Néhány napja élt Yumi " ideiglenesen" Sakuránál. Sarada már napok óta képtelen volt aludni. Nem gyakran vitte haza a munkáját. De ez most nem volt szokásos helyzet. Persze, mint Hokagénak lenni nem egy életbiztosítás, de ilyen nyíltan még nem kapott fenyegetést. Ráadásul Sumire is megjelent. " Ez csak az jelentheti, hogy... De miért egy könyvtárat? Ha ez igaz akkor..... " - hirtelen egy kopogást hallott az ajtón. Oda sietett és kinyitott:

- Uchiha Yumiyának jött csomag. - mondta a postás. "Yuminak? " - vonta fel a szemöldökét értetlenül Sarada, majd átvette a csomagot.

- Köszönöm. Átadom neki. - ezzel bezárta az ajtót. A postásnak nemmindennapi látványban volt része. A Kilencedik Hokage általában egy kimért, tiszteletparancsoló kinézettel rendelkező hölgyként volt jellemezhető. Általában egy vörös, derékig érő, köntös szerű felsőt visel amit vékony, fekete övvel köt át, alatta pedig egy fekete trikót viselt, mindezt kiegészítve egy fehér rövidnadrággal, shinobi szandállal és persze a Hokage köpenyével. Fekete haja a háta közepéig ért, a vállai szélesebbek voltak a szokásosnál és látszott, hogy nem egy gyenge teremtés, ezek mellett pedig persze rendelkezett a Byakugou pecséttel is. Most azonban nem viselt cipőt, a ruhája felett egy kötényt viselt, a haja pedig egy csattal volt feltűzve, így látni engedve az Uchihák híres címerét, amit hol a Hokage köpenye hol a haja takar el. Összességében: Olyan volt, mint egy háziasszony. Sarada gyorsan kinyitotta a dobozt. Egy kopott könyv volt benne, rajta az Uchihák címerével és apróbetűs felirattal: " Az Uchiha klán. Jó olvasást Yumi-chan. "

- Mi a fene? - horkant fel Sarada.- Feladó: Sarimasu Jiyuu. - olvasta fel a nevet. A szorítása erősödött. Annyira, hogy majdnem szétpaszírozta a könyvet. " Yumi még nem tudhatja. Még túl kicsi. " - gondolta, majd mélyet sóhajtott. Emlékezett mennyire fájt neki, hogy apja titkolta előtte az Uchiha klán múltját, de az más volt. Ő tudta, hogy el fogja mondani Yuminak, de még nem. Ő csak egy kislány. Egy hat éves. Hogyan mondaná el neki, hogy az ősei halomra gyilkolták egymást, megpróbáltak fellázadni a falu ellen és mellesleg a klán igen jelentős része lett szociopata és/vagy tömeggyilkos? Legszívesebben a kukába vágta volna a könyvet, de.... Nem tudta. Az egyik utolsó megmaradt könyv az Uchiha klánról.... Ő nem tudta kidobni, de azt tudta, hogy Yumi kezébe nem kerülhet. Felvette a cipőjét és a könyvvel együtt a Hokage toronyba sietett. Az asztalra tett a könyvet. Yumi nagyon ritka esetekben jött be az irodába, így nem kellett attól félnie, hogy a kislánya véletlenül rátalál. Hirtelen az egyik papírra tévedt a szeme. A könyvtári tűz áldozatai: Sawachi Taro és Sarimasu Jiyuu. "Valami nagyon nem stimmel. " - gondolta, majd elhagyta az irodát és a postára sietett. "Ilyen gyorsan nem szoktak kihozni semmit. " - Feladott néhány napja csomagot egy bizony Sarimasu Jiyuu? - kérdezte kissé talán túl nyersen. A pultnál ülő nő nem győzött pislogni. Persze, hogy felismerte a Kilencediket, de kötényben látni feltűnött hajjal elég... Szokatlan volt.

