Mondanom sem kell beleszerettem Melodyba.  Lelkiismeret furdalásom van a tegnapi hazugságaim miatt. Mégsem mondhattam neki azt, hogy egy gonosz árnyal verekedtem, mert meg akart ölni téged. Ezért muszáj volt kitalálnom valami hihetőt. A leghihetőbbnek pedig a bokszolást tartottam. A lakás viszont igaz, a város másik oldalán tényleg van egy házunk, de nagyon ritkán szoktunk oda menni, Alina használta tavaly amikor Braddel találkozgatott ott. A legbiztonságosabb, hogy amíg nem vagyunk szerelmesek visszamegyünk az égbe. Mindennap találkoztam Melodyval, de sosem volt megfelelő a pillanat, hogy megcsókoljam. Szerencsére nem kérdezett semmit a lényem miatt, szerintem azért nem kérdezi meg, mert fél zakkantnak fogom tartani. Egy hónap telt el és egyre jobban bízik bennem. Alina meg is jegyezte egypárszor.

- Mondtam, hogy mondd el neki az elején, hogy ki vagy!- szidott le megint.

- Nem tehetem, megijedne tőlem.- feleltem neki.

-Minél később mondod el neki, annál rosszabb lesz.- mondta s otthagyott.

Este lementem a földre, mivel elhívtam randira Melodyt. Érte mentem és elsétáltunk a moziba. Ő választott filmet, de meglepő módon horror filmet néztünk. Imádtam a filmet, de nem vagyok benne biztos, hogy Melodynak is tetszett. Hazafelé meg is kérdeztem tőle.

- Miért horror filmet választottál?- kérdeztem.

- Nem akartam, hogy megunj már az első randin, különben is annyira nem volt rossz, csak egy kicsit félelmetes volt a vége. - válaszolta.

Ebben a pillanatban egy autó kanyarodott ki az utcára és felénk közeledett, nem törődött az úttal, mellénk érve hirtelen megrántotta a kormányt, és feljött a járdára. Ellöktem Melodyt az autó elől. Láttam, Brad ül az autóban. Ráestem Melodyra, majd semmi másra nem emlékszem csak arra, hogy szirénák hangját hallottam, és Melody sírását.

A kórházban ébredtem, Melody velem szemben egy széken ült. Egyik keze gipszben volt.

- Hol vagyok?- kérdeztem.

- El ütött téged és a barátnődet tegnap egy autó, és betört a fejed.- mondta az ajtón belépő orvos.

- Annyira aggódtam érted.- jött oda hozzám Melody.

-Mikor mehetek haza?- kérdeztem

-Kicserélik a kötést a fejeden és hazamehetsz. Naponta vissza kell jönnöd ellenőrzésre.- mondta az orvos.

- Láttátok ki ütött el titeket?- kérdezte egy rendőr aki akkor jött be a szobába.

- Moziból jöttünk haza tegnap és a reflektorfénytől nem láttunk semmit.- mondta Melody a rendőrnek.

Az úr tovább faggatózott, eközben nekem kicserélték a kötésem. Melodynak értesítették a szüleit az esetről, az anyukája vitte haza, értem pedig Gloriett jött. Az ilyen esetekben ő a gondviselőm. A sérülésem miatt a város végén lévő házunkban kellett maradnom, de nem voltam egyedül, Alina is ott volt velem, akinek beszámoltam az estről, és elmondtam neki, hogy  láttam ki ütött el minket.