August egy CratC értesítésre kapta fel a fejét miközben az ágyában feküdt. Theo! Amióta Theo rányomta a telefont, nem érzett késztetést arra, hogy elhagyja a szobáját. Rettegett attól, hogy megbántotta Theot és elrontott mindent kettőjük között. Theo nagyon fontos volt neki, miért nem képes összeszedni magát és elmenni a találkozóra? Az emberek okozta szorongását is képes elfelejteni ha Theo ott van mellette. Az ő Teddyje, az egyetlen ember, aki mindig jó hatással van rá, képes mindig megnyugtatni és komfortálni.

August egy gyors mozdulattal oldotta fel a telefonját, majd megnyitotta az értesítését. Theo küldött neki egy üzenetet, amiben bocsánatot kért mindenért. August rosszul érezte magát, mivel Theonak nem kellett volna semmiért se bocsánatot kérnie. Ő volt a hibás a szorongásával együtt, nem Theo. Theo nem tehet arról, hogy feltett egy ártatlan kérdést, mert August bizakodóvá tette.

Teljesen fair az, hogy Theo rákérdezett a találkozóra. Sok jel arra mutatott, hogy August készen áll erre. A streamje Simonnal, ahol fanartokat néztek és a kamera végig be volt kapcsolva, még úgyis, hogy August nem látszott, de a jelenléte érződött. A kisujj kép, most pedig a kamera bekapcsolása a buta álarccal, minden arra utalt, hogy August kezd megnyílni. De nem, August elsiette a dolgot és a vállán ülő ördög azt hajtogatja neki, hogy becsap mindenkit.

– Bassza meg – sóhajtotta August, majd a hátára fordulva szipogni kezdett. A szobájában lévő szörnyű forróság sem segített kitisztítani a fejét, csak rontott a helyzeten a homlokán gyöngyöző izzadság.

A melegtől August ágya hirtelen sokkal kényelmesebb lett, mint előtte, a matracban kellemesen besüppedő teste megtört a fáradtságtól. A magas hőmérséklettől és a fejében zsongó gondolatoktól elnyomta az álom. Ahogy megfordult, a feje alatt a puha párnája mintha egy kemény kővé vált volna.

Meglepődve, reflexből a feje alá nyúlt, de érzetre még mindig egy párnán feküdt. A párna sokkal minőségtelenebbnek és használtabbnak érződött, mint az előbb. August rögtön felkelt és meglepetten realizálta, hogy a szülei házában van. Az éjjeliszekrényén lévő óra reggel nyolcat írt.

A fiú felkelt az ágyból, majd felkapta a telefonját. A háttérképe egy Simonnal közös kép volt, amit pár éve csináltak. August ezt már évekkel ezelőtt megváltoztatta egy másik képre. Mi történik?

– Jó reggelt, Dante! – nyitott be August szobájába a gyönyörű anyukája. Fiatalos volt, piszkos szőke hajú és zöld szemű, csak mint a fia. – Izgatott vagy a bál miatt?

Augustban egyre több kérdés gyűlt fel. A bál? August már elmúlt tizenhét éves és nem is a szüleivel élt.

– Persze, már nagyon várom – biccentett August fáradtan. Úgy érezte, mintha egy pillanatot sem aludt volna.

– A reggeli készen vár rád a konyhában, szóval ha megéheztél, gyere ki. – Amilyen gyorsan jelent meg a szobában olyan sebességgel tűnt el a szobából August anyukája.

August ezt a napot már egyszer átélte. Ha minden ugyanúgy történik, mint először, akkor reggelire rántottát fog enni magos kenyérrel, majd utána a bál előtt streamel egyet Simonnal. Csak követnie kell a napirendet és minden rendben lesz. Reggeli közben a napilapot kell olvasnia, amiben az éjszakai balesetről írnak. August apukája rá fog kérdezni arra, hogy szükség van-e egy "apa-fia beszélgetésre" a bál előtt, amit August illedelmesen elutasít, ezzel megnyugtatja az apukáját. August vett egy mély levegőt és az anyukája után rohant.

