Reggel a nap besütött az ablakomon. Jake szorosan magához ölelt.
-Szia! -mosolygott rám, majd kopogást hallottam. Fel keltem, felöltöztem és mentem ajtót nyitni.
-Szia! -köszönt teljesen komolyan, majd el nézett a vállam felett. Hirtelen félre lökött és oda ment Jakehez. Értetlenül néztem rájuk. Ki ez?! És mit akar a lenyomatotól?! Hirtelen cipőmet és pulóverenet felkapva mentem le a partra.

A parton megláttam Paul egyedül üldögélni. Éppen mögötte álltam, majd megszólalt.
-Szia! -éreztem a mosolyt hangsúlyában, majd leültem mellé.
-Jacob? -kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Valamilyen lánnyal beszélget! -vontam vállat, majd a tengert pásztáztam.
-Minden rendben? -kérdezte aggódva.
-Nem! -válaszoltam, ő pedig magához ölelt és utat adtam könnyeimnek.

(Jacob szemszöge)

Mollyt kikerülve mentem az lenyomatom keresésére. Amikor megtaláltam Paul ölelgette. Nem tetszett. Hallottam ahogy Ashley sír. Meg akartam vígasztalni, de nem tehettem. Gondolom nagyon pipa rám. Ott hagytam őket, majd elmentem futni.

(Ashley szemszöge)

Paul megvígasztalt.
-Na! Semmi baj! -mondta, majd még szorosabban ölelt magához.
-Köszönöm! -suttogtam amikor már meg nyugodtam.
-Nincs mit! Ash, ha velem maradsz én nem bántalak! Vigyázok rád! -hangja teljesen komoly volt.
-Paul én... -tudta mit akarok mondani és tekintete belém folytotta a szót.
-Tudom! -mondta, majd elengedett. Igaza van. Mellette boldog lehetek. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem.
-Igazad van! Melletted boldog lehetek! -mormoltam nyakába, majd viszonozta ölelésem. Amikor elengedett megcsókolt.
-Ígérem, én jobban vigyázok rád mint Jake! -igérte ajkaimra, majd én csókoltam meg.
-Gyere sétáljunk! -mondta, majd felpattant. Paul össze fonta ujjainkat, és nem hagyta hogy eltávolodjak tőle.

Már egy ideje sétáltunk amikor megláttuk Saméket. Sam kicsit vidámabban mérte végig Pault mint Jaket.
-Miről maradtunk le? -kérdezte mosolyogva Embry.
-Együtt vagyunk! -mosolyogta Paul, majd én is rá mosolyogtam. Hirtelen Jake jött ki a fák közül, ellenségesen méregetve Pault. Paul csak egy mosolyt küldött Jake felé, és ahogy láttam Jaket, majd megüti a guta. Jake hatalmas lendülettel jött felénk.
-Engedd el! -parancsolt rá Jake ellenségesen.
-Lassan a testtel haver! Már nem a tiéd! -Jake rám emelte dühös tekintetét.
-Ash kérlek! Maradj velem! -könyörgött, majd amikor meg akarta simítani az arcom Paul el lökte a kezét.
-Nem Jake! Elegem van! Elegem van abból hogy a kapcsolatunkba mindig valamilyen hülye ribanc bele szól! Nekem ez nem kell! -szóltam rá, majd elvesztem íriszeiben.
-Sajnálom, de Paul.... Igaza van! -mondtam, majd szembe fordultam Paulal és megöleltem. Jake hirtelen hátat fordított, majd elment.

-1 hónappal később-

-Paul! Hol a serpenyő? -kérdeztem már harmadszorra, majd végre válasz is jött.
-Felső szekrény! -szólt ki a fürdőből, majd megis találtam. Már a sokadik rántottát tettem a tányérra amikor Paul is ki jött a fürdőből.
-Már azt hittem megfulladtál! -gúnyolodtam, majd maga felé fordított és megcsókolt.
-Nagyon is élek! -válaszolta, majd megcsókolt.
-Ennek örülök! -mosolyogtam rá, majd elzártam a kávé alatt a gázt. Miután meg reggeliztünk én is elmentem tusolni. Miután kiléptem a fürdőből kellemes hideg csillapította bőröm forróságát.

