Egy másodperccel azután, hogy lerakta a hívást, Theo keze megcsúszott a kormányon, és kis híján múlt, hogy nem a bozótban kötött ki az egész autójával együtt. A szíve kihagyott egy ütemet, az egész teste megfeszült, és csak akkor ernyedtek el az izmai újra, amikor az autó szó szerint visszatért a rendes kerékvágásba.

Azonnal Augustra terelődtek a gondolatai. Mégis miért hagyta cserben egy ilyen fontos beszélgetés közben a telefonja? Theo legszívesebben kihajította volna a készüléket az ablakon, hogy aztán elnyelhesse a kanadai vihar, de tudta, hogy sosem tenné ezt. A telefonja különös érték volt számára, mióta August... volt. Persze, leggyakrabban számítógépen keresztül beszéltek, ha játszottak, de ha Theo telefonja a keze ügyében volt, az August jelenlétét is jelentette egyben a számára. Étkezés közben jó étvágyat üzenetek, véletlenszerű kérdések valamikor hajnali háromban, hogy milyen lenne kacsának lenni, meg hogy mi Theo kedvenc tizenkilencedik századi művészeti irányzata, mintha ez élet-halál kérdése lenne, csupa nagybetűvel. Ha Theonak vagy Augustnak nem volt telefonja, ami eddig a közös történelmük során sosem fordult elő, az a kapcsolatuk átmeneti felfüggesztését jelentette. És ebben a hipotetikus szituációban Theon August elvonási tünetek jelentkeztek.

A helyzet még rosszabb volt, tekintve, hogy August éppen valami fontosat akart neki elmondani, és Theo béna telefonja lemerült, és Theo azzal vesztegette az utolsó százalékokat, hogy idióta szeretsz-nem szeretsz játékot játszott.

- Kibaszott életbe! - kiáltott fel hirtelen. Az autó motorháztetején kopogó esőcseppek és a gép zúgása elnyelték a hangját.

Milyen jó lenne, ha August most itt ülne mellette. Ha nem több száz kilométerre lenne, bezárva egy áramtól függő kis dobozba, hanem hús-vér emberként Theo oldalán. Ahol a helye van. Itt ülhetne az anyósülésen, valószínűleg azzal szórakozna, hogy mennyire tudja hátradönteni az ülést és közben Theo vezetését kritizálná, belekötne mindenbe. És talán meg is érintené Theot, a karját, hogyha fel szeretné hívni magára a figyelmét, és Theo álmaiban talán lenne engedélye rá, hogy a combjára csúsztassa a kezét, és aztán kajánul vigyorogjon azon, hogy Theo még több hibát követ el, amiket ki tud hangsúlyozni. Lehet, hogy együtt utaznak haza egy közös otthonba, ahol majd együtt alszanak bele a Chirhiroba a kanapén, és lehetne zöld pokrócuk, meg egy macskájuk, és August mindig ott lenne, és ha Theo nem hinné el, hogy létezik, egyszerűen kinyújtaná a kezét, és megérintené, és kitapintana egy fiút, egy igazi fiút, aki nem csak zöld szem és szőke haj, hanem annál sokkal-sokkal több.

Ez mind lehetetlen. Ha Theo kinyújtja a kezét, ablaküveget tud maximum érinteni, vagy fülledt levegőt. August messze van, August egy távoli, elérhetetlen, halvány alak, kivehetetlen arccal, mert nincs neki se arca, se teste, se neve. Theo egyedül van és esik az eső és August messze van.

Íme a most már nem igazán hipotetikus tünetek első jele.

-

A háromnegyed óra nagyon lassan telt el zene és August nélkül. Theo kezdte azt érezni, hogy beleőrül az esőbe és a vezetésbe, és leginkább az August elvonásba, de szerencsére korábban hazaért, minthogy ez bekövetkezett volna. Valószínűleg túl sokat káromkodott és túl sokat gondolkozott azon, hogy mit akarhatott neki elmondani neki August. Ötlete sem volt róla, és megölte belülről a kíváncsiság. Rettegett tőle, hogy még egy barátsága kerül veszélybe, mert igenis veszélyesen hangzott az, ahogy August belekezdett a mondanivalójába. Mi van, ha August rájött, hogy Theo furcsán rajong érte, mi több, bálványozza, és most őrültnek tartja, vagy valami ilyesmi? Mi van, ha távolságot akar tartani tőle azért, ami Lilóval történt?

Szerencsére mire megérkezett, sikerült lecsillapítania ezeket a teljesen abszurd teóriákat. August sosem tenne vele ilyesmit. És ami a legfontosabb, mindjárt beszélni fognak erről a legkevésbé sem ijesztő vagy durva dologról, normálisan, és minden rendben lesz. És minden olyan lesz, mint amilyen régen volt, Augusttal és Theoval a számítógépek előtt, hangüzenetekkel és hívásokkal és persze SUB-bal, meg streamekkel és több tízezres közönséggel.

