August szenvedett. De tényleg. Nem érezte jól magát, a mellkasára súly nehezedett, a gyomrában pedig egy kellemetlen érzés jelent meg. Nagyon rosszul viselte a tényt, hogy gyengéd érzelmeket táplál a legjobb barátja felé. Mintha, egy rémálomba csöppent volna, amiből nincs kiút. Pedig tudta, hogy az érzelmei miatt nem magát kéne okolnia, mert nem tehet róluk. Még akkor is, hogyha Theoról van szó.

Mert a fiú nem tudta elhinni azt, hogy ő beleszeretett Theoba. Ez rohadtul nem a tervei szerint alakult. August pedig képes volt mániákusan ragaszkodni a terveihez. Ha valamit megtervezett előre, lehetetlen volt eltéríteni attól, hogy elérje a céljait. Augustnak egy célja volt a jövőt tekintve, nem beleszeretni a legjobb barátjába. Amióta a nézők észrevették a közöttük lévő "kémiát" - , legalábbis, mindig erre hivatkoztak a CratC bejegyzéseikben - August megfogadta, hogy ő sosem lesz képes többként tekinteni Theora, mint a legjobb barátjára. Ami egészen pár nappal ezelőttig zseniálisan ment neki.

August nagyot sóhajtva emelte fel a telefonját az éjjeli szekrényről, és rettegve attól, hogy mit fog találni, megnyitotta a Cratot a böngészőjében. A főoldala megtelt fanartokkal, képekkel Theoról és Liloról. August nem bírt Theo arcára nézni, nem volt képes viszonozni fénykép-Theonak a mosolyát sem. Pedig általában amikor Theo boldog volt, akkor ő is jobb állapotba került. August nem sok időt töltött az oldalon, hamar bezárta a Cratot, miután kapott egy váratlan smset.

Theo: szinte biztos vagyok benne, hogy haragszol ram, de segitened kell.

August úgy döntött, hogy nem fog válaszolni a fiúnak, mivel kettejük barátsága már sosem lehet ugyanolyan, mint előtte. A fiút felemésztette az a gondolat, hogy ha valaha bevallja az érzéseit, akkor tönkre is mehet a barátságuk és soha többé nem fognak interaktálni egymással, hogy elkerüljék a helyzet kínosságát. Mert August tudta, hogy próbálkozhat akármennyire csak tud, ez a helyzet csak kínos lehet. Ha őszinte lesz Theoval és elmond mindent és a fiú nem viszonozza, akkor eltávolodnak egymástól és kínos lesz mint nekik, mind a közösségnek. Ellenben, hogy ha megtartja magának a tényt, hogy szerelmes a legjobb barátjába, akkor őrlődni fog és el fog jutni arra a pontra, hogy nem fog tudni tovább titkolózni, és meg fogja osztani az érzéseit Theoval.

Egyik se hangzott valami kecsegtetően August számára és rájött, hogy nincs arra esély, hogy ő ebből jól jöjjön ki. Theora és rá valószínűleg nem egy boldog befejezés várt, akármennyire is szerette elképzelni magukat ötven évvel később, egy macskával és kettő kutyával, ahogy a lemenő napot nézik kézen fogva, a házuk teraszán ülve.

Theo: legyszives vedd fel a telefont, august. kerlek

Theo: ez nagyon fontos, ne ignoralj

August legszívesebben felvette volna, de jelenleg nem volt olyan állapotban, hogy Theoval tudjon beszélni. Nem akarta, hogy a fiú hallja a remegő hangját, érezze a hangjában a fáradtságot és a fájdalmat és legfőképpen nem szerette volna felfedni mindazt, amin átment az éjszaka. De Theo nem tud erről az egészről és szüksége van rá. Augustra. Nem Bradet keresi vagy Lilot, hogy beszéljenek, hanem őt.

August felülkerekedett az indulatain, félre rakva minden gondolatot a fejében készen állt arra, hogy fogadja a fiú hívását. Mert attól, hogy ő szenved, ez nem lehet Theora kihatással.

