Ott voltam, amikor Melody a nagypapájával beszél, és akkor is figyeltem amikor kiment a tóhoz engem várni csakhogy azt írta a történetben, hogy nem fogok elmenni, ezért nem tehettem meg, hogy megjelenjek előtte. Gloriett az angyalok vezetője megtiltotta nekünk ilyen esetben, hogy megjelenjünk. A fekete angyalok mindig megszegték a szabályokat és amikor régen Alina találkozgatott Braddel sokszor nem engedtem elmenni és most itt tartunk. A húgom még mindig haragszik rám, Ari pedig ezt kihasználta és fekete angyallá változtatta Bradet, aki úgy akar rajtam bosszút állni, hogy bántja Melodyt. Fájdalom volt végignéznem mindazt, amit a tónál tett vele de a védangyalok lefogtak és alig tudtam szabadulni. 

-Hagyd békén a lányt!- ordítottam Bradre és abban a pillanatban behúztam neki egy akkorát, hogy fél utcányit repült.

-Ni csak kit látnak szemeim.  -mondta, de alig tudott megállni két lábán.- Meg fogom ölni az emberlányt!- ordította.

Éreztem, hogy Melody látta a fényemet, mert megéreztem a közelségét. Ennyi idő elég is volt ahhoz, hogy a figyelmem elterelődjön és Brad gyomorszájon rúgott. Felálltam, felemeltem Bradet a levegőben megpörgettem, majd a betonnak vágtam. 

-Nem hagyom, hogy Melodynak baja essen!-mondtam

-AAAA- ordította

- Hagy békén, nem ölheted meg!!- hallottam a testvérem gondolatait a fejemben.

Nem vettem róla tudomást és odaléptem Bradhez aki lehúzott maga mellé a földre és ököllel belebokszolt az államba. A fájdalomtól felnyögve behúztam neki egy akkorát, hogy azt hiszem eltörtem az orrát.

-Kérlek ne tedd! Nem csak őt fogod bántani hanem engem is azzal ha megölöd! Tiltják a szabályok, hogy ilyet tegyél!- ordított rám a húgom és elém lépett.

Bármennyire is utáltam Bradet nem tehettem meg, hogy megölöm. Nem bírtam volna elviselni, ha a testvéremet bántom ezzel és a szabályokat sem akartam megszegni, nem akartam, hogy Gloriett elválasszon Melodytól.

- Brad istenem hagy segítsek!- futott oda hozzá a Alina

- Ne érj hozzám áruló! Hazudtál nekem! Ne tudok többé megbízni benned!- ordított rá Brad a tesómra.

Alina összerogyott a földön és zokogni kezdett. Távolról figyeltem őket, hogy ne veszítsem el az önuralmamat. Legszívesebben belevágtam volna egyet Bradbe amiért megbántotta a testvéremet.A fekete angyalt elnyelte a sötétség, majd eltűnt. Alina továbbra is ott térdelt az utca közepén és zokogott. Odaléptem hozzá és legugoltam mellé. Szüksége volt az ölelésemre de közben utált is. A mikor sikerült megnyugodnia csak ennyit mondott:

- Utállak!- és felszállt az égbe.

Én is követtem, de bárcsak ne tettem volna. Gloriett már várt rám. Azt hittem kiabálni fog velem, de csak a csalódottságot láttam rajta, és ez sokkal rosszabb volt.

-Ha így fogsz viselkedni, akkor szám űzetnem kell téged.- mondta

-Nem teheted ezt sem a testvéreddel, sem Braddel, még akkor sem, ha átállt a sötét oldalra.

-Nekem elhiheted, a húgod tapasztaltabb az emberkapcsolatokban ha szereted Melodyt, akkor

fogadd meg a tanácsait.-mondta Gloriett, majd elment.

Igaza volt, szeretem Melodyt és most, hogy Brad veszélyt jelent rá meg kell védem, de amíg lehet nem árulom el neki a lényemet.

Reggel az volt az első dolgom, hogy lementem a tóhoz, és ott vártam Melodyra.

Sokáig ültem ott, de egyszer csak megláttam közeledni. Az arcán látszott a félelem és ez aggasztott .Ő is észrevett engem és odajött ő is a padhoz.

 -Szia.- köszöntem neki.