Miután Theonak nem sikerült lemondania a találkozót, minden energiáját abba fektette. Felhívta Bradet, Harveyt és Simont, hogy mindenkivel egyeztesse az érkezésük időpontját, és mindent megpróbált, hogy ne Augusttal foglalkozzon. Visszajelzett a szállásuknak New Yorkban, hogy másnap kora délután érkezik, és két éjszakát marad a városban a többiekkel együtt. Lefoglalta a visszafelé útra a repülőjegyét, aztán egy hátizsákba összepakolta a nélkülözhetetlen dolgait: egy laptopot, töltőt, fülhallgatót, váltóruhát és higiéniai termékeket. A kellemetlen érzés a találkozóval kapcsolatban hamar elmúlt, és átvette a helyét az izgatottság. Végülis Theo nagyon szeretett streamer lenni és a rajongóival interaktálni. Alig várta, hogy végre lássa a ragyogó arcokat. Leginkább a kisgyerekekre volt kíváncsi, mert belőlük mindig akkora őszinteség áradt.

A végén az este egész jól sikerült, mert Audrey is elég korán hazaért, és közösen vacsoráztak, ami szinte egy hónapja nem történt meg. Theo kellemesen érezte magát, kifejezetten élvezte a vacsorát.

– Tudod, hogy úgy is élvezheted a találkozót, ha August nincs ott? – kérdezte tőle Audrey, amikor közösen elmosogatták a tányérokat.

– Tudom – mondta Theo. – Miért ne élvezhetném?

– Csak úgy mondtam – felelte Audrey. – Hogy tudd, hogy az életed nem August körül forog.

– Az életem nem August körül forog – tiltakozott hevesen Theo.

Audrey halványan elmosolyodott.

– Akkor jó. Csak csekkoltam.

A találkozó előtt egy nappal Theo kora reggel indult a reptérre. A másfél órás út semmi sem volt a párizsi utazáshoz képest. Theo egy videót vágott az úton, élvezte a csendes zenét a fülében, és a koránkeléstől energikusnak érezte magát.

New Yorkban rettenetes meleg fogadta, és egy még fél órás taxiút a szállására, amit Simonnal, Harveyval és Braddel osztott meg. Az utóbbiért Harvey vállalt teljes felelősséget. Ők négyen egy fél napos mini városnéző túrát tartottak. New York lenyűgöző volt, még Párizshoz képest is, és pont ugyanolyan, mint a tévében. Egy zsibongó káosz, ami valahogy emberibb volt mindennél, amit Theo valaha látott. A túra nem nyúlt hosszúra, a Central Park után inkább beültek vacsorázni, és Theo rég élvezte ennyire a barátai társaságát. Teljesen más volt hús-vér testekkel beszélgetni, mint ikonokkal a képernyőn.

Brad előadta az ambiciózus terveit arról, hogy egy kiegészítő modot fog készíteni a Subsequenthez, mire mindenkit megszállt az ihlet, és dobálni kezdték az ötleteiket.

– Lehetnének ilyen side questek, amik teljesen függetlenek a fő storyline-tól – javasolta Simon. – Mondjuk Mr. Harrison múltjával kapcsolatban. Őszintén, mindig is tökre érdekelt a pasas. Adhatnál neki traumát, mint egy jó főgonosznak.

– Ez nagyon jó! A moddal betekinthetnél Serenis múltjába, és nem kellenek plusz pontok meg ilyenek, de lehetnének rejtvények mindenhol, csak érdekességnek – folytatta Harvey.

Theo mosolyogva figyelte a barátait. Brad egy idő után elővette a telefonját és jegyzetelni kezdett. Látszott rajta, hogy rettenetesen jól esik neki a támogatás, amit kap, és Theo el tudta képzelni róla, hogy a Subsequent újabb generációs fejlesztője lesz belőle valamikor.

