Reggel arra ébredtem hogy valaki simogatja az arcomat. Amikor kinyitottam a szemem Jacobbal találtam szembe magam.
-Mit keresel itt?! -kérdeztem feszülten.
-Csak látni akartalak. -mondta halványan mosolyogva.
-Menj innen! -mondtam majd hátat fordítottam neki. Hirtelen átjött a másik oldalamra.
-Nem adod fel ugye? -kérdeztem halkan felnevetve.
-Nem.. -mondta majd magához húzott és meg csókolt. Fölém magasodott, de nem akartam hagyni magam így kicsit meglöktem.
-Nem lehet Jacob! -kérdőn nézett rám.
-Miért? -mi az hogy miért? Ott van neki Luna!
-Neked ott van Luna! -mondtam teljesen komolyan.
-De szeretlek! -ugye nem gondolja komolyan hogy elhiszem?
-Ahhoz képest amíg én otthon voltam gyorsan találtál helyettem valaki mást! -próbáltam suttogva ki akadni különböző hazugságain.
-Kérlek! Hallgass meg! -könyőrgőn nézett rám.
-Oké... Van 10 perced.. -néztem rá teljesen komolyan. Hirtelen lépteket hallottam így Jacobot be tessékeltem a gardróbólomba, majd kopogást hallottam.
-Ébren vagy Ash?
-Igen.. Mindjárt megyek kávézni.. -válaszoltam majd hallottam a léptek halkuló zaját, és Jacobot is ki rámgadtam a gardróbból.
-Figyelj! Le megyek te pedig kimész azon ablakon amelyiken bejödtél és be kopogsz az ajtón... Oké? -kérdeztem.
-Oké.. -cinkosan elmosolyodott, majd megcsókolt. Ujjaim nyaka köré tekeredtek. Neki döntött a falnak. Kicsit erősen dönthetett neki a falnak, mert hallottam a lépteket szobámb ajtaja felé.
-Minden rendben? -kérdezte aggódó hangon nénikém. Közben Jacob nyakam csókolgatva vette el eszem, így kicsit nehemzre esett válaszolni.
-I... Igen.. -a nyelvem nehezen akart forogni, amin Jacob nagyszerűen szórakozott.
-Biztos? -kérdezte nénikém bizonytalanul.
-Igen.. Mindjárt megyek.. -válaszoltam szórakozottan, majd hallottam léptei halkuló zaját, és ismét Jacobra koncentráltam. Mire észbe kaptam teljesen ki szívta a nyakam.
-Jacob elég! -szóltam rá mosolyogva.
-Világos a terv? -határozottan bólintott és elindult az ablak felé. Nem tudtam megállni hogy ne húzzam vissza egy csókra.
-Most már mehetsz! -mosolyogtam rá.
-Vissza se jövök! -majd ki öltötte rám a nyelvét.
-Vigyázz mert ke harapom! Meg igen is vissza jössz! -mondtam mosolyogva.
-Ahogy akarod! -mondta majd ki ugrott. Felöltöztem és le mentem kávézni. Hirtelen kopogásra lettem figyelmes, majd Grace ment ajtót nyítni és szólt nekem.
-Ash téged keresnek! -majd elindultam az ajtó felé.
-Itt vagyok! -mondtam nagynénémnek.
-Figyu Ash be kell mennem a kórházba! Sietek haza! Viszont lehet éjjel is bent kell maradnom. -bólintottam majd már el is indult. Mikor meg bizonyosodtam róla hogy elment, Jacobot be rántottam az ajtón.
-Őrült vagy! -mondtam nevetve.
-Te is! -nevetett ő is, majd megcsókolt. Csókunkat kopogás zavarta meg.
-Ki lehet az? -kérdezte Jacob lihegve.
-Megnézem! -mondtam, de nem eresztett.
-Várj.. Várjunk kicsit hátha azt hiszi nincs itthon senki. -ötletén el nevettem magam, majd megcsókolt.
-Meg nézem ki az! -majd őt kikerülve mentem ajtót nyítni. Luna állt velem szembe.
-Szia! Jacob itt van?! -kérdezte idegesen.
-Szia! Igen! Szólok neki! -majd hátra fordultam.
-Jacob! Téged keresnek! -majd jött is.
-Jacob.. Elfelejtetted a randinkat?! -kérdezte számonkérőn, majd Jacob homlokára csapott.
-Sajnálom.. Elfelejtettem.. -én hülye! Hogy felejthettem el hogy ott van neki Luna?! Még mindig éreztem ajkai érintését.
-Menj Jacob! -mondtam majd Luna is rám nézett.
-Vagyis menjetek! Érezzétek jól magatokat! -mondtam halványan mosolyogva.
-De... -mondta Jacob majd rá néztem, bólintott és elindult Lunával. Sírva mentem a szobámba. Magamra zártam az ajtót! Akkor sem voltam hajlandó kinyitni mikor nénikém kopogott.
-Ash, kérlek nyisd ki! -kérte, de nem akartam. Magamba zuhantam.

