.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

Összehúztam magam egy kicsit a nő szavaira. Igaza van, ha folyamatosan beszólogatok, nem tudom bizonyítani kilétem, lehet bajba kerülhettek egykönnyen.

Bevezetett Harin az egyik szobába.
- Ez lesz mára a szobád. Holnap pedig meglátjuk mennyire is mondasz igazat.
Bólintottam egyet majd az ajtóra mutattam, ami a szobámból nyílt.
- Az hova vezet?

- Külön bejáratú fürdőt kapsz, a királynő kérése miatt. Valamit nagyon lát benned, de majd megnézzük mennyi közöd is van a királynőhöz. - fordult volna meg majd hirtelen vissza rám nézett - apropó, ha szökni próbálsz, megjárod. Az ajtódba állítom a korábbi kis barátaidat. - majd féloldalas mosolyt villantott és kiment a szobából.

Végre egyedül maradtam. Én és a gondolataim.

Remélem Felix jól vagy, nem esett bajod...

Egy hatalmasat sóhajtottam.

- Nekem kellett volna rád vigyáznom, de mint testvér elbuktam. - majd az ajtóhoz léptem és belecsaptam a falapba.
- Az istenit! Rohadna meg az a kurva! - forrongva nyitottam be a fürdőszobába.
Alaposan körbe nézve végigsimítottam a polcokon, majd a tükröt bámultam. Még mindig izzottak szemeim a dühtől.

Becsuktam a szemem. Próbáltam jó dolgokra gondolni. Próbáltam a kilátástalan helyzetemben valami jót látni.

De nem ment.

Habár elvileg erőm az van, hasznavehetetlen vagyok a katonák ellen is.
Nem tudom mire vagyok képes. Sose láttam azt az oldalam. Kész öngyilkosság lenne ellenük mennem.

Levetkőztem végül és a zuhanyzó alá álltam. A hidegvizet nyomattam testemre, minél hamarabb lenyugodjak.
Későre járt már az idő és a fejem is zsibbadt ott, ahol az ütést kaptam, így minél hamarabb aludni akartam.

Egyszál törölközőbe léptem be a szobába és mikor az ágyhoz közel értem, egy adag ruha volt rápakolva. Ez még nem volt itt mikor bementem a fürdőbe.
Alaposan szemügyre vettem az anyagokat, és magamra vettem egy pólót és egy nadrágot belőle.
Ahogy az ágyba befeküdtem a zsibbadás erősebb lett és szinte azonnal elnyomott az álom.

Reggel lehetett talán már mikor erőteljes kopogásra keltem fel. Laposakat pislogva felültem az ágyba mikor az ajtó kinyílt és Harin lépett be.
- Remélem, imádkoztál az éjszaka az isteneidhez, mert kelleni fog a segítségük.

- Neked is jó reggelt. - ásítottam egyet - Nem hiszek az ilyenekbe, nekem nem kellenek istenek, hogy segítsenek.

- Azt majd meglátjuk. Mindenesetre, Őrök! - szólt kicsit nagyobb hanggal- hozzanak ruhát az nagyképű uraságnak, és kísérjék a trónterembe, ha felöltözött.
Majd kiment a szobából és becsapta maga után az ajtót.
- Na szép kis napnak ígérkezik a mai is.
Felkelve az ágyból, szinte ugrottam egyet mikor a testőrség egyik tagja berontott a kezébe valami ruhával.

-Oh szuper. Mi ez a Dumledor jelmez?

- A mi? - csóválta a fejét.
- Ah. Semmi. - sóhajtottam és a kezéből kikaptam a csukját.

Felvettem magamra és a tükörbe néztem.
- Hát ez kész vicc. Még jó, hogy Felix ezt nem látja. Jönne a hülye vicceivel.
- Végzett? - szólt közbe a katona. - mehetünk végre? A királynő már várja. Nem kellene megváratnia.

- Menjünk. - majd végig vezettek a folyosón egy hatalmas terembe, ahol a királynő, Harin és egy fiatal lány várt.
- Végre, indulhatunk! - szólt Harin a királynőnek, majd a királynő belé karolva tette meg azt a pár lépcsőfokot, ami a trón előtt volt majd elengedte a kezét Harinnak.

- Remélem jól aludtál fiam. - dobott felém egy lágy mosolyt - Induljunk Kim Gyógyítóhoz.
Majd megindultunk kifele egy pár katonával a palotán kívülre.

Szürkeség volt mindenhol. Mint ha itt alig sütne a nap is, kopár volt minden az égre nézve is csak a szürkeség látszódott.

