Nem tudom mi történt. Minden sötét lett, és megjelent előttünk két sötét alak. Nem tudtam kik ők, de gondoltam biztosan Ari és Brad. Jake mesélt már róluk. Nagyon megijedtem, a tó ami mellettünk állt elkezdett bugyborékolni majd egy tornádó jött és mindent elsöpört, ami körülvett minket.

Jake próbált megvédeni és kiütni az ellenfeleinket, de nem sikerült neki. Ari dobbantott egyet a lábával, láttam ahogyan a föld kettéhasad és ennyi. Nem emlékszem másra, csak arra, hogy Jake karjai között ébredtem és egy szigetelt szobában voltunk. Nem volt sem ablak, sem bútor a szobában. A falat fekete csempe borította és felettünk lámpák égtek. Be voltunk zárva. 

- Hol.... hol vagyunk?- dadogtam

- Ariék csapdájában. Beestünk a föld alá, és bezártak minket egy alagút egyik szobájába. Te eszméletedet vesztetted én pedig vigyáztam rád.

- De ez nem lehet! - kiáltottam.- Ez nem az én gondolatom volt. Nem lehet ez a vége!- kétségbeestem és elkezdtem sírni. Mi van ha soha többé nem fogom látni a szüleimet? Mi lesz itt velünk? Nem halhatunk csak így meg!

- Nem tudom mi történhetett. - mondta Jake. - Várjunk!- kiáltott fel.

-  Mi az ?

- Elakadtál a történetben?- kérdezte.

nem tudtam honnan jött ez a kérdés, de feleltem.

- Igen, nem tudtam mi legyen a vége, mivel ez mégis csak a mi történetünk és már egy ideje nem írtam semmit.- vallottam be.

- Ari beleférkőzött a gondolataidba! Nem voltak rémálmaid?

- Egyszer azt álmodtam, hogy szakítunk, mert dilisnek tartasz és akkor azt álmodtam, hogy egy fekete szobában ülök egyedül és nem mozdulok onnan.- mondtam.

- Azt hitted szakítani fogok veled? Miért gondoltad ezt? Szeretlek Melody!- mondta.

Megfogta a kezem, magához húzott és megcsókolt.

- Tudod innentől ez nem a te gondolataid szerint fog haladni. Ari belemászott a gondolataidba és ő fog mindent irányítani. Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy meg akar téged ölni? Most a gondolataidat akarja ellened fordítani. Behozott a rémálmodba.-mondta.

- Körbenéztem a szobában. Jakenek igaza volt a rémálmomban vagyok. Úr isten!! Itt fogok megöregedni? Itt nem halhatok meg. - pánikba estem. 

Kiakartam rohanni a világból, úgy éreztem nem bírom tovább, hogy mindjárt megfulladok. Valaki hirtelen megragadta a kezem. Felsikoltottam. 

- Hé Melody nyugodj meg!- szólt rám egy ismerős hang.

Óvatosan kinyitottam a szemem. Jake fogta a kezemet.

- Itt vagyok veled. Nem kell félned együtt ki fogunk találni valamit. - mondta

Igaza volt. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami. 

- Ha eddig az én gondolatom szerint történt minden, akkor meglehet, hogy a te gondolataid is segíthetnek minket. Nem?

- Igazad van, de én csak akkor tudom irányítani a történetet, ha kialakul köztünk egy kötelék.- mondta.

- Mit csináljunk?- kérdeztem.

- Gloriett mesélte nekem. Ez egy legenda. Volt egy lány és egy angyalfiú.- kezdett bele.- Egy napon csapdába estek. Egy gyilkos tartotta őket fogva, és meg akarta ölni a fiút. A lány szerette a fiút, és hirtelen elé ugrott, amikor a gyilkos le akarta lőni az angyalt. Ekkor egy olyan kötelék alakult ki köztük, hogy a fiú képességeivel visszaadta a lány életét, és angyallá változtatta.

- Vagyis be kell bizonyítanunk, hogy feltétel nélkül szeretjük egymást, és akkor egyek leszünk, vagyis a te gondolataid akkor meg tudnak minket menteni.- értelmeztem a hallottakat.

- Igen, de amíg nem kerülünk hasonló helyzetbe, addig nem tudunk kijutni innen. mondta.

- Tudom!

Sírva fakadtam. Ott ültünk egymás mellett, és még csak azt sem tudtuk nappal vagy este van e. Hirtelen mozgást hallottunk és egy őr dobott be nekünk ételt és italt. Ne tudom meddig ültünk ott, de olyan volt mintha már egy év telt volna el. Többször kaptunk ételt és italt, de a 365 lámpából igen, megszámoltam unalmamban mindennap eggyel kevesebb égett. Ebből tudtuk megállapítani az idő múlását.