Mint minden reggel, ez sem kezdődött más képp. Az ébresztőm szokás szerint csörömpölt és nem akarta abba hagyni, majd hirtelen anya hangját hallottam meg.
-Ébresztő! El fogsz késni! -miután meg hallottam szavait, ki kapcsoltam az ébresztőm, felöltöztem és mentem reggelizni.
-Jó reggelt! -köszönt anya arcán ezerwattos mosollyal.
-Jó reggelt! -köszöntem mosolyogva.
-Ma meddig leszel suliba? -kérdezte miközben le rakta elém a teámat.
-Nem tudom.. Attól függ hány órám lesz... -annak hallatára hogy megint iskolába kell mennem nem villanyozott fel. Valljuk be őszintén! Senki sem szeret iskolába járni!
-Rendben! Délután nem biztos hogy itthon leszek, lehet be kell mennem dolgozni... -most már eltűnt arcáról a mosoly, ahogy az enyémről is. Anya sokat dolgozik. Van hogy 1 hétre el tűnik munka miatt. Nem zavar! Szeretek egyedül lenni.
-El mentem suliba... -szóltam vissza anyának, majd fel kapva táskámat és motor kulcsomat indultam el lift felé. Mikor kinyílt lift ajtaja, rögtön a szomszéd sráccal találtam szembe magam. Nem bírom! Nagyképű, idióta! Nem volt kedvem vele beszélgetni így amikor kiszállt a liftből úgy tettem mintha nem is láttam volna és be szálltam a liftbe.

Amikor be értem a suliba, egyből oda mentem baráti társaságomhoz.
-Sziasztok! -köszöntem mosolyogva. A suliban sokan meg szoktak bámulni, főleg a fiúk. Néha egy nem tetsző pillantást küldök feléjük, majd (remélhetőleg) veszik a lapot és nem néznek rám. Nem szeretem ha bámulnak. Szinte fel falnak a tekintetükkel. Sok lányt nem zavart, ha egy fiú úgy néz rájuk, de engem igen. Nem szeretem ha bámulnak. Gondolataimból a hangos csengő rántott vissza. Sietős léptekkel mentem matekra. A tanárt sikeresen megelőzve értem be a terembe. Minden órán más mellett ültem. Most Avery mellett ültem.
-Szia.. -köszönt mosolyogva, majd viszonoztam mosolyát és köszöntem.
-Szia.. -majd végre valahára be jött a matek tanár és kezdetét vette egy hosszú matek óra.

Amikor kicsöngettek az utolsó órámról, sietős léptekkel indultam el motorm felé, fel pattanva rá gyorsan haza értem. Mikor beléptem az ajtón senki sem volt otthon, így mentem a szobámba, kinyitottam az ablakot és neki álltam a házimnak. Amikor anya haza ért olyan nyolc-kilenc óra lehetett. Amint meg hallottam a kulcsokat a zárban egyből ki mentem a szobámból, hogy üdvözöljem anyát.
-Szia.. -köszöntem mosolyogva.
-Szia.. -köszönt vissza, majd puszit nyomott a homlokomra és ment a konyhába. Hirtelen kopogást hallottam, majd anya hangját hallottam meg.
-Nyisd ki! -miután el hangzott a mondat lassan elvánszorogtam az ajtóig. Amikor ki nyitottam, egy nálam nem sokkal idősebb fiúval (inkább férfival) találtam szembe magam.
-Segíthetek? -kérdeztem mosolyogva.
-Igen! Anyukádat keresem... -hangja mély volt.
-Gyere be! -Mondtam majd szóltam anyának.
-Anya! Téged keresnek! -majd anya elindult felém, és a számomra idegen férfi felé. Mikor meglátta a férfit, kezéből ki esett a tányér, ami mikor földet ért eltört.
-Szia Hanna.. -köszönt a férfi amit ahogy láttam anya nem tudta mire véljen.
-Szia Sam.. -köszönt anya miután észhez tért.
-Mit keresel itt? -anya kicsit feszült volt. Hallottam a hangján.
-Beszélni szeretnék veletek.. -a többes szám nem tudom kit takart mert anyán kívűl, csak én voltam ott.
-Ashley menj a szobádba! -majd megszólalt a Sam nevű férfi is.
-Ne! Joga van tudni! -mondta mély, morcos hangon. Hirtelen nem tudtam eldönteni mit tegyek, míg nem anya bólintott.
-Ashley, a nevem Sam Uley! -mutatkozott be majd kezet fogtunk. Anya szúrós tekintettel nézett Samre, aminek okát nem értettem.
-Sam! Még nem áll rá készen! -kérdőn néztem anyára. Mire nem állok készen? Mit akar eltitkolni?
-Anya! Mit nem akarsz elmondani? -kérdeztem, aggódó tekintetemet anyának küldve, majd Sam szólalt meg.
-Tudod... Te nem itt születtél! Csak kicsi voltál amikor anyukád ide hozott. -hangja most már lágy volt.
-Te La Pushban születtél! De anyukád el hozott, miután apád meghalt... -hangja teljesen nyugodt volt.
-Hol? -hirtelen megtaláltam a hangom de csak ez az egy szó jött ki rajt; Hol?
-La Push... Washingtonban van.. -mosolyodott el.
-Nem emlékezhetsz rá, hiszen nagyon kicsi voltál... -kicsit közelebb jött hozzám, majd egy lépés távolságra megállt.
-Van valami.. Amit apádtól örököltél.. -mit öröltem tőle? Anya sokszor mondja hogy hasonlítok rá!
-Mi lenne az? -kérdeztem kicsit komolyabban.
-Ha velem jössz La Pushba meg tudod... -hirtelen anya is megszólalt.
-Nem Sam! Nem fog veled menni! Én sem vagyok hajlandó vissza menni! -mondta anya teljesen komolyan! Hallottam hogy a hangja kissé meg remegett, és hogy a sírás kerülgeti.
-Sajnálom anya, de jogom van eldönteni hogy vele megyek-e vagy sem! Már pedig vele megyek! Legalább valamit szeretnék tudni az apámról, és erre jobb nem is lehetne, mint hogy megismerjem a helyet is ahol élt! -Mondtam halványan mosolyogva.
-Rendben! De vigyázz rá! -mondta Samnek aki bólintott. Én bementem a szobámba pakolni. Még az nap este el indultunk.

