Már jó ideje sétáltunk amikor elindultunk vissza felé a parton. Út közben találkoztunk Samékkel. Éppen passzolgattak, majd Jacob is be állt hozzájuk én pedig le ültem Leah mellé.
-Szia -köszöntem egy halvány mosoly kíséretében.
-Szia -köszönt ő is mosolyogva.
-Leah ugye? -kérdeztem mosolyogva.
-Igen! Te pedig Ashley igaz? -bólintottam, majd mind ketten a hullámokat bámultuk. Amikor láttam hogy egy ideje Samet és Emilyit figyeli megszólaltam.
-Együtt voltál Sammel? -kérdeztem kicsit remegő hangon.
-Igen.. -hangja mintha kicsit szomorkássá vált.
-Mi történt? -kérdeztem együtt érzőn.
-Amíg nem volt suliba történt vele valami, és miután újra találkoztunk szakítottunk és össze jött a másod unokatestvéremmel.. -hangja kicsit megremegett. Így már értem miért olyan undok néha.
-Sajnálom.. -mondtam szomorkásan, majd kezemmel meg simítottam vállát.
-Nem kell! Majd találok valaki mást! -csak úgy küszködött a szavakkal majd könnyek kezdték el arcát égetni. Hirtelen a többiek is félénk fordultak. Csak egy "meg se szólaljatok!" pillantást küldtem feléjük, majd szorosan megöleltem Leaht.
-Na, semmi baj! -mondtam nyugtatóan. Mikor már kezdett meg nyugodni megszólalt.
-Köszönöm! Jól esett ki adni magamból... -mondta halványan mosolyogva.
-Ugyan nincs mit! Ha kell valaki akivel lelkizhetsz, csak keress meg nyugodtan.. -mondtam mosolyogva.
-Rendben.. -most már mosolygott. Mikor már láttuk hogy vihar közeledik elindultunk haza felé. Útközben Jacob mellém szegődött.
-Szia... Mi történt a parton hogy Leah sírt? Még sosem láttam sírni.. -mondta egy halvány mosoly kíséretében.
-Szia.. Csak ki adta magából ami benne volt... Csak kellett neki valaki, aki megérti.. -mondtam mosolyogva.
-És te megérted? -kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Igen.. Tudom milyen érzés olyas valakit elveszíteni akit nagyon szerettél.. -mondtam kicsit szomorkásan, majd észbe kapva hogy mellettem van elmosolyodtam.
-Tényleg? -mintha tényleg érdekelné. Némi együtt érzést véltem hallani hangjában.
-Igen.. -mondtam mosolyogva. Az út további részében, csak csendben egymás mellett sétáltunk, az utolsó pár méteren csatlakozott a "beszélgetéshez" Paul.
-Sziasztok.. -köszönt féloldalasan mosolyogva. Tekintete engem pásztázott.
-Szia.. -köszöntem vissza mosolyogva.
-Szia.. -Jacob hangjában nem volt valami nagy az öröm. Nem értettem.

(Jacob)

Nem értem Pault. Nagyon jól tudja hogy bevésődtem Ashleynek.
-Paul! Beszélhetnénk négyszemközt? -hangomban egy csepp undor volt.
-Persze.. -mondta, majd lenyomatom magára hagyva jött oda hozzám.
-Nagyon jól tudod hogy Ő az enyém! -Paul kis korom óta a legjobb barátom, de a lenyomatomat ne akarja meg környékezni, mert ki tekerem a nyakát.
-Az lehet, de még nem mondtad el neki... Így szabad a pálya! -mondta vigyorogva, majd kezem hatalmasat csattant tarkóján, amire a többiek is fel kapták a fejüket. Ash kérdőn nézett ránk, majd tovább ment egy olyan "inkább meg sem merem kédezni" tekintettel.
-Au! Ezt meg miért kaptam? -kérdezte hihetetlenkedő tekintettel.
-Jól nyisd ki a füled! A közelébe se menj! Mert nagyon meg járod! -mondtam neki figyelmeztetően majd a többiek után mentem.

Bent a házban Emily kávét főzött. Mi le ültünk a konyhába, viszont Ash nem csatlakozott hozzánk. Lassan mindenki elindult haza felé, csak Sam, Emily, Paul és én maradtunk. Olyan kilenc óra körült Paul is elindult. Mikor Emily vissza jött a nappaliból kérdőn nézett rám.
-Hogy hogy még itt vagy? -kérdezte meglepődve.
-Nem tudok elmenni! -Emily szélesen elmosolyodott majd leült mellém.
-Tudom hogy erős a bevésődés, de muszály holnap iskolába menned! Meg amúgy is veletek egy osztályba fog járni! -mondta mosolyogva Emily. Be adtam a derekam és elindultam haza felé.

