August még sosem volt ennyire izgatott a szülinapját illetően, mint most. Talán azt jobban várta, amikor tizenkét éves lett a nyári táborban, de mindkét alkalommal ugyanaz az ember volt az izgatottságának az oka: Simon.

Simon mindig képes volt kirángatni Augustot a komfortzónájából. Így volt ez évekkel ezelőtt is, amikor közösen loptak csokoládéfagylaltot a táborvezetők épületéből vagy amikor Simon többször is arra buzdította, hogy szökjön ki a közös faházukból, hogy találkozzon a lánnyal, akit élete szerelmének tartott. Az a kapcsolat mondjuk nem tartott pár hétnél tovább, de Simon még mindig August életének szerves részét tette ki.

Ha más csüngött volna rá a csengőjére a szülinapján, lehet, hogy August elküldte volna, de ahogy megpillantotta Simon vörös fürtjeit a kaputelefon kamerájában, egy nagy mosoly ült az arcára. Akármennyire is rosszul teltek az elmúlt napjai, Simon jelenléte feldobta a kedvét.

– Meglepetés! – kiabálta Simon, amint August ajtót nyitott neki. – Nagyon hiányoztál.

– Te is nekem – ölelte át August Simont, majd berángatta a nappaliba. – Amikor azt mondtad, hogy nagy ajándékra számíthatok, nem erre gondoltam. Ha hamarabb szólsz, felveszem a zöld öltönyöm a tiszteletedre. Nagyon jól nézek ki benne, sajnálhatod, hogy lemaradsz róla – kacsintott August kacérkodva.

– Csak egyszer lesz tizenkilenc az ember, meg kell ünnepeljünk. Egész napos programtervet találtam ki, úgyhogy remélem, hogy Theo nem bujkál valahol a vendégszobában. Vagy a te szobádban, ez csak részletkérdés.

– Theo Liloval van Franciaországban, úgyhogy ne aggódj. Egész nap a tiéd leszek Simon – nevetett fel August.

– Én is így gondoltam, nem ezért utaztam öt órát – ingatta a fejét a vörös. – Először is, sütnünk kell egy tortát, úgyhogy vezess a konyhádba

– Igenis, kapitány – szalutált viccből August, majd karon ragadta Simont és a tágas konyhájába vezette. Egy hosszú napnak nézett elébe, aminek igyekezett minden pillanatából kizárni Theot. Ez a nap nem a barátságukról, a kérdésekről vagy a kételyről szólt, hanem róla és Simonról. És ezt semmi sem ronthatta el.

–

August és Simon miután minden alapanyagot előpakoltak döbbentek rá arra a tényre, hogy egyikőjük sem tud tortát sütni. A konyhapulton felsorakozó élelmiszerek közül nem tudták, hogy melyiket kéne először belerakni a tálba, ahhoz, hogy torta legyen belőle.

– Oké, keresni kéne egy receptet először – jelentette ki Simon és máris a telefonja képernyőjét kémlelte. – "Elronthatatlan csokitorta kezdőknek, hogy ők se maradjanak ki az élményből!" Ez hogy hangzik?

– Nem szeretem a csokitortát – vallotta be August. Simon tágra nyitott szemekkel felnézett a telefonjáról. – Nekem túl tömény és erős íze van.

– Most eljátszom, hogy nem hallottam a vallomásod és keresek egy másik receptet. Ehhez mit szólsz? "Egyszerű vaníliás torta gyümölcsdarabokkal, extra egyszerű kivitelezés elkészítés pár óra alatt"?

– Mintha egy ebayes termékleírást olvasnál fel, de komolyan – nevetett fel August. – Egyébként van fagyasztott gyümölcs a fagyasztóban, úgyhogy ezt meg tudjuk csinálni simán. Legalábbis alapanyag szempontból mindennek meg kéne lennie, a probléma a tortasütő képességeink hiányával van.

– Megoldjuk valahogy – mondta bizakodóan Simon. – Tekintve, hogy nekem több tapasztalatom van a konyhában, én fogom megcsinálni a piskótát, te pedig a krémet. Elküldöm a receptet, ha mindent jól olvastam, még te is megtudod csinálni a krémet.

– Ez offenzív volt – rázta a fejét August mosolyogva, mire Simon csak oldalba bökte.

