Theo végül másnap tizenkettőre ért a reptérre taxival. Lilo erősködött, hogy elviszi, de Theo határozottan elutasította a felajánlást. Még csak egy negyven perces kínos autóút hiányzott.

Az Augusttal való telefonbeszélgetésen gondolkozott. Azóta is rettenetesen érezte magát, amiért nem kívánt hamarabb szülinapot a legjobb barátjának, és újra és újra felrémlett benne August fájdalmas hangja. Igen, sikerült igazán megbántania őt. Remek, Theo, ehhez tehetség kell.

Ahogy leült a várakozó teremben egy padra, Theot elöntötte a déjà vu. Mintha csak most indulna Párizsba, lelkesen, hogy végre láthassa Lilot.

A telefonja teljesen lemerült, ezért elővette a töltőt, és a reptéri töltőállomáshoz ment, hogy egy pillantást vethessen az életére. Vagyis a CratC profiljára. Augusttól kapott egy üzenetet, amiben jó utat kívánt, és Theo válaszolt neki egy köszönömmel. A többi spamet és Brad száz olvasatlan üzenetét inkább figyelmen kívül hagyta. Majd ha jobb idegállapotban lesz, a szobájában otthon, akkor majd ráér ezekkel foglalkozni.

Unottan átnézte az emaileit, kapcsolgatott a különböző emailcímek között, míg véletlenül egy olyan értesítésen akadt meg a szeme, amire egyáltalán nem számított.

fish000 A TAASMÁNIA CSOPORT HIÁNYOL TÉGED! OLVASATLAN ÜZENETEK MEGTEKINTÉSE

Theo elvigyorodott, és rákattintott a linkre. Tényleg, a rajongói csoport, ahol fangirlködhet saját magán! Szinte hiányzott neki a beszélgetés, amit shoubuzzal és a többiekkel folytatott. Olyan felemelő volt olyan emberekkel csevegnie, akik nem ismerték őt a valóságban sem az interneten.

Ahogy betöltött az oldal, azonnal láthatóvá vált az elérhetők névsora, és fel is ugrott az első üzenet.

gratefruitss: FIIIIIIIIISH!!!!!! szia fiiish!!!!

fish000: sziasztoook :DD

fish000: ki hogy van?

kamonaissleeping: szia fiish! én jól, kösz <3 te belemerültél már a fandomba? *-*

– Jobban, mint hinnéd – motyogta Theo.

Az ujjai hihetetlen sebességgel pötyögték a választ. Hirtelen ő is csak egy átlagos ember volt, nem egy internetes személyiség, csak egy a sok megjegyezhetetlen felhasználónév közül.

fish000: ahaaaaaa

gratefruitss: hogy tetszett a teddy x lilo stream?

Theo már az emlékre is elfintorodott. Nem azért jött ide, hogy erről beszéljen. Ahogy Lilónak is mondta, időre volt szüksége a feldolgozáshoz.

fish000: hát, annyira nem tetszett... őszintén, jobban bírom theot és augustot együtt...

shoubuzz: VÉGRE VALAKI, fish, itt magyarázom ezeknek napok óta, hogy a TAAS, AZ AZ IGAZI, lilotol frászt kapok. bírom, de nagyon rátapad teddyre

Hát, igen.

gratefruitss: shou, ezt hívják toxic fannak. el kell fogadnod, hogy valakinek más a véleménye. ennyi.

shoubuzz: én elfogadom, de hé srácok, HELLÓ TIN!

A többiekkel Theo nem beszélgetett az előző alkalommal, és ugyan most többen voltak aktívak, nem csatlakozott senki a chathez. Viszont most egy újabb kis ikon jelezte, hogy valaki írni kezdett. Egy olyan valaki, akinek Theo nem ismerte fel a profilképét.

teenagerinlove: sziasztoook!

TeenagerInLove. Theo nyelt egyet. Az a fanfiction író, akinek Theo minden eddigi baját köszönhette. Még egy rossz emlék. Lehet, hogy jobb ötlet lenne kikapcsolnia a telefonját, de Theo évek óta nem volt képes ezt megtenni. Függője volt a virtuális világnak, és most már késő volt változtatni ezen.

fish000: sziaaa! te írtad az elvileget, ugye?

teenagerinlove: ühümmm. olvastad?

