– Amikor azt mondtam, hogy minél hamarabb látni akarlak, nem ennyire koránra gondoltam – jelentette ki Simon nevetve. August az eseményekre hivatkozva hívta oda magához a legjobb barátját. Úgy érezte, hogy meg kell valakivel beszélnie ezt a helyzetet, mielőtt felrobbanna a feje a sok érzelemtől. – Legközelebb azért te is jöhetnél hozzám, azért ez a kocsiút nem semmi.

– Persze, szívesen – biccentett August. – Üljünk le a nappaliba, szeretnék valamiről beszélni veled.

Simon csak biccentett egyet és lepakolta a cuccait az előszobában, majd követte Augustot. A szoba nem sokat változott azóta, hogy Simon elment. A szoba közepén található kávé asztalon még mindig ott volt a könyvhegy, ahol August az elolvasott könyveit tartotta, könyvespolc híján. A klasszikusok mellett néhány verses kötet is megbújt, a fiú kedvenc verseivel.

– Legközelebb amikor jövök, akkor venni fogok egy szekrényt útközben, ez nem állapot – röhögött fel Simon. – Olvasod is ezeket a könyveket vagy csak ott porosodnak?

– Fehér szekrény kérek, köszönöm – vágta rá August. – Egyébként igen, elég gyakran olvasom őket. Reggeli kávé közben jobban esik könyveket forgatni, mint a CratC-t bújni.

– Elég unalmas lehet az, hogy fellépsz az oldalra és minden poszt a T&AAS-ról szól – elmélkedett Simon. August csak kínos mosolyra húzta a száját. Ő élvezte a Taas fanartokat, teóriákat. – Mármint, én nem bírnék így élni. Beleőrülnék.

Oh, nekem mondod, gondolta magában August.

August leült Simon mellé a kanapéra és egy nagyot sóhajtott. Fogalma se volt arról, hogy ez egy jó ötlet-e. Vagy, hogy hogyan kéne közölni ezt az egészet Simonnal. Tudta, hogy megértő lesz és támogatni fogja a legjobb barátja, viszont félt. Félt, hogy nem úgy fog reagálni rá, mint ahogy ő elképzelte. Végülis, amikor Theo csinált hasonlót, Lilo megcsókolta.

– Ez egyébként elég ijesztő – szólalt meg Simon August mellől. A szőke fiú Simon felé fordult. Olyan közel ült a másikhoz, hogy megtudta volna számolni a szeplőit.

– Mire gondolsz?

– Ide hívtál, hogy beszélgessünk. Mikor legutoljára itt voltam a karjaimban bőgtél, ami persze teljesen természetes, de tőled egyáltalán nem megszokott. Szerintem most jogosan félek, hogy le fogsz sokkolni valamivel – magyarázta Simon. – Megöltél valakit? Kiraboltál egy bankot? Vagy te nem is August vagy, hanem egy titkos ügynök a jövőből?

– Mhm. A lézerszemeimről nem is beszélve – nevetett fel August. – Figyelj, ez nagyon fontos. De tényleg. És ami a legfontosabb, ez egy titok, nem mondhatod el senkinek se, nem említheted streamben és még Bradnek se írhatod le CratC-n.

– Most ezt úgy mondod nekem, mintha csináltam volna valaha ilyet. Mindig titokban tartom a dolgokat amiket mondasz. Nem úgy, mint Theo, aki rögtön megmutatta mindenkinek a klippet – rázta a fejét Simon. – Ezért is mondom azt, hogy én vagyok a legjobb barátod és nem ő. Tiszteletben tartom a titkos dolgokat, amiket megosztasz velem.

– Ez mind igaz lenne, hogyha a kacsás esetet nem vennénk figyelembe – motyogta August, mire Simon felhúzta a szemöldökét.

– Az nem számít, mert tizenkettő voltam és azt hittem, hogy mindenki tud róla.

– Miért tudott volna mindenki arról, hogy el akartam vinni egy kacsát? – hitetlenkedett August. – Azért, mert nem tudtad befogni a szádat vissza kellett rakjam a tóba szegényt. Pedig olyan jó lett volna, ha hazaviszem és felnevelem. Most gondolj bele. Most is itt szaladgálna a nappaliba, mert a kacsák sosem halnak meg.

