August szédült, remegett az idegességtől. Legszívesebben most a szobája sarkában sírt volna a helyzettől, viszont erősnek kellett maradnia. Ez az egész most nem csak róla szólt, hanem Theoról is. August mindig is értett ahhoz, hogy mit mondjon nehéz szituációkban, viszont most lefagyott az agya. És a tény, hogy Theo ott volt a chatjében, ellenben még mindig nem kapott választ az üzenetére, fusztrálta. Viszont Theo megjelenése a chatben azzal volt egyenlő, hogy épségben hazaért. Augustnak ezzel eggyel csökkent az aggódási mércéje is. August a megkönnyebüléstől egy pillanatra elfelejtette, hogy nem ez volt az egyetlen problémájuk, amivel szemben álltak.

August óráján teltek a percek, a fiú viszont még mindig szótlan volt. Rég nézte ennyi ember a fiút, mint most, a néző számláló egy pillanatra még a százezret is megütötte. Mindenki választ várt a fiútól, hogy lereagálja a történteket. Rengeteg TAAS rajongó jelent meg a chatben, mindenki Theo és August nevét spamelte. Többen is észrevették, hogy Theo csendben figyeli az eseményeket, ezért az ő véleményét is kikérték a chatelők. August szörnyen érezte magát, hogy az ő hibájának következményeként a legjobb barátjának is szenvednie kell. August tekintete a rengeteg chat üzenetre tapadt. A legtöbb kedvesen megfogalmazott, mégis követelőző, undorító hozzászólás volt. A maradék viszont csak rontott a helyzeten. August undorodott az összes embertől, akik csakis a dráma miatt csatlakoztak a streamhez. A kíváncsiság nem bűn, de August az egész karrierje alatt nem ért el ekkora nézettséget, mint most. Az egész egy véletlenül posztolt privát üzenet miatt.

August a chatet pásztázva, még mindig csendben ülve, és egyszer csak megpillantotta Theo üzenetét.

TheOFriendlyFish

néhány kérdésre szeretnék ezzel az üzenettel válaszolni.
1. tényleg itthon vagyok kanadában, viszont nem szeretnék ezzel kapcsolatban többet mondani, mivel EGYÁLTALÁN nem tartozik rátok az ok, amiért hamarabb hazarepültem

2. nem, august nem médiaszenzáció miatt posztolta az üzenetet és nem is a nézettségek miatt tette. miért tett volna ilyet, ha nincs is rá szüksége? August ígyis úgyis a CratC elsőszámú tartalom készítője lesz. nem is értem ezt a teóriát. az egész véletlenül került nyilvánosságra. ismétlem, hogy a történtek még mindig NEM TARTOZIK SENKIRE SEM RAJTUNK KÍVÜL! kérlek, álljatok le a teóriákkal, mert semmi sincs a háttérben, nem változott semmi sem az Augusttal való barátságommal és kérlek ne spekuláljatok, mert ez sértő minket tekintve. köszi, theo

August le volt nyűgözve Theo üzenetét olvasván. Büszke volt Theóra, hogy képes volt stresszhelyzetben is a legkielégítőbb választ nyújtani mindenki számára. Pedig tudta August, hogy legbelül Theo jobban szorongott, mint ő.

– Egyetértek mindennel, amit Theo megfogalmazott, úgyhogy légyszíves terjesszétek szét az üzenetet CratC-n! – szólalt meg August. A hangja egyáltalán nem volt magabiztos. – Ez a reakciónk a szituációra, az ügy le van zárva. Köszönöm szépen a mai streamet, hamarosan találkozunk a következőben. Addig is, vigyázzatok magatokra és kérlek, álljatok le a teoriákkal. Ez az egész a mi magánügyünk és jogunk van az egészet titokban tartani előletek. Mert hiába imádunk mindenkit a chatben, egyikőtöket sem ismerem. És nem fogom a magánéletemről beszélni olyan embereknek, akiket nem ismerek. Szerintem, teljesen teljesíthető a kérésem, nem? Mindegy chat, köszöntem a figyelmet mára, August voltam.

