja töltötte be az egész épületet. August elindult a nagyszínpad irányában, ahol ott volt ő. Theo ott ült a színpad tetején a fehér-piros csíkos pulcsiját viselve. Ott ült, beszélt és létezett. August egy pillanatra levegőt venni is elfelejtett, teljesen lesokkolt. Theo a való életben is létezett, nem csak a képernyőjén.

– TheOFriendlyFish... – August végig Theot bámulta. Nem bírta levenni a tekintetét a fiúról. Theo viszont a tömegre sem nézett, a tábláját kémlelve óvatosan húzta le a papírszalagot. – Halott? Nem, nem vagyok halott. Asszem. Hehe.

A közönség nagy része felnevetett, de August csak állt és bámult. Nem nevetett, nem reagált semmit sem a fiú vicces szavaira. August ekkor jött rá, hogy tényleg megtette. Tényleg eljött a találkozóra és most Theo előadását nézi a hátsó sorból. Theo felnézett a táblájáról és végignézett a tömegen. August látta, ahogy Theo meglepődik azon, hogy hány ember áll a színpad előtt, de utána folytatta a showt minden akadály nélkül.

– Második – August hirtelen azon kapta magát, hogy úgy mosolyog, mint a tejbetök. – TheOFriendlyFish... házas? Nem. TheOFriendlyFish... foglalt? Miért érdekel mindenkit ennyire a szerelmi életem? – August felnevetett. – Ez igazából mindegy, van egy fontosabb kérdésem is. Miért kerestek rá többen arra, hogy házas vagyok, mint hogy csak járok valakivel?

A közönség nevetett Theo összes viccén. August tudta, hogy ez nagyon jól esett Teddynek.

– TheOFriendlyFish ... terhes? Ez egyre rosszabb, srácok, miért ezek a leggyakoribb találatok? – Theo vidáman, a fejét ingatva fejezte ki a kritikáját a közönség felé. – Biztos vagyok benne, hogy a következő ennél jobb lesz. TheOFriendlyFish... elvileg stream? Ez érhető mondjuk, de ennél sokkal jobbak vagytok, én tudom!

Az előadás így haladt tovább, August minden pillanatát élvezte és tudta, hogy Theo is ugyanígy érez. A jó hangulat miatt az idő nagyon gyorsan telt és a táblák rövidesen elfogytak. Theo elköszönt a tömegtől és lement a színpadról. A találkozón tízperces szünet következett. A tömeg mozgolódni kezdett, de August képtelen volt elmenni a helyéről.

Úgy érezte, mintha a lábait hozzá ragasztották volna a padlóhoz. Theo hűlt helyét nézte és várta, hogy a fiú visszajöjjön a színpadra. August nem bírta elhinni, hogy élőben látta a legjobb barátját.

Theo rövidesen visszatért a színpadra és bejelentette az új tematikát.

– Helló, közönség! A mostani program témája a fanart nézegetés, szóval készüljetek fel, mert ez vicces lesz – a tömeg megint kezdett visszagyűlni, ami rossz érzést keltett Augustban, de igyekezett legyőzni a szorongását. – Ezt a fanartot már mutatta nekem August, és szerintem ez a háttérképe a számítógépén, de nem akarok hülyeséget mondani.

Theonak igaza volt, August nagyon szerette ezt a rajzot. A rajz ötlete alapból semmi különös nem volt, de August imádta a rajzstílust. A kép csapatukat ábrázolta egy pikniken, ahol szendvicset ettek.

– Ezt a rajzot imádná August, ha látná! – kiáltott fel Theo, és mennyire igaza volt. August minden TAAS fanartot imádott, amivel zavarba lehetett hozni Teddyt és ez is azok közé tartozott. A képen Theo és August ölelkeztek a találkozó helyszínén, az épület előtt. August elmosolyodott, majd tovább nézte Theo előadását. Sok mindenre ugyanezeket reagálta Theo, mintha azt kívánta volna, hogy August is ott lenne vele a színpadon.

– Nagyon szépen köszönöm mára a figyelmeteket! A standoknál még ott leszek aláírásokat osztogatni, de örülök, hogy ennyien eljöttetek, hálás vagyok! – Theo csak mosolygott, majd megint eltűnt August látóköréből. August arra figyelt fel, hogy értesítést kap a telefonján, úgyhogy megnyitotta az smseit. Simon írt neki, hogy találkozzanak az épület előtt. August visszapötyögött egy igent, majd elindult kifelé.

– August, milyen a találkozó? – érdeklődött Simon. A fiú kicsit fáradtnak tűnt, de boldognak.

August beszámolt mindenről. Mesélt a két lányról, a Theo előadásokról és arról, hogy mennyire jó hangulatú ez az egész.

– Tudtam, hogy élvezni fogod! – kiáltott fel Simon, mire August csak mosolyogva nézte a legjobb barátját. – Beszéltél már Theoval?

– Eddig programjai voltak, most meg aláírásokat osztogat, úgyhogy majd utána odamegyek hozzá – határozta el magát August. Rettegett a fiú reakciójától.

– Szerintem jó vége lesz, mármint csak nem fog hazaküldeni, ugye? Theo nem ilyen – kérdezte Simon, mire August csak megrázta a fejét. Csak nem fogja hazaküldeni, ugye? August ebbe bele sem gondolt, nem foglalt se szállást magának és B terven sem gondolkodott, hogy ha minden rosszul sülne el. Szerelmes August annyira optimista.

– Nem lesz semmi baj, ne aggódj. – Simon ennyit mondott, majd megint elköszönt a fiútól, mert hívták a szervezők.

August leült az út szélére az utcán. Nem volt biztos abban, hogy jó döntés volt ez az egész. Elutazott Washingtonból New Yorkba hirtelen felindulásból. Ez nem vallott rá. August minden lépését kétszer megtervezi előre mielőtt bármit is csinál, nem szokott random ötletek miatt négy órákat utazni. Csak sóhajtott egy nagyot és elővette a telefonját. Az óra fél hetet ütött és ő szállás nélkül ült az út mellett, reménytelenül. Abban reménykedett, bárcsak nem vele történne meg ez az egész. August egy pillanatra felnézett az égre.

A nyári órák miatt a nap még fent volt az égen és megvilágította a stadion épületét. Minden másodpercben minimum két ember lépett ki az ajtaján, a programok véget értek és az emberek útnak álltak. August egyszer csak megpillantotta Theot. Ő is elhagyta az épületet. August úgy érezte, hogy itt az esélye, most vagy soha.

A fiú azonnal felállt és odasétált Teddyhez. Theo egy pillanatra sem nézett fel a telefonjából, úgyhogy August csak köhintett egyet, mielőtt megszólalt.

– Helló, Teddy.