Reggel nem volt kedvem iskolába menni, de még fel kelni se! Jacob szorosan ölelt magához. Nagy nehezen ki másztam szorításából, majd le felöltöztem és ke mentem kávézni.
-Jó reggelt! -köszöntem Emilynek egy halvány mosoly kíséretében.
-Emily... Le igazolnád a mai napom? -kérdeztem lélegzet vissza folytva.
-Persze.. -mondta mosolyogva. Péntek van úgy hogy mindegy hogy be megyek-e vagy sem.
-El megyek sétálni! -majd amikor ki akartam lépni az ajtón vissza mentem Emilyhez.
-Még valami! Jacob még fent alszik... Ha kérdezi merre vagyok ne mond meg neki hogy elmentem sétálni... -mondtam könyörgőn majd Emily bólintott.
-Köszi.. -szorosan megöleltem, majd elindultam. Miközben sétáltam egyre jobban melegem lett, majd hirtelen össze estem. A vérem láva ként zúbogott az ereimben, a szívem vadul kalapált.

Amikor elmúlt a fájdalom kinyitottam a szemem, de nem kezeimet láttam magam előtt, hanem hatalmas, szőrös mancsokat. Reménykedtem benne hogy a rozsda vörös farkas, de tévedtem. Amikor mozdultam a mancsok is mozdultak amitől úgy éreztem elsápadok. Amikor elindultam össze estem. Amikor sikerült lépéseimen urrá lennem elkezdtem futni. Fantasztikus volt. Éreztem ahogy szét árad bennem az erő. Amikor úgy éreztem fáradt vagyok, vissza változtam.
-Elképesztő... -mondtam magamnak. Majd elindultam haza felé.

Mikor beléptem az ajtón Jacob aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Merre voltál? Azt hittem be dilizek, mivel Emily azt mondta azt mondtad neki hogy ne mondja el hiiva mentél... -mondta idegesen.
-Ne haragudj! Csak egyedül akartam lenni... -mondtam bűnbánó hangon.
-Semmi baj! Csak aggódtam érted.. -mondta majd szorosan megölelt.
-Miért aggódtál? Alig ismersz! -mondtam neki halványan mosolyogva.
-Gyere! Séta közben mindent el mondok. -hangja teljesen komoly volt.
-Rendben! -mondtam mosolyogva. Amikor már egy órája sétáltunk, megszólaltam.
-Nos? -utaltam arra hogy bele kezdhetne a mesélésbe.
-Tudod... Találkoztál egy rozsda vörös farkassal.. Az én voltam..  -mondta teljesen komolyan.
-Tényleg? -kérdeztem vissza nem rég el hangzott szavaira.
-Igen! Nem is vagy ki akadva? Vagy hiszed azt hogy be diliztem? -kérdezte felvon t szemöldökkel.
-Nem.. -válaszoltam teljesen nyugodtan. Nem akartam neki elmondani hogy velem is megtörtént az átváltozás, mert nem tudom mit gondolna.
-Akkor te és a többiek egy falka vagytok? -kérdeztem mosolyogva, majd bólintott.
-Gondolom Sam az alfa. Igaz? -ismét bólintott.
-El vitte a cica a nyelved? -kérdeztem mosolyogva.
-Nem.. Csak nehéz el hinni hogy nem vagy ki akadva. -mondta mosolyogva.
-Van még valami amit el kell mondanom... Vannak képességeink;erős, gyorsaság, halljuk egymás gondolatait... Van még valami... A bevésődés.. -elkezdett küszködni a szavakkal.
-Az mi? -kérdeztem fel vont szemöldökkel.
-Olyan... Mint a Gravitáció... Egyszerűen minden ahhoz köt akinek bevésődtél... -csak úgy folytak belőle a szavak mire le esett a tantusz.
-Állj! Arra akarsz kilyukadni hogy bevésdtél nekem? -kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Igen.. -na jó ezen már kicsit ki akadtam, így el jöttem onnan. Amikor be értem az erdőbe átváltoztam. Csak én voltam és az erdő. Különös, nem hallottam senkinek sem a gondolatait a fejemben. Nem értem. Mikor az erdő közepén jártam amikor vissza változtam. Éreztem hogy Jacob mögöttem van.
-Mikor történt meg? -kérdezte aggodalmasan.
-Délelőtt amikor sétáltam. -mondtam szinte suttogva.
-Szólnunk kell Samnek... -majd közelebb jött.
-Rendben.. -mondtam bele egyezően, majd elindultunk vissza Samékhez.