August a monológja után kikapcsolta a streamet. Ahogy megnyomta a kikapcsoló gombot a szívéről egy nagy kő esett le és a szívverése is lelassult. Aztán meghallotta a Crat jellegzetes jelzését, hogy üzenete érkezett. August hihetetlen sebességgel nyitotta meg a beszélgetéseket és boldogan vette észre, hogy Theo válaszolt neki.

TheOFriendlyFish

hazaértem épségben

Ez volt a legszimplább üzenet, amit August Theotól valaha kapott. A fiú érezte, hogy Theo sem tudta, hogy mit kellene mondania.

AugustIsSleeping

örülök

izé, sajnálom ezt az egészet jobban kellett volna figyeljek
nem akartam, hogy erre érj haza
tényleg véletlenül posztoltam ki, nem szerettem volna
de kapkodtam, nyomtam egy entert és most neked is érezned kell a következményeket

TheOFriendlyFish
figyelj tisztában vagyok azzal, hogy véletlen volt
és hogy nagyon rosszul jött most ki ez az egész
nem akarom azt se, hogy bűntudatod legyen e miatt
elég sok szar ért bennünket mostanában
a dante ügy, lilo, sok volt
de az a legfontosabb, hogy itt vagyunk egymásnak, nem?

August arcára felfutott a pír. Csak bámulta a képernyőjén lévő mondatokat formáló szavakat és próbált tökéletes választ adni. Nem akart túl nyomulós, túl egyszerű vagy túl bonyolult választ adni.

AugustIsSleeping

igazad van
sokat túlélt most a barátságunk

örülök, hogy ennyire jó a kapcsolatunk :D

TheOFriendlyFish

örülök, hogy nem csak én gondolom így

te vagy a legjobb barátom

hálás vagyok ezért

August remegett, rázta a hideg mintha lázas lenne. Kiszáradt a szája, érezte a homlokán lefolyó izzadságot is. Theo túl nagy hatással volt rá.

TheOFriendlyFish

akarsz beszélni?

mármint, felhívhatlak?

AugustIsSleeping

aha, persze D:

August biztos volt abban, ha megszólal a hangja remegni fog, de nem érdekelte. Theo mellett mert önmaga lenni. Még akkor is, ha a saját személyisége teljesen eltér az online perszónájától. A gépén megjelent a CratC hívás ablak és August rögtön rányomott a hívás fogadása gombra.

– Szia August – köszönt Theo rögtön. August semmi érzelmet nem hallott a hangjában, kivéve izgatottságot. – Ez volt életem leghosszabb háromnegyed órája, csendben kellett autózzak, amit ha úgy nézünk, lehet biztonságosabb, mint ahogy üvöltetem a zenét, de sokkal unalmasabb.

– Hello Theo – vágta rá August. – Sajnálom nagyon, hogy drámára kellett hazaérj, ezt rohadtul nem így terveztem. Figyelmetlen voltam és nem ezt érdemled, szóval ha mégis haragudnál, teljesen megérteném.

August minden szavát komolyan értette, egy pillanatra sem fordult meg a fejében az, hogy ezt az egészet megússza harag nélkül, mert Theo ennél jobbat érdemelt. Elvégre is, legjobb barátok de August csakis drámát hoz Theo életébe, amióta ismerik egymást. Ha nem találkoztak volna anno abban a SUB matchben, Theo még mindig jogi egyetemre járna és követné az álmait.

– August, az előbb is leírtam, hogy semmi baj. Történnek ilyen esetek, ez van. De ha még egyszer bocsánatot kérsz, elmegyek hozzád Washingtonba és megetetek veled egy cipőt, hogy ne tudj beszélni.

– Micsoda fenyegetés – csettintett a nyelvével August. – Szinte meg is ijedtem. De elfelejtetted, hogy a szemeim milyen hatással vannak az emberekre.

– Oh ne, lézerszemű August, kegyelmezz rajtam – nevetett fel Theo. – Életed végéig üldöznélek, ha elégetnéd a Theo-pulcsim a lézer tekinteteddel.