A reggeli tényleg rántotta volt, a napilap pedig készen állt arra, hogy August a kezébe vegye. A reggeli közben August apukája és megérkezett a konyhába, miközben August egy falat tojást tett a szájába.

– Jó reggelt, Dante! – mosolygott a férfi barátságosan. – Anyukád már valószínűleg eleget faggatott téged a bálról, szóval nekem csak annyi a kérdésem, hogy van szükséged egy – A férfi köhintett egyet. – Apa fia beszélgetésre?

– Semmi szükség nincs rá. – August meglepődve, de megnyugtató hangon válaszolt az apukájának.

– Reméltem is, mert nem akarom, hogy elrontsd az egész jövődet egy hiba miatt. – Az apuka arca egy paradicsommá változott. August úgy érezte, hogy jó lenne, ha visszamehetne a szobájába, úgyhogy udvariasan elköszönt a szüleitől és besurrant a kuckójába.

A nap ugyanúgy folytatódott, mint előtte, August megkapta az üzenetet Simontól és mindketten ugyanúgy elindítottak a streamet, mint korábban.

– Sziasztok, Simon és August nézők, a mai élő adásban kipróbáljuk a SUBot extra nehézségen! Még egyikünk sem próbálta ki, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy vicces és érdekes lenne veletek együtt megnézni, hogy miben is tér el a legnehezebb funkció az alap játékmenettől – hadarta Simon. August már megszokta, hogy Simon mindig hadar a kezdésnél, furcsa lett volna, hogyha nem így történne minden egyes streamnél. – A nehézség megtartása érdekében más karakterekkel fogunk játszani, mint amikkel általában szoktunk, úgyhogy mindketten gyógyítók leszünk!

– Csak mint Lilo és Theo – tette hozzá August.

– Igen, mint Lilo is gyógyító szokott lenni! Lilo egy közeli barátunk, akik wefellinloveinaugust néven érhető el CratC-n, ha nem ismernétek – magyarázta Simon. August meglepődött, hogy Theo nem lett megemlítve, de elengedte a füle mellett. Ez csak egy kis véletlen. – Mindegy is, kezdjük el a játékot, mert már nagyon kíváncsiak vagyunk!

August és Simon nagyon gyorsan a játék introját látták maguk előtt, majd a kép átváltott Serenis gyönyörű világára.

– El is felejtettem mennyire nehéz a játék gyógyítóként – sóhajtott August. – Alig tudok életben maradni, ez szörnyű!

– Valószínűleg az extra módnak is köze van hozzá, de figyelj, ha elfutunk balra akkor ott lesznek fegyverek – jelentette ki Simon, mire August karakterével együtt elkezdtek a fegyverek irányába szaladni. Ezzel elkerülték a korai halált.

– Jaj, most a boltban kéne dolgozni? Utálok gyógyító lenni, rájöttem – nyavajgott August, mire Simon csak felnevetett.

– Látod, milyen nehéz dolga lehet Lilonak, hogy egyedül gyógyító az egész csapatban! Mi ketten is alig maradtunk életben, ő pedig egyedül mikre nem képes – áradozott Simon. August tágra nyitott szemekkel hallgatta a fiú monológját. Lilo egyedül gyógyító az egész csapatban? Hol van Theo? Simon miért nem tud semmit sem Theoról?

– Igazad van, nagyon nehéz dolga van Lilonak, többször kellene értékelnünk a fáradalmait mint gyógyító. Ez tényleg egy katasztrófa. Miért is ezt a kasztot választottuk? – August megerősítette Simon szavait, mert nem akart furcsának tűnni. August elhatározta, hogy a stream után fel fogja keresni Theot, mert nem értette, hogy mi történik.

– A kihívás miatt – válaszolta Simon. August úgy folytatta a streamet, mintha semmi sem történt volna, de legbelül megölte a gondolata annak, hogy Theo ebben a világban nem biztos, hogy létezik.

