August gépe volt az egyetlen dolog, ami világított a sötét szobában. A fiú a monitor előtt ült és arra várt, hogy Theo megérkezzen. Éppen rajongók által készített rajzokat nézegetett, amikor üzenetet kapott az emlegetettől.
„A nagy August elérhető időben? Álmodok vagy életedben először sikerült ideérni?" – állt az írásban.
Egy pillanat se telt el, már kapta is az értesítést CratC-n, hogy Theo hívást indított. A fiú mindig pontos volt, August már meg sem lepődött ezen.

– Szia! – köszönt előre Theo. August szinte biztos volt abban, hogy Theo mosolyog. – Most nem vártam rád minimum egy órát, mi történt?

– Épp fanartokat néztem, amikor írtál – közölte August, majd komolyabb hangnemre váltott. – Amikor elküldtem a videót azt hittem, bízhatok benned, Teddy. Azt hiszem, kár volt.

– De olyan jó volt az a jelenet, meg kellett mutassam! – védekezett Theo azonnal, amikor leesett neki, August mire gondol. – Csak Lilo és Harvey látta, de Harveyt nem is igazán érdekelte. Brad pedig aludt, amikor szó volt róla.

– Lilo miatt viszont ha valaki rákeres arra a szóra, hogy „August", hamarabb dobja ki azt a klipet, mint a profilomat – vonta fel a szemöldökét August. – Azt ígértem neked, hogy keresek egy jó rajzot, ugye?

– Kegyelmezz rajtam, August! – sóhajtott fel drámaian Theo. – Ez csak egy klip, amiben azt mondod, hogy te vagy a legjobb, majd...

– Tudom, miről van szó, nem kell emlékeztetni.

August pontosan tudta, hogy az a klip miről szól. Kezdőként mindenki beleesik abba a hibába, hogy elhiszi magáról, hogy ő a legjobb. Augusttal is ez történt, majd pofára esett.

– Akkor ma SUB-ot játszunk?

Egy ideges kacaj csúszott ki August száján. Úgy érezte, hogy a fiú nem érzi át a helyzet súlyosságát.

– Mi lesz akkor, hogyha egyszer elküldöm neked az arcomat, azt is így körbe fogod küldeni? Vagy kirakod CratC-re, mert olyan jónak gondolod? – folytatta August, hogy megértesse Theoval a gondolatait.

Mielőtt választ kapott volna, elfojtott nevetést hallott a vonal másik oldaláról.

– Hát, ha lézerszemed van, akkor nem hiszem, hogy lesz rá lehetőségem. – Ennyi kellett, August minden idegessége egy pillanat alatt átcsapott nevetésbe.

Theo mindig képes volt őt megnevettetni, ez volt az ő szuperképessége.

– Hé, Theo, nézd mit találtam – nyitott meg fanartot August, amin ő és Theo egymás karjaiban alszanak egy kanapén.

Tudta, hogy Theo milyen kínosan tudja kezelni ezeket, ezért meg is volt a tökéletes terve a bosszúra.

– Ez egész aranyos – motyogta Theo. – Mi alapján gondolják azt, hogy így nézel ki? Mármint egyedül a szemeid színét tudjuk, semmi mást.

– Mindenki tudja, hogy jóképű vagyok a hangom és a zöld szemeim alapján – felelte egyszerűen August.

– Láttál már valaha olyan fanartot, amin úgy igazán hasonlított a valódi önmagadra?

– Volt néhány ijesztően hasonló, de pontosan tökéletes még nem jött velem szembe. A hajam hosszát nagyon kevesen rajzolják meg jól – osztotta meg az észrevételeit a fiú. – Néha már ijesztő mértékben szeretnének az emberek egy archoz kötni, ezért nagy erőszeretettel rajzolnak rólam mindenfélét. De nem sokan járnak közel az igazsághoz, egy olyan tökéletességet, mint én nehéz lerajzolni. Ha már itt tartunk, te is tuti elképzeltél már valahogyan.

– Mint Micimackót – jegyezte meg Theo. – Jézusom, már megint mit küldtél?

August nem látta a fiú arcát, de ismerte annyira, hogy tudja, már elpirult. August önelégült mosolyra húzva a száját túrt bele szőke tincseibe, mert az akciója már most sikeres.

– Nagyon beteg a fanok fantáziája – kiáltott fel Theo szinte felháborodott hangon. – Sose vennék fel szobalány ruhát, főleg nem nyuszi fülekkel. Rajtad meg miért csak egy köntös van a rajzon? És miért vannak cicafüleid? Nem tudom ki rajzolta ezt, de magyarázatot kérek.

– Találtam ennél betegebbet is, de az nagyon obszcén – kerekedett ki August szeme is, egy másik fanartot látva; a rajzon mindketten szinte meztelenek voltak, Theo pedig August ölében ült. – Tettessük azt, hogy ezt nem láttam, és ez nem történt meg. De annak örülnék a legjobban, ha most kinyírhatnám magam.