– Nem hazudtam, csak fáj az igazság, Gustie – replikázott Simon. August csak egyetértően felröhögött, majd elolvasta a Simontól kapott receptet. Tényleg nem tűnt nehéznek az összeállítás, úgyhogy hamar nekiállt a krémhez. Felverte a tojást, simára keverte a sárgáját a recept által kért hozzávalókkal.

– Így néz ki ha valami simára van keverve? – mutatta Simon felé a tálját August. A fiú vetett egy pillantást a tányérra, majd bólintott egyet. Simon közben a piskótának az alapját keverte ki, már a habot keverte hozzá a tészta maradék részéhez, August csak csodálkozott Simon gyorsaságán.

Augustnak nem akadt problémája a krém elkészítésével, igaza lett Simonnak. Mondjuk, többet kellett kérdeznie az állagáról, a hőfokról vagy a színéről, mint szerette volna, de egészen büszke volt a végeredményre. Készített valami ehetőt, ami még finom is volt. Amikor legutoljára próbálkozott a konyhában, beleégette a serpenyőbe a palacsintáját és ki kellett dobnia az edényt a szemétbe, mert nem tudta kivakarni belőle az égett maradványokat. Amikor ezt elmesélte August Simonnak a fiú felkuncogott, majd megkérte Augustot viccelődve, hogy hagyja el a konyhát, mielőtt megismétlődik a baleset. A történet határozottan nem nyugtatta le Simon idegeit, tekintve, hogy ő sem sokkal tapasztaltabb a konyhában, de ezután extra figyelemmel követte August minden lépését.

Augustot a sütés fájdalmasan hosszú procedúrái emlékeztették arra, hogy miért nem szeret a konyhában tevékenykedni. Hiába jutalom az, ha valami finom sül ki az egészből, sokkal több macerával jár, mint kaját rendelni és azt elfogyasztani.

– Nem tudom elképzelni az életemet úgy, hogy nem főzök magamra minden nap. Legalább egy salátát vagy akármi. Nem tudnék minden nap rendelt kaját enni, bűntudatom lenne – magyarázta Simon lelkiismeretesen. – Hiába egyszerűbb számodra, szerintem meg kéne tanulnod rendesen főzni. Majd megtanítalak egy-két alap dologra, hogy eltudj indulni valami úton.

– Úristen, Simon Ramsey főző órákat ad majd? – túrt bele a hajába August mosolyogva.

– Durva összegeket fogok majd elkérni, azért ne gondold azt, hogy ingyen jövök tanítani a konyhádba – ingatta a fejét Simon.

Sütés közben nagyon sok téma felmerült a két fiú között, rég volt idejük arra, hogy ennyire szabadon beszélgethessenek. Hiába voltak legjobb barátok, azért erre nem volt mindig lehetőségük. A tortasütés is jól haladt közben, a piskóta megsütése után már túl voltak a nehezén.

– Azért nem hiszem, hogy volt valaha is ennyire menő szülinapi tortád – állította Simon.

– Még össze sem állítottuk – kezdett bele August, de be sem tudta fejezni a mondatát.

– Garantálom, hogy ez lesz a legmenőbb – vágott bele August szavába Simon teljes magabiztossággal. – Ebben sokkal biztosabb vagyok, mint bármi másban.

– Ha racionálisan nézzük még el lehet rontani azzal, hogy – Simon megint közbevágott August mondandójába.

– Ha racionálisan nézzük, hadd gondolkozzak, igen, bekaphatod – kiáltott fel Simon. August válasz helyett csak bemutatott a barátjának. – Minden jól fog sikerülni, ne aggódj. Ha eddig nem rontottunk el, nem most fog szörnyen elsülni az egész. Megvárjuk amíg kihűl a piskóta, majd rákenjük a krémet és egybe rakjuk. Aztán gyümölcsökkel díszítjük. Ez az egyszerű része, minden rendben lesz, jó?

– Ha te mondod – törődött bele Simon nyugodtságába August. – Akkor mi is a terv délutánra?

– Streamelünk – Simon kihúzta magát a széken ülve és megropogtatta az izületeit. – Szeretnék egy szülinapi streamet neked minden botrány nélkül, egy rövid, maximum fél órás ünneplést a chattel. Aztán SUBozhatunk és megnézhetünk egy-két részt a kedvenc sorozatunkból a nap zárásaként.