– Ha jól emlékszem, én úgy tanultam anno bioszon, hogy 5-10 év az élettartamuk, de neked van igazad, az emlékek mindig veled maradnak – túrt bele a hajába Simon. – De gondolom nem a kacsás esetről akarsz most velem beszélni.

– Nem igazán – húzta fel a két térdét a kanapéra August. – Szóval, ez egy nehéz téma. Nem azért nehéz, mert nem bíznék benned. Az nehezít a helyzeten, hogy évek óta ismersz és tudom, hogy e miatt nem fog megváltozni a véleményed rólam, de mégis rettegek, hogy mit fogsz reagálni. Egyébként se biztos egy csomó dologban még, de valakinek kell beszélnem erről, mert fel fogok robbani, mert még sosem éreztem ennyi dolgot egyszerre – fakadt ki August. – Nem tudom, hogy mit fogsz gondolni.

Simon csendben ült a kanapé másik oldalán és egy sokat sejtő mosolyra húzta a száját.

– Szóval, remélem, hogy ez tényleg nem fog változtatni semmin se – sóhajtott egy nagyot August. – Szóval, rájöttem, hogy talán nem csak a nőkhöz vonzódok. – August csukott szemmel várta Simon válaszát.

– August, szerintem ismersz annyi ideje, hogy tudd, hogy nagyon szeretlek – kereste a szavakat Simon. – A legjobb barátom vagy évek óta, olyan vagy nekem mintha a bátyám lennél, de komolyan. Motiválsz mindenben, ösztönzöl és segítesz mindig ha megkérlek rá. Azon aggódtál, hogy ez változtatni fog bármin is? Büszke vagyok rád, hogy megnyíltál és elmondtad ezt nekem. Nagyon örülök, hogy van olyan jó kapcsolatunk, hogy ezt megoszd velem. – August hirtelen Simon karjaiban találta magát.

August megnyugodva fellélegzett és kinyitotta a szemét. Eddig fel sem tűnt neki, hogy könnyek hullottak smaragdzöld íriszeiből.

– Azt megkérdezhetem, hogy erre hogy jöttél rá? – érdeklődött Simon. – Csakis akkor, ha kényelmes vagy a válasszal persze, nem vagy köteles válaszolni, csak kíváncsi vagyok valamire.

– Ha azt akarod kérdezni, hogy ennek van-e köze Theohoz, akkor igazat kell adjak – nevetett fel kínosan August.

– Te belezúgtál Theoba – nyitotta tágra a szemeit Simon. – Az összes T&AAS teoriám igazzá válik, ezt nem hiszem el. Tudtam, hogy ez lesz a vége!

– Örülök, hogy ennyire lelkesedsz, de semmi sincs köztem és Theo között. Nem hiszem, hogy ugyanúgy érez, mint én – bújt ki Simon karjai alól August.

– Ha engem kérdezel, ez kölcsönös – magyarázta Simon. – Mármint, nagyon sokat beszélek mind a kettőtökkel és tudom, hogy mennyire fontosak vagytok egymásnak. Emlékszel arra a streamre, amiben hárman SUB-oztunk? – kérdezte váratlanul Simon.

– Persze, hogy emlékszem. Imádtam azt a streamet – August arcára egy mosoly kúszott fel. Az az élő adás fontos helyet foglalt el a szívében. Theo, Simon és Ő hárman SUBoztak. Ez azért volt szokatlan, mivel általában vagy Lilo vagy Brad mindig ott volt negyediknek, de ekkor egyikőjük se ért rá. Az újévi stream maratonjuk részeként próbáltak ki mindenféle kihívásokat a játékban és legfőképpen jól szórakoztak és élvezték egymás társaságát. August rengeteget nevetett, rendkívül jól érezte magát.

– Azóta érzem azt, hogy valami megváltozott közted és Theo között – jelentette ki Simon. August meglepetten nézett Simonra.

– Az a stream január elsején volt – nyögte ki August. – Azóta több, mint nyolc hónap eltelt. Miért nem szóltál?