Igen, gondolta Theo. Kösz. Az biztos, hogy maradandó károkat okozott benne. Késztetést érzett arra, hogy ezt megmondja TeenagerInLove-nak is, de természetesen nem tehette. Ezért inkább a passzív agresszió mellett döntött.

fish000: láttam theot, ahogy olvasta. nem bántásból, de milyen érzés belemászni más emberek magánéletébe?

Theo elégedetten küldte el az üzenetet. Meg akarja mondani ennek a kis internetes kis névtelen alaknak. Nem lehet az, hogy ő a végtelenségig örlődik, TeenagerInLove meg megússza minden bűntudat nélkül.

teenagerinlove: először is aucs. miért támadsz rám, ha még nem beszéltünk soha???? másodszor pedig, remekül érzem magam, örülök, hogy sokan szórakoznak, és ha rákeresel az elvilegre (fictionforeveryone.com/elvileg), akkor láthatod, hogy a fülszövegben fel van tüntetve: fikció. ergo nem mászok bele senki magánéletébe

fish000: csak érdekel, mi van egy fanfictioníró fejében. nem bántani akarlak... viszont nem gondolod, hogy az írásod kellemetlenül hat azokra, akikről szól?

teenagerinlove: nem

fish000: miért?

shoubuzz: hé srácok, nyugiiiii

teenagerinlove: mert theo és august kijelentették, hogy nyugodtan lehet róluk fanartot és fanfictiont készíteni? és eddig nem mondtak mást? mi bajod van velem?

Úristen, mi van, ha TeenagerInLove egy tizenhárom éves kislány? Theo igazán nem hibáztathatja semmiért. Igazságtalan dolog csak így nekitámadni, és felelősségre vonni Theo saját, személyes problémája miatt. Ő nem tehet semmiről. Valamikor úgyis megtörtént volna ez az egész, csak véletlenül pont az Elvileg volt az, ami feltépett valamit Theoban. Mi a fene ütött belé? Nem igazán volt soha az a kötekedős fajta, a legtöbbször inkább gyorsan visszavonult.

fish000: semmi. köszi a választ.

Lerakta a telefonját, és az asztalra fektette a fejét. Lassan kifújta a levegőt. Ha hazajut, előről kezdi az egészet. Mindent átgondol. Hogy mit érez. Mit akar. Lesz ideje rá. Nem kell a dühét ártatlan ismeretleneken levezetnie. Egy pszichológus biztos nem ezt a megoldást javasolná.

Ebben a pillanatban a telefonja éles hangon csörögni kezdett, és Theo megrezzent a hirtelen hangra. August. Kapkodva vette fel a hívást, meg sem nézte, hogy ki az.

– August, még nem indultam el, mindenem megvan, kösz, de nem kell csekkolnod – hadarta a szemét forgatva.

– Megtisztelő a feltételezés, hogy a nevem hasonlít Augustéra, de diszlexiára gyanakszom – szólt egy ismerős, és egyértelműen nem Augusthoz tartozó hang a vonal túloldalán.

– Brad, mi a jó büdös élet...?

– Kiskorú vagyok, ne káromkodj, szólok, ha becsuktam a fülem!

Theo megint felsóhajtott. Ha Braddel beszélt, gyakran tette ezt.

– Jézusom, Brad, a frászt hozod rám.

– Tudom – mondta vidáman Brad. – Egyébként hova nem indultál el még? És miért csekkolna rád August?

– Semmi közöd hozzá – morogta Theo.

– Hé, a barátod vagyok. Benne vagyok a tíz ajánlott creatorodban Craton! Ez mi, ha nem lelkitársi kapcsolat!

– Oké, oké. Elmondom, csak ne ecseteld ezt tovább. Reptéren vagyok, Torontóba megyek.

Csend követte a szavait. A telefon rezgett a kezében. Valószínűleg TeenagerInLove további válaszokat követelt a fórumban.

– Hogy-hogy? Azt hittem, legalább öt napot Lilóval leszel.

– Én is – felelte Theo. – Közbejött valami. Mindegy. Miért hívtál?

– Nem hívhatlak fel csak úgy? Lehet, hogy csak dumálni szerettem volna valakivel. August mogorva, és rohadt antiszoc, rajtad és Simonon kívül nem beszél senkivel, mindig csak sutyorogtok, a kibaszott kis felnőttek, engem meg kihagytok a cuccokból! Én is tudni akarom, hogy mi történik, meg hogy mi van!