Amikor oda értünk valamelyik fiú neki akart ugrani egy nála nem sokkal fiatalabb srácnak. Felismertem az srácot, az exem volt az.
-Ashley! -szólt oda nekem, de nem tudtam mi történt velem, át változtam és neki mentem a farkasnak. Láttam ahogy az exem szája tátva marad. Amikor vissza változtunk láttam hogy Paulal viaskodtam.
-Ashley? -kérdezte meglepve.
-Paul? -kérdeztem én is kicsit meg szeppenve, majd Sam hangját hallottam meg.
-Ashley! Mikor történt meg? -kérdezte aggodalmasan.
-Délelőtt, amikor sétáltam. -mondtam halványan mosolyogva.  Majd elindultunk be a házba. Házba nevetve estünk be, majd szembe néztem volt barátommal.
-Mit keresel itt?! -kérdeztem ingerülten majd Jacob lépett oda hozzám.
-Nyugalom.. Tudod kontrol. -mondta majd magához húzott.
-Ne ölelgesd! -csak fakadt a düh exemből.
-Miért?! Mi lesz?! -kérdezte Jacob ingerülten.
-Jacob... Nyugi.. -mondtam majd egy puszit nyomtam arcára. Éreztem hogy feszültsége engedett.
-Ez ki?! -kérdezte volt barátom ingerülten.
-Semmi közöd hozzá! -majd oda léptem hozzá, meg fogtam tarkóját, kivezettem a házból és konkrétan ki dobtam.
-Tűnj innen! Amikor szakítottunk nem voltam elég világos hogy hagy békén?! -mondtam feszülten majd a többiek is ki jöttek utánam.
-Ash, nyugi... -majd tekintetem Paulra emeltem.
-Ezt pont te mondod?! -fakadt ki belőlem.
-Gyorsan tűnj el innen! Ha mégegyszer a közelembe jössz nem jársz jól! -mondtam fenyegetően, majd Sam lépett mellém és meg fogta kezem én pedig kérdőn néztem rá.
-Ne tedd! -mondta teljesen komolyan majd vissza fordultam Tom felé.
-Menj innen! És soha többé ne gyere vissza! -hangom teljesen komoly volt, majd hátat fordítottam neki.
-Hülye korcsok!  -üvöltötte én pedig nem meg fordultam.
-Mit mondtál?! -kérdeztem ingerülten.
-Jól hallottad! Korcsok! -ingerülten és ruganyos léptekkel indultam el felé.
-Jól figyelj rám! Testvéreim ként szeretem őket! Ha korcsoknak velem gyűlik meg a bajod! -majd egy lendülettel be húztam neki, amin a többiek jót nevettek.-Gyorsan húzz el innen! -mondtam fenyegetően majd vérző orral elment, én pedig Samék felé fordultam.
-Szóval a testvéreid vagyunk? -kérdezte mosolyogva.
-Igen.. -mosolyogtam vissza, majd mind oda jöttek hozzám és megöleltek. Mikor elindultunk befelé Leah utánam szólt.
-Igen? -szóltam vissza neki.
-Lenne kedved sétálni? -kérdezte halványan mosolyogva.
-Persze.. -mondtam mosolyogva majd elindultunk. Mikor már egy ideje sétáltunk, Leah megszólalt.
-Jacob nagyon jó fej! -mondta mosolyogva és én is elmosolyodtam.
-Igen... Az.. -mondtam mosolyogva.
-Tudod... Tényleg szeret téged.. -sóhajtottam.
-Jajj, Leah! Nekezd te is! Én is kedvelem... De mi lesz ha haza kell mennem? -kérdeztem aggódó tekintettel.
-Nem tudom... -mondta szomorkásan.
-Épp ez az! -mondtam én is szomorkásan.
-Tudod... A falka is meg kedvelt... És én is... Pedig ez ritkaság.. -mondta mosolyogva, majd én is elmosolyodtam.
-Gyere induljunk el vissza! -mondta mosolyogva majd elindultunk.