Tizenhatodika reggelére Theo minden rossz érzése köddé vált. A fárasztó nap után úgy aludt, mint akit fejbe vágtak, és amikor felébredt, extra kipihentnek érezte magát. A hotelükben kaptak reggelit, és a meleg ellen jót tett a légkondi meg a hideg zuhany, ami teljesen felfrissítette Theo elméjét. Tízre mentek a rendezvénycsarnokba, ahol megkapták az eligazítást és a programtervet Comic Sans betűtípusban. A szervezkedés kicsit fárasztó volt, nyolcszor mondták Theonak, hogy éppen rossz helyen van. Mindennel csak a probléma volt. Theo kapott egy walkie-talkie-t, de arról kiderült, hogy hibás, és valamiért óriási dráma lett a történetből, pedig Theo szerint csak lemerült benne az elem.

Aztán délben kaptak egy óra kimenőt ebédre, és Theo Harvey-val vett magának elviteles kínait egy közeli téren. Egy padra ültek le, és nézték az irodákból kiáramló embereket, akik kávézókba és kifőzdékbe vegyültek a túristák közé. Theon különös nyugalom lett úrrá, mintha ő is közéjük tartozna. Hirtelen normális embernek érezte magát, akinek ebédszünete van, és az egyik kollégájával kiül a térre. Érdekes élet lehet, de Theo sosem cserélte volna el erre a sajátját.

– Mindig lenyűgöznek ezek az óriási események – mondta Harvey. – Nem ez az első ilyen találkozóm, de mindig annyira izgatott vagyok, hogy találkozhatok a rajongóimmal. Egyértelműen ezt szeretem a legjobban a munkámban. Hogy lehet, hogy ennyi ember szeret minket?

– Halvány lila gőzöm sincs – felelte Theo, és ügyetlenül megpróbált pálcikával kihalászni egy bambuszdarabot a tésztájából, de nem sikerült. – De én is ezt szeretem a legjobban. Jó érzés ennyi embernek jó élményeket és mosolyokat adni.

– Igen – bólogatott hevesen Harvey, és olyan elégedetten vigyorgott, hogy az meglágyította Theo szívét. Még neki is különös nosztalgiája társult Harveyhez, még az August előtti időkből, amikor otthon élt, és Harvey-streameket nézett házifeladat írás közben. És még hány ilyen vele egyidős vagy nála fiatalabb ember lehet a világon.

Egyszer Theo is olyan akart lenni, mint ő.

– És a legjobbak a gyerekek – tette hozzá Harvey hosszú hallgatás után sokat sejtető hangsúllyal.

Theo felvonta a szemöldökét.

– Csak nem...?

Harvey vigyora még szélesebb lett, és Theo izgatottan felkiáltott.

– Ugye arra gondolsz, amire én gondolok, mert ha igen, akkor váá, Harvey, úristen!

– De – válaszolta Harvey. – Linda terhes.

Theo alig bírta megállni, hogy ne kezdjen ugrándozni örömében, és majdnem kiejtette a kezéből az evőpálcikáit.

– Mondj el minden részletet! Mikor derült ez ki? Micsoda? Otthon merted hagyni a terhes feleséged?

Harvey felnevetett.

– Nyugi, Theo. Csak három napja derült ki, a tizenharmadik hétben jár. És otthon mertem hagyni, mert tökéletesen jól van, és nagyon mérges lett volna, ha már most is folyamatosan vigyázok rá.

– Úristen – mondta Theo, mert más nem jutott az eszébe. – Nagyon örülök neked, Harvey.

– Köszönöm – mosolygott Harvey. – Én is nagyon izgatott vagyok. Linda és én igazi családot fogunk alapítani. Csak kérlek, ne írd ki a netre, vagy ne említsd meg igazán senkinek. Szeretném én bejelenteni majd, ha közösen készen állunk rá, és nem akarom, hogy ugráljanak Lindán. Már így is sok neki, amit kap a rajongóktól, ő erre nem fizetett be.