- Öhmm.. Ehm.... - nyögte, majd elkezdte bepönyögni a nevet. - Nem. - felelte végül. Saradának nagyon rossz előérzete volt. "Valami nincs rendben azzal a könyvvel!" - gondolta, miközben a Hokage irodája felé sietett. Mikor már csak pár sarokra volt, hirtelen hangos morajt hallott a Hokage torony felől. Azonnal a fülekre tapasztotta a kezeit. Ismerte ezt. Egy robbanás hangja volt. Szinte azonnal ott termett az épület előtt. A Hokage irodája felrobbant. " Igen. Ezek egészen biztosan ők. " - gondolta. A helyszínen tartózkodó ninják azonnal elkezdték oltani a tüzet. Sarada besietett az épületbe remélve, hogy nem esett baja senkinek. A Hokage irodájában nagyon sok fontos irat található, így mindig van néhány shinobi aki őrzi. Szerencsére az épület nagy része nem rongálódott meg, csak az iroda és annak a falainak egy része. Először ért oda. Az egyik férfi aki az irodát őrizte a földön hevert. A maszkja, ami jelezte, hogy az Anbu tagja ketté volt törve. A másik a falnak dőlve ült. Sarada azonnal odasietett a fekvő férfihez.

- Sajnáljuk Kilencedik. - mondta fáradt hangon az ülő ninja.

- Semmi baj. - válaszolta Sarada. Két újonc volt, akiket pont azért rendelt az iroda őrzésére, mert általában nem szokott semmi ilyen történni. Tenyerét a sebesült test fölé emelte, amiből hamarosan elkezdett áradni a zöldes chakra. Sarada orvos ninjutsuja közel sem volt az anyjáéhoz, de ő nem is volt medikus ninja. - Az én hibám. - motyogta. Sarada a két sebesültre nézett. " Életben maradnak. " - ez után felállt és elsétált.

*****

Sumire a Hetedik Hokage kőarcának tetején ült és bámulta Konohát. Hirtelen egy halk zajt hallott, majd nyugodtan fordult az ismerős chakra irányába.

- Régen pontosabb voltál. - jegyezte meg.

- Mert nem robbantották fel az irodámat. Apropó! Miért nem szóltál, hogy visszatértek? - kérdezte Sarada szemrehányóan.

- Azt hittem egyértelmű. - nézett rá Sumire, majd vissza maga elé.

- Azért nem bántam volna, ha megemlíted, mert akkor talán nem robbant volna fel az irodám. - jegyezte meg a fekete hajú.

- Be voltam poloskázva. - hangzott a felelet. - Amúgy bocsi az irodáiért.

- A házamat tervezték ugye? - kérdezte Sarada.

- Igen.

- Nem tudod hol csapnak legközelebb?

- Nem. Nem bíznak bennem. Csak egy végrehajtó vagyok. - csóválta a fejét a lila hajú lány.

- Már csak egy kérdésem van. - mondta a Hokage. - Én voltam a célpont?

- Igen. - válaszolta Sumire. - Te vagy az egyetlen célpontjuk. Az csak plussz öröm nekik, hogy feldúlják Konohát. Számítottak rá, hogy te veszed át a csomagot akkor is, ha Yumiya nevére van címezve.

- Hn. - Saradának furcsa érzése volt, de végül nem mondta ki. Nem az, hogy bízott Sumirében, de volt olyan dolog, amit nem mondhatott el neki.

- Gondolom eléggé kirázhatott a rutinodból az a könyv, ha kötényben mentél be az irodádba. - jegyezte meg mosolyogva  a másik beszélgető. Saradában csak most tudatosult ez, ahogy magára nézett, de nem igazán izgatta fel magát. - Hát akkor én mentem. - ezzel Sumire leugrott a szikláról, Sarada pedig kényelmesen sétált vissza a Hokage toronyba, ahol már egész nagy tömeg gyűlt katasztrófatúrizmusként.