Reggel Jacob még mindig szorosan ölelt magához. Óvatósan kíbújtam öleléséből, fel öltöztem és le mentem reggelizni.
-Sziasztok.. -köszöntem halványan mosolyogva.
-Szia.. -kőszöntek kórusban, majd Emily adott kávét.
-Köszi.. -mondtam halkan majd bele kortyoltam kávémba, majd hirtelen a többiek kaján mosolyra húzták szájukat. Nem értettem őket, majd amikor hátra fordultam Jacobbal találtam szembe magam.
-Szia.. -közönt mosolyogva.
-Szia... -köszöntem vissza mosolyogva.

(Jacob)

Hirtelen Sam lépett mellém és félre hívott.
-Miért az emeletről jöttél le? -kérdezte ingerülten. Számomra ez hülye kérdés volt.
-Itt aludtam Ashleyel. -mondtam mosolyogva.
-Na figyu! Szűzen hoztam el, és szűzen is viszem haza... -mondta teljesen komolyan, de én mégis szélesen el mosolyodtam.
-Jajj, Sam! Csak aludtunk, nem történt semmi! -mondtam halkan nevetve.
-Helyes! -hirtelen eszembe jutott amit mondott.
-Hogy értetted hogy haza viszed? -fenn akadtam szavain.
-Hát haza viszem, miután meg szokta a farkas létet. -mondta kicsit halkabban.
-Nem, Sam! Nem viheted el! Szeretem... És a bevésődésem.. -ki akadtam.
-Pedig haza kell vinnem! Az anyja nem akar vissza jönni! -mikor lezártuk a témát vissza mentünk a többiekhez. Nem tudtam le ülni, majd Ash aggódó arcával találtam szembe magam.
-Minden rendben? -kérdezte miközben oda jött mellém.
-Persze, csak kicsit ki szellőztetem a fejem. -mondtam majd ki mentem, be mentem az erdőbe és átváltoztam.

(Ashley)

Nem értettem Jacob hirtelen jött feszültségét, de hagytam hadd menjen.
-Sam! Elmehetek sétálni? -szegeztem rá kérdő tekintetem.
-Persze! Vigyázz magadra! -mondta majd elköszöntem a többiektől és elindultam sétálni. Már két-három órája sétáltam amikor kicsit el fáradtam és le ültem egy kis virágos réten! A bokorbólt halk zajok halaltszódtak majd ki jött onnan egy hatalmas rozsda vörös farkas.

Kicsit mintha megijedt volna, így nem mozdultam. Lassan elindultam felé.
-Szia.. -köszöntem halkan, majd hátrált egy lépést és én is.
-Ne félj! Nem bántalak.. -mondtam halkan majd lassan elindult felém. Mikor elém ért finoman meg simogattam fejét.
-Gyönyörű vagy! -mondtam neki halkan.
-A szemeid is! -szavaim meg állíthatatlanul folytak. Amikor már jó pár perce álltunk egymással szembe, leültem, a farkas pedig le feküdt mellém. Órákon át ültem ott a mezőn a farkassal. Mikor rá néztem az órára kikerekedett a szemem.
-Jézusom! Mát nyolc óra! El kell indulnom vissza felé. -hirtelen felálltam, és neki álltam szédülni. Ha a farkas nem támaszt meg biztosan elestem volna.
-Köszi -mondtam neki majd elindultam. Vissza felé végig magamon éreztem a farkas tekintetét. Mikor beléptem az ajtón csak Emily volt ott.
-Szia.. -köszönt mosolyogva.
-Szia.. -köszöntem vissza lihegve.
-Minden rendben? -majd a mosogatást abba hagyva rám szegezte kérdő tekintetét.
-Igen.. Csak fáradt vagyok! Megyek letusolok utána alszok azt hiszem. -majd elköszöntünk egymástól. Gyorsan le tusoltam majd mentem át a szobámba, mert pizsomámat ott hagytam. Mikor be léptem Jacobbal találtam szembe magam.
-Szia.. -köszönt féloldalasan mosolyogva.
-Szia! Hát te? Mikor..? Hogy..? -majd kérdőn néztem rá.
-Hát... Be másztam az ablakon.. -mondta mosolyogva.
-Oké... -majd elindultam a szekrényem felé. Aludni elő vettem egy hosszú ujjú felsőt és egy melegtítőt, majd vissza mentem a fürdőbe. Mikor vissza értem Jacob már az ágyon feküdt.
-Maradni szeretnél? -kérdeztem fel vont szemöldökkel.
-Ha nem baj.. -mondta mosolyogva.
-Maradj csak.. -hagytam annyiban, majd le feküdtem mellé.
-Jó éjt.. -majd hátat fordítottam neki.
-Jó éjt.. -mondta majd megölelt és puszit nyomott az arcomra.
-Jacob én kedvellek, és tetszel is de... -nem tudtam folytatni majd megszólalt.
-De? -rám emelte aggódó tekintetét.
-Haza kell majd utaznom... És szerintem egyikünknek sem kellene egy ilyen kapcsolat. -mondtam majd még közelebb húzott magához.
-Ahogy gondolod... -majd még egy puszit nyomott arcomra és mind a ketten elaludtunk.