Audrey természetesen még nem volt otthon, de amint Theo telefonja már egy százalékon volt, a fiú azonnal felhívta, hogy tájékoztassa, nemcsak a repülője nem zuhant le, de autóbaleset nélkül is sikerült megúsznia az utat, akármilyen hihetetlenül is hangzik ez.

Egy kis gondolkozás után úgy döntött, Lilónak is ír egy üzenetet. Eredetileg nem szeretett volna, de nem akarta teljesen tönkretenni a barátságukat. Ahogy August is mondta, lépések vannak, és ha Theo vissza akarja kapni azt, amilye régen Lilóval volt, akkor azon nem csak a lánynak, hanem neki is dolgoznia kell. Méghozzá jó sokat.

"sziaa! megérkeztem és velem minden oké. asszem aludni fogok" írta, majd miután percekig bámulta a fel-felvillanó kurzort, folytatta. "remélem, te is jól vagy. és bocsánat, amiért ekkora káoszt okoztam. igazán nem akartam, hogy ez legyen a vége"

Lilo üzenete szinte azonnal érkezett:

"uhuhuu! jaj, theo, nehogy te sajnáld, én csesztem el az egészet... de örülök, hogy minden rendben van köztünk. jól vagyok :DD xoxo"

Theo halványan elmosolyodott és reakcióként egy mosolygós emojit küldött Lilónak. August büszke lenne rá, amiért ilyen jól kezeli a helyzetet. Gyakorlatilag már ki is békült Lilóval.

Apropó August. Miután Theo ivott egy pohár vizet és úgy érezte, az agya képes funkcionálni, azonnal belépett a CratC fiókjába. Egy új privát üzenete érkezett. Természetesen August volt az.

"hello teddy! először is, szeretném ha tudnád, hogy nagyon örülnék annak, ha visszahívnál, mert aggódom érted, nagyon remélem, hogy épségben hazaérsz, mert tudom, hogy mennyire utálsz vezetni, főleg viharban. ha hazaértél, hívj fel, könyörgöm, teddy, mert meg kéne beszélnünk ezt a helyzetet minél hamarabb. august"

Theo szíve összeszorult. August ténylegesen kétségbeesettnek hangzott. És ez Theonak köszönhető, aki megint valami hülyeséget csinált. August tőle nem szokott módon nagyon őszintén fogalmazott, és ez akaratlanul is mosolyt csalt Theo arcára. Ez az üzenet különleges volt, és csak Theoé, csak neki, Augusttól.

Mármint ezt hitte. Kilépett a beszélgetésből, hogy felhívja Augustot, de meglepő módon az üzenet nem csak a saját privát csevegésében jelent meg, hanem a CratC főoldalán is.

Theo felvonta a szemöldökét és rákattintott a felkapott témákra. Ő és August szerepeltek az első helyen.

thonalsbb - 12 perccel ezelőtt

"theóriák??? wtf is happening guys? mi van a #taassal? 1 - august posztolt egy egyértelműen theonak szánt üzenetet. valszeg véletlen, 2 - theo hazafelé megy, ergo eljött lilotol és most kanadában van. miért? 3 - augustnak és theonak meg kell beszélnie valamit???? mit?"

12,509 like

makigamirra - 10 perccel ezelőtt

"nem tudom, de elég gyanúsan magánügy, lehet, hogy nem kéne kutakodni... #taas"

3,078 like

És még vagy több ezer hasonló poszt. Theo döbbenten görgetett lefelé a végtelen kérdés és teóriasoron.

Mit művelt August már megint?

A legújabb posztok August visszajelzéséről szóltak, vagyis annak hiányáról. Theo kibogozta, hogy az egész posztkirakásos dolog másfél órával korábban történt, vagyis körülbelül akkor, amikor Theo telefonja lemerült és August elküldte neki az üzenetet, amit (úgy látszik) véletlenül publikussá is tett. Theo legszívesebben sikított volna, mert pontosan tudta, mi történt. August annyira gyorsan akart neki válaszolni, hogy valószínűleg posztot kezdett írni, aztán kimásolta, és volt olyan ügyetlen és figyelmetlen, hogy kirakta a posztot. Theo arca égett. A tenyerébe temette az egész fejét, még akkor is, ha tudta, kivételesen egy kamera sem szegeződik rá. Ez még saját magának is kínos.

Azonnal August profiljára kattintott, amit nem volt nehéz megtalálnia, tekintve, hogy az egész CratC az ő nevétől visszhangzott. Mindenképp fel kell hívnia őt, és megbeszélnie vele mindent, órákig dumálni, amíg mindketten az ágyukon fekszenek és nem is játszanak, és van konnektor meg töltő és internet, vagyis semmi sem választhatja el őket egymástól.

De August profilja mellett a jól ismert ikon azt mutatta, hogy a fiú streamel, így Theo tervének azonnal lőttek. Vajon írjon neki egy üzenetet vagy hívja fel? Ha August meglátja a nevét a kijelzőn, biztos azonnal befejezi a streamet és vele foglalkozik. De nem, Theo nem alapozhat mindig arra, hogy ő az első számú prioritás August életében. Hiszen ez a barátja karrierje. Végül úgy döntött, belenéz a streambe, és a szituációtól függően fog cselekedni.