(Jacob)

Éppen felhívtam Asht.
-Itt Ash, nem tudom felvenni hagyj üzenetet... -fura hogy nem vette fel.

(Ashley)

Jacob már kis milliószor hívott. Végre vettem a fáradságot hogy az ablakot is bezárjam, mielőtt még ide jönne, és be húztam a függönyöket. Fájt. Ott van Jacobnak Luna és reggel itt csókolózott velem. Hogy lehettem ekkora hülye?! A könnyeim újra folyni kezdtek. Hallottam hogy valaki próbál az ablakon keresztül bejönni, majd amikor nem sikerült elment, vagy legalább is azt hittem. Hallottam hogy valaki kopog.

(Jacob)

Amikor nem tudtam be menni az ablakon be kopogtam az ajtón. Ash nénikéja aggódó arccal nyitott ajtót.
-Szia.. Te vagy Jacob? -bólintottam majd ismét megszólalt.
-Nem hajlandó ki jönni.. Nem tudom mi van vele... -azt hiszem én tudom. Nem kellett volna csókolznom vele úgy hogy Lunával járok.

(Ashley)

Hirtelen sietős lépteket hallottam közeledni, majd Jacob hangját hallottam meg.
-Ash nyisd ki! Én vagyok az Jacob.. Ash kérlek! -könyörgött, de nem voltam hajlandó kinyitni.

Napok sorba teltek, néha csak ki mentem inni utána ismét vissza bezárkóztam. Hol Jacob, hol Grace kopogott esélytelenül az ajtón.

Már lassan 2 hete nem vagyok hajlandó ki mozdulni és ismét Jacob kopogott az ajtón.
-Szia... Grace elment dolgozni.. Figyelj tudom hogy fájdalmat okoztam és ami köztünk történt elmondtam Lunának... Szakítottunk... -nem érdekelt. Nem leszek vígasz díj.
-Ash kérlek nyisd ki! -be adtam a derekam, így feltápázkodva kinyitottam az ajtót.
-Gyere be! -mondtam majd becsuktam utána az ajtót.
-Sajnálom Ash.. -mondta szomorúan.
-Semmi baj... Csak menj el! -hangomban nem volt semmilyen érzelem, aminek most kifejezetten örültem.
-Nem megyek el! -mondta teljesen komolyan.
-Pedig jobb lenne! Felesleges volt vissza jönnöm... -mondtam szomorkásan.
-Miért lett volna felesleges? -kérdezte aggódó tekintettel.
-Nélkükem is boldog vagy... Hülye voltam hogy hittem neked! -modtam teljesen komolyan.
-Menj el! -majd kinyitottam neki az ajtót.
-Rendben, de ezt olvasd el! -majd egy kis össze hajtott papírt nyomott a kezembe.

Amikor ki lépett az ajtón bezártam utána, és leültem.

Kedves Ashley!
Tudom hogy fájdalmat okoztam, és ez nekem is fáj! Tudom hogy nehéz elhinni, de szeretlek! Hiba volt mást keresnem! Belátom hülye voltam! Csak annyit kérek bocsáss meg!
                           Jacob

Könnyes lett a szemem mire végig olvastam a levelet. Nem tudtam hogy még mindig itt van-e, de könnyes szemmel nyitottam ki az ajtót. Le futottam a lépcsőn. Jacob ott volt a konyhában. Könnyes szemekkel ugrottam nyakába. Szorosan magához ölelt.

Láttam nénikém meglepett, boldog arcát. Kopogtak.
-Megyek kinyitom.. -mondta nénikém, majd el is akart indulni, de előbb értem oda.
-Maga kicsoda? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-A nénikéd barátja vagyok! A nevem Derek. -mondta mosolyogva majd kezet fogtunk. Nénikém oda jött így vissza mentem Jacobhoz. 
-Menjünk le a partra.. -kértem mosolyogva majd bólintott.