– Oké, jól hangzik – biccentett rá a tervre August. – A streamet hogy tervezed?

– Arra gondoltam, hogy én bekapcsolt kamerával ülnek a monitor előtt, te pedig oldalt úgy, hogy pont ne látszódj, de azért tudd olvasni a chatet. A streamet nem terveztem meg, de igazából csinálhatunk bármit. Ha engem kérdezel, talán a legjobb lenne ha szülinapi fanartokat nézegetnénk, mert láttam párat és szerintem neked is tetszenének. Mit szólsz?

– Annyira jól ismersz, tudod, hogy mi a tökéletes napi terv a számomra, imádlak – nevetett fel August beleegyezően.

– Én vagyok az egyetlen ember, aki dantelikesducks időszakod óta ismer, furcsa lenne, ha nem tudnám, mi lenne a tökéletes program a számodra. Milyen lenne már, ha elvinnélek egy vidámparkba emberek közé és elvárnám tőled, hogy élvezd.

– Meglepődnék ha valaha is csinálnál ilyet – ismerte el August, majd felkelt az ebédlőasztaltól és elindult a konyha felé – Szerintem kihűlt a piskóta, összekéne rakni a tortát.

– Már úton is vagyok! – dalolta Simon, miközben beszökdécselt a konyhába.

–

– Ez gyönyörűen néz ki – szólalt meg August elalélva a torta szépségétől. A tetején lévő gyümölcsök, a tizenkilences gyertya minden tökéletesen beleillett a képbe. – Várj, lefotózom a tortát és kirakom CratCre aztán elfújom a gyertyát.

– A streamer egy pillanatra se tudja abbahagyni a lájkvadászatot – dokumentálta Simon az eseményeket.

– Valahogy be kell jelentenem, hogy fél óra múlva közös stream – felelte August, majd a torta felé hajolt. Simon vele szemben állt és ő is a tortát kémlelte.

– Lefotózlak a tortával, jó? – kérdezte Simon engedélykérően, mire August csak bólintott egyet. Tudta, hogy Simon sehová sem fogja közzétenni a készült képeket, teljes mértékben megbízott a legjobb barátjában. – Mostmár fújhatod a gyertyákat, csak ne felejts el kívánni előtte!

August azt kívánta, bárcsak Theo is itt lenne velük. Bárcsak hárman lennének itt, hárman sütnének és Theo nem Liloval lenne Franciaországban, hanem vele és Simonnal töltené az idejét. Együtt sütnének tortát, Theo boldog születésnapot kívánna Augustnak és megölelné, hogy elhiggyék mindketten, hogy tényleg megtörténik ez az egész. De nem történik meg, mert Theo számára Lilo sokkal fontosabb, mint August valaha is lesz.

Miután August elfújta a gyertyákat, Simonnal asztalhoz ültek és megízlelték a művüket. A torta jobban sült el, mint ahogy August valaha is elképzelte. Az eredmény nem hogy csodásan nézett ki, az íze is rendkívüli finom volt. August és Simon rengeteget dolgoztak azon, hogy ez így sikerüljön, de megérte minden erőfeszítés, amit belefektettek. A torta íze még Augustnak is meghozta a kedvét ahhoz, hogy gyakrabban menjen be a konyhája területére.

– Talán részt fogok venni Simon Oliver főzőtanfolyamán, ez zseniális lett – mondta August miközben az utolsó falat tortáját is elpusztította.

– August, attól, hogy séfek vezetéknevét rakod az enyém mögé, nem lesz ingyenes a tanfolyamom – jelentette ki Simon, mire August csak csettintett egyet a nyelvével.

– Ennél nagyobb dicséreteket pedig nem tudok adni – rázta a fejét csalódottan August.

– Ez van, akkor meg kell fizetned az árát a tudásszerzésnek.

Miután mindketten megették a tortaszeletüket, Simon és August megközelítették August szobáját. A helyiség tágas volt, tekintettel arra, hogy sokkal kevesebb bútor helyezkedett el benne, mint amennyi elférne. August gépe az ajtó mellett volt, az ágyával szemben, a szobában ezenkívül mindössze egy szekrény és néhány polc lógott a falon, semmi más.

