August nem tudta, hogy hol rontotta el. Mikor romlott meg a kapcsolatuk annyira Theoval, hogy nem kíván neki boldog születésnapot a legjobb barátja? Pedig, az elmúlt években a szülinapok ünneplésére még külön hagyományuk is volt, általában SUB-ot játszva, streamben várták meg az éjfélt és elsőként kívántak a másiknak boldogat.

Az óra már három óra negyvenöt percet mutatott, ami azt jelentette, hogy August szülinapjának már vége van és Theon kívül mindenki felköszöntötte.

Theo azóta nem kereste August társaságát, amióta a Crat-os találkozóról beszéltek. Vajon August nemleges válasza miatt történik ez az egész? Vagy e miatt nem kéne magát hibáztatnia? August mindig ott volt Theonak, de tényleg. Még akkor is, amikor Theonak egy hétig nem volt áram a házában és leveleket küldözgettek egymásnak. A postai késés miatt elcsúszva, de ott volt neki és tartotta benne a lelket. És Theo is mindig ott volt Augustnak. Hiába, ilyenek a legjobb barátok. Theo mindig kisegítette Augustot, amikor nem volt valamelyik döntésében biztos. Sőt, Theo ott volt mellette, amikor August reménytelenül beleszeretett az egyik évfolyamtársába a végzős éve alatt. Attól, hogy segíteni nem tudott Augustnak nagyon jól esett az összes közös beszélgetésük, az összes virtuális ölelés giffel együtt. August bármit megadott volna akkor, hogy megölelhesse a legjobb barátját.

A fájdalmától eltekintve Augustot ellepte a rettegés is. A mérhetetlen mennyiségű Cratos bejegyzés miatt tudta, hogy Theo épségben megérkezett Lilohoz. Lehetetlen volt nem észrevenni a rengeteg fanartot és a róluk trendelő hashtageket az oldalon. #TheoésLilo, #Franciakaladok, August pedig nem tudta, hogy nevessen vagy sírjon azon, hogy a nézők beleszerettek Lilo és Theo barátságába. Ez azt jelenti, hogy leszállnak róla és Theoról egy időre, ugye? Bár, három nap leforgása alatt mintha Theo elfelejtette volna azt a tényt, hogy August és ő legjobb barátok. Mintha, Lilot segítette volna át Theo élete legnehezebb évén pár évvel ezelőtt. Mintha Lilo szenvedte volna végig minden egyes alkalommal a Chihirot miatta, csak mert tudta, hogy nagyon szereti ezt a filmet.

Augustnak legszívesebben sírni támadt kedve, de nem tehette, mert Simon még mindig ott volt náluk, a fal másik oldalán a fiú épp békésen aludt.

Augustnak is aludnia kellett volna, de képtelen volt rá. Amióta befejezték a filmet Simonnal és jó éjszakát kívántak egymásnak, képtelen volt másra gondolni, mint Theora és kettőjük barátságára. Az elmúlt pár napban többször kellett ezen elgondolkoznia, mint ahányszor eddig egész ismertségük alatt szükség volt. Nem is tudta, hogy hívhatja ezt már többé barátságnak. Mert egy barátsághoz két félre volt szükség és láthatólag Theonak már ott volt Lilo pótléknak, mert nagyon jól szórakoznak Párizsban. Kettesben. August is jól szórakozott Simonnal a nap folyamán, de ő nem felejtette el Theo létezését. Épp ellenkezőleg. August végig azt kívánta, bárcsak Theo is ott lenne velük, nem pedig egy másik kontinensen töltené el a következő pár napját. És ez felemésztette Augustot, mert tudta, hogy lehetetlen, hogy ez megtörténjen.

– Csak aludj már el végre – verte a párnájába a fejét August. – Ez sosem ment ennyire nehezen.

August kétségbe volt esve. Mi lett azzal a fiúval aki bármikor és bárhol képes volt elaludni? Morogva fordult át egyik oldaláról a másikra. Tudta, hogy csak akkor lesz képes elaludni, hogyha sikerül kiüríteni a fejét, ami egy lehetetlen kihívásnak érződött.

