Sarada nagyot sóhajtott, ahogy elhagyta a kórtermet. " Ennek nem... Nem szabadott volna megtörténnie. " - gondolkodott. " Hogy lehet?! "

- Sara! - hallott egy kiáltást a fekete hajú.

- Boruto. - kapta fel a tekintetét.

- Sairi mondta, hogy Yumi megsérült. -  szólalt meg a szőke.

- Gyere velem! - mondta Sarada, majd Mitsukihez sétált. - Bocsi a zavarásért, de szükségem van rád Mitsuki. - Sára hangja teljesen semleges volt. - Gyertek! - intett.

- Vigyázok Sairira. - nézett a férjére Himawari. Sairi felpattant és Saradához sietett.

- Yumi hogy van? - kérdezte kissé félve. Sara gyorsan egy halvány mosolyt varázsolt az arcára.

- Yumi jól van. Meg fog gyógyulni. - hangzott a válasza, ami egy hatalmas hazugság volt. Sarada aggódott és legkevésbé se gondolt úgy, hogy a kislánya "jól" van. Még gyorsan visszament az anyjához a kórterembe. - Szólj Karinnak. - suttogta, majd határozott léptekkel a háza felé vette az irányt. Mitsuki és Boruto követték a lányt. Boruto most először vette szemügyre jobban a Hokage palástját.  A fehér anyag aljára fekete lángok voltak hímezve és vörös betűkkel állt a köpeny hátának közepére, hogy Kilencedik Hokage. " Ars poetika. " - mosolyodott el magában. Hamarosan megérkeztek Sarada lakására.

- Pontosan miért is hoztál minket a lakásodra? - tudakolta Boruto. - Hármasban akarod nyomni? - erre Sarada takrón vágta egy közeg papírral.

- Idióta. - morogta a nő. - Mitsuki. - nézett a kék hajú férfire. - Szeretném ha körzetek alapján szétosztanád a jouninokat főleg a szűrűn lakott területekre, legyél tekintettel.

- Rendben. - mosolygott Mitsuki. - Megyek vissza Sairihoz.

- Oké. - mondta Sarada, ez után Mitsuki elhagyta a lakást. - Boruto! Szeretnélek megkérni valamire.

- Rendben. - mosolyogott a szőke, bár meglepte Saradának a hangneme, ami egyáltalán nem volt parancsoló.

- Szeretnélek megkérni rá, hogy vigyázz Yumira. - Boruto sok mindenre számított, de erre nem.

- Oké. Kénytelen leszek vigyázni a kis szörnyecskédre. - hangzott a válasz.

- Ne sajnáltasd már magad így. Te is idegesítő voltál gyerekként. - forgatta a szemét Sarada.

- Nem igaz! - ellenkezett a szőke.

- De!

- Nem!

- Dehehe! - nevetett fel Sarada.

- Egyezzünk ki egy talánban.  - javasolta a férfi.

- Viccen kívül. Tényleg köszönöm. - mondta Sarada.

- Bármit. Hokage asszony. - vigyorgott Boruto.

- Asszony? - horkant fel Sarada.

- Miért? Hokage úrnak hívnak? - gúnyolódott a szőke.

- Kilencediknek hívnak. - mondta Sarada, majd felakasztotta a köpenyét a fogasra. - Most pedig ne vedd rossz néven, de a papírokat kell átnéznem így jobb lenne ha elmennél.

- Segíthetek. - ajánlotta fel Boruto. - Mikor azt mondtam, hogy én leszek a jobb kezed, azt komolyan gondoltam. - változtatott hangnemet, ahogy mélyen Sarada ónix szemeibe nézett.

- Ha tényleg segíteni akarsz, akkor tedd azt amire megkértelek. - suttogta Sarada lágyan. - Ez nagyon fontos nekem.

- Rendben. - sóhajtott Boruto, majd elhagyta a lakást.

*****

Karin amint megkapta Sakura üzenetét Konohába sietett. Sajnos az út így is másfél napig tartott, pedig nagyon sietett. Majdnem 6 éve volt utoljára Konohában. Bár Sasuke mostmár nem volt köztük, Sakurával váltottak néhány levelet. A konohai kórház előtt megpillantotta Saradát. A haja hosszabb lett és természetesen a ruhája is megváltozott. Alkalmazkodva a télhez, Sarada egy vörös pulóvert viselt, fehér farmernadrágot és csizmát.

- Üdvözöllek Karin- san. - mondta Sarada semleges, de mégsem barátságtalan arckifejezéssel. Karin csak biccentett. Valami furcsát látott Sarada chakrájában. Nem is a sötétség lepte meg, mert az már rég ott volt a lányban, hanem egy furcsa érzés fajta.  Aggodalom. - Kérlek kövess. - Karin elmosolyodott a köpenyére hímzett fekete lángok láttán. Sarada határozottan vezette őt keresztül a nyüzsgő kórházon, amíg el nem érték a céljukat. Amint beléptek a kórterembe szemük elé tárult, ahogy Yumi aszlik. Már két napja aludt folyamatosan a robbantás után. A feje oldalra dőlt, a szája széle kicsit nyálas volt. Mellette Boruto egy széken aludt. A feje oldalra dőlve a szájából pedig csorgott a nyál. - Boruto! -kiáltotta Sarada, mire a szőke  szinte fel ugrot.

- Nem aludtam! - mondta, majd letörölte a nyálat a szája széléről.

- Na! Menj ki egy percre. - intett Sarada. Karin amit tüzetesebben megnézte Yumi chakráját rájött, hogy mi a baj. - Mit látsz? - kérdezte. - Én a sharinganommal csak annyit látok, hogy a chakrája szokatlan módon áramlik. - magyarázta a fekete hajú.

- Ez sokkal rosszabb. - tudott végre megszólalni. " Ez borzalmas. " - gondolta. Nem is akarta elmondani amit látott.

- Az orvos csak annyit állapítottak meg, hogy be vannak gyulladva a belei és a gyomra is. Savlekötőt kap. - Karin nehezen tudta elmondani amit lát.

- Yumi chakrája..... - töprengett, hogy miképp öntse szavakba. - Yumi chakrája két pólusú. - taláta meg a megfelelő szót. - Nem egységes, hanem két jól elkülöníthető részre oszlik, amik folyamatosan pusztítják egymást. - magyarázta. - E- Eddig nem volt baj, mert a kettő egyensúlyban volt, de most..... Ez felborult. Az egyik pólus felerősödött és elemészti a másikat. Azok alapján amit mondtál ez leginkább a belső szerveit károsítja. Azt hiszem azt túlélné, ha a chakrája egy része megsemmisülne, de ez közben teljesen tönkre tenné a testét. Ezek mellet az se biztos, hogy a chakrája fele nem pusztítaná tovább a testét. Ha nem sikerül visszaállítanod az egyensúlyt rendszeres orvosi ellátásra lesz szüksége, hogy életben maradjon. - ezzel Karin elhagyta a kórtermet. Semmit kedve se volt elbúcsúzni se Saradától, se Sakurától. Ezek után a szemükbe se tudott nézni.