Egy könyvekkel teli épületbe beértünk, ahol egy sármos barnahajú fiú tevékenykedett, talán fiatalabb nálam.
- Királynő! - hajolt meg a fiatal.

- Kim Gyógyító, ne haragudjon, hogy így hívatlanul jöttünk Önhöz.
- Ugyan királynőm, minek köszönhetem látogatásukat?
- Először is, ennek a gyerek és a királynő közti kapocsnak kellene utána nézni. - szólalt meg Harin - egészen pontosan, az ifjú uraság azt állítja, hogy a királynő unokája.

- Oh, értem, kérem fáradjanak a másik helységbe. - majd egy rozoga ajtóra mutatott.

Belépve még több könyv lapult a polcokon és egy íróasztal, rajra tollakkal és még több könyvvel és papírral gondosan elrendezve.

- Királynőm, kérem üljön le ebbe a székbe. - majd rámutatott egy barna bőrszékre.
- Te pedig... - szólalt volna meg.
- Lee Minho. - emeltem fel az egyik szemöldököm.
- Tehát Minho, te pedig a másikba.
Elhelyezkedtünk mindketten majd, megfogta a gyógyító a kezem, és elkezdte vizsgálgatni a pecsétet.

- Oh! Mi ez? Te nem csak árny vagy?
Megvillantottam önelégült mosolyom neki.
- Hát nem. Emiatt nem bíznak bennem.   - húztam el a kezem majd a pecsétre simítottam.
- Na meg talán amiatt, mert elég nagy szó magad vallani a trónörökösnek.

- Az se egy utolsó szempont.
- Királynő, legyen szíves a kezét adni és te is Minho. - nyújtotta felénk a kezét. - Lehet, hogy kicsit csípni fog a művelet, de kérem, bírják ki.

- Mire kell a kezem? - néztem rá értetlenkedve.
- Abból állapítom meg a köteléketeket a királynővel. A pecsétek fontos információkat raktároznak el a felmenőkkel kapcsolatban, így azok egymással is összefüggésben állnak. Szinte gének raktározódnak el benne.

- Szóval akár egy vérteszt?
- A Földön, igen ezt annak mondanák, csak ez tűk nélkül zajlik az erőnk útján. Nekem például a Gyógyító kasztom mellett a víz elemmel vagyok megáldva. Minden folyékony halmazállapotút irányítok vele, a vért is. Ezáltal tudok kicsit többet meghatározni, mint más gyógyítók.

- Hát rendben. - majd a kezemet a tenyerébe helyeztem.

- Akkor kezdem. - nézett a királynőre, aki csak egyet bólintott.
Abban a pillanatban elkezdett valami dallamot dúdolni, mindenem bizseregni kezdett majd egyre erősödő égő érzés járta át a testem. Seungmin keze az én kezembe, mint ha forrt volna annyira égetett mikor megszólalt.

- Au! - majd kihúzta a kezét a kezemből. - Jó lenne, ha nem égetnél meg közben!
- Ne haragudj! De nem tudtam, hogy ezt csinálom.
- Pff. Ránézésre 20 körül lehetsz, hogy lehetsz ennyire béna, hogy nem tanultad meg használni az erőd? - kérdezett vissza szemrehányóan.

- Úgy, hogy eddig a Földön éltem és egészen egy pár hónappal ezelőttig erről a helyről se tudtam, nem, hogy képességekről! - emeltem fel a végére a hangom.
- Elég Minho fiam. - szólt hozzám a királynő, és a kezét a vállamra rakta. - Mit tudott meg Seungmin a fiúról? - nézett végül a fiatalabbra.

- Királynőm, a fiú nem hazudik. A vére nagyban megegyezik és ő is tűz elemű harcos, mint ön, illetve a lánya volt.
- Értem. -sóhajtott fel - tehát nincs veszve a királyság. Egyenes vérvonali leszármazottnak adhatom majd a trónt.

Mire a fejem a királynőre emeltem.

Harcos lennék? Emiatt volt bennem annyira védelmező ösztön, hogy védjem Felixszet?

- Királynő, ezt meg kellene beszélnünk. A fiú még alkalmatlan, hogy király legyen. Semmi modor benne és semmi kiképzést nem kapott még eddig.

- Harin, kedvesem. Tudom, hogy aggódsz és tudod azt is, hogy ha nem lett volna Minho a koronát neked, mint leghűségesebb tanácsadómnak adom.
De mivel a lányomnak még is csak van leszármazottja, Minho lett a jogos trónörökös.

Láttam Harin húzza a száját, eléggé nem tetszett neki, amit hallott. Eddig se kedvelt, talán ezután még ennyire se fog...

Mi lesz itt velem ezután?
Nem szabad látniuk rajtam, hogy félek!

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.