–

A stream nagyon jó hangulatban telt el. August nagyon jól leplezte az idegességét, viszont amint megnyomta a 'stream leállítása' nevű gombot az alkalmazásban, rögtön Theo oldalát kereste. Legnagyobb meglepetésére, semmit sem talált. TheOFriendlyFish nem létezett. August tekintete rögtön a dátumot kereste. Május harmincegy. Pedig ilyenkor már ismerték egymást. Már megtörtént a nagy találkozás és már Theo streamelt is a csapattal többször is, az akkoriban még szörnyű minőségű mikrofonjával és hasonlóan rossz kamerájával. A tartalom minősége ugyan nem volt kifogástalan, a személyisége Theonak teljesen átment a nézőknek és rengeteg embert kötött le a streamjeivel. Köztük Augustot is, aki legjobb barátként támogatta és többször is feltűnt a streamjeiban.

– August, drágám, készen vagy? – kopogott be August ajtaján az anyukája, majd óriási lendülettel benyitott a helyiségbe. – Oh, teljesen készen vagy, mi történt?

– Semmi sem, mindjárt felveszem az öltönyöm és indulok. – August nagyon jól hazudott, nagyon sajnálta, hogy az évek alatt megromlott ez a képessége.

– Én is így gondoltam, de előtte kezdj valamit a hajaddal, mert úgy áll mint egy szénaboglya.

– Ez nem is igaz, teljesen jól néz ki a hajam! – kiáltott az anyukája után August.

August kikapcsolta a gépét, majd elővette a szekrényéből a bérelt öltönyét. Gyorsan felöltözött, megkötötte a nyakkendőjét és kifésülte a haját, ami friss lokniban omlott a fülére. August párszor átvezette az ujjait a hullámos haján, majd teljesen késznek ítélte a kinézetét.

Miközben lefelé sétált a lépcsőn, megállította az anyukája, hogy csináljon róla pár képet, majd elindult az iskolája felé, hogy másodszor is átélje a végzős bálját.

Amikor először járt itt, ugyanezekben a ruhákban a világ legjobb élményét élte át. Végig bulizta az éjszakát az osztálytársaival és tánctól fájó lábakkal tántorgott haza reggel nyolckor. August remélte, hogy a tény, hogy Theo nincs itt vele ebben az univerzumban semmin sem fog változtatni és megint egy pozitív élményként fogja átélni az egészet.

– Szia Dante! – köszöntötte egy osztálytársa, Lucy iskola előtt pár méterrel. Lucy egy gyönyörű rózsaszín ruhát viselt, a haja göndörített loknikban hullott a vállára. Az arcát szeplők díszítették és a tekintete, azok a jeges kék szemek mély nyomot hagytak Augustban. – Figyelj, többen is úgy döntöttünk, hogy elmegyünk iszogatni mielőtt bemegyünk a suliba, akarsz csatlakozni?

Az idővonal itt sem követte a történetet, de Augustot már semmi sem érdekelte.

– Persze, benne vagyok – mosolygott rá a lányra. Lucy karon ragadta és az iskola mögé vezette őt. Ott már gyülekezett egy kis társaság, mindannyian August osztálytársai voltak. Egyikőjükkel sem volt annyira jóban, viszont mindannyian egy kedves mosollyal fogadták őt a körükben.

– Szia fürtöske – nevetett fel az egyik srác, aki egy boros üveget nyomott August kezébe. – Olyannak tűnsz, mint aki ki tudja ezt nyitni, kinyitnád?

August csak biccentett egyet, majd egyszerűen leszedte a csomagolást a vörösbor tetejéről. Mielőtt visszaadta volna az üveget, August a szájához helyezte és lehúzott pár kortyot a nedűből. Az alkohol először marta a torkát, de hamar hozzászokott. Az üveget továbbadta és hamar elfogyott. Majd még egy, amit még több követett.

August egy idő után azon kapta magát, hogy jól érzi magát. A nap már majdnem lement, amikor a társaság kezdett beszivárogni az épületbe, de August kint maradt a levegőn. Meglepetésére maradt társasága.