– Szerintem nem is akarom tudni, hogy mi az, ami téged is kikészített – dadogta Theo, majd pár másodperc múlva újra megszólalt, már összeszedettebb hangon. – Nálam már fut a SUB, szerintem kezdhetjük a felvételt.

-

– Oké, elindítottam – nyomott rá a képernyőfelvétel gombra az OBS-ben August. – Sziasztok! A mai videóban egy új SUB-os kihívást fogunk kipróbálni Theoval, ahol megcseréljük a karaktereiket. Theo így építész, én pedig gyógyító leszek. Szóval SUB, de én és a legjobb barátom karaktert cseréltünk!

Itt August megállt egy másodpercre levegőt venni, majd folytatta.

– Ezután felveszünk majd egy videót Theohoz is, szóval ha kíváncsiak vagytok a tartalmára, akkor TheOFriendlyFish néven találjatok meg CratC-n és Crat-on is. Ha pedig sárga a videó alatt található követés feliratú gomb, és szeretnél támogatni valamilyen formában, kövess be! Bármikor meggondolhatod magad, ha mégsem tetszik a tartalmam. Na, de vágjunk is bele a videóba!

– Nagyon megy neked ez az önpromó dolog – jegyezte meg Theo. – Ilyen szövegek kellenek ahhoz, hogy valaki a felkapottban éljen?

– Arról nem is beszélve, hogy eladtam a lelkem – kontrázott August. – Elfogadtam egy nyilatkozatot, ahol az apró betűs rész az volt, hogy ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

– Nem bírtad ki a Dante idézetet, ugye, Dante? – vihogott bele Theo a mikrofonjába.

August is mosolygott, szerette hallgatni Theo nevetését. Mintha egy kisgyerek angyali kacaját hallaná, Theo kacagásában egyedül a boldogság érződött. A fiú kedvenc elfoglaltsága volt a barátainak a megnevetettése. Ha valami, akkor ez közös volt benne és Theoban.

– El is felejtettem, hogy megy már a felvétel. Lelepleztem az igazi neved – szólalt meg pár perc után újra Theo.

– Úgyis ki lesz vágva, ne aggódj ezen. – August csak legyintett egyet, majd visszafordult a képernyőjéhez. – Csinálom a szervert, mindjárt mondom a kódot.

A Subsequent menüje letisztult volt, mindennek megvolt a tökéletes helye. August szinte már berögzült mozdulatokkal nyomta meg a megfelelő gombokat, hogy elkészítse a szervert.

– Bocsánat – hallotta meg újra Theo hangját August. – Nem akartam bajt okozni vagy valami, csak elfelejtettem, hogy megy a felvétel és – hadarta a fiú.

– Teddy, mondtam már hogy semmi baj, ez nem egy stream itt nem kell minden szavadat ezerszer átgondolnod. A végleges videóból simán ki lehet vágni az ilyen pillanatokat – vágott közbe nyugodtan August, miközben nekidőlt a széke hátának. – Szóval nyugodj meg, ne ezen agyalj, Teddy.

Egy mély levegővételt hallott August Theo felől, amivel ezt a témát le is zárta magában.

– A kód a szerverhez "t-h-e-o-a-n-d-a-u-g-u-s-t-a-r-e-s-l-e-e-p-i-n-g" végig kisbetűvel.

– Ennél jobban el se tudtad volna nevezni – fújta ki a bent tartott levegőjét a fiú. – Ha nem lenne elég egyértelmű, éppen forgatom a szemem.

– Két éve ismerlek, már nem tudsz meglepni – fojtott el egy ásítást August.

– Biztos vagy te ebben? – Theo hangneme egyszerre volt számonkérő és kérdő, korántsem volt benne annyi magabiztosság, mint általában.

– Teljes mértékben – biztosította August nevetve. – Várlak a szerveren, mert már fél órája megy a felvétel, de még egy másodpercet se játszottunk.

– Oké, itt vagyok már – csatlakozott be a fiú.

Theo megjelenése után a megszokott képsorok következtek. A bevezető montázs a játékról minden egyes alkalommal lenyűgözte August-ot amikor látta. Serenis városa gyönyörű volt, a lemenő nap fényében pedig még csodásabban nézett ki. A felhőkarcolókat a háta mögül világította meg a tűzgolyó. A kép hirtelen váltott és Mr. Harrison-t mutatta. A férfi a kávéját kevergette egy erkélyen ülve. Amikor elhangzott a híres kezdőmondat a szájából, elsötétült a kép, a két karaktert pedig bedobta a városba. A képernyő közepén megjelent a "juss ki a városból élve" felirat, és a játékosok megkapták az irányítást a karakterek felett.