– Jó, jogos.

Theo fél kézzel elővette a fülhallgatóját, és csatlakoztatta a telefonhoz. Most, hogy elvehette a készüléket a fülétől, megnyitotta a TAASMÁNIA csoportot. Gyűltek az olvasatlan üzenetek, és Theo felpörgetett, hogy onnan olvassa a beszélgetést, ahol utoljára abbahagyta.

– Mesélj, mi van veled? – kérdezte közben Bradtől.

gratefruitss: szerintem a fanfictionírás veszélyes dolog, és tényleg külön kéne kezelni a valódi személyektől. mármint h ilyen nem valós karakterekről szuper dolog az egész, de mindig vannak kérdések, ha valaki valóságos emberekről ír. de addig az is oké, amíg távol vannak egymástól. teddynek nem kellett volna elvileget olvasnia, látszott, hogy szegényt nagyon megviselte. de ez nem azt jelenti, hogy az elvileg nem egy szuper ff!

– Jaj, de kedves tőled, Theo, hogy megkérdezed! Az a helyzet, hogy egy kicsit magányos vagyok. Szeretnék indítani egy vlogos csatornát, csak nem akarok élőben, kizárólag vágott videókat akarok kirakni, mert kínosnak érzem. De nem tudom, hogy ez így Cratre jó lenne-e. De közben Craton kívül annyira nem ismernek.

teenagerinlove: egyetértek ^^ de azért elég nagy szó nekem, hogy theo olvasta az elvileget. ő ilyen áááááwh ember nekem, és azóta is gondolatban visítok. bár, szívás lenne ilyet magamról meg a barátaimról olvasni, de like ÁÁÁÁWH, nem tudok mit csinálni

– Szóval az egész egy nagy dilemma most, hogy mi a fenét csináljak. De lehet, hogy ez csak egy szar ötlet a sok szar ötletem közül, és akkor tulképp tökmindegy az egész.

shoubuzz: szerény véleményem szerint az ff jó. én ffen élek. ff=oxigén. ff=víz. ff=élelmiszer. ff=alvás.

– Szerintem menő lenne – mondta Theo. – Csak legyen egy rendes terved rá. Hogy mit akarsz ott csinálni. Mert az kínos, ha nem tudsz vele mit kezdeni.

gratefruitss: shou, ff nem egyenlő oxigén, víz, élelmiszer és alvás

– Kösz, Teddy, bölcsebb vagy, mint a nagy August! Zseni.

gratefruitss: várj, keresek áthúzott egyenlőség jelet

– Tudom.

kamonaissleeping: ≠

– Jó, de azt is tudod, hogy ezt August előtt sosem mondanám?

gratefruitss: kösz. ff ≠ életfeltételek

– Tudom.

shoubuzz: ez szívás

– Mikor jön a géped?

Theo megnézte a kiírást. Toronto Párizs járat, indulás 16:15-kor. B-23-as terminál.

– Tíz perc múlva boarding.

– Akkor, lehet, hogy menned kéne? Nehogy lekésd a gépet, a reptér nem jó hely. Minél gyorsabban tűnj el onnan. Gyakran történnek ott terrortámadások.

– Kösz, Brad. Majd beszélünk – mondta Theo.

– Viszhall!

A vonal megszakadt. TeenagerInLove és shoubuzz elkezdtek fanfiction ajánlásokat írni a csoportba, amitől Theonak elment a kedve az élettől. Inkább összeszedte a cuccait, és úgy döntött, iszik egy kávét, mielőtt felszáll a gépre. Nem volt jellemző rá a kávéivás, de Párizsban, ahol legalább harminc aprócska, elegáns kávézó mellett sétált el, egészen megkívánta.

Augusztus ellenére kénytelen volt kapucnis pulcsit és napszemüveget viselni. Még csak az kéne, hogy felismerje őt valami rajongó, kirakja a netre a közös szelfit, és utána mindenki azon gondolkozna, hogy mégis mit keres Theo a reptéren ilyenkor.

Franciául rendelt egy kapucsínót, aztán megint megnézte a telefonját. SMS-t kapott Lilótól.