Mikor beléptünk az ajtón Jacob mellett egy szőke, barna szemű lány volt. Nem értettem.
-Sziasztok.. -köszöntem halkan.
-Te ki vagy? -kérdeztem mosolyogva.
-Jacob barátnője Holly.. -mondta mosolyogva majd kezet fogtunk. Kérdőn néztem Jacobra majd megszólaltam.
-Fel megyek a szobámba! -mondtam halványan mosolyogva. Mikor be csuktam  az ajtót, bőröndöm elő szedve kezdtem el pakolni. Amikor végeztem elindultam le felé. Kérdő tekintetekkel találtam szembe magam.
-Hova mész? -kérdezte aggódó hangon Paul.
-Haza.. -mondtam teljesen komolyan, majd Jacob aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Mennem kell! Sziasztok.. -mindenkit szorosan megöleltem még Jacob barátnőjét is, de Jacobot nem. Mikor ki léptem az ajtón valaki utánam jött.
-Ne menj el! -felismertem Jacob könyörgő hangját.
-Nincs miért maradnom! Hülye voltam amikor elkezdtem azon gondolkodni hogy maradok.. -mondtam inkább magamnak.
-Kérlek! Ne menj! Nélküled nem teljes az életem! -nem hittem el szavait.
-Neked itt van Holly.. -mondtam miközben be pakoltam a taxi csomagtartójába a bőröndöm. Hirtelen maga felé fordított.
-Legalább ezt vidd magaddal! -majd egy karkötőt nyomott a kezembe. Közben az eső is leszakadt.
-Inkább ad oda Hollynak.. -mondtam majd be ültem aha utóba. Mikor bele néztem a vissza pillantóba láttam Jacob szomorú arcát.

(Jacob)

Elment! Nem akartam elhinni! Mikor hátra fordultam láttam Hollyt, majd elindultam felé.
-Szereted? -kérdezte szomorkás hangon. Nem tudom be csapni.
-Igen.. Azt hiszem.. -hirtelen kikerekedtek szemei.
-Akkor mire vársz te marha?! Menj utána! -kiabált rám, de nem indultam.
-És te? -kérdeztem aggódó hangon.
-Én... Valaki mást szeretek! -mondta halványan mosolyogva, majd hátra fordult és szembe nézett Paulal. Értettem.
-Köszönöm.. -mondtam neki, majd motoromra fel pattanva mentem a reptérre.

Amikor oda értem késő volt! A gép elment!
-Francba! -teljesen kétségbe estem. Nem tudtam mihez kezdek Ashley nélkül. Amikor indultam volna vissza motoromhoz, láttam ahogy egy széken ül. Sietős léptekkel mentem oda hozzá.

(Ashley)

Jacob futva jött oda hozzám.
-Ashley! -amint ki mondta a nevem meg akart ölelni, de nem hagytam.
-Menj vissza Jacob! Másik géppel megyek haza! -mondtam teljesen komolyan. Nem láttam értelmét maradni!
-Hallgass meg! Ha utána is haza akarsz menni, meg engedem hogy felszállj, arra a hülye gépre! -mondta teljesen komolyan.
-Mennem kell le késem a gépem! -mondtam majd kikerülve indultam el be szállni. Még utoljára hátra fordultam.
-Ég veled Jacob! -könnyek kezdtek el folyni mese szép barna szemeiből, így oda mentem hozzá és szorosan megöleltem.
-Vigyázzatok magatokra, és egymásra is! -mondtam majd még egyszer megöleltem.
-Ne menj el! Kérlek! -kérte sírva.
-Jacob! Ne nehezítsd meg! -kértem mikor már éreztem hogy az én torkomat is elkezdte folytogatni a sírás, majd hirtelen megcsókolt.
-Szeretlek.. -mondta majd eltávolodtam tőle.
-Ott van Holly.. -mondtam teljesen komolyan.
-Paul, bevésődött neki! És téged szeretlek! Csak valahogy meg akartam próbálni elszakadni tőled, hogy majd ha haza mész ne legyen olyan nehéz! -küszködött a szavakkal.
-Tényleg? -kérdeztem halványan mosolyogva.
-Igen.. -mondta most már ő is mosolyogva.
-Szeretlek.. De akkor is haza kell mennem! -láttam hogy nem érti.
-Miért? -kérdezte a szavakkal küzködve.
-Ne aggódj! Hamarosan nyári szünet! 2 hét és itt is vagyok. -mondtam halványan mosolyogva.
-Akkor 2 hét múlva ugyan itt? -kérdezte halványan mosolyogva.
-Igen.. -mondtam mosolyogva, majd megcsókolt.
-Tényleg mennem kell mert le késem a gépet! -mondtam mosolyogva. Még jó pár puszit nyomott az arcomra.
-Szia.. -köszöntem el mosolyogva.
-Szia.. Hiányozni fogsz! -mondta majd szorosan megölelt.