Amikor le értünk ott voltak Samék is.
-Sziasztok.. -köszöntem halványan mosolyogva, majd Leah szorosan megölelt.
-Szia.. -köszönt mosolyogva Paul. Kérdőn néztem rá. Azt hittem Holly a bevésődése.
-Hol van Holly? -kérdeztem Paultól.
-Nem tudom... Biztosan a pasijával van valahol.. -mondta szomorkásan.
-Jacob azt mondta bevésődtél neki... -meg rázta fejét majd oda mentem hozzá és megöleltem.
-Sajnálom.. -mondtam szomorkásan, majd viszonozta ölelésem.
-Nem kell! Majd egyszer én is megtalálom a lenyomatom.. -mondta halványan mosolyogva.
-Jössz Ash? -kérdezte Jacob kicsit feszülten.
-Igen... -mondtam mosolyogva, majd elindultam felé és sétáltunk.
-Nem tetszik ahogy Paul néz ràd.. -mondta egy fintorral.
-Miért? Hogy néz rám? -kérdeztem nevetve.
-Szinte felfal a szemével.. Tudod hogy értem! -mondta teljesen komolyan.
-Féltékeny vagy? -kérdeztem nevetve.
-Kicsit... Az enyém vagy és ő ezt nem fogadja el.. -mondta, majd szembe fordult velem.
-Szóval a tiéd vagyok? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Igen... Az enyém vagy... -magához húzott és megcsókolt.
-Jó tudni... -mondtam nevetve.

Amikor haza értem fáradt voltam, de szerettem volna nénikémmel beszélgetni.
-Szia! -köszönt mosolyogva.
-Szia! -mosolyogtam vissza.
-Minden rendben? -bólintottam, majd elkezdtem teát csinálni. Nénikém elment dolgozni. Miközben a teám ittam kopogást hallottam. Mikor kinyitottam Paul állt velem szembe.
-Szia.. -köszönt mosolyogva.
-Szia.. -köszöntem vissza kicsit meglepetten.
-Hát te? -kérdeztem mosolyogva.
-Beszélni szeretnék veled.. -hangja teljesen komoly volt.
-Gyere be! -mikor belépett becsuktam utána az ajtót.
-Kérsz valamit? Enni? Inni? -kérdeztem mosolyogva.
-Kávét.. Ma én járőrözök majd... -mondta miközben le ült.
-Miről akartál beszélni? -kérdeztem mosolyogva.
-Én... Én.... Szeretlek.. -hangja teljesen komoly volt. Bírom Pault, de Jacobot szeretem.
-Paul... Én bírlak, de.... Jacobot szeretem... -hirtelen ajtó nyitódásra éd csukódásra lettem figyelmes. Jacob jött be sietős léptekkel.
-Tűnj innen! -mondta fenyegetően Paulnak.
-Nem! Kérlek! Ash szeretlek! Jacob már sokszor csalódást okozott.. Csak adj egy esélyt.. -könyőrgött.
-Paul én.... Mondtam! Kedvellek, bírlak, de Jacobot szeretem! Már mondtam! -hangom teljesen komoly volt.
-Hallottad! Most pedig tünés! -mondta Jacob, majd magához húzott.
-Rendben! Elfogadom a döntésed! -mondta, majd Jacob felé fordult.
-Csak tőle akartam hallani hogy téged választ.. -majd kilépett az ajtón.

Mikor ki ment Jake felém fordult. Szorosan ölelt magához, majd megcsókolt.
-Szeretlek! -mondta mosolyogva.
-Én is.. -mosolyodtam el.
-Itt maradsz? -kérdeztem mosolyogva.
-Ha szeretnéd.. -szorosan magamhoz öleltem.
-Szeretném.. -mosolyogtam, majd megcsókolt.
-Kérsz valamit? Enni? Inni? -kérdeztem mosolyogva.
-Teát.. -mondta mosolyogva, majd elengedett, és mentem teát főzni.
-Tessék! -majd le raktam elé a bögrét és én is elkezdtem inni.

Amikor fent voltunk a szobámba Jake az ágyon terült el.
-Megyek le tusolok.. -mondtam mosolyogva, miközben ruháim szedtem elő.
-Veled menjek? -kérdezte egy kaján mosoly kíséretében.
-Nem kell! -mondtam mosolyogva, majd be mentem a fürdőbe.

Amikor be léptem a szobába Jake már aludt, így finoman bebújtam mellé. Nem tudtam aludni, így néztem ahogy szuszog. Éreztem ahogy keze lassan derekamra csúszik és szorosan magához ölelt. El mosolyodtam, majd el aludtam.