.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

" Két testvér, két királyság gyermekei elhozzák földünk egyensúlyát és véget vetnek az ezeréves háborúnak, békét hozva a királyságokra."

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

Átérve a kapun édesanyánk könyvének segítségével elindultunk a Fény királyság kapui felé.

Már nem járhattunk nagyon messze mikor reccsenéseket hallottunk a bokorból. A hang fele néztünk Felixszel mindketten, de nem láttunk semmi furcsát így folytattuk tovább az utunkat.

A kis szeplős néha lihegett mellettem, nem bírta a tempót, olyankor kicsit visszább vettem, de így is néha lemaradt mögöttem.

⋆{The Healer- 4. rész}⋆

Most is lemaradt egy kicsit az öcskös, mikor megszólalt:
- Min...ho? - nyöszörgött fel. Mire hátra fordulva láttam, egy fekete hajú nő fogva tartja.
- Engedd el! - emeltem fel a hangom.

- Mert mi lesz, ha nem? - elnevette magát- Még ketten sem értek ellenem semmit. - húzta féloldalas mosolyra a száját - Földiek vagytok, nincs hatalmatok itt!

Egyre inkább éreztem véremet átjárja valami erő, mellé a düh.
- Nem teljesen. - emeltem meg a hangom- Engedd el!

- Hm... Árnyangyal szemeid vannak? - ezek szerint megint látszik a vörös szemem- Ch! Kezd ez izgalmas lenni. - majd a nő is megvillogtatta szemeit. - Nem gondoltam volna, hogy egy földi ruhákba bújt árnyangyallal találkozok.

- Ereszd el a testvérem! Nem mondom még egyszer! - éreztem véremben a düh egyre jobban forr és hirtelen mint, ha minden bátorságomat összeszedtem volna nekirontottam a nőnek.
Valami oknál fogva gyorsabban mozdultam az átlagosnál és a nő jobb kezéből kikaptam a tőrt, ami Felix nyakához szorított.

A nő mosolyogva élvezte megmozdulásom
- Hm. Tetszik benned a kurázsi. Talán veled kellene eljátszadoznom!

Majd nekem támadt a nő, a tőrrel próbáltam minél távolabb tartani magamtól, de ő minden erejével azon volt, hogy a földre lökjön.
- Hagyd magad cicám! Hamarabb szabadulsz. - majd undorítóan megnyalta a száját engem méregetve - Vagy nem!

Egy hatalmas lökéssel kísérve földre borított egyenest a köves útra, nem kicsit fájt. De a nő, mint a kámfor eltűnt előlem.
Felix kétségbeesett arcát láttam és ahogy torkát fogja, amiből pár vércsepp kiszaladt.

Megvágtam... Miattam vérzik...

Patkódobogás zajára lettem figyelmes mire a hang felé fordultam, de a nő megszólalt mögülem.
- Ideje sietni! - majd azzal a semmiből előbukkant hátulról átölelt és magával ragadott, a tört a kezemből is kiejtettem olyan erővel szorított rám. De egyre jobban húzott valamerre. De egy kővel fejbevert. Utolsó dolog amire emlékszem, az kétségbeesett Lixie egyre távolodó kiáltása.
- Minnie!

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

Elájultam. Forgott velem a világ és egy éles fájdalom lett úrrá fejem búbján. Felültem, szétnéztem egy hideg tömlöcben találtam magam.
Kezemmel megérintettem a fejem és éreztem, hogy egy hatalmas pukli keletkezett az ütés helyén.

- Mi a picsa? Hol vagyok? - de hirtelen csak egy dologra tudtam gondolni - FELIX!?
Ijedtem néztem körbe magam körül felálltam, de egy pár lépést akartam tenni, mikor a lábamhoz erősített lánc visszarántott helyemre.
- Faszom!
Odamentem a tömlöc ajtóhoz, ahova még engedett a lánc, ekkor láttam két őrt sötét vértekkel felszerelve.

- Megmondanák hol a búbánatban vagyok?
De semmi választ nem adott egyik sem, csak rosszallóan rám néztek majd egymásra és elnevették magukat.
- Ekkora köcsög társaságot... Szopjatok lovat akkor.
- Fogd vissza magad kis Földi. Mert megjárod, ha tovább ócsárolsz bennünket! - szólalt meg végre az egyik.

- Na, csak nem vitte el a cica a nyelveiteket. -gúnyolódtam tovább, amikor előrántotta egyik a kardját és betolta a rácsok között és a nyakam előtt megállt a kard hegyével.
- Csak egy szavadba kerül és elvágom a torkod kis nyuszi!
Majd egyre közeledő kopogást hallottam, a korábbi fekete hajú nő egy ősz öregasszonnyal karöltve jöttek lefele a lépcsőn egyenest a fogdámhoz.