– Oké, megjegyeztem. Egyébként, nem hiszem, hogy ezt mondtam valaha is, de nekem is van egy Theo-pulcsim – jegyezte meg August, majd gondolkodás nélkül folytatta. – Megmutathatom, ha gondolod.

– Fehér-piros színű, mint az enyém? A zseb a jobb vagy a bal oldalon van? – érdeklődött Theo.

August türelmesen körülírta a felsőjét, majd kért egy pillanatot Theotól, hogy felvehesse a szóban járó ruhadarabot. Amint felvette a pulcsit, megállt egy pillanatra. Mit is tervez most ő csinálni? Bekapcsolja a kameráját és felfedi az a kinézetét Theonak az első alkalommal valaha? Ezért várt ennyit, hogy eldobhassa az egész tervét egy hirtelen ötlet miatt?

És ekkor ugrott be Augustnak, hogy a szekrényében található egy álarc, amit még Simonnal vásároltak halloween alkalmával. Az álarc egy fekete keretes szemüvegből, egy nagy orrból és rengeteg fekete műszőrből állt. Ha nem is takart el mindent az arcából, a varázslat megtartása miatt muszáj volt felvennie.

– Oké, bekapcsolom a kamerám – vette fel a fejhallgatóját megint August.

– August, ez biztos jó ötlet? – kérdezett vissza Theo, de már késő volt. August megjelent mindkettőjük képernyőjén a szörnyű álarcával. – Oh, szia.

– Szia Theo – intett a kamerába August – Nézd, itt a Theo-pulcsim. Teljesen ugyanolyan mint a tied.

– Nem értem mi történik – motyogta Theo. – Miért lettél hirtelen ilyen, hogy is mondjam – állt meg egy pillanatra Theo. – merész?

– Őszintén, fogalmam nincs – nevetett fel kínosan August. – Szeretnék nyíltabb lenni felétek, mert a barátaim vagytok. Nem is tudom, hogy eddig miért voltam ennyire privát.

– És a nyíltságodat így szeretnéd kifejezni? – kérdezett vissza Theo, majd az ő arca is megjelent a képernyőn. – Nem tudom, ez egy óriási lépés volt a kisujjhoz képest.

– Én se tudom, hogy mi ütött belém – válaszolta August. – Úgy döntöttem, hogy ha legjobb barátok vagyunk, akkor teljesen megérdemled azt, hogy láss belőlem valamit. Még akkor is, ha ezt a hülye álarcot viselem.

Theo egy szót sem szólt, csak a képernyőjét bámulta. August tudta, hogy a fiú tekintete valószínűleg az ő arcát fürkészi és próbálkozott minél többet kivenni belőle hátha véget ér ez a rejtély mindkettőjük számára, de August még nem akarta felfedni teljesen az arcát. Merészség ide vagy oda, ez nem az első találkozásuk.

– Figyelj, én örülök minden apró kis lépésnek, de nem akarom, hogy bármi olyat tégy, ami nincs a komfortzónádban – szólalt meg Theo egy kis idő után. A hangja remegett, de meg sem próbálta elfedni a bizonytalanságát. – Viszont, miről akartál beszélni velem korábban? Nagyon fontosnak tűnt.

August szemei mostmár Theo arcát pásztázták. A fiú most is ragyogott, mint mindig. A szemei csillogtak, meglepetéseket és örömet sugároztak, a mosolya kíváncsi volt és az arca piros volt, mint egy paradicsom. August tekintete lejjebb csúszott, ahol a saját kamerájának a megosztását látta. A szörnyű maszkot ami elrejtette az arcát, de nem volt elég nagy ahhoz, hogy elrejtse a rózsavörös orcáját is. August tekintete túl sok ideig időzött el a megosztasán ahhoz, hogy elveszítse az összes erejét és pánik félelemmel kikapcsolja a kameráját. Még sem állt meg készen erre. Amit a szerelem képes kihozni Augustból az egyszerre elszomorító és nagyszerű, mert Theo miatt képes lett volna tűzbe menni, viszont ez azzal a ténnyel járt, hogy napokig csakis Theo járt a fejében, ezzel háttérbe szorítva minden másik barátját. August kínosan érezte magát, hogy bekapcsolta a kameráját. Bele se gondolt abba, hogy mennyi türelemmel rendelkezhet Theo, hogy kibírja ezt az egészet.

