Hey Guys!😄
Nos...készültem egy meglepetéssel nektek.
Ami nem más mint egy....
*dobpergés*
ÚJ TÖRTÉNET!
Igazán megérdemeltek már egyet. Ezúttal egy Tae fanfictionnel készültem, és máris rengeteg ötletem van.
Még csak a prológus van kint, de hamarosan jön az első rész!
Ha kíváncsiak vagytok, megtaláljátok az új könyvemet a profilomon Fogj szorosan! néven.
Addig is...itt egy kis Jimin!😉
______________________________________

Másnap reggel az iskolába menet, de még az épületben is, folyamatosan a hétvégén történteket meséltem YoungByul-nak, engesztelésképp, mivel megsértődött, hogy nem ébresztettem fel éjszaka, hogy mesélhessek neki.

Az egész történetből egyetlen egy részletet hagytam ki, mégpedig az együtt-alvásos dolgot. Úgy éreztem, az már túl személyes lenne, hiszen nem csak magamról teregetnék ki, de Jiminről is.
- Oké, elég a kérdésekből YoungByul, néha vehetnél levegőt is! - állítottam le végérvényesen a barátnőm kérdés áradatát.
- Jól van már! - forgatta a szemét. - Csak kíváncsi vagyok.
- Na de beszéljünk rólad, hogy állnak a szüleid? - puhatolóztam, mire ő rögtön elkomorodott.
- Apával és anyával is beszéltem külön-külön. Mindketten a másikat hibáztatják, nekem pedig már tele van a fejem. - dörzsölte meg a szemeit. - Nem tudom visszamenjek-e apához, vagy húzzam meg magam, amíg ez véget nem ér? - tanakodott.
- Szerintem menj vissza. Beszélned kell vele. - simogattam meg a vállát.
- Ennyire szörnyű társaság vagyok, hogy elküldesz? - kérdezte szemöldök felvonva, de láttam rajta, hogy csak viccelődik.
Amikor nem válaszoltam, csak szomorúan sóhajtott egyet.
- Kéne már nekem egy pasi. - tanakodott, amit annak vettem, hogy most ejtenem kell, a szülei témáját.
- Annyi van, aki érdeklődik irántad, válassz! - mutattam színpadiasan az előttünk elterülő folyosóra, mintha csak ott lenne az összes fiú, aki alig várja, hogy a barátja lehessen.
- De ők unalmasak! - rázta a fejét. - Te könnyen beszélsz, hiszen nap mint nap Jiminnel nyáladzol...
- Ya! - szóltam közbe sértődötten. - Nem szoktam vele "nyáladzani". És csak barátok vagyunk. - magyaráztam reflexből, de legnagyobb sajnálatomra, YoungByul ezt nem vette be.
- Persze-persze. Hazudj csak magadnak. - legyintett, majd előre sietett az egyik előttünk sétáló tanárhoz és kérdezett tőle valamit.

Idegesen néztem a távolodó alakja után. Zavart, hogy úgy tűnt, mintha ő tudna valamit, amit én nem.

***

Délután próbám volt, ezért sietnem kellett, nehogy elkéssek.
Ennyi idő után már sikerült az épületben lévő útvonalat memorizálnom a stúdióig, de máshová még nem nagyon tudtam eljutni.
- Sziasztok! - léptem be az ajtón.
A táskámat gyorsan leraktam a fal mellé, hogy ne zavarjon.
A producer és a tagok is köszöntöttek.

Vissza tehát a megszokott ritmusba.

A dalt már vagy harmadszorra próbáltuk el, mikor a producer hirtelen megállított minket a szán kellős közepén.
- Ara, beszélhetnék veled? - szólt bele a mikrofonjába az üveg mögül.
Jimin rögtön rám nézett, én pedig vissza rá és váltottunk egy zavart pillantást.
- Persze... - vettem le bizonytalanul a fejhallgatómat, majd átmentem az ajtón, abba a helyiségbe, ahol HoBin producer is tartózkodott.

Zavartan szorongva álltam meg előtte, mikor ő rám emelte a szigorú tekintetét.
- Mi van veled? A hangod egyre erőtlenebb, mintha ellustultál volna. - fogott bele a mondandójába.

Szégyenemben majd' elsüllyedtem. Mostanában talán kicsit tényleg máshol járhattam, főként Jimin miatt. Most is kevésbé tudtam figyelni, hogy ott állt mellettem, és éreztem az illatát, amely mindig megnyugtatott.

Akaratlanul is vetettem egy pillantást az üveg mögött álló fiúra, aki egy aggódó pillantást vetett rám, majd azt tátogta: "Minden rendben?"

Semmi sem volt rendben. Pont ezért nem is válaszoltam neki, inkább újra HoBin-nimre figyeltem.
- Sajnálom. - hajoltam meg mélyen. - Legközelebb jobban odafogok figyelni és szorgalmasan gyakorlok.
- Ezt örömmel hallom. - bólintott HoBin elégedetten. - Most visszamehetsz. - intett az ajtóra, mire én lehajtott fejjel visszasiettem a fiúk mellé.