Amikor le szállt a gép Sam intett hogy kövessem. Beszálltam az autójába, majd elindultunk. Egész úton mind a ketten a gondolatainkba merültünk. Mikor megálltunk, és kiszálltam az autóból egy kis faházat láttam meg. A házból hangos nevetés hallatszódott. Mikor beléptünk, minden tekintet ránk szegeződött. Főleg rám mivel én itt újnak bizonyultam.
-Sziasztok.. -köszönt Sam mosolyogva.
-Ashley ők itt Quil, Jared, Embry, Paul, Seth, Leah és Emily.. -Sam csak úgy sorolta a neveket miközben mutogatott, majd megtaláltam a hangom.
-Sziasztok.. -köszöntem mosolyogva. Ők is viszonozták mosolyom.
-Szia.. -köszöntek vissza egyszerre, majd Emily szorosan megölelt.
-Nahát, de meg nőttél.. -mondta mosolyogva, ismét ölelgetve.
-Minket nem szoktál így pátyolgatni... -mondta gúnyosan Embry.
-Embry Call, fogd be, vagy nem kapsz vacsorát! -mondta Emily teljesen komolyan, amin a fiúk jót nevettek és én is elmosolyodtam.
-Gyere Ash meg mutatom a szobád.. -mondta Sam majd táskám megfogva indult el az emeletre.
-Jössz vacsorázni? -kérdezte Sam halványan mosolyogva.
-Nem, köszi! Inkább alszok egy kicsit.. -Mondtam mosolyogva, majd ki ment az ajtón. Még fél órán át hallgattam a lenti társaságot majd elaludtam.

Amikor fel keltem fél hét volt. Szerettem volna vissza aludni, de nem tudtam! Én sajnos így működök. Egyszer fel ébredek és nem tudok vissza aludni. Mivel nem tudtam aludni halkan le mentem hogy kávét főzzek, de a konyhában Sammel találtam szembe magam.
-Jó reggelt! Há te? -kérdezte fel húzott szemöldökkel.
-Jó reggelt! Nem tudtam vissza aludni így gondoltam iszok egy kávét.. -majd töltött nekem is egy bögrével.
-Köszönöm.. -Mondtam mosolyogva, majd bólintott. Kintről hangos nevetés hallatszódott, majd a fiúk sorba jöttek be! Volt velük valaki, akit tegnap nem láttam. Amikor tekintetünk találkozott, mintha magába szippantott volna.
-Ash ő Jacob.. -mondta halkan Sam majd Jacob oda jött hozzám és kezet fogtunk.
-Szia.. -köszönt egy halvány mosoly kíséretében.
-Szia.. -köszöntem vissza mosolyogva. Mikor el tudtam szakadni tekintetétől Sam felé fordultam.
-Sam.. Van itt egy hely ahol lehet futni? -kérdésem meg mosolyogta.
-Itt az egész erdő.. Csak vigyázz magadra.. -majd fel mentem a szobámba át öltözni. Mikor ismét le mentem kérdő tekintetekkel találtam szembe magam.
-Hova mész? -kérdezte Paul felhúzott szemöldökkel.
-Futni.. -válaszoltam vállat vonva.
-Te szoktál? -kérdezte Jacob.
-Igen.. Tudod én nem vagyok olyan mint a többiek hogy egész nap a telefont nyomkodom... -Mondtam kicsit gúnyosan.
-Ha meg vársz veled megyek.. -mondta mosolyogva.
-Te szoktál futni? -ismételtem nem rég el hangzott kérdését amin a többiek jót mosolyogtak.
-Igen.. Képzeld.. -válaszolt gúnyosan.
-Ha ilyen csiga tempóban eszel, el felejtheted hogy megvárlak. -majd elindultam az ajtó felé. Mikor látta hogy ki lépni készülök fel pattant. 
-Oké.. Jövök már.. -mondta mosolyogva.
-Na? Készen állsz? -kérdeztem kihívó tekintettel.
-Naná.. Egy verseny a partig? -kérdezte szélesen vigyorogva.
-Azt nem! Te tudod az utat én nem! -mondtam mosolyogva.
-Oké.. Akkor csak fussunk le a partra.. -majd követtem őt.

Egy-két óra után le értünk a partra. Gyönyörű volt.

Tetszett, és ezt bizonyára Jacob is észre vette mivel már percek óta a vizet bámultam.
-Tetszik? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Hogy tetszik-e? Ez gyönyörű! -mondtam mosolyogva.
-Gyere sétáljunk kicsit.. -kezével intett én pedig követtem.