– Theo, ugorj be az autóba! – kiáltott fel August. – Nem akarok már most külön válni, gyere mielőtt feltartanak!

– Sietek August – sikított fel Theo. – Idióta ügynök, azt akarod hogy kinyírjalak?

– Ne harcolj, Teddy, inkább siess – sürgette August a fiút, miközben a homlokát dörzsölte. – Segítsek lerázni vagy megoldod?

– Itt vagyok, nem kell segítség – közölte Theo, majd egyszer csak egy ügynök ugrott neki oldalról.

– Tuti, hogy ne mentselek meg? – röhögött August a fejét fogva.

– Jaj, hagyj már, mondtam, hogy megoldom. – August hallotta Theo egerének folyamatos kattogását, ahogy végzett az ellenséggel.

– Amikor legutóbb ezt mondtad, újra kellett kezdenünk a játékot. – August újra megállíthatatlan nevetésben tört ki, majdnem kiesett a székéből annyira jól szórakozott

– Abbahagytad már? – vett egy mély lélegzetet Theo. – Látod, megmondtam hogy megoldom.

– Húsz hp-d maradt.

– De megoldottam nem? – mérgelődött Theo. – Egyébként is, több hp-hez vagyok szokva.

– A gyógyítónak kevesebb élete van mint az építésznek, Teddy, keress más kifogást. – August szemei már könnyesek voltak és fájt az oldala a nevetéstől, de nem tudta abbahagyni akármennyire próbálkozott. – Most tuti elpirultál, kár, hogy nem látlak.

– Mostantól csak akkor kapcsolok kamerát, amikor te is – jelentette ki Theo. – Nem ér, hogy minden gyengébb pillanatomban látsz, én meg téged sosem.

– Majd egyszer meg fogom mutatni magam, Teddy – suttogta August. Nem volt benne biztos, hogy Theo is hallotta a szavait, de August tudta, hogy ő is erre gondol.

Jogos volt Theo kijelentése, mivel ahhoz képest hogy két éve ismerték már egymást, August sose mutatta meg az arcát Theonak. Ennek egyetlen oka volt, August azt szerette volna, hogy az emberek ne a kinézete alapján ítéljék meg. Sokkal kényelmesebben érezte magát úgy, hogy a kinézete vagy a neve csak egy rejtély mindenkinek. Néhány szituációban kifejezetten jól jött az, hogy nem látta senki. Volt hogy ő is zavarba jött, elpirult vagy csak egyszerűen a székében fetrengve sírt a nevetéstől.

– Szeretnélek látni, miközben nevetsz – húzta vissza a valóságba Theo hangja August-ot. – Ezt kérem karácsonyra, egy nevető August-ot bekapcsolt kamerával.

– Meglesz – mosolyodott el a fiú.

Örült annak, hogy Theo nem erőltette a face reveal dolgot, megértő volt vele.

August úgy érezte, hogy Theo azt hiszi, nem bízik benne és emiatt nem oszt meg vele semmit. Amikor ezen egyszer összevesztek, August elárulta neki az igazi nevét, hogy meggyőzze Theo-t arról, hogy bízik benne, csak időre van szüksége. Ez volt az egyetlen összeszólalkozásuk az évek alatt, de sorsfordító volt a barátságukban. Azóta Theo is jobban átérezte a helyzetet és azt tette amit tudott; várt.

– Végre kint vagyunk a városból, kezdődhet az igazi játék – dörzsölte össze a tenyerét August.

Az első estét, amit az erdőben töltöttek gyorsan végigrohanták. Itt még nem indult be az izgalom, egy minigame-et sem kellett megcsinálniuk, csak túlélni. Ennyi éves SUB tapasztalat után ez már nem tudta őket annyira lázba hozni, mint a játék többi része. Másnap reggel munkát kellett választaniuk, hogy folytathassák a cselekményt.

– August, nem mehetek inkább a kisboltba dolgozni? – könyörgött Theo. – Te is tudod, hogy félek Mr. Harrison-tól és nem merek a közelébe se menni, ki fog nyírni ha odamegyek. Így sincs sok hp-m. Lassabban mozgok, mint te, még elmenekülni se tudok előle.

– Most te vagy az építész, Teddy, ez a szabály – rázta a fejét August.

– Sehol sincs leírva, hogy kötelező nála dolgozzak – ragaszkodott Theo a saját igazához.

– Én nem tudok nála dolgozni, ezért neked kell – érvelt August. – Hátrányból fogunk indulni és az idióta fiával kell majd barátkozzak, de talán tudunk mindketten egy üzletben dolgozni.

– Életemben először hagyod, hogy nekem legyen igazam?

– Álmaidban, csak logikusan gondolkodom.

– Úgyis alszom – vágott vissza Theo.