– Mert miért szóltam volna? Ha egy héttel hamarabb kérdeztem volna rá erre, akkor nemleges választ kaptam volna és azt, hogy őrült vagyok.

– Ez igaz – ismerte be August. – De január akkor is baromira régen volt. Meg mit értesz az alatt, hogy valami megváltozott?

– Azelőtt egy teljesen baráti dinamikátok volt. Azóta az egy kölcsönös vonzalommá bontakozott ki. Mintha ott történt volna valami köztetek, ami megváltoztatta ezt – gondolkozott Simon. –

August agyában a fogaskerek működésbe léptek ahogy minden januári emlékét próbálta felidézni. Mi történt januárban? Az évet ezzel a streammel kezdték el, amit több hasonló kaliberű hosszú élő adás követett. August rengeteget dolgozott az év elején, sok időt töltött CratC-n. És rengeteget beszélt Theoval. Minden egyes nap reggel estig vele beszélgetett, ami persze nem volt ismeretlen a számukra a barátságuk révén. De mintha, ha az előtte írt üzenetek megduplázódtak volna. Akkoriban szakított August a középiskolás szerelmével, akivel a suli befejeztével kihűlt a szerelmük és a fiúnak végtelenül sok szabadideje lett, amit igyekezett hasznosan tölteni.

– Akkoriban nagyon sokat beszéltem Theoval – szólalt meg August egy kis idő után. – Mármint, nagyon nagyon sokat. Nagyon-nagyon-nagyon sokat.

– Értem mire gondolsz.

– Tehát, lehet ott változott valami. Mármint, semmi specifikus eseményt nem tudnék megnevezni, ami más lett volna, mint előtte. Csakis az üzenetek száma változott, a tartalma nem igazán – ráncolta össze a homlokát August. – Talán igazad van, hogy akkor kezdődött ez az egész. Én csak azt tudom, hogy körülbelül öt napja kezdtem el realizálni.

– Viszont először is, milyen szinten szereted Theot? – kérdezte Simon.

– Vannak szintek?

– Persze, hogy vannak – horkantott Simon. – Egy olyan skálán, ahol a legkisebb érték a "szeretek beszélni vele" és a legnagyobb a "vele akarom leélni az életem" milyen durva a helyzet?

– Ez ennél sokkal bonyolultabb Simon. Végülis, szeretek vele lenni, szeretek vele beszélni, imádom a hangját, ahogy kiejti a nevemet, egyszerűen képes vagyok elájulni tőle. És ahogy nevet, egyszerűen angyali.

– Tehát szörnyű a helyzeted – jelentette ki egyszerűen Simon.

– Igen. – August egyetértett, ha nem is szerette volna beismerni Simon igazát.

– Még mindig nem értem, hogy hogyan jutottunk ide – sóhajtott egyet Simon, miközben az ujjaival a homlokát simogatta. – Miért pont Theo?

– Fogalmam sincs. Talán az aranyos arca lehetett ami megfogott. Meg a személyisége, ahogy minden embert képes türelemmel kezelni. Sőt, az imádnivaló hajáról még nem is beszéltem.

– Undorítóan szerelmes vagy – imitált öklendezést Simon nevetve.

– Nem vagyok szerelmes. Az szörnyen hangzik papíron, nem illik az imidzsembe – magyarázta vicceskedve August. – Meg eléggé gyerekesen hangzik.

– Gyerekesen hangzik, oké, de nem változtat a tényen, hogy szerelmes vagy Theoba – kuncogott Simon – Ne is próbáld tagadni.

August a tenyerébe temette az arcát.

– Reménytelen eset vagyok.

– Ez nem is igaz – tiltakozott Simon. – Most gondolj bele, ez lehetne sokkal rosszabb is. Most gondolj bele, hogyha nem egy évszázadban élnétek mennyivel szomorúbb lenne.

– Nem hiszem, hogy ez bárkivel is megtörténik.

– Gyakoribb, mint hinnéd – rázta a fejét Simon. – Sőt, te is úgy szerettél bele Theoba, hogy nem találkoztatok még élőben.

– Kérlek, ne használd többé ezt a szót – kérlelte August Simont. – Nem szerelmes vagyok Theoba, hanem csak szeretem.

– A kettő ugyanaz.