- Ahhoz nekem is lenne egy két rossz szavam kedves tábornok! - szólt a nő a katonához.
Majd abban a pillanatban összerezzenve kihúzta kardját előlem és visszarakta hüvelyébe.
A fekete hajú odajött majd, bekukucskált hozzám.

- Királynő, íme az az árnyangyal, akiről korábban beszéltem neked.
- Árnyangyal? De hát földi ruhája van.
- Igen, de ne tévessze meg a ruházata a szemei fénylettek, illetve ott a pecsét a karján is.
- Őrség! Hozzák ki a fiút elém.
Majd a két katona kinyitotta a tömlöcajtót, kezeimet egyik megfogta a másik kinyitotta a lábamról a bilincset és a királynő elé vittek.

- Térdre a királynő előtt te fattyú!
Azzal a sunggal a nő elé vágtak amire kicsit megnyekkentem de egy rosszalló nézést intéztem az egyik őrre.
- Mond ki vagy? - kérdezte az öregasszony.
- Lee Minho a nevem.
- Mutasd a pecséted! Hagy nézzem valóban árny vagy-e!
Majd a karomról felhúztam pólóm és a királynő elé toltam.
- Hm. Harin, ezt nem is mondtad, hogy a kis barátunknak dupla pecsétje van.
- Ne haragudj, királynő. Én sem tudtam róla.
- Kinek a fia vagy?
- Nem ismertem a szüleimet, csak egy feljegyzés alapján. Lee Kang-Dae...
Épp mondtam volna tovább mikor Harin félbeszakított.

- Chhh. Az az átkozott Fény király! Eddig nem is tudtam, hogy lett volna gyereke.
- Érdekes... Úgy tudtam, a király minden gyermeke eltűnt vagy meghalt. De ki az édesanyád Minho?
- Oh Soo-Min úgy tudom. - Majd akkor Harin tőrjét a torkomnak nyomta.

- Ne hazudd, hogy te Soo-Min gyereke vagy! Ne gúnyold a királynőnket a halott lányával te félvér!
- Ha akarnék se tudnék ilyet hazudni, ne haragudjon, ha megsértettem ezzel. - néztem a királynőre. Akin látszott, hogy eléggé megviselte ez az információ.
- Soo-Min a lányom volt igen. - sóhajtott egyet - Volt, amikor eltűnt, hosszabb időszakra, makacs lány volt. Mindig a békét kereste a két nép között tudom, hogy sokat járt a Fény királyságba, de nem gondoltam volna- majd könnycsepp kiszaladt a szeméből-, hogy amiatt mert szerelmes lett a király fiába. Harin, engedd el.

Majd leeresztette a tört a nyakamtól, immár nagy levegőt tudtam venni anélkül, hogy attól félnék, hogy egy rossz mozdulattal megvághatnak.

- Asszonyom. Visszakísérem a trónterembe. Mi legyen a gyerekkel?
- A mai nap már későre jár. Intézzetek neki egy szobát őrséggel az ajtóban. Holnap pedig vigyétek el Kim Gyógyítóhoz.
- Igen asszonyom! - szólalt meg egyszerre a két katona és Harin.

Harin és a királynő lassan indultak felfelé a lépcsősoron, követve engem és a két katonát.

Nagyot korrant a gyomrom, a falak pedig szinte felerősítették annak hangját. Amire a királynő visszafordult.
- Intézzetek a kis vendégünknek ételt is a szobájához.
- Rendben asszonyom. - szólalt meg Harin.

Egy folyosóra érve a királynőtől elválta útjaink. Engem a két katona kísért a hosszú folyosó másik végébe, ahol több ajtó is állt.
- Megvárjuk Harint.- szólalt meg az egyik őr.
- Oh szóval, Harin kiskutyái vagytok, hogy nélküle nem tudtok dönteni? - szóltaltam meg gúnyosan.

- Ne baszakodj velünk Minho gyerek, mert megjárod. - nézett rám rosszallóan az egyik.
- Csendet! - hallottam Harin hangját a távolból - Titeket nem lehet egyedül hagyni egy pár percre, hogy ne piszkáljátok egymást?

- Ne-ne haragudjon asszonyom! - de csak ránézett és szemet forgatta.
- Te pedig ne pimaszkodj! - nézett rám - Attól, hogy a királynő mára kegyelmet adott neked, holnap nem biztos, hogy már ágyban alszol!!

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.