– Ez csak természetes – vágta rá Theo. Érezte, hogy úgy mosolyog, mint egy tejbetök. – Harvey, ez egyértelműen a legjobb hír, amit hetek óta kaptam.

– Nekem a legjobb hír az egész évtizedben – ismerte be Harvey.

Theo bólogatott.

– Biztos vagyok benne, hogy te leszel a világ legszuperebb apukája – mondta, és teljesen komolyan gondolta. – Kisfiú lesz, vagy kislány?

– Fiú – felelte ábrándozva Harvey. – Mindig kisfiút akartam.

– És névötletetek van már?

Harvey megint elővette a sejtelmes arckifejezését.

– Igazából Linda és én már megállapodtunk. Kérlek, ne áruld el neki, azt akarom, hogy meglepetés legyen, de Danténak akarjuk nevezni.

Theonak tátva maradt a szája.

– Jézusom, tényleg?

Harvey elégedetten bólogatott.

– Ez csodálatos – jelentette ki Theo. – August biztosan nagyon fog örülni.

– Megérdemli – mondta Harvey. – August megérdemli.

– Igen – helyeselt Theo, és Augustra gondolt, ahogy mosolyogva meglátogatja a kis Dantét Harvey-éknál, és biztos volt benne, hogy August nagyon jól bánik a gyerekekkel. És most sikerült úgy Augustra gondolnia, hogy sem idegességet, sem bűntudatot nem érzett, egyedül színtiszta szeretetet. – Mindenesetre majd ott akarok lenni, amikor elmondod neki. Látni akarom a reakcióját.

– Rendben – nevetett Harvey.

– Köszönöm, hogy elmondtad.

– A barátom vagy, Theo. Persze, hogy elmondtam.

Egyre visszamentek a rendezvényhelyszínre, ahol a hátsó bejáraton engedték be őket, mert közben elindult a találkozó, és rajongók ezrei áramlottak be a csarnokba. A programterv szerint a kisebb színpadok vagy standok nem creatorok, hanem programok szerint voltak felosztva. Tiszta hírességek voltak, külön öltözőjük is volt, amit Simon élvezett a legjobban. Vagy fél óráig szórakozott azzal, hogy mindenkinek utasításokat adott a nemlétező sminkjével kapcsolatban.

Az egyik kisszínpadon Theo egy óráig autogrammokat osztogatott, ami elég fárasztó volt. Különös figyelmet igényelt tőle, hogy minden címzettnek helyesen betűzze a nevét. De azért élvezte a sok csillogó szemet és az "úristen, Theo"-kat. Aztán egy negyed órás pihenő után a kérdezz-felelek színpadon egy előre legyártott rajongói kérdésgyűjtemény kérdéseire válaszolt. Ezt nagyon élvezte, és szerencsére egyszer sem jött zavarba, pedig elég sok kérdés volt Augusttal kapcsolatos. Valószínűleg a kevésbé szalonképes és kínos kérdések már nem jutottak be a válogatásba, és Theo néma hálát rebegett a rendezvényszervezőknek.

A legjobb ezután következett: Theonak az internet legkeresettebb kérdéseire kellett válaszolnia a TheOFriendlyFish kezdéssel.

– TheOFriendlyFish... – Theo lehúzta a papírszalagot. – Halott? Nem, nem vagyok halott. Asszem. Hehe.

A közönség engedelmesen nevetett. Theo végignézett a rajongóin. Rengeteg Halas dizájnt és piros-fehér csíkos pulcsit szúrt ki a tömegben.

– Második – folytatta az előadást. – TheOFriendlyFish... házas? Nem. TheOFriendlyFish... foglalt? Miért érdekel mindenkit ennyire a szerelmi életem? – Theo egy pillanatra elgondolkozott. – Ez igazából mindegy, van egy fontosabb kérdésem is. Miért kerestek rá többen arra, hogy házas vagyok, mint hogy csak járok valakivel?