August felült az ágyában, a karjait összekulcsolta a térdénél és csak bámulta a szemben lévő falat. Legszívesebben, elszaladt volna otthonról és meg sem állt volna, amíg le nem nyugodott, de úgy érezte, hogy az ágyához van láncolva. August nem érezte magát kényelmesen a saját szobájában. Minden apró kis részlet Theora emlékeztette. A könyvek a polcán, amiket Theoval együtt rendeltek, hogy mindketten el tudják olvasni ugyanazokat a köteteket és közösen élvezzék őket. August ágyneműje, ami ironikusan fehér-piros csíkos volt. August gépéről nem is beszélve, ahol az összes emlékük történt. Egy fémdobozon keresztül ismerték meg egymást és szereztek életreszóló emlékeket. Hogyha a SUB kettő különböző játékba dobta volna be őket, talán most nem tartanánk itt. Talán, August sokkal boldogabb lenne és képes lenne aludni élete egyik legjobb napja után. Talán, ez túl nagy kérés lenne az univerzumtól és neki az a sorsa, hogy szenvedjen a legjobb barátja miatt.

August talán egész éjjel fent lett volna, hogyha nem kap egy értesítést az éjjeliszekrényen fekvő telefonján. A sötétben szinte égetően világított fel a képernyője. August oldalra nyúlt a készülékért és a szokásos mozdulataival feloldotta a telefonját. Egy új üzenetet kapott, de meglepetésére a feladó Simon volt.

Simon: hallom, hogy ébren vagy, minden oké?

Simon: vagy csak képzelődöm és ez kínos

Simon: gustiiiiiiiieeeeeeeeeee

Simon: nem tudok aludni, csináljunk valamit, nem tudom főzzünk közösen :DDD

Simon: úgyis rád fér egy kis gyakorlás főzés terén

Az üzenetek szinte másodpercenként érkeztek, August fáradt szemei alig bírták követni az smseket.

August: mhm ébren vagyok

August:én se tudok most aludni, de nincs hangulatom főzni

Simon: nem baj, találkozunk a konyhában. nincs más választásod :)

August egy nagyot sóhajtva kelt ki az ágyából. Miután belebújt a lila papucsába, August kissé megviselt állapotban indult ki a szobájából. A haja izzadt és kócos volt és egyértelműen látszott rajta, hogy nincs valami jól.

– Ha tudtam, hogy ennyire kivagy, akkor nem hívlak ki – hallotta meg Simon hangját August. – Mi baj van?

August lefagyott, nem tudta, hogy mit válaszoljon. Pár másodpercig csak Simon arcát bámulta, majd váratlanul elsírta magát. Ez nem vallott rá, ezért Simon meglepetten fürkészte August gesztusait, majd pár másodperc múlva August Simon karjaiban találta magát, biztonságban.

– Semmi baj nincs, August – simogatta August hátát Simon. – Semmi baj.

August hallotta Simon szavait, de az agya nem fogott fel semmit se abból, amit mondott. Az agyát egy dolog lepte el ebben a pillanatban, a hiányérzet. Hiányzott neki Theo. Az ő Theoja, akivel órákon keresztül tudott folyamatosan beszélni, vagy akár csak élvezni a csendet, ami beállt a beszélgetésben. August amióta ismerte Theot kényelmesen érezte magát mellette, mint a legjobb barátja, de jelenleg fogalma se volt arról, hogy mit is érez valójában.

August és Simon legalább tíz percig álltak így a konyhában és meglepően meghitt és megnyugtató volt Simon ölelése a fiú számára.

– Nem akarok kérdezősködni arról, hogy mi a baj, de tudod, a legjobb barátod vagyok és bármikor számíthatsz rám, ugye? – engedte el Simon Augustot. – Nem vagy egyedül, van egy csomó barátod, akik segítenek neked ha baj van.

– Már aki – szólalt meg remegő hangon August. – Van aki szülinapot sem képes kívánni.

Simon nem válaszolt semmit, csak megértően biccentett egyet. Simonnak elsőre leesett, hogy kiről lehet szó, ezért nem akarta tovább firtatni a témát. Helyette, felvette a fogasról lógó kötényt és beállt a konyhapult mögé és felkiáltott:

– Lassan mennem kell, úgyhogy csináljunk valami reggelit.

August beleegyezett a fiú ötletébe és miután vett egy mély levegőt és csatlakozott Simonhoz a konyhában. Ha valami, akkor ez el fogja terelni a gondolatait.

– Te csinálod a tésztát és én sütöm ki, jó? – kérdezte August.