– Szia August – szólalt meg Theo a telefon másik oldalán. – Tudom, hogy tartozok egy bocsánatkéréssel, mert nem eshetett jól az, hogy nem írtam semmit se a szülinapodon.

– Ahogy mondod – köszörülte meg a torkát August.

– Hogy őszinte legyek – folytatta Theo, figyelem nélkül hagyva August közbeszólását. – Én akartam írni, nagyon is! Nagyon sokszor begépeltem az üzenetet, de sosem bírtam elküldeni. Mindig kerestem egy kifogást, hogy most miért ne küldjem el és a végén már kínos lett volna, ha megkapod az üzenetet, szóval nem elfelejtettem, hanem – a monológ végén egyedül Theo szipogását lehetett hallani. – Szóval ez így történt, mert tudom mikor van a szülinapod, sose tudnám elfelejteni. Nagyon remélem, hogy meg tudsz bocsátani és el tudjuk felejteni ezt az egészet, mert nagyon fontos vagy nekem.

August hirtelen szörnyű embernek érezte magát azért, hogy az üzeneten idegeskedett. Theo hangján érződött a bűnbánat, amiért nem küldött szülinapi üzenetet.

– Sose tudnék rád haragudni – vett erőt magán August, hogy válaszoljon. – Azért nem mondom azt, hogy nem esett rosszul az, hogy nem írtál semmit se. Azt hittem, hogy elrontottam valamit, mert már napok óta nem beszéltünk és megijedtem, hogy a fogadás miatt haragszol és azért nem írsz.

– Én se tudnék rád haragudni, főleg nem egy hülye fogadás miatt. Oké, aláírom, elég kínos volt az fanfiction olvasós stream, de túléltem és most veled beszélek. – jelentette ki Theo. – De nem ez volt a fő ok, amiért felhívtalak.

– Hallgatlak, mi történt? Minden oké Párizsban? Elvagytok Liloval? – halmozta a kérdéseket August. – Vagy azért hívsz, mert nem érzed jól magad?

– Talált süllyedt – vágta rá Theo. – Oké, igazából ez nagyon rosszul fog hangzani és nem is fogok szépíteni a dolgokon, de a lényeg az, hogy segítséget akartam kérni Lilotól, szerelmi ügyekben, ő pedig azt hitte, hogy róla van szó és megcsókolt – hadarta Theo. – Nagyon kínos volt az egész, nem gondoltam volna, hogy magára veszi, pedig én csak egy tanácsot szerettem volna.

– Hogy micsoda? – kérdezett vissza August suttogva.

Nem tudta, hogy mit gondoljon. Vagy, hogy erre hogyan kéne reagálnia.

Az agya nem sok mindent fogott fel Theo szavaiból, mondatfoszlányok lebegtek August lelkiszemei előtt. Theo tanácsot akart kérni szerelmi ügyek miatt Lilótól. Lilo megcsókolta Theot. Theo és Lilo ajkai összeértek, közelebb voltak egymáshoz mint kellett volna.

August remegett. Az agya majd' szétrobbant az érzelmektől, egyszerre érezte magát idegesnek, szerelmesnek és egy félős idiótának.

– August, itt vagy még? – érdeklődött Theo sírós hangon. – Tudom, hogy ez nem hangzik jól, de nem akartam és Lilo is bocsánatot kért, de nem akarok tovább Franciaországban maradni. Haza akarok menni Kanadába, hiányzik Audrey, hiányzik a szobám, a gépem és a házam biztonsága. Nem érzem magam biztonságban Lilonál, félek, hogy ez még egyszer megtörténik és megint át kell mennem egy pánikrohamon miatta, pedig tudom, hogy valszeg én vagyok a hibás azért, mert nem voltam elég egyértelmű.

August egyszerre volt boldog és szomorú a történtek miatt. Örült annak, hogy nem jogosan féltékenykedett Lilora, mert Theo egyáltalán nem gondol romantikusan a lányra, de rosszul érezte magát, mert Theo szorongott és nem érezte jól magát ott.