– August, még itt vagy? Kikapcsolt a kamerád és percek óta nem beszélsz – Theo hangjában csakis türelem volt, semmi siettetés. – Nem tudom, hogy elment-e az interneted vagy csak csendben vagy.

– Itt vagyok, itt vagyok – motogyta August. Nem ismerte fel a saját hangját, minden erő elhagyta a mély baritonját. – Miről is beszélgettünk?

– Megkérdeztem, hogy mit akartál mondani mielőtt megszakadt a vonal – válaszolta Theo, miközben a hajába túrt. Ha ideges is volt, nagyon jó színészként elrejtette minden félelmét. – Nem muszáj elmondanod hogyha nem szeretnéd, csak fontosnak tűnt.

August becsukta a szemét és a hirtelen jött magabiztosságát átkozta, mielőtt megint megszólalt.

– Annyira mégsem fontos, már nem is emlékszem arra, hogy mit akartam mondani - hazugság hazugságok halmán. August szörnyen érezte magát. A vonal másik oldalán csakis egy mély sóhajt hallott. – Tudod mit, mégsem egy kis semmiség volt.

– Hanem? – kérdezte Theo, miközben reménykedően a kamerába nézett. August megállt egy pillanatra, majd vett egy mély levegőt.

– Figyelj, ez nem teljesen telefon téma, viszont már érik bennem a gondolat egy ideje. Theo, tudod, hogy sokat jelentesz nekem, ugye? Te vagy a legfontosabb ember az életemben és ez rengeteget jelent számomra. Nagyon örülök annak, hogy ennyire jó barátságunk van, mert nem tudom mit kezdenék magammal nélküled, viszont a kötelék, ami kettőnk között kialakult, megkérdőjelezett bennem egy két dolgot.

– Például? – vágott közbe Theo. A hangja sírós volt, ez megijesztette Augustot.

– Ezt tényleg nem telefonon kellene megbeszélni – jegyezte meg August mégegyszer, mire Theo hadarva kiáltotta a válaszát.

– Akkor gyere el a Crat találkozóra. Ott megtudnánk beszélni, nem? – Theo felemelte a hangját. Ez nem volt jellemző rá.

Augustnak ez meg sem fordult a fejében. Eredetileg nem szeretett volna elmenni a Cratos találkozóra és felfedni önmagát, viszont a feszültség, amit Theon érzett August, megmérhetetlen volt. August is vágyott arra, hogy élőben láthassa Theot, hogy megölelhesse és a fülébe súgja, hogy mennyire fontos neki, viszont ezt nem egy nagy eseményen szerette volna megtenni. Sokkal szívesebben csinálna mindezt négy fal között, úgy, hogy kettesben vannak és senki sem zavarja meg a nagy pillanatot amikor közlik egymással szerelmüket.

– Theo, nagyon szeretnélek megölelni, viszont nem hiszem, hogy ez lenne a legmegfelelőbb alkalom erre – nyögte ki az elszomorító válaszát August félve.

– August, megértem, hogy rettegsz a negatív reakcióktól, de nagyon megszeretnélek csókolni és magamhoz ölelni és nem bírok többet várni – Theo szinte suttogott, a mondat végére teljesen elhalt a hangja.

– Akármennyire szeretném, hogy mindez megtörténjen nem állok készen arra, hogy elmenjek egy ekkora találkozóra. De utána találkozhatunk valamelyik nap, nekem rengeteg szabadidőm van.

– Ha ennyi szabadidőd van, miért nem jössz el? Nincs is messzire tőled, nem tennéd meg ezt értem?

– Theo, akármennyire fontos vagy nekem, nem vagyok erre képes. Sajnálom, Teddy. – August mellkasát szorította a fájdalom, de nem tudott más választ adni Theo számára. Nem állt készen.

Theo válasz helyett csak elhagyta a hívást, August arcát pedig ellepték a könnyek. Megint elrontotta az egészet, pedig csak nem állt készen. Theonak ezt meg kéne értenie, nem?