– Nem, nem ugyanaz. Téged is szeretlek, Bradet is szeretem, anyukámékat is szeretem. Csak Theot jobban szeretem, mint titeket. Azt hiszem.

– Ezt ennél gyerekesebben nem is magyarázhattad volna el – hitetlenkedett Simon. – Mindig azt hiszem, hogy te vagy a legokosabb ember akit ismerek, aztán rájövök, hogy az érzelmi intelligencia szinted jóval átlag alatt van.

– Sajnos nem értek mindenhez.

– Akkor is több közöd van az elméleti fizikához, mint az emberek érzelmeihez – vágta rá Simon. – Ez elég elszomorító, ha engem kérdezel.

– Ilyen lenne szerelmesnek lenni? – szólalt meg August gondolkodva.

– Hát, hogyan jellemeznéd azt, amit akkor érzel amikor Theoval beszélhetsz?

– Boldog vagyok, feldobja a napomat, ha meghallom a hangját. Nem szorongok, nem gondolkozom azon percekig, hogy mit kéne mondjak neki, hogy szimpatikusnak tűnjek, nem félek, hogy elítélne bármiért is amit gondolok. Minden olyan könnyű, ha ott van ő. – August akármeddig tudta volna folytatni ezt a listát. Kezdett rájönni, miért hívta Simon ezt szerelemnek.

– Nem akarlak elkeseríteni, de ez még mindig úgy hangzik, mintha szerelmes lennél – heccelte Simon a legjobb barátját. – Mikor szeretnél erről Theoval beszélni?

– Sose? – kérdezett vissza August nevetve. A nevetése inkább sikerült pánikszerűre, mint megnyugtatóra. Meglepődött Simon kérdésén. – Nem hiszem, hogy ő szeretne erről beszélni.

– Pedig, szerintem kéne beszélnetek erről – erősködött Simon. – Nem erőltetni akarom, mert ez teljesen a te döntésed, de jobb lenne mindkettőtöknek, hogy ha megnyílnál. Elég közel álltok egymáshoz és rengeteg esély van arra, hogy Theo viszont szeret. Sosem lehet tudni.

– Theo most nincs valami jól, éppen repülőn ül Torontó felé – köhécselt August. – Történt egy két dolog Párizsban, ami nem érintette jól.

August elmesélt mindent. Mindent, attól a pillanattól kezdve, hogy Theo nem írt neki a születésnapján. Simon meglepetten szívta fel az összes információt, amit a legjobb barátja mondott neki. Sok dolgon meglepődött, de amikor August egy bizonyos pontra elért, megszólalt.

– Várj, hogy érted azt, hogy állítólag belezúgott valakibe a társaságból? – vonta össze a szemöldökét a fiú.

– Vagy, egy idegenbe Párizsba, az is egy opció – replikázott August.

– És, hogyan mondta? Milyen volt a hanglejtése? – halmozta el kérdésekkel Simon Augustot.

– "Nem mondtam nevet, mert ismeri az illetőt". Ha jobban belegondolunk, nem sok olyan ember van, aki ebbe a kategória beleesik.

– Ha logikusan gondolkodunk, akkor kettő van összesen, te meg én – mondta ki Simon August gondolatait. – Jézusom, Theo szeret téged.

– Te is lehetsz ez az ember, hahó! Ne felejtsd ki magadat.

– August, gondolj bele. Te sokkal közelebb állsz Theohoz. Ne gondolj arra, hogy én bármikor is szóba jönnék. Egyértelműen téged szeret. Muszáj lesz elmondanod neki.

– De nem akarom elrontani a barátságunk.

– Nem akarok kifogásokat hallani, köteles vagy elmondani neki. Kész, vége. – Simon mondatait hallván August gondolkozni kezdett. – Tuti, hogy viszonozza az érzelmeidet, akkor meg miért ne mondanád el neki?

– Jó, meggyőztél, ha leszáll akkor elmondom neki – jelentette ki August, koránt sem a megszokott magabiztosságával. – De ha rosszul sül el, téged foglak okolni.

– Csak nyugodtan – legyintett Simon, majd felugrott a kanapéról – Van valami kaja a hűtőtökben? Éhes vagyok.