– Dehogy vagy ezért hibás, Theo – szedte össze a gondolatait August. Tudta, hogy jelenleg az ő sérelme nem fontos és segíteni szeretett volna Theonak és fel akarta vidítani a legjobb barátját. Mert ezért vannak a barátok, segítenek és ott vannak neked ha kell, – Figyelj, ha nem érzed jól magad, foglalhatok neked egy jegyet holnapra, hogy hazamenj. Lilo biztos meg fogja érteni azt, hogy egyikőtöknek se tenne jót az, ha ott maradnál. És arra ne is merj gondolni, hogy te vagy a hibás azért, mert félreértett. Lehet, hogy nem voltál egyértelmű, de Lilonak rá kell jönnie arra, hogy az élet nem egy romantikus film.

– Megköszönném, ha foglalnál jegyet, mert jelenleg a saját nevem se tudnám elmondani anélkül, hogy szét essek – mondta Theo. – Ugye, ezért nem haragszol?

– Theo, miért haragudnék? Azzal csókolózol, vagy együtt akivel csak akarsz, a legjobb barátod vagyok, nem az apád, hogy beleszóljak ezekbe. – Augustnak fájt, hogy hazudnia kellett. Egyértelműen zavarta, hogy Lilo megcsókolta Theot és ezzel kényelmetlen helyzetbe hozta. Az, hogy Lilo magára gondolt automatikusan, miután Theo közölte vele amit szeretne, egyszerűen megőrítette. – Miért, téged zavarna, ha ugyanez történt volna velem?

– Egy kicsit – vallotta be Theo. August szemei tágra nyíltak, meglepetten hallotta a fiú szavait. – Mármint, rögtön Simonnal képzeltelek el és egyértelműen zavarna, hogyha csak úgy random megcsókolna téged.

Vajon Theo is érzi azt a féltékenységet Simon felé, mint amit ő érez Liloval kapcsolatban?

– Miért? – nevetett fel August. Elég abszurdnak érezte Theo szavait.

– Őszintén fogalmam sincs, egyszerűen, csak nem akarom látni, ahogy vele csókolózol – válaszolta kuncogva Theo. Ez volt August kedvenc Theoja, aki nevetett vele. – Fura lenne, mármint már mióta legjobb barátok vagytok.

– Lassan tíz éve. Most hogy mondod, tényleg elég fura lenne. Simonra sose tudnék többként tekinteni, mint a legjobb barátom, olyan mintha az idegesítő, de közben imádnivaló kis testvérem lenne, akire bármikor számíthatok. – szólalt meg August. – Sose csókolnám meg.

– Na ugye! Ugyanígy vagyok Liloval. Olyan nekem, mint Audrey. Törődik velem, szeretem mint barátot, de sose csókolnám meg magamtól. Lehet, hogy félreértette az ajándékom? – elmélkedett Theo. – Pedig az csak egy Theo-pulcsi volt. Ígértem neki egyet és el is vittem neki.

– Szerintem ez a történet sokkal mélyebb annál, hogy adtál neki egy Theo-pulcsit. – August felült az ágyában és törökülésbe tette a lábait. – Lilo romantikusan szeret téged, míg te inkább baráti, testvéri módon és félreértette a szavaidat. De hogy tudta félreérteni?

– Nem mondtam nevet – sóhajtott Theo. – Nem akartam neki nevet mondani, mert ismeri az illetőt és nem akartam, hogy fura legyen a helyzettel kapcsolatban. Ez az én életem és még nem tudtam feldolgozni a tényt se, hogy ez így megtörténik.

August résnyire húzta a szemét. Lilo is ismeri? Theohoz közel áll? Ez a leírás akár róla is szólhatna.