– Így nem fog fejlődni a főzőtudományod – csóválta a fejét tettetett csalódottsággal Simon. – Mondjuk, ha valami ehetőt akarunk enni, akkor ez a jó döntés.

– Hékás, én egészen jól főzök! – jelentette ki August. – A vacsora is nagyon finom lett volna.

– De te szenesre égetted a makarónit, ezért sosem fog kiderülni, hogy igaz e amit mondasz. August, a zacskós leves készítés nem nagy tudomány. A tegnapi torta pedig nem számít, mert én sütöttem, te csak a krémet főzted ki!Talán, álmaidban tudsz főzni.

– Úgyis alszom – replikázott August nevetve. – Lehet, hogy az odaégett, de ez nem változtat azon a tényen, hogy tudok főzni. A kivétel csak erősíti a szabályt.

– Akkor csináld te a tésztát – mondta Simon. – Ha ennyire tudsz főzni, akkor sütök én.

– Nézhetek receptet?

– Nem, a Mr. Nagyon Jól Tudok Főzninek szerintem nincs szüksége receptre – vont vállat Simon. – Annyi szerencséd van, hogy csak palacsintát kell sütnöd, az menni fog.

August kételkedve cserélt helyet Simonnal. Fogalma se volt arról, hogy miből készül a palacsinta. A megérzései szerint levett a polcról lisztet és cukrot, a hűtőből tejet és tojást. August miközben bekeverte élete első palacsinta tésztáját, nem bírta elkerülni Simon aggódó és bíráló tekintetét.

– Hiányzik valami a tésztából? – törölte le az izzadságot a homlokáról August. Még sosem érezte ennyire melegnek a konyháját.

– Igazából nem sok, egy csipetnyi só és szódavíz kell még bele – felelte Simon. – Egész jó munka, elsőre nem mindenkinek sikerül csomómentesre elkeverni a lisztet. Tízből adok rá egy hatot.

– Honnan veszed, hogy még sosem csináltam palacsintát? – kérdezte August felháborodott hangon.

– Még nem láttalak ennyire kétségbeesettnek, mint amikor kijelentettem, hogy akkor csináld te. Pedig, elég régóta ismerjük egymást – javította ki August masszáját Simon, majd a felmelegített serpenyőre kidöntötte az első adagot. – Elkezdem sütni, addig válaszd ki, hogy mivel ennéd legszívesebben.

–

Miután megsütötték és elfogyasztották a palacsintát, August könnyes búcsút vett Simontól. A fiú sajnos nem maradhatott tovább, mivel legkésőbb egy órára haza kellett érnie egy megbeszélés miatt.

– Tudom, hogy most szükséged van rám és én legszívesebben maradnék is, de ez a megbeszélés nagyon fontos – magyarázkodott Simon. – Ez sajnos nem rajtam múlik. De August, ígérd meg, hogy vigyázol magadra és pihensz majd.

– Persze, megpróbálok – bólintott August, majd még egyszer szorosan megölelte Simont. – Te pedig vigyázz az úton, mert semmit se aludtál és nem akarom, hogy balesetezz.

– Ugyan már, rosszabb állapotban is vezettem korábban – nevetett fel Simon. – A bál után totál részegen is hazataláltam, ne becsüld alá a képességeim. Meg van bennem vagy két bögre kávé, még sosem voltam ennyire ébren.

– De azért vigyázz magadra – szólalt meg August, majd Simon beült az autójába és elhajtott.

Miután Simon útra kelt, August megint magára maradt. Egyedül az önmarcangoló gondolatai maradtak vele. Valamit ki kellett találnia, hogy elterelje a figyelmét. Amikor leült a gépe elé, az volt az első gondolatai, hogy streamelnie kéne, de ezt az ötletet hamar elvetette. A közössége jelenleg nem lenne rá jó hatással. August ellenben mégis megnyitotta a Cratot a böngészőjében és a felkapottak között nézelődött, hátha talál valamit amit szívesen nézne. A felkapottak első helyén jelenleg fellinloveinaugust volt, aki jelenleg is egy streammel szórakoztatta a nézőit. Fellinloveinaugust, másnéven Eloise Marshall, aka Lilo Theoval karöltve fedezte fel Párizs utcáit. A stream címe találóan "Theo-pulcsis stream! Theoval" volt, az indexképen pedig mindketten a csíkos pulcsijukban mosolyogtak egy könyvespolc előtt. August tudta, hogy talán streamelni is jobb ötlet lenne, mint ezt nézni, viszont a kíváncsisága nyert és rákattintott.