A következő szünetében Theo benézett Bradhez, aki titokban csokit csempészett be az ötlözőbe (ahol minden szünetben befújták Theot valami spray-vel, amitől konkrétan csillogni kezdett), és vihogva csokit zabáltak a fésülködőasztal alatt.

Ezen a ponton Theo azt kívánta, bárcsak August is velük lehetne. Mert ő is a baráti társaság tagja, és megérdemli, hogy a valóságban is együtt lógjon velük. Theo most nem csak magának akarta Augustot, hanem Bradnek, Harveynak és Simonnak is, aki mint egy gonosz goblin, folyamatosan idegesítően szúrkálta Theo hátát, amikor Theo nem figyelt, és ettől a fiú vagy tízszer konkrét frászt kapott.

A következő program olyan volt, mint egy stream Augusttal: Theo fanartokat nézegetett. És meg is látszott, mire emlékezteti. Folyamatosan August jutott az eszébe, és folyamatosan őt emlegette.

– August ezt imádná – mondta szinte minden rajzra, mert tényleg így volt.

– Ezt már láttam, August mutatta nekem! – Ez volt a második leggyakoribb megjegyzése.

És igen, összességében August nagyon élvezte volna a találkozót. Theo egy pillanatra engedte, hogy elszabaduljanak a gondolatai. Talán, egyszer a jövőben August is eljön egy ilyen eseményre, és valószínűleg hónapokig nem fogja tudni befogni a száját róla. Theo vigyorgott. Mehetnének majd együtt, egy helyről, egy autóval vagy repülővel, és a többiek is jönnének, és August nem bírná abbahagyni a nevetést meg a mosolygást.

Már körülbelül hat óra volt, amikor Theo programjai véget értek. Ezután még egy ideig az egyik standnál kellett lennie, hogy továbbra is elérhető legyen a rajongók számára, de utána teljes szabadságot kapott. Theo benézett a barátai előadására, és rettenetesen jól szórakozott Simonon. Az egész olyan volt, mint egy egész napos IRL stream, és Theo rettentően élvezte. Vett magának egy Brad, mint kenyér plüssöt, egy Harvey-s pólót és természetesen egy Theo-pulcsit is. Már éppen felhagyott volna a vásárlással, amikor meglátott valamit, amitől teljesen elájult. Egy zöld, August feliratos, szimpla kalapot. Theo tíz dollárért szerezte, de megérte. A kalap tökéletes volt. Theo meg szerelmes. Amint kifizette az összeget, egy kiáltást hallott a háta mögött.

– Theo!

Theo ereiben megállt a vér. Lassan megfordult, és a szíve hevesen dobogott. Egy kéz megérintette a vállát. Theo megdermedt.

– Theo, szeretnénk képeket készíteni CratC-re – szólalt meg Simon. – Jössz? Csoportképes szekció jön.

Theo kieresztett egy halk sóhajt. Utána rögtön elmosolyodott és bólintott.

– Nézd, mit találtam? – mutatta Simonnak a vadiúj kalapját.

Simon szája tátva maradt.

– Azta! Na, ezt vedd fel a képekhez. Gyere, a többiek várnak!

A képek viccesen sikerültek, de a végére már beállt Theo dereka, és kezdett elege lenni a folyamatos vigyorgásból. A huszadik rajongókkal közös kép után Harvey-hez fordult.

– Kimegyek, felhívom Audreyt – hazudta.

Harvey bólintott.

– Menj csak, megleszünk nélküled.

Theo hálásan biccentett, és amíg leverekedte magát a színpadról, kikereste August névjegyét a telefonjában. Theo különös kéztetést érzett, hogy elmondjon mindent a fiúnak. Be akart számolni neki mindenről, hogy mennyire jól érzi magát, hogy mennyire jó lesz, majd amikor együtt mennek ilyenre, mert lesz ilyen, és hogy Theo mennyire, de mennyire szereti őt. Muszáj ezt most megtennie. Most vagy soha.