A képernyő töltött, majd egy álló SUB háttér töltötte be az egész monitort. Theo a stream címére pillantott. "HARVEY ÉS BRAD ELVESZNEK SERENISBEN" Ez egyelőre jelenthetett volna bármit, de az egész helyzet kezdett tisztázódni, amikor Brad hangja ütötte meg Theo fülét. A fiú átkozta magát, amiért a címet elolvasva nem halkította le rögtön a telefonját.

- Ez igazságtalan! Visszavágót követelek, azonnal! August! - visított a fiú a mikrofonjába. Úgy látszik, Theo lekéste a játékot és az eredményhirdetést is, de nem volt nehéz rájönnie, ki győzőtt ebben az ismeretlen versenyben.

- Legközelebb szívesen - felelte Harvey. - De szólít a felnőtt élet.

- Sajnálom, Brad, Harvey nélkül nem tudunk játszani - szólalt meg August. Egész vidámnak tűnt, és ettől Theo testén végigfutott a megkönnyebbülés. Szóval nem remegve fekszik a sarokban. Ez is valami.

- Nem ér! - tiltakozott tovább Brad. - Dögöljetek meg mindketten.

- Nőlj már fel - sóhajtott Harvey. - Na, sziasztok, mennem kell. Szuper volt, August, várom a visszavárót, Brad.

- Hát még én - sziszegte Brad.

- Szia, Harvey! - köszönt derűsen August. Harvey ismerős pittyenéssel rakta le a hívást. Theo érdeklődve figyelte az eseményeket. A stream már leáldozóban volt, amint vége, hívhatja Augustot.

- Oké, én is lépek, mert van egy csomó házim matekból.

August hümmögött.

- Szia, Brad.

- Szia, majd írok.

August egyedül maradt.

Theot különös érzés fogta el. Eddig mindig fordítva volt. August nézte őt, az arcát, a kamerán keresztül, ő meg nem látott semmit. Most ő hallgathatja Augustot anélkül, hogy a fiú tudná, ő is itt van. Mintha a szerepek felcserélődtek volna.

- Na, chat, hogy vagytok mostanában? - August kattintott, valószínűleg megnyitotta a chatet. - Köszönöm az összes feliratkozást és minden dollárt, amit a stream alatt küldtetek, sajnálom, hogy nem tudtam megköszönni őket egyesével. Köszönöm a tíz dollárt Liloalegjobbnak, de esetleg kitudná valaki fejteni a chatben, hogy milyen kiírásra gondol? Tudtommal én nem raktam ki semmit se, feltörték a profilomat?

Theo összerezzent. Szóval August még nem tudott a posztról. Ne, ne, ne. Tudta, hogy ha a fiú rájön, mi történt, magát fogja hibáztatni és ki fog borulni, pedig mindez csak Theo miatt történt, meg azért, mert August olyan édes és kedves és aggódik Theoért.

A stream teljesen néma volt. A SUB-ban csendben ismétlődtek a háttéranimációk, és csak néha hallatszott August billentyűzete és kattintásai.

Theo lekicsinyítette a streamet és megnyitotta a beszélgetését Augusttal. Rögtön bepötyögte az első üzenetet, ami az eszébe jutott.

"august, itt vagyok, hívj, ha tudsz"

Egyenként törölte ki a betűket. Hogy válaszolhat ilyesmit, olyan, mintha szívességet tenne Augustnak azzal, hogy felhívhatja. Pedig nem így van. Egyáltalán nem így van.

"jaj, sajnálom, august, nem kellett volna aggódnod értem! beszéljünk azonnal! írj, ha hívhatlak (láttam, hogy streamelsz)"

Ez kínos. Törlés. Nem, nem jó.

"én is nagyon szeretném veled megbeszélni a dolgokat. sajnálom, lemerült a telefonom :((( de most itt vagyok. felhívhatlak?"

Nem, nem jó, még mindig nem jó! Theo újra kitörölte az üzenetet.

"mi lenne, ha azonnal hozzád repülnék (úgyis belejöttem az utazgatásba), és megbeszélnénk a dolgot kettesben, úgy, hogy nincsenek kamerák meg mikrofonok és mindent elmondhatánk egymásnak. nem érdekel a hülye találkozó meg minden baromság, csak beszélgetni szeretnék veled"

Na, ez eddig a legrosszabb. Theo azonnal eltüntette az egészet a képernyőről, messziről elkerülve a küldés gombot, nehogy beleessen August hibájába.

- Figyeljetek, mindenki hibázik, ezt az üzenetet nem a nyilvánosság számára szántam - szólalt meg August. A hangja remegett. Szüksége volt Theora.

Theo ujjai újabb üzenetbe kezdtek a billentyűzeten.