– A háttér elég unalmas lesz, de tök mindegy, amíg én ülök a fókuszban, képes vagyok a nézőket szórakoztatni. – Simon szavai megnevettették Augustot. – Teljesen komolyan mondom, ne nevess ki.

– Képzeld el mennyire figyelnének, hogyha én ülnek a kamera előtt – gondolkodott el August. A tény, hogy a nézőszáma valószínűleg a duplájára, akár a triplájára nőne, ha ez megtörténne, megijesztette.

– Fele annyira, mint amikor én ülök előtte – ugratta Simon Augustot. – Egyébként igazad van, médiaszenzáció lenne a face revealod. Mindenki megőrülne az interneten, még azok is, akik nem is követik a munkásságod. Mert legyünk őszinték, minden második ember ismeri August nevét. Az emberek, akik megismerik a kilétedet eldöntik, hogy utálni fogják a tényt, hogy híres vagy vagy imádni. Nincs arany középút.

– Ez elszomorítóan hangzik – jelentette ki August.

– Az is – ismerte el Simon, majd beállította a streamet. – Ha jól nézem, ha ott ülsz, ahol most vagy, egyáltalán nem fogsz látszódni, de a chatre lesz rálátásod.

– Mhm, én is úgy látom.

– Akkor elindítom a streamet, állj készen.

–

August nagyon rég szórakozott ennyire jól. Szinte már el is felejtette, hogy Simon társasága mennyire zseniális. A végül egy órásra nyúló streamben mind a ketten nagyon jól érezték magukat. A chat megőrült a Simon August duó élő adástól, a nézőszám már az első percekben az egekbe tört. A fanart nézegetés még sosem volt annyira vicces, mint Simon társaságában, August rengeteget nevetett és elfelejtette minden problémáját pár pillanat erejére. A stream után rá kellett jönnie, hogy az élete mostanában csakis Teddy körül forgott és emiatt több hasonló dologban nem tudott részt venni. Theo felborította August egész élet ritmusát és ez ellen nem tudott mit tenni.

– Ez volt életem legjobb születésnapja – vett a szájába egy darab popcornt August. – És ezt soha senki nem fogja überelni.

– Örülök, hogy így gondolod – dőlt hátra a fotelben Simon. Mindketten elfáradtak a nap végére. – Remélem, tényleg üres a vendégszobád.

– Miért? – érdeklődött August – Nem mész haza?

– August, öt órányira lakom innen, nyilván nem fogok sötétbe ennyit vezetni, gondoltam nosztalgikus lenne, ha nálad aludnék. Egyébként is, másképp veled kell aludjak, az meg nem fog a TAAS shippereknek tetszeni – nevetett fel Simon. – Remélem, nem fogok zavarni.

– Sose zavarsz, Simon – vágta rá August. – Nosztalgikus lesz, az biztos.

August napjából mindössze egy dolog hiányzott, Theo. Ez volt az első szülinapja Augustnak az ismeretségük óta, amit Theo nélkül töltött. Erre, idén Teddy nincs az országban augusztus tizenkettedikén és még egy üzenetet sem kapott tőle. Ennyire elfoglalt lenne Liloval? August tudta, hogy nem lehet féltékeny azért, mert nem kereste meg Theo a szülinapján, de akkor is volt egy rossz érzés a gyomrában, ami nem akart eltűnni. Talán csak nem volt ideje rá.

– Nem tudom, min emészted magad, August, de hé, itt ülök melletted és már öt perce a telefonod bámulod. Kinek az üzenetére vársz ennyire?

– Anyukáméra – hazudta August. – Mindig ír a szülinapomon, de ma még nem kaptam tőle üzenetet.

– Beszéltem vele, hogy maximum este kilenc felé zavarjon, mert akkor már tuti nem streamelünk vagy bármi – mondta Simon, majd előre hajolt még egy szelet pizzáért. – Nyugi, majd utána fel is fog hívni, nem felejtett el téged.

Augustban felvetődött a kérdés, hogy vajon Theoval is beszélt-e Simon, de végül arra a konklúzióra jutott, hogy Theo csak elfelejtette a fiú születésnapját.

– Boldog kibaszott szülinapot magamnak – gondolta magában August, majd csak sóhajtott egy nagyot.