Amikor haza értem minden más volt. A barátaim, az otthonom, vagy én változtam meg! Csiga lassan telik a hét. Szerda van és éppen haza felé tartok.
-Szia.. -köszöntem mosolyogva anyának.
-Szia.. -köszönt ezerwattos mosollyal.
-Anya? -kérdőj nézett rám.
-Igen? -kérdezte mosolyogva.
-La Pushba akarok költözni! Őssze ott akarom folytatni a sulit! -mondtam mosolyogva.
-Nem lehet kicsim! -folyni kezdtek könnyeim.
-Miért? -kérdeztem sírva.
-Túl sok a rossz emlék! -mondta kínzott tekintettel.
-Anya kérlek! Ott van Jacob! És szeretem! -mondtam teljesen komolyan.
-Van egy ötletem! -csillantak fel boldogan szemei, én pedig kérdőn néztem rá.
-Ott lakik a nénikéd! Hozzá oda költözhetnél! -hirtelen az én szemeim is fel csillantak.
-Tényleg? -kérdeztem mosolyogva majd bólintott.
-Köszönöm! -mondtam hálásan ölelgetve.

Végre le telt a két hét. Amikor leszálltam a gépről, a szemem egyből megakadt Jacobon. Ruganyos léptekkel jött oda hozzám.
-Szia.. -köszöntem mosolyogva.
-Szia.. -szemei boldogan csillogtak. Hirtelen le dobtam a táskáim és nyakába ugrottam. Amikor elengedtem egy lány jött oda hozzánk és megcsókolta Jacobot. Kérdőn néztem rájuk.
-Miről maradtam le? -kérdeztem teljesen komolyan, majd a lány is bemutatkozott.
-Szia a nevem Luna... -mondta mosolyogva majd kezet fogtunk majd én is bemutatkoztam.
-Ashley... Mennem kell! A nagynéném már biztosan vár! -majd őket ki kerülve indultam el a kijárat felé. Össze zuhantam. Azt hittem szeret, de tévedtem! Könnyek kezdték el égetni az arcom, majd Jacob hangját hallottam meg.
-Jól vagy? -kérdezte aggódva, majd szemeimet kezdtem el törölgetni.
-Igen.. -majd halványan rá mosolyogtam.
-Nem úgy nézel ki! -mondta aggodalmasan.
-Pedig jól vagyok... Csak meglepett a barátnőd.. -mondtam egy kínzott mosoly kíséretében.
-Ott van a nénikém.. -majd láttam ahogy nénikém jön felém.
-Szia.. -köszönt mosolyogva, majd szorosan megölelt.
-Szia.. -köszöntem vissza, majd viszonoztam ölelését.
-Ki a barátod? -kérdezte Jacobot méregetve. Láttam hogy Jacob bemutatkozni készül, majd közbe szóltam.
-Senki.. Menjünk.. -mondtam majd fel emeltem bőröndömet. Amikor elakartam indulni Jacob vissza húzott, majd nénikém szólalt meg.
-Az autóba megvárlak! -és már ott sem volt.
-Mit akarsz? -kérdezte feszülten.
-Én akartam szólni Lunáról... -mondta bűnbánó hangon.
-Mikor?! Miután megcsókoltalak?!  Vagy miután lefeküdtem veled?! -kérdeztem ingerülten.
-Nem! -mondta Jacob is feszülten.
-Akkor mond el! -kértem.
-Akkor akartam szólni... Miután minden rendbe jött közöttünk... -mondta teljesen komolyan. A könnyek ismét elkezdtek végig folyni az arcon. Mikor megakart ölelni elhátráltam.
-Hagyj békén! Szia Jacob! -mondtam teljesen komolyan.
-Ash! -szólt utánam majd felé fordultam.
-Neked Ashley! -mondtam feszülten, majd hátat fordítva neki elindultam nénikém autója felé.

Az út csendesen telt! Amikor ki csomagoltam el akartam menni futni, így le mentem nénikémhez.
-Grace... Elmehetek futni? -kérdeztem majd bólintott és elindultam. Mikor már beljebb mentem az erdőben, átváltoztam. Ahogy futottam, találkoztam egy hatalmas fekete farkassal, aki csodálkozón nézett rám.
-Szia.. -köszönt, majd pár percig néztem és megszólaltam.
-Szia.. Megismersz? -kérdeztem boldogan.
-Ashley? -kérdezte vidáman.
-Igen.. -mondtam, majd fel vonyított.
-Mit csinálsz? -kérdeztem kiváncsian.
-A többieknek is tudnia kell hogy itt vagy! -mondta vidáman. Amikor vissza változtunk Sammel együtt indultunk el. Emily és Leah sírva ölelt meg, ahogy Quil, Jared és Seth is.

Mikor haza értem fáradt voltam, így vacsoráztam, letusoltam és el mentem aludni.