– Nem is mondtam, de nagyon tetszik így a hajad. Nem tudom, hogy változtattál-e bármit is rajta, de így kéne hordanod mindig – jegyezte meg Lucy, aki leült August mellé a földre. Mindketten az iskola oldalában ültek, a hátukat a falnak támasztva. – Sose gondoltam, hogy valaha veled fogok itt ülni.

– Én sem, de annyira szép a naplemente – motyogta August.

– Egyetértek, de nem gondolod, hogy van itt valami szebb, hogy bámuld? – vágta rá Lucy. Részeg Lucy sokkal magabiztosabb volt, mint a józan.

– Te sem vagy rossz, Lucy, de nem tudom levenni a szemem az égről. Tudtad, hogy a napfény fehér színű, mégis ilyen színesben látjuk a naplementét? A gáz és a különböző molekulák miatt ilyen. – magyarázta August. Lucy semmit sem válaszolt, egy biccentéssel lereagálta az egészet, majd a feje elkezdett August felé vészesen közeledni.

Az ajkaik amikor összeértek, heves csókcsatába kezdtek. Augustnak fogalma sem volt arról, hogy mit csinál és miért csinálja ezt, de nem mert nemet mondani Lucynak.

– Örülök, hogy te is így érzel – mondta Lucy miután szétváltak. Hosszú idő után ez volt az első mondat, ami tényleg elhangzott az eredeti bál alatt is. – Csak egy kis alkohol kellett és lett bátorságom megcsókolni téged, milyen elképesztő hatása van!

– Várj, miről beszélsz? – kérdezett vissza August. Az alkohol lelassította az agyát és csak nézte a már vele szemben ülő lányt.

– Nagyon régóta tetszel, de sosem mertem elmondani, mivel rettegtem, hogy visszautasítasz – magyarázta Lucy, mire August majdnem elájult. – Nagyon boldog vagyok, hogy te is úgy érzel mint én.

– Lucy, neked barátod van én ezt nem szeretném csinálni. – August nem értette Lucy ambícióit. Nem akart egy olyan ember közelébe lenni, aki képes megcsalni a barátját és szerelmet vallani másnak, miközben kapcsolata van.

– De amiről nem tud Bruce, az nem fáj neki, nem igaz?

August válasz helyett csak felkelt és nehézkesen elszaladt. Lucy utána kiabált, de August nem állt meg. Nem tudta, hogy merre szalad és mi a célja, viszont nem akart Lucy társaságában maradni. Az alkohol még mindig erősen benne volt, a racionális gondolkodása ki van lőve, de még könnyű fejjel is képes volt eltalálni a közeli parkba, ahol nekiesett egy padnak.

Augustnak hiányzott Theo. Ha most itt lett volna, már beszámolt volna neki mindenről. Theo megmondta volna neki, hogy minden rendben lesz és ez nem az ő hibája, mivel ő semmit sem szeretett volna Lucytól, ami teljesen igaz! August nem szereti viszont Lucyt, hiába néz ki olyan tökéletesen a sötét hajával és kék szemeivel, ha bármit is érzett a lány felé, a csók mindent elrontott kettőjük között. August megcsókolt egy lányt, akinek barátja van. Igazából, a lány csókolta meg őt, de a lényeg ugyanaz, nem?

August elővette a telefonját és megnyitotta a jegyzeteket. Leírt mindent, amit Theonak küldött volna rendes esetben, beszámolt mindenről ami aznap történt. De a tény, hogy ebben az univerzumban Teddy nem az övé, megrémisztette. Nincs Theo, nincs itt a legjobb barátja akire bármikor számíthat. Az egyetlen ember, akit el tud képzelni maga mellett az élete végéig, akivel szeretne megöregedni és esetleg még gyereket is felnevelni. Mert August Theot szereti, Theo pedig őt és az univerzum így tökéletes.

August hirtelen felriadt. A saját ágyában feküdt, már nem volt fontos sem Lucy, sem az iskolai bál. Az egyedüli dolog, ami August szemei előtt lebegett, az az, hogy mennyire szerette volna látni Theot. Úgy döntött, hogy szoronghat akármennyire, ő akkor is odamegy és megöleli, megcsókolja Theot. Az ő Teddyjét.