"Jó utat! Írj, ha leszálltál"

Írj, nem hívj. De ez így van rendben. Theo okéval válaszolt a személytelen üzenetre, aztán felhívta Audreyt. Nem szívesen utazott volna tömegközlekedéssel a reptérről a belvárosig, az úgy körülbelül másfél óra lett volna, de ha megkéri Audreyt, hogy hozza ki az autót, akkor úgy negyven perc alatt megoldható a dolog. Még szerencse, hogy mindent az utolsó pillanatban szokott elintézni, és eszébe jutott, hogy egyébként még haza is kell jutnia valahogy. A nővére három csengés után vette fel.

– Theo? – Audrey valószínűleg nemrég kelt, mert a hangja egészen rekedtes volt még.

– Szia – mondta Theo, és nyelt egyet. – Figyelj, mindjárt indul a gépem Párizsból. Tudom, hogy nem fogsz tudni kijönni értem, de ki tudnád hozni az autót? Van nálam pótkulcs, meg minden.

A szavait csend követte. Theo szinte lapult. Pár napja megígérte Audrey-nak, hogy ez az utazás remekül fog sikerülni. Most úgy érezte magát, mint aki hazudott.

– Micsoda? Hazajössz?

– Igen, hazamegyek.

– Történt valami? Minden rendben?

– Igen, minden rendben – hessegette el a választ Theo. – Majd elmondom otthon. Ki tudod hozni az autót?

– Persze. Kiviszem. Mikor is landolsz?

Theo gyors fejszámolást végzett, ami ugyan nem volt az erőssége, de szerencsére az időzónákban már bravírozott.

– Az ottani idő szerint fél három és három között, azt hiszem.

– Oké, akkor pont műszakom van, de előtte lesz időm kivinni az autót. Elküldöm SMS-ben, hogy pontosan hova parkoltam. Rendben?

– Rendben – bólintott Theo.

Egy pillanatnyi szünet következett be a beszélgetésben, aztán Audrey megint megszólalt.

– Ígérd meg, hogy minden rendben, jó? Mert ha nem, kimegyek érted, nem kell egyedül vezetned. Tudod, ugye?

– Nem kell, ne hülyéskedj, megoldom! Viszont le kell raknom, kezdődik a boarding.

– Oké. Jó utat. Hívj, ha megérkeztél.

– Rendben. Puszi – mondta Theo.

– Puszi neked is.

–

Az utat Theo internet nélkül töltötte, ami már idefelé is némiképp megviselte. Megpróbált olvasni egy újságot, de nem érdekelte, és jó ideig a kávé miatt elaludni sem tudott. Mivel nem volt semmi, amivel elfoglalhatta volna magát, az agya természetesen Auguston kattogott. Remélte, hogy ha lesz idejük (és Theo is nyugodtabb lesz, mint Párizsban volt), akkor meg tudják beszélni a dolgot, és minden visszaállhat a rendes kerékvágásba. Ő és August megint legjobb barátok lesznek, együtt streamelnek, új projektekbe kezdenek, és az élet habostorta lesz, meg minden.

De Theo számára valahogy mégsem volt vonzó ez a jövőkép, akárhogy is ismételgette magában, hogy ezt akarja, ezt kell akarnia. Mert az egész egy nagy káosz, és egyik pillanatról a másikra nem fog elfelejteni semmit. Sem a traumatizáló fanfictiont, sem Lilót, se semmit. Sosem lesz már semmi olyan, mint régen. És ez nem TeenagerInLove vagy Lilo hibája, hanem az övé, mert túl nagy hatással vannak rá a dolgok, és képtelen továbblépni. Egy helyben toporog, és ezzel nem csak önmagának árt, hanem mindenki másnak is. Például Augustnak, mert emiatt a dilemma miatt egy rohadt üzenetet nem tudott írni neki, és napokig ignorálta. Theonak kell változtatnia, és ez nagyon megrémisztette őt.

Amikor leszállt a gép, és végre kikapcsolhatta a repülőgép üzenmódot, megkapta az SMS-t Audrey-tól. Egy kicsit eltévedt a reptéren, de legalább nem volt bőröndje, amire várnia kellett volna. Viszont összetévesztette a két parkolót, és ezért körbe kellett gyalogolnia az egész reptérépületet. Az autó ott állt pontosan, ahol lennie kellett.

Itthon van, öntötte el az érzés, amikor beszállt a nővére autójába, és elfordította a kulcsot. Már az autóillatosító kellemetlen szaga is biztonságérzetet hordozott magában.

Itt az idő, hogy hazamenjen, és rendezze a sorait. Végre valahára.