August elgondolkozott. Hány olyan embert ismer, aki beleillene a leírásba? Összesen négyet, legalábbis az ő ismeretei alapján: Brad, Harvey, Simon és Ő. Ellenben, Brad egy gyerek, Harveynek pedig felesége van, ami miatt mindketten kiesnek a felsorolásból, ezzel leszűkítve a lehetséges embereket kettőre. Kivéve, ha megismertek valakit Párizsban, akibe Theo első látásra beleszeretett és vele akarja leélni az életét. Ki tudja.

– Oh, értem – nyögte ki August. – Figyelj, megtörtént, a múlton pedig nem lehet változtatni. Várj, odaülök a gépem elé, nézek neked repjegyet holnapra – tápászkodott ki az ágyából August.

– Köszönöm megint. – Theo először csak ennyit mondott, majd pár másodperc múlva hozzátette. – Köszönöm, hogy segítesz és itt vagy velem.

– Ugyan, erre vannak a barátok – mosolygott August, attól függetlenül, hogy ezt Theo nem láthatta.

Bekapcsolta a gépét, majd a böngészőben megnyitotta egy légitársaságnak a weboldalát.

– Párizsból Torontóba? – érdeklődött August.

– Mhm. Mondjuk arról fogalmam sincs, hogy hogyan jutok el a reptérre – ismerte be Theo. – Ide Lilo hozott, fogalmam sincs visszatalálok-e.

– Bármikor hívhatsz taxit vagy übert – tancásolta August. – Nem Lilo az egyedüli opciód szerencsére, úgyhogy ha hívjak neked taxit szólj előre.

– Na de, kellenének az adataid. Nem?

– Férfi, azt hiszem – felelte Theo.

– Keresztnév?

– Theo.

– Tényleg, erről jut eszembe, van második keresztneved, vagy téged szerettek a szüleid?

– Van, és sose találnád ki, hogy mi az – titokzatoskodott Theo. – Larry. Theo Larry Whitefield vagyok és én még jobban jártam, mint Audrey. Őt Audrey Willow Whitefield, a monogramja AWW.

– Larry? Légyszi, Theo, mondd azt, hogy viccelsz. Szörnyen hangzik ez a név. – August határozottan undorodott ennek a névnek a hangzásáról is.

– Egyébként David. Sokkal unalmasabb, de normálisabb és jobban hangzik, mint a Larry.

– Egyetértek, a Larry a legrosszabb név az univerzumban. Hogyha tényleg Larry lennél, nem lennénk barátok – indokolta August, majd folytatta a jegy igénylő papír kitöltését. – Vezetéknév?

– Whitefield

– Poggyászt kérsz?

– Nem, a repülőjegy ígyis egy vagyonba kerül és nincs is annyi cuccom – magyarázta Theo. – Még kell valami információ?

– Az oldal nem kér többet – motyogta August. Fél kézzel az állát tartotta, a másikkal bepötyögte Theo adatait. – Azt hiszem, ki is fizettem, szóval elküldöm a jegyet az emailedre, jó? Mi is az email címed?

– [email protected] – diktálta le Theo.

– Hát persze, miért nem lepődök meg – nevetett fel August, miközben ingatta a fejét.

– Pedig tiszta meglepetés vagyok – háborodott fel Theo viccesen. – Legalábbis, Audrey tuti nem számít arra, hogy beesek két nappal hamarabb.

– Nem akarsz neki szólni az érkezésedről?

– Nem, mert tiszta meglepetés vagyok, már mondtam – röhögött Theo a telefonja mikrofonjába. – Viszont, szerintem én elköszönök, nagyon köszönöm, hogy felvetted a telefont, mert feldobtad a napom.

– Ugyan, ezért vagyok – köszönt el August. – Vigyázz magadra, majd beszélünk, amint hazaértél, jó?

– Persze, már alig várom – rakta le a telefont Theo.

August a fejét az asztal oldalának döntötte, hogy lenyugodjon. Legszívesebben körbe ugrálta volna a szobáját, mert nagyon örült annak, hogy Theo jól van és örült annak, hogy beszéltek.

August úgy érezte, hogy ezt a boldogságát nem ronthatja el semmi sem.