– Nem elég, hogy bántod az egómat, még a szövegemet is ellopod? – nyomta meg az escape gombot a billentyűzetén August, így visszatért az asztalra. – Akkor megyünk mindketten a boltba, mert nem halhatsz meg már az elején.

– Kegyelmes August, hogy hálálhatnám meg ezt neked? – nevetett fel Theo.

– Gyere el Washingtonba Párizs előtt – vetette fel August. – Nem hiszem el, hogy idén nem leszel gép közelben a szülinapomon. 

– Bárcsak mehetnék, de a Lilohoz való utazást jóval hosszabb ideje tervezzük. Ha még nincs is minden pontosan kitalálva, a repjegyem már megvan. Miattad nem tudjuk átvariálni az egészet, nagyon nehéz volt olyan időt találni amikor mindketten szabadok vagyunk. A szülinapodra visszatérve, amikor nálad elkezdődik tizenkettedike én leszek az első aki rádír, ígérem. – magyarázkodott a fiú. – Már nagyon szeretnék veled is találkozni, de nem akar összejönni sehogy se.

– Nem félsz attól, hogy esetleg már két éve megjátszom magam és csak el akarlak rabolni?

– Nincs olyan ember, akit ennyire érdekelnék, August. – Theo csak sóhajtott egyet. – Meg egyébként is, lehet akármennyire is mániákus egy ember, feladta volna miután ezredjére is megnézettem vele a Chihiro szellemországban-t.

– Oké, ez igaz – ismerte be August.

– Megnézhetnénk majd újra – tette hozzá Theo. – Múltkor nem tudtuk befejezni, mert titokzatosan elment nálad a net otthon.

– Igazi szerencsétlenség – csettintett a nyelvével a fiú.

August a mai napig nagyon szerette ezt a történetüket. Közösen filmeztek pénteken és mint megszokott volt, Theo a Chihiro szellemországban-t választotta. Minden második film választása ez volt, August már meg se lepődött rajta. A felénél megunta és kihúzta a netet otthon, ezzel megszüntetve a szenvedését.

– Nem tudom, mit nem szeretsz benne – értetlenkedett Theo.

– Egyszerűen csak nem az én világom. Meg morbid, túl morbid nekem.

– A SUB karaktered egy zöld szemű szörnyeteg, nem tűnsz olyannak, aki ki van a morbid dolgoktól – replikázott a fiú. – Ha már itt tartunk, házat kéne keressünk. Várj, egyáltalán bent vagy a játékban?

– Itt vagyok, csak véletlenül kiléptem az asztalra – mondta August. – Van ötezer dénárunk jelenleg, naponta a boltban százat tudunk ketten együtt gyűjteni. A kaja megvan húsz dénárból, a lakás pedig ötszázba kerül összesen. Szóval ha jól számoltam, akkor négyezer-négyszáznyolcvan dénárunk marad estére. Ugye?

– Ne rám nézz, te vagy a matekzseni.

– Tudom hogy igazam van, csak kíváncsi voltam, mit mondasz – dőlt hátra a székében August.

– Mindig igazad van, August, tudjuk – felelte Theo komoly hangon. – Megint forgatom a szemeimet.

– Tudom, Teddy, ismerlek – nyújtotta ki a lábait August, hogy kényelmesebben helyezkedjen el.

– Újra át akarunk menni ezen a beszélgetésen? – Theo csak sóhajtott egyet. – Sose fogunk végezni a videóval, ha így folytatjuk.

– Koncentráljunk akkor a játékra – nézett a monitorjára August.

A két karakter beköltözött a város szélén található lakásukba, ahol nem sok időt töltöttek el.
Két céljuk volt; maximum életet szerezni Theonak és jóban lenni a játék kapitalista főgonoszával, Mr. Harrisonnal.

Miközben játszottak, August hirtelen kiabálást hallott a Theo felől.

– Segíts, Theo! – Egy nő hangját hallotta meg August a vonal másik oldaláról.

– El kell ugorjak, August, lehet hogy máskor folytatjuk a felvételt? – hadarta Theo.

– Persze, de mi történt?

– Még én se tudom, de fontosnak tűnik – köszönt el Theo. – Majd írok, mi volt, szia!

– Sok sikert, Teddy. – Mire August válaszolt volna, Theo már lerakta a hívást.

August kilépett a játékból és visszatért CratC-re. Kíváncsi volt és izgult, hogy mi történik Theoéknál, ezért nem akart messze menni a géptől. Épp egy csapatukat ábrázoló fanartot nézett, amikor üzenetet kapott Theotól.

"A nővérem szobájában van egy poloska, segítenem kell megszabadulni tőle" – olvasta fel hangosan a fiú.

"Hogy kell megszabadulni egy poloskától?" – pillantotta meg a következő üzenetet August.

"Hol is kezdjem..." – írt vissza August nevetve.