Semmit nem hallhattak a beszélgetésből, hiszen a fal hangszigetelt volt, és csak akkor jött volna át a hang, ha a mikrofon is be lett volna kapcsolva.
- Mi volt? - kérdezte Jimin, mikor beálltam mellé. Gondolom láthatta mennyire sápadt vagyok.
- Nem lényeg. - adtam meg a kitérő válaszomat.

Ezek után Jimin még egy párszor rám pillantott, de nem voltam hajlandó viszonozni a szemkontaktust. Nem akartam, hogy tudja, miatta vagyok így leamortizálva, vagyis a viszonzatlan érzéseim miatt.

***

Egyik nap Jimin újra áthívott hozzájuk gyakorolni. Az ötlet tetszett, hiszen elpocsékoltam az időmet és ez pont kapóra jött, egy kis gyakorláshoz

- Oppák, Jungkook. - köszöntem nekik, mikor beléptem a házba.
- Szia, Ara! - mosolygott rám boldogan Hobi.
Kérdőn néztem rá, hiszen sokkal örömtelibbnek tűnt, mint eddig bármikor. Pedig benne aztán jó sok boldogság hormon tombolt.
- Mi ez a nagy öröm? - érdeklődtem, miközben leültem a kanapéjukra közéjük.
- Fanmeetingünk lesz. Hoseok ilyenkor mindig nagyon boldog. - legyintett Namjoon, mint aki már megszokta.
- Igen! - ragyogott fel J-Hope arca.

Melegség öntötte el a szívemet. Nagyon örültem, hogy szeretik a rajongóikat, hiszen én is beletartozom a táborba, és bántana ha kiderülne, hogy az első pillanattól kezdve, csak egy őrült kiscsajt láttak bennem.
- Mikor lesz? - érdeklődtem.
- Két óra múlva. - adta meg a választ Jungkook, aki közben a telefonján pötyögött valamit, miközben bőszen gondolkodott.
- Két óra?! - hüledeztem. - Akkor meg minek hívott át Jimin? Hiszen mindjárt mennetek kell... - aztán eszembe jutott egy másik dolog is. - Tényleg! Jimin hol van? - néztem végig a többieken, de az összes tag itt volt a fiú kivételével.
- Itt. - jött a válasz mögülem, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
Erősen pislognom kellett, az előbb történtek miatt, hiszen ilyen közvetlenül még sosem viselkedett velem.
Láthatóan a többieknek is feltűnt az előbbi cselekedete, mivel mindenki kérdőn bámulta a fiút, Yoongi kivételével, aki csak megforgatta a szemét, miközben ezt motyogta az orra alatt: Én tudtam, hogy ez lesz.

Azonban úgy tűnt, Jimin észre sem veszi a ráirányuló figyelmet, egyszerűen csak helyet foglalt és elmosolyodott.
- Most mit vágtok ilyen képet? - forgatta a szemét, majd rám nézett. - Mehetünk próbálni?
- Öhm...persze. - makogtam, majd lesütött szemekkel eliszkoltam a szobájába.

Nem sokkal később Jimin is megérkezett utánam, majd leült mellém és elővette a kottát.
- Megy a dal? - érdeklődött.
A kérdést csak kedvességből tehette fel, de nem is tudta, mennyire beletrafált a közepébe.
A gyomrom görcsbe rándult, ahogy eszembe jutottak HoBin-nim szavai.
- Igen. - hazudtam végül.

A próba alatt, ahányszor csak rontottam, egyre rosszabbul éreztem magam.

Nem ronthatom el a BTS dalát!

Egy óra gyorsan elrepült, és hogy Jimin még tudjon készülődni a találkozóra, berekesztette a találkozónkat.
- Holnap is lesz próba a stúdióban. - mondta, miközben a cuccait pakolta.
- Rendben. - bólintottam jelezve, hogy tudomásul vettem.

Azonban a szemébe nézni már nem mertem, hiszen a próba alatti teljesítményem miatt szörnyen szégyelltem magam.

- Ya! - szólalt meg a mellettem álló fiú hirtelen. Kíváncsian néztem rá. - Gyere ide! - tárta szét a karjait, mire én először értetlenül néztem rá, aztán, mikor leesett mit akar, rögtön visszakozni akartam.
- Én nem...
- Akkor kénytelen leszek én lépni. - ragadta meg a karom, majd magához rántott.

A levegő megrekedt bennem, miközben Jimin, a rendíthetetlen elhatározásával tartott a karjai közt. Nem tudom, miért csinálta, de abban a pillanatban nem is igazán érdekelt.

Lehet az volt a szándéka, hogy megnyugtasson, annak ellenére, hogy nem ismerte miért vagyok ilyen feszült. De az is lehet, hogy egyszerűen meg akart ölelni, aminek kifejezetten örültem.

Sokkal jobban éreztem magam, és mikor elhúzódtam tőle, az ajkamba harapva néztem őt.
Erre ő nem mondott semmit, csak felvonta a szemöldökét.
Annyira sokáig szemeztünk, hogy nem bírtam tovább és hangosan felnevettem, mire ő csak megrázta a fejét.

Észre sem vettem, és egyre mélyebbre süllyedtem a szerelem rózsaszín tengerében.