Egy jó ideig olvastam, majd sétálni támadt kedvem.
-Jössz sétálni? -kérdeztem mosolyogva.
-Ez kérdés volt? Tudod hogy nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen! -mondta mosolyogva, majd megcsókolt.

Már egy ideje sétáltunk, amikor felvillant az ötlet hogy változzunk át és fussunk. Amikor átváltoztunk kihívóan néztem Paulra.
-Fogadjunk hogy én nyerek! -meglepetten nézett rám, majd megszólalt.
-Ezt vegyem kihívásnak? -bólintottam, majd futottunk. Amikor már jó ideje futkostunk meghallottam egy ismerős hangot. Hirtelen egy vámpírt láttam meg. Üldözőbe vettem. Amikor már majdnem utol értem hirtelen valaki oldalba vert. Mikor fel álltam már két karmazsin vörös szemet láttam meg. Köröztek körülöttem. Az egyik el akart menekülni, de neki ugrottam, közben pedig a másik félre lökött. Hirtelen Paul jelent meg és neki ugrott a vámpírnak. A vámpír nyakát szorította, össze szedtem minden erőm és le szedtem a lényt Paulról.

Olyan gyorsan történt minden, hogy mire észbe kaptam a éreztem hogy a bordáim eltörnek. Fel vonyítottam a fájdalmas érzésre, majd Paul leszedte rólam. Minden csontom fájt. Láttam Paul aggodalmas arcát, majd a többiekét is. Hirtelen felemeltek, és belém hasított a fájdalom.
-Paul menj Carlisle-ért! -parancsolta neki Sam.
-Nem hagyom magára! -válaszolta, majd Sam felé fordult.
-Paul! Ha most nem mész Carlisle-ért a csontjai rosszul forrnak össze. -Paul bólintott, majd eltűnt. Pár perccel később Carlisle már mellettem is volt. Segíteni akart, de nagyon fájt. Mikor végzett Paul helyett Jake volt mellettem.
-Szia! -nézett rám együttérzőn.
-Mit keresel itt?! -kérdeztem suttogva.
-Látni akartalak! -mondta mosolyogva, majd végig simított arcomon.
-Hogy vagy? -kérdeztem mosolyogva.
-Hát... Jobban mint te! -mondta mosolyogva, majd én is elmosolyodtam.
-Az biztos! -mondtam nevetve, majd ő is elmosolyodott.
-Pihenek kicsit! Mond meg Paulnak hogy ne aggódjon! -bólintott, majd ki lépett az ajtón

(Jacob szemszöge)

Még hogy beszéljek Paulal! Fenét! Lenyúlta a lenyomatom. Mondjuk ez Ash döntése volt, és ennyivel tartozom neki.
-Paul! Azt mondta pihen és hogy mondjam meg neked hogy ne aggódj! -bólintott, majd be ment lenyomatomhoz.

(Paul szemszöge)

Nem vagyok hajlandó elmozdulni Ash mellől. Vigyázok rá! Jobban mint Jake! Jake meg sem érdemli a bevésődést. Én mindent megadnék érte, ő meg simán felszed más csajokat.
-Vigyázok rád! -suttogtam, majd végig simítottam Ash arcán. Békésen aludt, majd egy idő után bebújtam mellé és magamhoz öleltem. Néztem ahogy alszik! Aranyos. Mindent megteszek hogy megvédjem! A fájdalomtól, a haláltól. De most elsősorban Jaketől. Nem akarom hogy Ash mellett legyen. Lehet hogy bevésődött neki, de ő már jó párszor megbántotta. Én nem hagyom hogy bármi baja essen! Szorosabban magamhoz öleltem. Békésen szuszogott. Puszit nyomtam arcára, majd tovább néztem békésen szuszogó arcát.