A stream már minimum egy fél órája ment, amikor August is csatlakozott. Persze, néhány nézőnek feltűnt a jelenléte és köszönt neki, de szerencsére ezek az üzenetek elkerülték Theóék figyelmét.

A kamera Lilot mutatta, ahogy galambokat kerget egy parkban és megpróbált egyet elkapni Theo számára. Lilo mindenre képes volt egy kis figyelemért és nézességért cserébe, de így szerették az emberek. Lilo képes volt egy adománygyűjtés keretein belül levágni gyönyörű loknijait és eladományozni a tincseket. Lilo képes volt csibe sárgára festeni az újonnan kinőtt haját, amit később rózsaszín melírokkal tarkított, hogy izgalmasabban nézzen ki. Lilo minden volt, ami August nem. August nem volt bevállalós, magabiztos vagy feltűnő, ellenben August nem merte megmutatni az arcát a barátainak. August félt, hogy ennek az egésznek egyik napról a másikra vége lehet. August nem mert belegondolni abba, hogy mit gondolna az internet arról, hogyha megmutatná magát. Pedig, ha egyszer találkozni szeretne a barátaival, muszáj lesz nekik felfednie magát.

Minél tovább nézte a streamet a fiú, rá kellett jönnie, hogy Lilo és Theo barátsága talán sokkal jobb, mint az övéké. Bele kellett törődnie abba, hogy Theo talán boldogabb Liloval, mint vele lenne ha találkoznának. August elképzelte azt a pillanatot maga előtt, amikor találkozni fog Theoval. Ő mosolyogni fog, esetleg kacsintani egyet, hogy feloldja a hangulatot. Theo arca olyan lenne, mint egy megérett paradicsom, mert Theo mindig elpirul, amikor meglepődik valamin, de az ő arcára is egy mosoly ülne ki, hogy végre láthatja a legjobb barátját. Megölelnék egymást és kézen fogva mennének el August házára. De persze csak platonikusan, mert ők legjobb barátok. Semmi többek.

Ahogy teltek a percek, August képtelen volt számon tartani azt, hogy hányszor nevette el magát Theo Lilo mellett. A tizedik után elfelejtette tovább számolni, de úgyis felesleges lett volna, mivel egyértelmű, hogy Lilo boldogabbá tette Teddyt, mint ő valaha tette.

Egy idő után, August agya kizárta Lilot a képből és csőlátásban csakis Theot látta maga előtt. August agyába beleégtek Theo arcvonásai, akár csukott szemmel is tökéletesen le tudná festeni a legjobb barátját. August megfigyelte a fiú összes gesztusát. Theo mimikája mindent elárult arról, hogy miről mit gondolt. Theonak, ha nem is mondja ki, mindenről megvan a saját véleménye és álláspontja, de sosem mer róluk beszélni. August látta, hogy Theo nem mert arról szólni Lilonak arról, hogy kellemetlenül érzi magát, úgyhogy ne nyomja az arcába a kamerát. Theo nem mert felszólalni az ellen, amikor egy rajongó megfogta a haját, pedig láthatóan zavarta, ha idegen emberek megérintették. Theo koránt sem érezte magát annyira kényelmesen, mint August először látta. Mintha, azt kívánta volna, hogy ne lenne ott. August legszívesebben ott lett volna Theo mellett. August nagyon szívesen helyet cserélne Liloval. Ő is szeretné Theo kezét szorongatni, miközben felfedezik Párizs utcáit. Ő is megnézné Theoval Párizs összes látványosságát, mégha nem is érdekli őt az Eiffel-torony és a Notre Dame, ha Teddyt boldoggá tenné ezzel megtenné érte. Mert August mindent megtenne azokért akiket szeret. Mert igen, Mr-Semmi-Igazság-Alapja-Nincs-A-T&AASnak beleszeretett a legjobb barátjába és nem tudott mit tenni ellene. August a felismerés miatt feldúltan kinyomta a streamet, kikapcsolta a gépét és ledőlt az ágyára.

Úgy érezte, hogy most magányra van szüksége. Idő kell neki ahhoz, hogy ezt feldolgozza. Nagyon, nagyon sok idő.