(Ash(léy))

Reggel arra ébredtem hogy Emily kelteget.
-Jó reggelt! Indulás a suliba... -mondta halkan mosolyogva.
-Jó reggelt -köszöntem vissza halványan mosolyogva. Amikor felöltöztem és lementem reggelizni Jacob is az asztalnák ült, de a többiek nem.
-Szia.. -köszönt mosolyogva.
-Szia.. Hát te? -kérdeztem mosolyogva.
-Velem jössz suliba.. -úgy tűnt mintha még szélesebben mosolyogna. Bele kortyoltam a kávémba, majd amikor végeztem a reggelivel, fogat mostam és ki léptünk az ajtón.
-Gyere! Motorral megyünk! -meglepődtem kijelentésén, de követtem motorja felé.
-Szeretsz motorozni? -kérdezte mosolyogva.
-Igen... Otthon én is szoktam. -miközben a mondat végére értem felültem mögé. Szorosan öleltem derekát. Nem szoktam hozzá hogy valaki előttem ül a motoron. Menet közbe mozogni kezdett előttem, úgy hogy teljesen neki tudtam simulni. Húsz perc alatt oda értünk.
-El kísérjelek a titkárságra? -kérdezte mosolyogva miközben ő is leszállt a motorról.
-Igen.. Köszi.. -mondtam mosolyogva. Miközben elindultunk befelé, láttam ahogy Jacob és Paul egy nem tetsző pillantást küldenek egymás felé. Úgy gondoltam jobb ha nem tudom mi bajuk van egymással. Nem szeretem bele ütni az orrom más dolgába. Mikor a titkárság elé értünk Jacobbal el köszöntünk egymástől. Ő ment az órájára, én pedig be kopogtam az ajtón.
-Jó napot! -köszöntem mosolyogva. Amikor be nyitottam egy közép korú bordó szemüveges hölgyel találtam szembe magam.
-Jó napot! -köszönt vissza mosolyogva.
-Te lennék Ashley? -a szemüvege mögött egy kék szempár nézett rám.
-Igen.. -bólintottam, majd elő vett egy tollat és "néhány" papírt.
-Ezt írd alá! Ezt tanáraiddal irasd alá, ez pedig az óra rended. -mondta mosolyogva, majd a papírokat be pakoltam a táskámba.

Az én órám biosz volt a 10-es teremben. Hamar megtaláltam, majd egy halk kopogás után be is léptem a terembe.
-Jó napot! Sziasztok.. -köszönt a tanárnak és az osztálynak is.
-Szia.. -köszönt vissza mindenki kórusban. Hirtelen a tanár jött oda mellém.
-Tessék! A tankönyved és foglalj helyet.. -bólintottam, majd elindultam hátra felé. Paul mellé ültem mivel csak mellette volt hely. Egész órán magamon éreztem tekintetét, de nem zavart, így a tanárra és a tananyagra koncentráltam. Amikor kicsöngettek, éppen a cuccaim szedtem össze, amikor Jacob lépett be a terem ajtaján mosolyogva.
-Sziasztok.. -köszönt, majd egy mosolyt küldött felém.
-Szia.. -köszöntem vissza mosolyogva.
-Milyen órád lesz? -kérdezte, majd magam elé vettem új óra rendem.
-Töri nektek? -kérdeztem mosolyogva. Éreztem a két fiú között a feszültséget, de nem tettem szóvá.
-Nekem is töri.. -mosolyodott el Jacob.
-Nekem kémia.. -mondta elfintorodva Paul. Azon a fintoron elmosolyodtam.

A nap java részében nem tudtam kiverni a fejemből a két fiú közti feszültséget. A nap végén Jacobbal mentem haza, és nevetéstől dőkve estünk be az ajtón.
-Sziasztok.. -köszöntem nevetve.
-Jössz Jacob? -úgy volt hogy együtt tanulunk. Amikor Jacob el akart indulni utánam Sammel találta szembe magát.
-Hova hova? -kérdezte Sam Jacobot méregetve.
-Jacob segít a háziban, meg hogy be póroljam a lemaradást. -mondtam mosolyogva, majd Jacob elindult fel felé, de Sam utána szólt.
-Csak tanulás! -szólt a fiú után figyelmeztetőn. Tudtam hova akar kilyukadni. Úgy éreztem elsüllyedek szégyenemben. Mikor becsuktam a szobám ajtaját, le doptam táskám az ágyra és elkezdtem ki szedegetni a tankönyveim.
-Szép szoba.. -mondta elismerően Jacob.
-Tudom.. -mondtam mosolyogva, majd le ült velem szembe.
-Mivel kezdjük? -kérdeztem mosolyogva.
-Matek? -kérdezett vissza Jacob.
-Okés.. -majd magam elé vettem a matek cuccom. Két órán át magyarázta az anyagot Jacob mire végeztünk.
-Már hat óra és még csak a matekkal végeztünk.. -mondtam csalódottan, miközben hanyatt vágodtam az ágyon és amit Jacob is meg mosolygott. Mikor lendületből fel ültem, hirtelen Jacob arca túl közel volt az enyémhez. Alig pár centi választott el minket, amit Jacob szüntetett meg. Finoman csókolt meg. Mikor el szakadtunk egymástól, mindketten levegő után kapkodtunk.
-Bocsánat... -szólalt meg Jacob.
-Semmi baj... -válaszoltam még mindig levegő után kapkodva.

Olyan kilenc óra körül végeztünk mindennel. Sam és Emily már rég aludtak. Amikor Jacob menni készült utána szóltam.
-Nem maradsz? -kérdeztem kicsit félénken, majd elmosolyodott.
-Miért ne! -majd be feküdt mellém azvm ágyba. Pár centi távolság volt köztünk, amit egyikünk sem mert át lépni. Kicsit fáztam, hiszen csak egy póló és egy rövid nadrág volt rajtam. Bizonyára Jacob is megérezte hogy fázok így szorosan magához húzott. Kérdőn fordultam felé.
-Mit csinálsz? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Éreztem ahogy fázol.. Remélem nem baj.. -mondta majd még közelebb húzott magához.
-Nem.. -suttogtam vissza majd elaludtam.